A ​Kis Bizsu 124 csillagozás

Patrick Modiano: A Kis Bizsu Patrick Modiano: A Kis Bizsu

Thérèse, a magányos, fiatal lány megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nőt, aki különös módon hasonlít évek óta eltűntnek hitt anyjára. A nyomába ered, s e szokatlan keresés közben fölidézi maga előtt a múltját, s igyekszik megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket: Mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban, s csak karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb időkben Kis Bizsunak hívott? S vajon e boldogabb idők gazdagsága honnan származott? Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ő maga? Jóvá tudja-e tenni a múlt hibáit? A szép, törékeny lány igyekszik eligazodni az emlékezetében megmaradt nevek és helyszínek kavalkádjában, s kikapaszkodni valahogy múltja sötét árnyai közül.

Eredeti mű: Patrick Modiano: La Petite Bijou

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Tarandus, Győr, 2014
128 oldal · ISBN: 9786155261602 · Fordította: Röhrig Eszter
>!
Tarandus, Győr, 2014
128 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155261589 · Fordította: Rőhrig Eszter

Enciklopédia 2


Kedvencelte 8

Most olvassa 3

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Csabi P
Patrick Modiano: A Kis Bizsu

Manapság elég ritka, hogy egy regényhez tanulmányt is mellékeljenek a könyv végére. Itt megtették, és ez a kis utószó nagyjából azt mondja, hogy Kedves Olvasó, tudjuk, hogy egy büdös szót sem értettél ebből a regényből, ezért most megpróbáljuk elmagyarázni, hogy ne érezd úgy, hogy kidobott pénz volt megvenned, ill. értékes idődet rászánnod.

Maga a regény érthető része annyi, hogy van egy lány, anyja elhagyta, talán meg is halt, azóta hányódik az életben, és megpróbál szeretet morzsákat felcsipegetni, mint egy menhelyi kutya. Banális kis sztori sok párizsi utcanévvel súlyosbítva. Erre nem adnak Nobelt (vagy igen…). No persze ott a sok rejtett jelentés, utalás, bujtatott idézet, na majd attól felvillannak benned az irodalom szeretetért felelős agyi területek, Kedves Olvasó! Nos, én, mint Kedvetlen Olvasó nem vagyok a francia irodalom professzora, sem párizsi idegenvezető, sem semmilyen filológus, nekem egy regény megértéséhez és élvezetéhez csak néhány évtized élettapasztalata és sok ezer oldal elolvasott szépirodalom segít. Ehhez a könyvhöz ez kevés, az meg, hogy a szeretethiány rossz egy gyereknek, nekem sekély egy regényben.
Azt mondja a fordító/utószóíró a tanulmányban, hogy abban az utcában, ami szerepel a regényben, van egy emléktábla, na ha tudnánk, hogy arra mi van írva… nem tudjuk, pedig biztos felfejtene egy újabb jelentésréteget, de sajnos, amikor éppen arra jártunk, egy bútorszállító kocsi eltakarta a táblát, így tragikus módon eme jelentéstartalom számunkra elsikkadt.
De nem csak velünk van kiszúrva, ugyanis szerepel a szövegben József Attila Mama című versének két versszaka – magyarul. Gondolom ez sokat segített a művelt francia olvasóknak a megértésben, elvégre ki ne olvasna közülük magyar költőket eredetiben.

Én nem szeretem ezt, az olvasóval szembeni tiszteletlenséget, az irodalomnak nem arról kéne szólnia, hogy egyik filológus rejtvényt ad fel a másiknak. Ezt intézzék el egymás között levélben.

>!
Arianrhod MP
Patrick Modiano: A Kis Bizsu

Ez a könyv is azok közé tartozik, amiket nagyra értékelek, becsülök, és soha nem fogok szeretni.

Borzasztóan nyomasztó történet, minimális nyelvi és stilisztikai eszközökkel építve, a sajnálatra méltó ifjú elbeszélő iránt az ember valóban szánalmat kell hogy érezzen, de nem szerethető, ahogy a többi szereplő sem. És én szeretem szeretni az olvasmányom hőseit. Értem én, hogy a történetnek pontosan erre az elbeszélő módra van szüksége, másképp hogy írhatná le ennek az elhagyatott, magányos lénynek a félelmeit, kétségeit, érzéseit, mégis… Bár alaptermészetemre nézve szintén pesszimista vagyok, azért mégis távol áll tőlem ez a végletes keserűség, ami minden mondatból süt.

