Alvó ​emlékek 8 csillagozás

Patrick Modiano: Alvó emlékek

Egy ​férfi barangol Párizs utcáin. Ismerős környéken jár – az előtt a ház előtt valamikor napokon át várt egy lányra, aki soha nem bukkant fel. Ott egy kávézó, ahol kora reggelente mindig ugyanazzal a fiatal nővel találkozott. Két sarokkal arrébb egy okkultista irodalmat árusító könyvesbolt, amelyben ő is gyakran megfordult.
Az ismerős helyek megannyi emléket idéznek fel egy ködbe vesző, elmosódott múltból. Egy hajdani, a világban elveszetten ődöngő, önmagát kereső fiatalember találkozását hat nővel. Kik voltak ezek a nők, és mit jelentettek a fiú számára? Nem tudni. Csak a címüket és ötüknek a nevét őrzi egy notesz. A hatodik névtelen marad, mert gyilkosságot követett el, és fiú segített neki a fegyver eltüntetésében és a menekülésben. A fiú, aki maga is szüntelen szökésben volt az élete, a valóság elől. Ám ez a hat cím és öt név most, évtizedek elteltével olyan, mint egy irányjelző tábla, amelyet követve az eltűnt idő nyomába eredhet, és feltámaszthatja a múltat. És akkor… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Tarandus, 2019
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584473 · Fordította: Gulyás Adrienn
>!
Tarandus, 2019
112 oldal · ISBN: 9786155584480 · Fordította: Gulyás Adrienn

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

>!
olvasóbarát P
Patrick Modiano: Alvó emlékek

Patrick Modiano: Alvó emlékek
„Egyszer egy Szajna-parti könyvárusnál láttam egy könyvet, aminek a címe – Találkozások ideje – rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Valamikor régen az életemnek is volt egy ilyen időszaka.”

Modiano a tünékeny hangulatok mestere olyan, mint amikor a képzőművész nem erős kontúrokkal rajzol, hanem finom pasztellszínekkel fest. Figurái szinte csak átsuhannak a városon, nem lehet őket megérinteni, csak távolról szemlélni.

>!
vorosmacska P
Patrick Modiano: Alvó emlékek

Modiano legfrissebb magyarul megjelent regénye – az író szokásához híven – ismét egy rövidke darab. Ha már képzett modianos vagy, azaz nem ez lesz az első műve, amit elolvasol, akkor szinte minden ismerősnek hat: az elbeszélő visszaemlékezik egy korábbi történetre, emberekre (most a húszas évei néhány eseményére), mellőzve minden logikai szálat, ahol egyik történet finoman átúszik egy másik történetbe, és látszólag írásainak nincs se füle, se farka, hiszen az író nem magyaráz. És pontosan ez az, amit szeretek a műveiben: nem akar mindent a tudattal lekövetni, helyet ad a spontán asszociációknak, a felbukkanó érzéseknek, hangulatoknak, emlékfoszlányoknak. Olyanok az írásai, mint amikor eszedbe jut valami, majd arról valami más, majd hirtelen előkúszik egy emlék, egy érzés, egy hangulat, amiben szépen elringatózol, és pár perc múlva, amikor feleszmélsz, fogalmad sincs honnan jutottál oda gondolatban, ahol most vagy, hogyan is jutott eszedbe az a bizonyos dolog.
Racionális világunkban, ahol mindenre kell ok és magyarázat, egyáltalán nem meglepő, hogy Modiano nem a legfelkapottabb szerzők közé tartozik. Tény, hogy ez a műve nem fogott meg annyira, mint a korábbiak, de azért így is szívesen andalogtam a húsz éves Modianoval Párizs utcáin a 60-as években, beültem vele füstös kávézókba, találkoztam különféle nőkkel, ráztam le hamis párducmintás kabátot viselő férfit, és még egy (véletlen?) gyilkosságba is belekeveredtem.
Szóval, Modianot ajánlom. Ha nem is ez a legjobb műve, érdemes vele próbálkozni.


Népszerű idézetek

>!
olvasóbarát P

Legjobban a téli reggeleket szerettem Párizsban, hat és fél kilenc között, amikor még sötét van. Az ember kap némi haladékot, mielőtt elindul a nap. Mintha megállna az idő, az ember felszabadultabbnak érzi magát.

17. oldal

1 hozzászólás
>!
olvasóbarát P

Egyszer egy Szajna-parti könyvárusnál láttam egy könyvet, aminek a címe – Találkozások ideje – rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Valamikor régen az életemnek is volt egy ilyen időszaka.

135. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jean-Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja
Gilbert Adair: Álmodozók
Christiane Rochefort: Házasság párizsi módra
Göbölyös N. László: Az ajtókon innen és túl
Renée Fallet: Egy félnótás Párizsban
Viivi Luik: A történelem szépsége
Csoóri Sándor: Iszapeső
Kolozsvári Grandpierre Emil: A burok és még két kisregény
Jerzy Stefan Stawiński: Pingvin
Fehér Klára: Ma éjjel ne aludj