Reggeli ​a Plútón 14 csillagozás

Patrick McCabe: Reggeli a Plútón

Patrick McCabe filmre is adaptált regényének hőse egy bájosan optimista transzvesztita – apja vélhetően a kisváros plébánosa, anyjának pedig csak a nevét tudja. A cselekmény mintha ebben a háromszögben fejlődne, de a háttérből drasztikusan lépnek elő meghatározó szereplővé a társadalom olyan jelenségei, mint a homofóbia, a kispolgári intolerancia vagy éppen az IRA.

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Pesti Kalligram, Budapest, 2013
212 oldal · ISBN: 9788081017056 · Fordította: Mihálycsa Erika

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

ddani>!
Patrick McCabe: Reggeli a Plútón

Írország, ’70-es évek, mélységek és szub-popkultúra. A tréfás és hisztérikus szöveg rengeteg átöltözés és jelenetmesélés, mindenféle anekdoták mentén körkörösen bont ki egy egészen szomorú, tragikomikus életet: Patrick Punci teljesen kattant, és erről eléggé szétpörgetett tirádákban tud megemlékezni, ilyen önvallomásos nyelvzúdulásokban. Olvasván az ember hol sír, hol nevet, eléggé intenzív és egyben szokatlan kezelést kap a szerzőtől, aki inkább hagyja a főszereplőt érvényesülni és sztorizni és vihogva témát váltani, mintsem nagyon rászabja a kisebbségtémára obligát történelmitablós-szociálrajzos napirendet, amit akár meg is szokhatnánk ha lenne a transzneműekről sok ilyen-olyan irodalmi szöveg, de hát nincsen, és nem kell megszoknunk mert nem igazán hagyja magát Punci beleöltöztetni a mások elképzeléseibe, amilyen öntörvényű egy leányzó ő. Tisztára egy katasztrófa, életveszély és lefegyverző kiszolgáltatottság, élmény na. Igazi jutalomjáték lehetett ezt lefordítani ízes ír brogue idiómákból – az eredmény egzotikus és szórakoztató, egész jól áll a szövegnek a magyar szinkron.

giggs85 >!
Patrick McCabe: Reggeli a Plútón

Patrick McCabe első igazi nemzetközi sikerét a Mészároslegénnyel aratta 1992-ben (fel is került a MAN Booker díjra jelölt kötetek listájára), majd jött 1998-ban a Reggeli a Plútón. A két regény nagyfokú hasonlóságot mutat: mindkettőben központi szerepet kap az elfuserált gyerekkor, az ír katolicizmus, a kisvárosi lét, a popkultúra és a mindent átható erőszak. Jelen kötet főszereplője és elbeszélője Patrick „Punci” Braden az ír transzfesztita, aki a Bádogdob Oskarjához hasonlóan pszichiátriai kezelésben részesül, és orvosa, dr. Terence tanácsára terápiás célból nekikezd, hogy kiírjon magából mindent, ami nyomasztja, és ami elvezette idáig. A kötet nagy részét ez a memoár, a Patrick Braden élete és kora teszi ki, azonban ezt néha megszakítják kiszólások dr. Terenchez, akibe Patrick halálosan szerelmes és akivel soha többé nem fog találkozni.

Patrick élete igazán zaklatott volt, apja a helyi pap, aki teherbe ejtette, majd elzavarta fiatal cselédjét, a nem kívánt gyermeket pedig egy helyi alkoholista nő, „Szőrmók” Braden nevelte némi készpénzért cserébe. A fiatal fiú hamar rájött, hogy vonzódik a nőies dolgokhoz, mindvégig kilógott abból a posványos kisvárosi létből, amiben élni kényszerült, majd Londonba ment, hogy ott strichelésből vagy alkalmi szeretők pénzén éljen, aztán megvádolják azzal, hogy terrorista és az IRA megbízásából robbantgat. Patrick egy igazán megbízhatatlan narrátor, ami nem is csoda, hiszen elmegyógyászati kezelésben részesül, illetve sosem vetette meg az alkoholt és egyéb tudatmódosítókat sem. Mindent mindvégig az ő szemén és elméjén keresztül látunk, és rengeteg dologról nem tudjuk eldönteni, hogy megtörténtek-e egyáltalán. Egyes szereplők egyértelműen fiktívek, mint például a soha nem látott anya, akinek történetei mind Patrick agyszüleményei, vagy a könyvben szereplő, novellaszerű, a központi történethez egyáltalán nem kapcsolódó betétek is valószínűleg a fikció kategóriájába sorolhatók, míg másokról ez nem dönthető el. Patrick valószínűleg minden történést átformál valamilyen szinten, hogy csak egy példát említsek: nehezen képzelhető el az, hogy a ’70-es években egy ennyira kihívóan viselkedő homoszexuális illetőt ne értek volna komolyabb atrocitások, mint amelyeket a könyvben leír.

Patrick igazából soha nem kapott szeretetet, sem nevelőanyjától, sem mostohatestvéreitől, sem másoktól. Két igazi célja, vágya van: az egyik, hogy megtalálja szülőanyját, a másik, hogy találkozzon egy erős, igazi férfival, aki feleségül veszi és boldogan éljenek míg meg nem halnak. Ezek mellett olyan elhanyagolható dolgok foglalkoztatják, mint például milyen kegyetlen módszerekkel álljon bosszút gyűlölt apján és úgy általában az egész kisvároson, ahol felnőtt. A kötet egy pontján egy olyan (képzeletbeli) bosszú- és gyilkolászóhadjáratba indul a város ellen, hogy még Francie, a Mészároslegény pszichopata főhőse is megnyalná utána mind a tíz ujját.

A könyv címe egy dalra utal, ami többször feltűnik a kötetben. Patrick gyakran menekül saját álomvilágába, egy olyan életbe, amit soha sem élhet, ezekben elképzeli magát úgy, mint ha a saját anyja lenne. Az ’50-es évek slágereihez, filmjeihez fordul, amelyeknek vajmi kevés közük van a valósághoz, és valószínűleg nincs sok közük Patrick anyjához sem. A szerző a Mészároslegényhez hasonlóan fantasztikusan teremti meg egy ennyire pereméletet élő ember gondolatait és nyelvezetét. Punci beszámolója hol vicces, ironikus, hol véresen komoly. A terrorizmus és az erőszak olyannyira mindennapos dolgok az átlagember számára, hogy nem akadnak fenn különösebben azon, ha a közelükben bomba robban és mindenfelé emberi testrészek hevernek, vagy megölnek egy, a barátnőjétől hazafelé tartó, másik felekezethez tartozó fiút. A vissza-visszatérő, általában terrorizmussal foglalkozó novellabetéteket Patrick nem magyarázza meg különösebben, ezek az akkori élet részei.

Patrick McCabe könyve korántsem könnyű olvasmány, sokaknak lehet túl véres vagy megbotránkoztató, de, hogy ott a helye a világirodalom legjobb „őrült-regényei” között az biztos.

1 hozzászólás
entropic P>!
Patrick McCabe: Reggeli a Plútón

Tavaly olvastam egy másik könyvet a szerzőtől, a Mészároslegényt, ami elnyerte nálam a Regény, Amit Életemben A Leghosszabb Ideig Tartott Végigolvasnom címet. Kikészített az a könyv, és nem is fogom/akarom egyhamar (vagy valaha) újraolvasni. De arra persze kíváncsi voltam, mit írt még McCabe.

A másik könyvvel ellentétben ezen két délután alatt végigrohantam, és nem készített ki annyira. Ami persze nem értékítélet, vagy ilyesmi, csak annyit jelent, hogy rám hogyan hatott a könyv. Gondolom, valahogy sejtettem, hogy milyen lesz, és így egy kicsit fel tudtam vértezni magam, mert amúgy ez se valami könnyű-könnyed regény.

A főszereplő/elbeszélő (de mintha nem mindig ő beszélne – na, erre még visszatérek) Patrick, egy tizenéves transzvesztita kurva, aki egy ír kisváros papjának törvénytelen gyereke. Patrick egy mocskos, szeretet nélküli, kicsit sem anyás nevelőanyánál nő fel, az igazi anyját sosem ismerte (de nagyon vágyik rá, hogy ismerje), az apját, a túl-kanos papot pedig veszettül gyűlöli, és folyton arról képzeleg, hogy egyszer megöli, sőt, ha már itt tartunk, akkor az egész ocsmány kisvárost elpusztítja. Patrick már egész kicsi korában érdeklődést mutat a női ruhák iránt, tizenéves korára pedig már gyakorlatilag nőként él, és egy erős férfiról ábrándozik, aki a férje lehetne. Patrick mindvégig azt az embert keresi, aki megadhatná neki azt a szeretetet/biztonságot/akármit, amiben sose volt része; de sehol nem talál ilyet, vagy ha találni vél ilyet, akkor azt hamar elveszíti.