Az egész írás voltaképpen töredékes emlékek kaleidoszkópja, ahogy a lány próbálja megfejteni az anyja eltűnésének rejtélyét, a saját életének értelmét ennek – a múltnak – tükrében, és semmi nem valóságos és életszerű a jelenben, a lány csak robotszerűen működik, miközben a rövid, ám gyötrött életének darabjait rakosgatja össze. Jövőkép egyáltalán föl se villan, még pillanatokra sem. A legnyomasztóbb az, hogy új ismerősei is végtelenül gyanúsak, csoda, hogy még nekem is kiújult az üldözési mániám, miközben olvastam? És a leginkább kiábrándító, hogy nem oldódik meg semmi. Lehet, hogy ez a posztmodern nem nekem való…

>!
olvasóbarát P
Patrick Modiano: A Kis Bizsu

Nem büszkélkedhetem azzal, hogy már korábban is olvastam tőle, de megérdemelt a Nobel-díj. Nagyon kifejező minden tömör, rövid mondata. Tökéletesen ábrázolja a szeretetlenséget, elhagyatottságot, a személyiség sérülését. Főhőse nagyon elhagyatott, árva, csak magára számíthat, de az író egyrészt a kislány szerepeltetésével, akire ő vigyáz kiemeli, hogy nincs egyedül ebben a helyzetben, két szülővel is lehet valaki ennyire elhagyatott, másrészt két segítőt is szerepeltet a történetben, akikkel a kapcsolata pozitív változást hozhat, de ennek továbbgondolását az író már az olvasóra bízza.
Minden magyar örülhet József Attila versének, és én nagyon örültem Rőhrig Eszter utószavának is. Azt nem tudom eldönteni, hogy a fordítása mennyire befolyásolta a mű olvashatóságát, szép mondatait, de a befogadásban segített nekem.
A regény témája nem vidám, de mindenkinek csak ajánlani tudom, mert az olvasó mégsem válik depresszióssá olvasás közben, és fennáll a múlt lezárásának, a változásnak a lehetősége.

>!
krlany I+SMP
Patrick Modiano: A Kis Bizsu

„Aki ezt a könyvet a kezébe veszi, inkább érezze, mint értse, amit a szavak és a mondatok megfogalmaznak. Mert érezni nehezebb, mint megérteni.”
Ennyi. Ez a mondat mindent elmond erről a könyvről. Az észnek itt nem nagyon van tere. Érzéssel kell olvasni, és az sem baj, ha az olvasó is csinált már olyat, hogy a saját gyermekkora után eredt, mert akkor érti igazán azt az érzéskavalkádot, amiről itt Modiano írt. Nem könnyű szembenézni a múlt árnyaival, de még a legboldogabb pillanatokkal sem. Szorongás, pánik és félsz vele járnak még kevésbé traumatikus történéseknél is, pláne, ha az anya lemond a saját gyerekéről… Bátor dolog az emlékezet mezejére lépni, de szükség is van hozzá a túléléshez, az újrakezdéshez.
Ez az 5. könyv, hogy Modianoval együtt bolyongok az emlékek között, és egyre jobban értékelem. Több van emögött, mint ami elsőre szembetűnik…

