Felejtett ​álom 29 csillagozás

Patrick Modiano: Felejtett álom

Párizs, hatvanas évek. A történet narrátora, egy húsz év körüli fiatalember, aki régi könyvekkel házal, eseménytelen, sivár hétköznapjait éli a téli, borongós Quartier Latinben. Egy napon furcsa párral hozza össze a véletlen. Van Beverék Párizs környéki kaszinókban játszanak, kis tétekben, a nyereményekből élnek. Lepusztult, olcsó szállodákban laknak, vendéglőkbe, bárokba járnak játékgépezni, a lány, Jacquline étert szív. A narrátor úgy érzi, valamiféle rejtély lengi körül újdonsült ismerőseit: hol napokra nyomuk vész, hol újra felbukkannak, s mintha mindenáron igyekeznének észrevétlenek maradni. A Felejtett álom hősei mintha idegenek, kívülállók volnának a saját életükben. Amikor rájuk vetül az emlékezés fénye, egy-egy pillanatra kiválnak a homályból. Az e,lékezés és a felejtés kettős fénytörésében a valóság elmosódottá, már-már krimiszerűen titokzatossá válik, s mozaikdarabkái mindannyiszor más-más képpé állnak össze az idő kaleidoszkópjában.

Eredeti cím: Du plus loin de l'oubli

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
Tarandus, 2017
176 oldal · ISBN: 9786155584329
>!
Tarandus, 2017
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584312 · Fordította: Gulyás Adrienn

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
Bea_Könyvutca P
Patrick Modiano: Felejtett álom

A Nászút, a Catherine Certitude című gyerekkönyv, és most már a Felejtett álom elolvasása után, ki merem jelenteni, hogy szeretem Modiano egyszerű és letisztult stílusát.

Nagyszerű elbeszélő, nem hagy bennünket fellélegezni a történetei alatt, végig az jár a fejünkben, legalábbis nekem végig az járt a fejemben a Felejtett álom olvasásakor, hogy biztos kihagytam valamit, azért nem értem az események és kapcsolatok logikáját, de nem, nem én voltam a hunyó, hanem Modiano.

Mindig arra késztet, hogy időről időre gondoljam végig, hogy akkor most, mi is van. Mi történt eddig, miért alakult úgy a történet, ahogyan és kik ezek az emberek, miért vannak ott, és egyáltalán szeretnék többet tudni róluk.

Modiano-nak álomszerű, rejtélyes története, egyszerűsége és szerénysége dacára fogva tart, mert végig szeretnénk megérteni valamit, megmarkolni valami megfoghatót, de a cselekmény elillan, hogy sok évvel később újra folytatódjon, és bár főszereplőink is jelen vannak, egyrészt nem tudunk meg semmit, másrészt mégis elég, amire fény derül, hiszen ezek az emberek nem csak számunkra kívülállóak és idegenek, hanem mintha saját maguknak is azok lennének, nem tudjuk, hogy megtalálták-e helyüket az életben, elégedettek-e az életükkel.

Az idő, az emlékezés, a bizonytalanság és a sodródás fontos szereplői Modiano könyvének, melankólia, szerelem, szeretni vágyás mozgatja hőseit. Modiano azt sugallja, van olyan szerelem, amit sosem felejtünk, ami egy életen át elkísér. Ha nem teljesedett be igazán, akkor erősebben kísér(t).

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/08/patrick-modiano-fe…

>!
giggs85 P
Patrick Modiano: Felejtett álom

Valamit nagyon tud a 2014-es irodalmi Nobel-díjas Patrick Modiano, hisz sorra írja egymáshoz kísértetiesen hasonlító kisregényeit (már több tucat jelent meg belőlük hazájában, de idehaza is már a hetediknél tartunk), és az a szűk réteg, akit rabul ejtett, mindig kapva kap az alkalmon, ha új műve érkezik. Persze nekem sem volt kérdés, hogy elolvasom-e a most megjelent Felejtett álom című alkotást. És azt kaptam, amit vártam: egy újabb tipikus Modianót.