Sok mindenben nagyon hasonlít ez a könyv a Mészároslegényre, például a helyszínben/közegben (bigott-katolikus, elmaradott, kulturálatlan, koszos kisváros, ahol a szomszédok mindenkire csúnyán néznek, aki kicsit is más). Aztán a főszereplő problémái és mentális állapota is kicsit olyasmik, mint Francie-é a Mészároslegényben: Patrick egy végletesen elhanyagolt, rendkívül nagy szeretetigényű srác/lány, aki senkitől nem kapja meg sokáig, amit szeretne, inkább kihasználják vagy kinevetik (miközben azért ő is igyekszik kihasználni a kuncsaftjait vagy szerelmeit). Ami meg a mentális állapotát illeti: Patrick néha teljesen beszámíthatatlan, csinál pár iszonyatos marhaságot, felgyújtja például egy lány haját, aki azzal a férfival beszélget-flörtöl a kocsmában, akibe ő beleszeretett, s aki csak röhög rajta; meg utalgat arra is, hogy volt valami csúnya ügye egy lánnyal, akinek ő csak segíteni akart, de aztán rosszul sült el a dolog, és emiatt mindenki gyanakvással néz rá. De képtelen vagyok eldönteni, hogy Patrick simán csak hazudik-e sok dologgal kapcsolatban, vagy hülyéskedik, vagy fikciót gyárt, vagy mit csinál (mert egyébként fikciót is szokott gyártani – az egykori tanára véleménye szerint Patrick nagyon jól tud fogalmazni, és ő él is ezzel a tehetségével; és hülyéskedni is szokott – és figyelemreméltó humora van, szerintem).

Patrick tehát teljesen megbízhatatlan/következetlen narrátor, még abban a tekintetben is, hogy néha E/1-ben beszél, néha E/2-ben, néha meg van valami külső (?) narrátor, aki E/3-ban beszél róla. Aztán vannak mindenféle utalások arra, hogy drogokkal él (ami mondjuk nem meglepő), máskor meg begyógyszerezik, és a drogos-begyógyszerezett állapotában írt (vagy az ezekről az állapotairól tudósító) szövegeiről néha nem tudom eldönteni, hogy azok fantáziálások-e, vagy álmok, vagy a valóság.

Szóval ez se épp egy „kényelmes” könyv, nem valami jó érzés Patrick agyában lenni, és Patrick vágyainak brutális egyszerűsége, és az a tény, hogy még az ilyen egyszerű vágyakat sem képes senki kielégíteni, eléggé szíven üt. De a Mészároslegény szerintem valamivel erősebb/jobb regény ennél.

4 hozzászólás
Veronika_Szakács>!
Patrick McCabe: Reggeli a Plútón

Ezt a könyvet újra kell még olvasnom, hogy érdemben tudjak nyilatkozni róla.
Egyelőre nem is tudom, mit érzek. Nem tudom, mit gondolok.
Minden kavarog.


Népszerű idézetek

sophie P>!

De végül is, reménykedni csak nem árt. A remény még nem ártott meg senkinek, nem igaz?

11. oldal - Dr. Terence megszívlelendő tanácsa

sophie P>!

Ezek a te fogalmazásaid, Braden – ezek egészen fantasztikusak! Ha le tudnál ülepedni egy kicsit, olyan kiemelkedő lehetnél!

12. oldal - Dr. Terence megszívlelendő tanácsa

sophie P>!

Kuksi azt találta mondani: De ez többször nem fordul el , ugye, Patrick? Meg fogod próbálni és leszoksz erről az antiszociális viselkedésről. Megpróbálsz szépen beilleszkedni, ugye? – erre azt válaszoltam:
– Áh, dehogy. A leghalványabb szándékom sincs leszokni, Kuksi, se beilleszkedni.
Végül is nagy szemtelenség volt a részemről, hogy így szólítottam. Úgy értem, hogy „Kuksi”. Mert a tanárom volt, és amúgy kedveltem őt, és nagyobb tisztelettel kellett volna bánjak vele. Ezzel a helyzetfelméréssel Szőrmók is azon nyomban egyetértett, derült égből beirányzott a képemre egy szélestenyerű hazait, és hozzá visított egy rendet:
– Hogy beszélsz a Tanár úrral! Ez a takonypóc dög! Attól a naptól és órától kezdve, hogy összeszedtem az utcáról, Mr. Egan, egy dög!
Meg tudtam érteni, hogy Kuksi nem kíván ennél jobban belekeveredni a dologba, mert máris gy felhéklizte magát mindenen, hogy asszem egyebet se akart, mint megrohamozni a Tyreelin Arms pultját, és rendelni vagy egy láda whiskeyt.

19. oldal - Patrick Baden 13 éves - Elkezdődnek a bajok rendesből!


Hasonló könyvek címkék alapján

Colum McCann: Hadd forogjon a nagyvilág
Oek de Jong: Móló és óceán
John Preston: Egy nagyon angolos botrány
David Mitchell: Felhőatlasz
John le Carré: Az áruló
Sara Nisha Adams: A lélekkert
Michael Cunningham: Otthon a világ végén
Colm Tóibín: Nora Webster
Hanif Kureishi: A kültelki Buddha
Jean Mattern: Szeptember