2 hozzászólás
>!
Bla IP
Patrick Modiano: A Kis Bizsu

Ez a második mű amit olvasok Modianótól, emlékeim szerint a Sötét boltok utcája tetszett. Ott egy emlékeit vesztett férfi kereste önmagát,itt egy 19 éves,árván maradt lány teszi ugyanezt –rokon lelkek. S rokon lélek vagyok kissé magam is – aki 6 éves korban, egy válást követően vesztettem el anyámat. De volt apám, nagy- és déd-mamám, s bár csonka családban nőttem fel, csak felnőtt koromban értettem meg, mi minden hiányzott gyermekéletemből.
A kis Bizsu sorsa lényegesen hányatottabb. Kétségbeesetten törekszik a biztonságra, a felszínen maradásra, kísérli meg legyőzni az egyedüllét, a magány szeretethiányos állapotát, hiszen már hétéves korában magára maradt. Mintha anyját látná felvillanni egyik Metrós utazása alkalmából, s részben a sárga kabátos nő utáni nyomozás adja keretét az emlékeivel, gondolataival, érzéseivel való folyamatos küzdelemnek, az eredménytelen megismerkedésnek, melyeken keresztül mi, olvasók bepillantást nyerünk abba a sivár környezetbe, amelyben eddig élni kényszerült. Ugyanakkor szégyelli is ezt az állapotot, ezért hazudozik sorsáról a gyógyszerésznőnek, aki önzetlenül segítené.
Modianó stílusa és írásmódja méltó egy NOBEL-Díjashoz. A fogalmazás végletekig pontos, tömör, ennek ellenére hívogatóan izgalmas: s az olvasót kíváncsivá tevő – Vajh’ mi fog történni már végre ezzel a szomorú sorsú lánnyal? Az író sajátos módszert alkalmaz: egy-egy részlet, egy látvány emlékezteti a lányt valamire korábbi emlékeiből, felállít egy képzeletbeli párhuzamot, amelybe beleéli magát, s lassan már valóságként kezeli az eredetileg feltételezett lehetőségeket. Pl. ahol anyja lakott, abban a házban vesz ki szobát, s lassan elhiszi ugyanabban a szobában él, ahol anyja is látta a javítóműhely reklámjának bevilágító zöld-vörös fényeit. De történések közt nagyon éles, filmszerű vágások vannak az idősíkok és helyszínek közt, ami fenntartja az érdeklődést, gondolkodásra késztet. Magyarként megtisztelő, hogy az emlékei közt őrzött versrészlet épp néhány az Édesanya iránti vonzódást, szeretetet kifejező József Attila sor a Mamából.
Szerencsére a szerencsétlen lány nincs teljesen egyedül. Munkájában a kislány, akire vigyáz – s kinek szeretetlen sorsában saját sanyarú emlékeit is érzi – de saját, e tapasztalásból is növekvő gyengesége, lehetetleníti, hogy igazán segítsen. A gyógyszerésznő önzetlen támogatása, s barátja a fordító, Badmajev jelenti azokat a kapcsolatokat, amelyből épülhet, s mely utóbbiból akár egy reményteli szerelem is kialakulhat. E kapcsolatok azok, amelyek a reménytelenségből való kiutat – a befejező tragikus tettet követő kilábalást, egy új élet formájában biztosíthatják.
Röhrig Eszter Utószava sokat segít a pontosabb, mélyebb megértésben, s olyan utalásokra, összefüggésekre is rámutat, amit felszínes-sietős olvasó szinte észre sem vehet.

2 hozzászólás
>!
Peónia
Patrick Modiano: A Kis Bizsu

Bár csak két regényét olvastam, bizton állíthatom, hogy Modiano különleges nagyágyú a kedvenceim között. A most olvasott Kis Bizsuval is teljesen lenyűgözött. Alig 130 oldalba sűrítve ábrázolta egy zavaros gyerekkorú, a múltat csak lyukacsosan ismerő, ebből fakadóan bizonytalan identitású, sérült lelkű fiatal lány emlékeivel kapcsolatos vívódásait, szorongásait, nekifeszüléseit a múlt feltárására, visszahúzódását, megtorpanását a konkrét lépésektől, a biztonságra vágyás félénk rezdüléseit, a magányos személyes világban a felé nyújtott kezek elfogadásának vágyát és a visszautasítástól vagy a veszteségtől való félelmét.
Modiano a végletekig egyszerűsített nyelvezettel, döntően lineáris cselekményvezetéssel olyan érzékletesen tudta láttatni az anyja által Kis Bizsunak elnevezett Thérese-t és környezetét, hogy szinte tapintható volt a párizsi külváros utcáinak sötétsége, beljebb a villogó neonok szegényes vigasza, a tömeg hömpölygése, benne a lány bizonytalan járása, bolyongása, a szorongással összefüggő rosszullétei, az én-vesztés félelme. Thérese olyan fizikai, lelki állapotba jutott, hogy önkínzó vágya a múlt feltárására az életben maradás esélyével fonódott össze. De alig volt emléke. Ha nincs esély a múlt kiegészítésére, a gyötrő emlékek magyarázattá történő összegyúrására, ha nincs esély a feltárásra, szembesülésre, elfogadásra, lehet-e a kínzó kérdésekkel összefüggő szorongással továbbélni? Lehet-e kiszabadulni a magányból? Tud-e segítséget elfogadni, tudhat-e hasonló helyzetű gyereken segíteni? Felfoghatjuk úgy is, hogy a regény befejezése bizonytalan reményt csillant, de teljesen logikus, hogy csak ennyit és csak így.
Mély problémaérzékenységet tükröz, ahogy Modiano megformálta Kis Bizsu segítőinek személyiségét. Csak a visszafogottság, óvatosság, megértés, és a lány határainak tiszteletben tartása lehet az út a támogatásra. Az író csupán annyit mutat ezekből a figurákból, amennyi Bizsu szempontjából fontos. Ha akarunk, gondolkozhatunk ezeken a szereplőkön is, a motivációjukon is, de ez már kívül van a regényen.
Mint ahogy a regényen kívülre kerülnek azok az olvasói gondolatok is, amelyek próbálják összelegózni az anya figuráját, a lehetséges múlt egy változatának elképzelését is. Modiano tehát mester abban is, hogy magához tudja kötni az olvasót a könyv befejezése után is.