Ahogy megszokhattuk, ennek a kisregénynek sincs túl bonyolult története: egy mindvégig névtelenül és „körvonaltalanul” maradó író emlékszik vissza egy jó harminc évvel korábbi időszakra, amikor összeismerkedett egy titokzatos párral, Gérard van Beverrel és barátnőjével, Jacqueline-nal, akik éppolyan számkivetett idegenként bolyongtak a téli Párizsban, akárcsak narrátorunk. Pont úgy néznek ki, és ránézésre úgy is viselkednek, mint bármelyik korukbeli, de igazából egyikük sem képes beilleszkedni a való életbe. Hiába telnek a szürke, homályos napok, nem kerülünk közelebb hozzájuk; egy-egy jelentéktelen vonásnál (a férfi kaszinókba jár, a nő a hideg ellenére is bőrdzsekit visel, és sokat dohányzik) nem kapunk többet.

Modiano hiába ad fel néhány olyan fordulatot, ami révén elindulhatna a cselekmény valamerre (narrátorunk lop a nő kedvéért, majd együtt elszöknek Londonba), ez végül sosem történik meg. Marad ez a hihetetlen elmosódottság, monotónia és kontúrnélküliség. Talán ennyire homályos és megfejthetetlen alakokkal még a francia írónál sem találkozhattunk eddig. Ebben a világban minden mulandó, minden felszínes. Ahogy múlik az idő, minden történés újra ismétlődik, minden figura új formában tér vissza (a franciaországi alakoknak és eseményeknek mind megjelenik az angliai megfelelője), de nem változik soha semmi. Jelent-e az élet bármit is? „Ha volna itt egy papírlap, fölszabdalnám. És minden kis fecnire fölírnék egy nevet vagy egy helyet… Aztán megkeverném, és szétteríteném őket az asztalon, mint a kártyalapokat. Másfél tucat név és cím, és én vagyok köztük az egyetlen kapocs. Mi közöm épp ezekhez? Mintha egy álomban élnék, de bármikor fölébredhetnék, ha veszély fenyeget. Csak fölállok az asztaltól, és szertefoszlik, elillan minden. Nem marad más, mint egy alumíniumkoffer és néhány papírfecnire firkált név és hely: rajtam kívül senkinek nem jelentenek semmit”.

Modiano könyve szokás szerint nem könnyű olvasmány. Megfoghatatlan szereplői nem szerethetőek, és nincs igazi történet sem; sőt, tovább megyek: már sokszor olvasás közben is sok minden kiesik, és nem marad más, mint egy furcsa hangulat, különös érzés, amely azonban (a többi Modianóhoz hasonlóan) még évekkel később is előjön, és hipnotikus erővel vonz a francia szerző különös világához. Talán nincs még egy olyan szerző, akit ennyire érdekel az emlékezet és a felejtés működése, a folyamatos és értelmetlen sóvárgás valami több, szebb után, vagy az élet megfoghatatlansága és az emberi kapcsolatok működésképtelensége, mint a 2014-es Nobel-díjast. Akik eddig szerették, azoknak a Felejtett álom is tetszeni fog; akik pedig még nem ismerik, tegyenek vele egy próbát. Igazán furcsa és eredeti élményben lehet részük.

>!
robinson P
Patrick Modiano: Felejtett álom

A két fiú és a lány saját életükben kóborolnak, keresik önmagukat, az élet értelméről ábrándoznak. A pillanatnak élnek. Modiano műve ezúttal is tömör és filozófálós.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/04/felejtett-alom.html

>!
olvasóbarát P
Patrick Modiano: Felejtett álom

„A rákövetkező tizenöt évre alig emlékszem: megmaradt néhány elmosódott arc, pernyeként szálló, homályos emlékek…”

Modianora nagyon jellemzőek ezek a történetek, amelyek a ködből gomolyognak elő és tűnnek el felidézhetetlenül, láthatatlanul. Mégis szívesen olvasom őket, majd el is feledem, mert olyan megfoghatatlanok.

