Nászút 56 csillagozás

Patrick Modiano: Nászút

Jean dokumentumfilmesként folyton úton van. Egyik utazása alkalmával Milánóban köt ki, ahol fültanúja lesz, amint a pincér elmeséli valakinek, hogy a múlt héten egy francia nő öngyilkosságot követett el a szállodában. Kiderül, hogy az említett hölgy Jean régi ismerőse, Ingrid volt. Jeant nem hagyja nyugodni az eset. Visszatér ugyan Párizsba, de mivel megcsömörlött a munkájától, és megelégelte felesége viszonyait, nem megy haza, hanem szobát bérel egy külvárosi szállodában, ás úgy dönt, hogy amennyire tudja, felderíti Ingrid életét. Kiindulópontja az a számára kedves emlék, amikor húsz évvel korábban találkoztak a francia Riviérára menet, ahol Ingrid és férje menedéket találtak a háború elől.

Eredeti megjelenés éve: 1990

>!
Tarandus, 2015
168 oldal · ISBN: 9786155584015 · Fordította: Gulyás Adrienn
>!
Tarandus, Győr, 2015
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584008 · Fordította: Gulyás Adrienn

Kedvencelte 4

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Patrick Modiano: Nászút

Modiano regényei törékeny konstrukcióknak tűnnek – a szereplők is olyan óvatosan mozognak bennük, mintha félnének, hogy levernek valamit. Jean D. egy fél füllel hallott öngyilkossági eset kapcsán nyomozni kezd – ez Modiano világában azt jelenti, hogy visszaréved a múltba, és innentől kezdve jelen és régvolt között a határok elmosódnak, egyetlen (és szinte végtelen) síkként érzékeljük a kettőt. És bár a fenn említett nyomozás magában rejti egy krimiszál potenciálját, de a franciánál a lehetőségből nem válik valóság, az összeolvadt időben ugyanis az a térbeli mozgás, ami a nyomozati munka alapja*, szinte lehetetlen. Ilyesformán a cselekmény is tulajdonképpen csak ígéret marad, délibáb a vibráló augusztusi hőségben – ezért is kénytelenek az értékelők Modiano esetében az értékeléseiket ilyen homályosra venni.

Amúgy meg Modiano utánozhatatlan író.

* Bár hogy a nyomozáshoz valóban szükség van-e mozgásra, arról nyilván möszijő Poirot és Mr. Holmes különvéleményt fejtene ki, amire Marlowe és Maigret csak gúnyosan mosolyogna, és lemenne a sarki krimóba inni valamit.

1 hozzászólás
giggs85>!
Patrick Modiano: Nászút

A Nászút, a Nobel-díjas Patrick Modiano legújabb magyarul megjelent kisregénye tökéletesen illeszkedik az eddigiek sorába: egy újabb letisztult, titokzatos, noir elemekben bővelkedő minimalista történet, amelyben számtalan idősík keveredik és folyik egymásba.

Jean B-t, a középkorú dokumentumfilm-rendezőt egy forró nyári nap felesége és barátai kísérik ki a párizsi reptérre, hogy elutazzon Rio de Janeiroba legújabb filmje forgatására. Jean azonban úgy dönt, hogy nem megy. Befejezi eddigi fásult, megunt életét, és az utóbbi időkben menekülésnek is betudható utazásokat felváltja egy újabbal: Párizsból Párizsba; anélkül, hogy bárkinek is szólna erről. Mindezt azonban nem azért teszi, hogy rendezze magában a problémáit: felesége szeretőt tart, a munkája többé már nem elégíti ki, már mindent csak rutinszerűen végez. Ennek más az oka, Jean ugyanis titkos tervet dédelget: már régóta meg akarja írni egy titokzatos nő, Ingrid életrajzát, akivel még fiatal korában találkozott, aki talán először sugárzott szeretetet felé az életben, és aki már évekkel korábban ismeretlen okból öngyilkos lett.

Modianóra mindig is jellemző volt az, hogy a történetei több idősíkban játszódtak, de a Nászútra ez hatványozottan jellemző. Jean a ’80-as évek végén a fővárosban bujkálva emlékszik vissza a ’70-es évek Milánójára, ahol és amikor is értesült a nő haláláról; a ’60-as évek francia Riviérájára, ahol stoppoló kamaszként találkozott Ingriddel és annak férjével, Rigaud-val; majd néhány fellelt dokumentum és felkeresett helyszín, valamint saját érzései alapján rekonstruálja a világháborús időszak Párizsát és a pár megismerkedését. Így nem is csoda az, hogy sosem érzünk a talpunk alatt szilárd talajt, fogalmunk sincs, melyik helyszínen és melyik idősíkon fog folytatódni a történet.

A francia szerző visszafogott, mint mindig. Nemcsak nyelvileg (a kötetet ezúttal Gulyás Adrienn fordította – mondhatom igazán kitűnően), de történetileg is: a 160 oldal alatt alig-alig tudunk meg valamit a főbb szereplőkről, nem tudjuk meg, mitől romlott meg Jean házassága, miért nem érzi jól magát utazó filmesként, ahogy nem tudunk meg szinte semmit sem Ingridék életéről. Az elhallgatás annyira teljes, hogy például a zsidó szó sem szerepel a világháborús résznél, holott sejthető, hogy a lánynak a származása miatt kell bujkálnia.

A történetek önmagukban talán nem állták volna meg a helyüket, de így egymásra kopírozva, összekapcsolódva mégis többet adnak, mint amik, túlmutatnak önmagukon: például maga a nászút is olyan új, megfoghatatlan, melankolikus jelentést kap, amely óhatatlanul is beleivódik az olvasóba, és egy idő után, a szót felidézve beugrik ennek a zseniális kisregénynek a hangulata. Mert a Nászút inkább egy érzés, mint egy szimpla történet.

Mivel már az összes Modiano-kötetet olvastam, kijelenthetem, hogy a Nászút mindenképpen a magyarul is elérhető könyvek legszűkebb élvonalába tartozik, összetett, élvezetes olvasmány – akik szeretik az írót, azoknak kötelező, akik pedig még nem olvastak tőle, azoknak bevezetőül erősen ajánlott.

9 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Patrick Modiano: Nászút

Modianot olvasni mindig egy varázslatos utazás. Könyveinek jellegzetes atmoszférája és hangulata az emlékek különös világba kalauzolja az olvasót, ahol a valóság, a képzelet és az álom karöltve táncot járnak egymással.

A Nászútnak alaptörténete ismét egy különös nyomozás: a több szálon és különböző idősíkokban futó regény főhőse ezúttal egy nő különös öngyilkosságának nyomába ered.

De mint mindig, ezúttal sem maga a történet a hangsúlyos, sokkal inkább az emlékezésé és a felejtésé a főszerep. A lehetetlen küldetésnek tűnő nyomozási kísérlet során részesei lehetünk egy érzelmekkel teli nosztalgikus barangolásnak. A múlt kedves és fájó emlékei is már csak töredékeiben maradhattak fenn a szereplői emlékezetében, hogy aztán hamarosan már ezek is csak emlékekké váljanak. Az író ezekből a kis emlékmorzsákból inkább csak a finom kontúrokat rajzolja meg, hogy az üresen maradt helyeket az olvasó képzelete töltse meg tartalommal.