1 hozzászólás
>!
ppeva P
Patrick Modiano: A Kis Bizsu

Régebben olvastam már két regényt Modianótól – Patrick Modiano: Sötét Boltok utcája és Patrick Modiano: Augusztusi vasárnapok –, most sort kerítettem egy harmadikra is.
Ez a három regény előbb-utóbb eggyé fog olvadni az emlékeimben. Nagyon hasonlítottak egymáshoz, szinte összetartoztak. Mindháromban egy-egy elveszett ember kutatja a múltat, az emlékeit, és ezekbe kapaszkodva próbál megbirkózni a jelenben a homályosnak érzett jövővel. Időutazás az emlékek birodalmában. Annak boncolgatása, hogyan hatnak az ember fejében hordozott múltképek a mindennapi valóságos életére. Van, aki harcba száll a múlttal és az emlékeiért, van, akit béklyóznak az emlékei, más meg egyszerre feledné és kutatná őket. Nem tudni, mi vagy ki lenne képes kibillenteni őket ebből az állapotból, hogy ne csak fejben éljenek, hanem valóságosan is. Próbálja az ember olvasás közben összerakni a mozaikokat, de nem jut, nem juthat tovább, mint az, akinek a fejében töredékes mozaik csak az élete.
Nehéz csomag a múlt, nem mindenki képes látszólag gondtalanul cipelni. Kis Bizsu tizenkilenc évesen azt szeretné tudni, ki ő, honnan jött és hová tarthat. Hogy van-e, akiben megkapaszkodhat, hogy ne csak néhány véletlenszerű emléktárgy jelentse neki a kötődést.

>!
pepege MP
Patrick Modiano: A Kis Bizsu

Újabb rövidke történet a Nobel-díjas Modiano-tól. Megvallom, nekem az Augusztusi vasárnapok sokkal jobban tetszett. Sok mindent nem sikerült elfogadnom Kis Bizsu viselkedésében. Értem én, hogy súlyosan sérült a személyisége, amikor elhagyta az édesanyja, de akkor is túlzásnak éreztem a dolgait. Sajnos van olyan személy a közvetlen környezetemben, akit szintén elhagyott, közel olyan idős korában, mint Kis Bizsut az édesanyja, mégsem veszek észre rajta ekkora lelki sérüléseket. Tehát a bajom a történet hitelességével van, s ez nem hagy nyugodni.

>!
dwistvan P
Patrick Modiano: A Kis Bizsu

Megrázó ez a hányatott sors, ez a kétségbeesett keresés, a félelemmel teli belső vihar. A gyökerek keresése, a szülő léte, vagy nem léte, szerepe és nyoma egy fiatal életében itt nagyon élénken mutatkozik egy sorson keresztül. Az író mesterien kimunkálta a történést, úgy peregnek előttünk az események, hogy észre se vesszük, hogy mennyi nyomot hagy bennünk mind az az érzelemvilág, amibe betekintést enged nekünk. Az utószó is hasznos volt, jó volt a kritikus szemszögéből olyan szakmai fogásokat is megismerni, amit az olvasó, aki csak hagyja, hogy magával vigye a történet, magától talán nem ismer fel.