>!
vorosmacska P
Patrick Modiano: Felejtett álom

Egyszerű történetbe csöppenünk, ami a felnőttkor küszöbén álló író Párizsban, majd Londonban eltöltött pár hónapjába enged betekintést, középpontjában Jacquline-nal, aki megérintette a mesélőt. Ne várjunk heves szerelmi történetet. Valódi modianos megoldásokat kapunk nyitva hagyott kérdésekkel, sejtetésekkel, világos és egyszerű mondatokkal elbeszélve. Azt, hogy ez egy szerelmi kapcsolat, csak sejtjük, sokat nem tudunk meg róla. Szintén homályba vész, hogy vajon miért fordított hátat a szüleinek vagy milyen hatással vannak rá a történetek a pillanatnyi benyomásokon, hangulatokon túl.
Valójában szeretem ahogyan Modiano a történeteit elmeséli, és megválaszolatlanul hagy kérdéseket, nem tartja fontosnak, hogy mindent megmagyarázzon. Van jelentősége, ha tudtunkra hozza? Mondatai beépülnek a tudatunkba és bizonyos képek évek múlva is fel-felvillannak spoiler, és azt hiszem ez az egyik erőssége Modianonak: megragadnak ezek a látszólag egyszerűen, tárgyilagosan, sokszor a logikai szál mellőzésével megírt történetek, hangulatok. Ez az írása kevésbé csapongó mint pl. a Dora Bruder, meglepő volt egyenes történetmesélése. Tetszett, hogy volt egy 15 évvel későbbi visszacsatolás, és a történet is talányokkal ér véget, ha egyáltalán véget ér.

>!
Tarandus, 2017
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584312 · Fordította: Gulyás Adrienn
>!
krlany I+SMP
Patrick Modiano: Felejtett álom

„(…) végleg eltűnök az idő szövetén megnyíló hasadékon.”
… és mielőtt még eljönne ez az idő, főhősünk újra végig éli a 15 (30) évvel ezelőtti eseményeket, apró emlékfoszlányokból összerakva… középpontban pedig a nő, aki akkora hatással volt rá, hogy bárhol bármikor felismeri a hátáról, a járásáról, ami pedig nem hozzákapcsolódik, az a felejtés kútjában landol. A „szürkeségből csak az a néhány nap tűnik elő, amikor megismertem Jacqueline-t”.
„Álomban élek, föl kell ébrednem. A kötelékek, amelyek a jelenben tartanak, egyre jobban meglazulnak.” Ez a mondat, akár vezérfonala is lehetne a kötetnek. Az az igazság, hogy én kötetről kötetre egyre jobban szeretek sodródni Modiano-val a szellővel libbenő homályos emlékek között, melyek egy-egy fuvallattal, hol az ég felé veszik az irányt, hol pedig zuhannak a ködös múltba. Lágyan ringat, múltba révedésre ösztönöz, az újraélés (lezárás) a megnyugvás (rend) irányába mutat.

>!
Alíz_Simon P
Patrick Modiano: Felejtett álom

Akárkiakármitismond, jó kis könyv! Modiano újra és újra elvarázsol a sejtelmes, időtlen, kicsit dekadens stílusával:) Imádok belemerülni a szinte semmitmondó történeteibe, együtt csordogálni vele a jelenből a múltba és vissza… a Tarandus borítók előtt pedig le a kalappal, annyira gyönyörűek és kifejezőek, hogy élvezet kézbe venni őket az olvasgatás közben:)