Jó érzés időnként elővenni egy-egy Modiano kötetet, mivel számomra mindig valódi élmény a letisztult stílusú, melankolikus és megindító mondatait olvasva képzeletben végigjárni Párizs utcáit.

olvasóbarát>!
Patrick Modiano: Nászút

Szeretem a szerző különös hangulatú regényeit, mintha gomolygó ködből bukkanna elő egy-egy alak, sejtelmesen, rejtőzködve, az olvasó inkább az érzéseire hagyatkozhat, mert a több idősíkon, töredezetten előadott történetből úgy kell kihámozni a lényeget, megfejteni a titkokat, megérezni a szereplők életében bekövetkezett fordulópontokat. Ebben a művében a háború idején Párizsban találkozó fiatal pár története elevenedik meg a velük véletlenül találkozó fiatalember elbeszélésében. Sorsuk több ponton kapcsolódik, visszamenőleg, apró részletekből tudjuk összerakni a történteket. Miért alakult úgy az életük, hol vannak benne közös pontok, megoldandó problémák?

2 hozzászólás
Bla IP>!
Patrick Modiano: Nászút

Jean egyik milánói útján a Victor Emmanuel passzázsban sétált. Ott akár találkozhattam is volna vele, hisz én is fagylaltoztam ott a forró nyárban, amikor megcsodáltam a világraszóló épületet. A taxisofőr a Dóm-térre is elvitte. Ott is összefuthattunk volna, mert etettem a galambokat, miután megnéztem a templomot. Miről beszélgettünk volna, ha találkozunk? Szóba állt volna egyáltalán velem? Szerintem közös témát találnánk.. A csomagmegőrző? Én a bolonyai merénylet évfordulóján utaztam, nagyon macerás volt az ellenőrzés…De Párizsban akár ismét találkozhattunk volna, bár kevesebbet jártam a külvárosban…Ő Annette-tel találkozott, én feleségemmel voltam elmaradt nászútunkon. Ennyit a véletlen párhuzamokról.
Modiano kisregénye zseniális. A cselekmény, a történés mozaikjai, a különböző idősíkok csúsznak egybe, kavarognak, legény legyen az olvasó a talpán, ha pontosan akarja követni a történetet – de tán nem is a történet a leglényegesebb, hanem a ködös, homályos emlékek, érzések kavargása, s ennek sajátos hangulata. Ingrid és Rigaud életének darabkáit kíséreljük meg összeállítani a II.VH-tól a nő tragédiájáig. Közben Jean (vagy Patrick?) életének válságába is bepillantunk…Eredeti, egyéni, Nobel-Díjas szerkesztés. Nem a legkönnyebb műve a szerzőnek, de – szerintem – kiváló!

2 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Patrick Modiano: Nászút

Nagyon érdekes, elgondolkodtató könyv volt ez. Mint egy apróra tördelt tükör, amit darabonként kell összeraknom, és a végén egy mozaikképet kapok, ami akkor sincs teljesen egyben, de ha jól rakom össze és jó szemszögből szemlélem, meglátom mi van a tükörben. Nem olvastam még Patrick Modiano könyvet, ez volt az első. Így hát nem tudtam egyetlen másik könyvéhez sem viszonyítani. Tetszik az író stílusa, a mondatai szépek, egyszerűek, rövidek.

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2015/11/patrick-modiano-na…

4 hozzászólás
eeucrw>!
Patrick Modiano: Nászút

Egy totális félreértés, ahogy ez a könyv kinéz. Ezen gondolkodtam éjjel, miután befejeztem Modiano egészen egyedülálló, kifinomult regényét.

Furcsa, hogy Modiano nálunk mennyire leértékelt, mellőzött szerzőnek tűnik a lepontozott, aprópénzért beszerezhető könyveivel. Pedig nem kis név, több mint 50 éve publikál, az évek során nyert Goncourt-díjat, Francia Akadémia nagydíjat, és 2014-ben Nobel-díjat is kapott. (Tudom-tudom, a Nobel sokak szerint egy átpolitizált és részrehajló díj, de azért titokban szeretem azt gondolni, hogy mérvadó, fontos elismerés.) Ennek ellenére én egy totálisan lényegtelen, középszerű lektűrszerzőnek gondoltam. Miért? Mert ránéztem a magyar borítóira, és aranyos(kodó), súlytalan, giccses, „franciás” művekre asszociáltam. Nem is csoda, hogy rendre összetévesztettem őket Anna Gavalda regényeivel…

A magyar és nemzetközi megjelenéseket átböngészve látszik (persze vannak kivételek), hogy sok kiadó évtizedek óta ugyanazt a régies, romantizáló, fotóalapú borítókoncepciót választja a regényeihez. Klasszikus fekete-fehér utcaképek, épületek, érzelmes(kedő) pillanatok, és nem is feltétlen tűnnek rossz választásnak (főleg, hogy több könyvére Sabine Weiss kaliberű fotósok munkái kerültek), ha azt nézzük, hogy Modiano tényleg kicsit régimódi, elegáns és nagyon „városi” szerző.

Mozaikdarabokból felépülő történetei labirintusszerűen bonyolódnak, titokzatos szereplői a múlt ködén át felbukkanó és tovasuhanó figurák, akik városokban és városok között bolyonganak, keresnek valakit vagy valamit, néha teljesen elveszve az idő és az emlékek szövevényében. Izgalmas, sajátos világú szerző, furcsa, milyen keveseknek jutott eszébe, hogy ne ilyen snassz, fantáziátlan, ódivatú, félrevezető borítókkal próbálja eladni.

Például a Nászút évődő, egymáshoz bújó szerelmes párja mögött nem egy tucatkönyv, hanem egy jóval komplexebb, hihetetlenül kiegyensúlyozott és baromi feszült regény rejlik, egyedi történetszövéssel, ötletesen egymásba csúszó idősíkokkal, háborús kalanddal, zseniális atmoszférával. Könnyen olvasható, de szerkezetileg kifejezetten nehéz regény, főleg ahhoz képest, amit valószínűleg az olvasók a borító alapján várnak.

Megfigyelő, merengő és melankolikus típusoknak tökéletes olvasmány. Asszem, ha elűzne a kalandvágy, és Európában csavarognék, Párizsban, Bécsben, Berlinben, Rómában, biztos Modiano könyveit vinném magammal.

3 hozzászólás
krlany IP>!
Patrick Modiano: Nászút

A negyedik könyv, amit Modiano-tól olvastam, úgyhogy már ismerem az írásának a forgatókönyvét, a nyomozást, a hangulatot… és sosem tudom megunni.
Tetszik, ahogy kitölti a fantáziájával a tények közti űrt, miközben olyan emberi sorsokat rajzol meg, hogy muszáj rájuk figyelni. Nagy mesélő. Nem bánom, hogy nem a cselekményen van a hangsúly, hanem a kóborláson (időben, térben, emléksíkokon).
Szépen ír, érzékletesen. A hangulata pedig, mint egy film noir… egyszerűen imádom.
Bármikor kézen foghatna, hogy sétáljak vele Párizsban valamely titok nyomát kutatva… vagy hallgatnám vele az elefántok hangját az éjszakában… és még az is megfordult a fejemben, ha legközelebb Párizsba megyek, térkép helyett Modiano-könyv lesz az útikalauzom, és meglátogatok néhány általa leírt helyet.
Az én tisztes meglátásom szerint ez az úr nem tud rosszat írni. Hajszálnyi különbségek vannak a könyvei között, és ezt muszáj vagyok valahogy jelezni, de ettől még ezek az írások igen csak rendben vannak.
Az összes könyvét be kell szereznem, nincs mese.

latinta P>!
Patrick Modiano: Nászút

    Könnyed hangú olvasmányként indult, gyorsan tudtam haladni vele. Aztán amikor a jelenből áttértünk a tragédiák árnyékolta hétköznapokba, a múltba, izgalmassá kezdett válni ez az oknyomozós történet. Meg is értem, meg nem is az elbeszélőnek a saját jelenéhez való szinte hányaveti viszonyát annak a függvényében, milyen rejtélyes titkok nyomába eredt.
    De azért számomra maradtak kidolgozatlan részei a megidézett sorsoknak.

    Bár az is igaz, hogy ilyen redukált terjedelemtől ne akarjak nagyívű történelmi tablót elvárni.
    Végül is kaptam egy nagyon is nyugtalanító, megválaszolatlan kérdést: hova tartott a 20. század, és merre tartunk mi magunk most?

    Nincs könnyű dolguk a könyveknek mostanság.

robinson P>!
Patrick Modiano: Nászút

Különös nászút, jó húsz év távlatából. Emlékek, titkok, ahogy szoktuk, keressük az okokat, miértekre a választ.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/11/naszut.html


Népszerű idézetek

olvasóbarát>!

A díszlet és a körülmények nem számítanak. Az ember egyszer csak ürességet és bűntudatot érez. Az érzés később elcsitul, visszavonul, mint az apadó tenger. De aztán újult erővel tör elő, és többé nem hagyja nyugodni az embert. Ahogy mostantól engem sem.

166. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Hogyan is hívhatnám föl egy olyan szobából, ahol húsz éve talán együtt laktunk: az azóta eltelt évek összemosódó sercegése elnyomná a hangomat a telefonban.

102. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Anette tudja, hogyan kell eltüntetni a nyomokat, az én nyomaimat is úgy eltünteti majd, mintha soha nem léteztem volna.

17. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Jelen és múlt összemosódik az emlékezetemben, ahogy a ráfilmezésnél a képek. Talán ezért van bennem ez a rossz érzés, nem tudom.

24. oldal

Bla IP>!

Először fűt bennünket a lelkesedés és a kalandvágy, aztán múlnak az évek és ami addig a hivatásunk volt, már csak egy munka, amit rutinból csinálunk…

97. oldal

4 hozzászólás
Bla IP>!

– Az emberek egyszer csak nem jönnek. Észrevette maga is, uram?
– Igen.

114. oldal

Bla IP>!

Voltak még meleg nyári napok, de olyan fullasztó hőség, mint azon a kedden, soha, és Milánó sem volt soha olyan kihalt, mint aznap.

(első mondat)

krlany IP>!

Megesik, hogy az embernek egy este figyelmes hallgatósága akad, és úgy érzi, át kell adnia nem is a tapasztalatát, csak valamit abból a láthatatlan és törékeny szálra felfűzött sok ezernyi részletből, amit emberi életnek hívunk.

123. oldal

forElle>!

A kapualjban, a tejüveges, fekete kovácsoltvas ajtó előtt Ingrid még hátrafordult, és szürke szeme megpihent rajtam. Mint aki utoljára emberi érintésre vágyik, megcirógatta a halántékomat és az arcomat. Aztán leeresztette a kezét, és becsukódott mögötte az ajtó. De abból, ahogy a karja visszahanyatlott, és az ajtó csikorogva becsapódott utána, sejtettem, hogy mindenkinél elérkezik a pillanat, amikor beleun az életbe.

125. oldal

Olwen>!

Lelkifurdalásom támadt: megmondhatja-e az életrajzíró, hogy mi a fölösleges? Vagy minden fontos, és csak fel kell sorolnia minden egyes részletet anélkül, hogy egyiket a másik rovására kihangsúlyozná, vagyis úgy kell rögzítenie mindent, ahogy a végrehajtónak a foglalási jegyzőkönyvben?
Vagy egy élet íve magától előrajzolódik tisztán és sallangmentesen, amint véget ér? Csak az marad meg, ami a lényeg: a hézagok, a csendek, a fordulópontok.

55. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Michel Tournier: A Rémkirály
Kristin Hannah: Fülemüle
Ariel Lawhon: Fedőneve Hélène
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Émile Ajar: Előttem az élet
Romain Gary: A virradat ígérete
David Foenkinos: Charlotte
Hazel Gaynor – Heather Webb: Az utolsó karácsony Párizsban
Anne-Laure Bondoux: Csodák ideje