Népszerű idézetek

>!
latinta SP

    A rádiókészülék zöld fényénél Moreau-Badmejev a falnak támaszkodva jegyzetelte, mit mond az ismeretlen nyelven beszélő, ércesen zengő hang. Nem volt szüksége gyorsírásra. A férfi olyan tagoltan deklamált, hogy szóról szóra rávezethette a papírra, amit hallott. Ma este nem dolgozott, a saját szórakoztatására rádiózott. Verseket hallgatott. Messziről jött az adás, a férfi hangját időnként zavaró zörejek nyomták el. A hang elhallgatott, utána hárfazenét hallottunk. Badmajev átnyújtotta a papírlapra jegyzetelt verset, amelyet a mai napig féltve őrzök.

     Mar egy hete csak a mamara
     Gondolok mindig, meg-megallva.
     Nyikorgo kosarral öleben,
     Ment a padlasra, ment serénye n

     En meg öszinte ember voltam,
     Orditottam, toporzékoltam,
     Hagyja a dagadt ruhat masra,
     Engem vigyen föl a padlasra.

    Lefordította franciára a költeményt, de már elfelejtettem, miről szól, és azt is, hogy milyen nyelven íródott. Lehalkította a rádió hangját, de a zöld fény világított tovább.

91. oldal (Tarandus, 2014)

1 hozzászólás
>!
olvasóbarát P

    Mesélt még a prériperzsáról. Azt mondta, hasonlít a finnhez. Éppolyan kellemes a hangzása. Kihallani belőle a füvet simogató szelet és a vízesés morajlását.

32. oldal (Tarandus, 2014)

6 hozzászólás
>!
szallosas P

    – Kell találni egy biztos pontot, ha nem akarja az ember, hogy az élete folytonos lebegésből álljon… – (…)

27. oldal (Tarandus, 2014)

>!
Kuszma P

Mielőtt az ember szétrobbantja a múlt hídjait, a végsőkig el kell mennie, miközben a „végsőkig” szó értelme homályban marad.

>!
Véda MP

Vannak olyan tárgyak, amelyek olyan régóta vesznek körül, hogy szinte már fel sem tűnik a jelenlétük. Amikor elveszítjük őket, akkor jövünk rá, hogy mennyire nem ismertük, és mennyi apró tulajdonságuk kerülte el a figyelmünket.

34. oldal (Tarandus, 2014)

>!
mrsp

Gyakran egy életre a nyakunkon marad valaki, mert nincs szívünk lerázni. Fényes pillanatokban csapódik hozzánk, és követ a nyomorúságban, akkor is csodál, kitart mellettünk, vakon bízik bennünk. Egy földönfutó, mint te. Egy hűséges kutya. Egy örök balek.

12. oldal (Tarandus, 2014)

>!
sheni IP

    – (…) egy sérült bokájú táncosnő olyan, mint a lesántult versenyló, mehet a vágóhídra.

67. oldal (Tarandus, 2014)

>!
lauranne

Ha az ember a vasút mellett lakik, egészen megváltozik az élete. Valamiféle átutazó létbe kerül. Úgy érzi, hogy soha semmi nem végleges. Ma vagy holnap vonatra szállhatunk. Ezeken a helyeken kinyílik a jövő.

56. oldal (Tarandus, 2014)

>!
Véda MP

Vigyázni kell mindennel, ami a meglétével bármit tanúsíthat.

34. oldal (Tarandus, 2014)

>!
latinta SP

Éjjelente valahányszor a Coustou sarkához értem, mindig azt tapasztaltam, hogy elhagyom a jelent, és átlépek egy másik idősíkba, olyanba, amelyikben megállt az idő. Féltem, hogy egyszer nem találom a visszautat, nem térek vissza a place Blanche-ra, ahol az élet folytatódik. Azt mondtam magamban, hogy mint az alvó Csipkerózsika a tüskebozótos kastély toronyszobájában, én is itt maradok örökre bezárva ebbe a kis utcába, a pici szobába. De ma éjjel valaki elkísért, és ártalmatlan papírmasé díszletté törpült a környezetem.

68-69. oldal (Tarandus, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Csipkerózsika

Hasonló könyvek címkék alapján

Émile Ajar: Előttem az élet
Belinda Alexandra: Flamenco Párizsban
François Mauriac: Tékozló szív
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa
Émile Zola: Nana
Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!
Guillaume Musso: Az angyal hív
Michel Houellebecq: Behódolás
Thury Zsuzsa: A Szentpétery gyerekek
Kristin Hannah: Fülemüle