>!
Riru
Patrick Modiano: Felejtett álom

A Sötét boltok utcája és A kis Bizsu után ez a kötete tetszett legkevésbé. Nem hozott újat, és a szereplők többnyire ellenszenvesek voltak, céltalanul bolyongó, vagy éppen kétes céloktól vezérelt, kissé züllött figurák. De lehetséges, hogy éppen a regény lényegéből adódóan jelennek meg elmosódott kontúrokkal, igazából kiismerhetetlenül a szereplők. Modiano valószínűleg mindig ugyanarról ír, eddig legalábbis úgy tűnik, de még ebben a számomra kevéssé tetsző regényében is eléri, hogy az olvasó önkéntelenül elkezd a saját emlékein merengeni, amik hol élesek, hol homályosak, és nem mindig érthető, hogy miért emlékezünk olyan pontosan egy-egy emberre, pillanatra, szóra, hangulatra. A múlt és a jelen egyidejű jelenlétét a gondolatainkban, ebben a regényében is képes hatásosan ábrázolni, még ha számomra kevésbé átütően is, mint a másik két kötetében.

>!
ciemat P
Patrick Modiano: Felejtett álom

Immáron a 4. Modiano könyv után… még mindig bejön ez a rövid, tömör sejtelmes stílus. Bár ez a történet annyira nem fogott meg, mint az előző olvasásaim az írótól. De ebben is megvan az a magával ragadó sejtelmes báj, ami miatt szinte egy szuszra el KELL olvasni a műveit :)

>!
Joxer 
Patrick Modiano: Felejtett álom

Magával ragadó, letehetetlen könyv volt ezzel a múltba révedő, kicsit noir-os hangulatával.
Ha Modiano többi könyve is ilyen stílusú, akkor hamarosan új írót köszönthetek a kedvenceim között.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Az életemnek abból az időszakából másra alig emlékszem. A szüleim arcára is alig. Egy ideig náluk laktam, aztán otthagytam az iskolát, és régi könyvek eladásából éltem.

12. oldal

>!
giggs85 P

Ha volna itt egy papírlap, fölszabdalnám. És minden kis fecnire fölírnék egy nevet vagy egy helyet… Aztán megkeverném, és szétteríteném őket az asztalon, mint a kártyalapokat. Másfél tucat név és cím, és én vagyok köztük az egyetlen kapocs. Mi közöm épp ezekhez? Mintha egy álomban élnék, de bármikor fölébredhetnék, ha veszély fenyeget. Csak fölállok az asztaltól, és szertefoszlik, elillan minden. Nem marad más, mint egy aluminiumkoffer és néhány papírfecnire firkált név és hely: rajtam kívül senkinek nem jelentenek semmit

72-73. oldal

>!
Olwen

Ő hivatalosan „házaló”, mondta Van Bever, de lehet, hogy csak ugratott. Jacqueline megvonta a vállát. Neki nincs foglalkozása. Házaló: tulajdonképpen én is az voltam, hiszen naphosszat a könyvesboltokat jártam a a könyveimmel.

16. oldal

>!
Olwen

Megtehetném, hogy eltűnök a kofferral, és soha többé nem adok életjelet magamról sem Jaqueline-nak, sem Van Bevernek. Eddigi legszebb emlékeim úgyis szökésekhez fűződnek.

72. oldal

>!
vorosmacska P

Volt, nincs: az első húsz évemből nem maradt semmi.

153. oldal

>!
olvasóbarát P

Álomban élek, föl kell ébrednem. A kötelékek, amelyek a jelenben tartanak, egyre jobban meglazulnak.

144. oldal

>!
robinson P

Rendeltem neki egy grogot: grimaszolva itta, mintha mérget itatnék vele.

18. oldal

>!
vorosmacska P

Régi félelmem volt, hogy megismerek valakit, aki aztán örökre eltűnik, soha többé nem hallok felőle.

78. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

François Mauriac: Tékozló szív
Anatole France: A vörös liliom
Ernest Hemingway: Fiesta
Daniel Pennac: A karabélyos tündér
Émile Ajar: Előttem az élet
Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Jean-Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja
Victor Hugo: A nyomorultak
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk