Testvérlövészek 48 csillagozás

Patrick Dewitt: Testvérlövészek

Eli és Charlie Sisters elsőosztályú mesterlövészek egy másodosztályú vadnyugati bandavezér szolgálatában. A kedvenc lovaikat valaki felgyújtotta, gyomruknak hadat üzent az alkohol, és még a hó is szállingózni kezd, amikor elindulnak, hogy Coloradóból egészen a kaliforniai aranymosók területéig üldözzék legújabb célpontjukat, akiről azt sem tudják, miért kell megölniük. Ami nem probléma, hiszen mindketten hidegvérű bérgyilkosok vagy mégsem vagy mégis vagy mégsem egészen úgy, ahogyan képzeltük. A kanadai Patrick deWitt 2011-es regényét számos díjjal ismerték el, jelölték a Man Booker díjra, és milliók szívét hódította meg szeretetre méltóan bumfordi figuráival, akik mintha egy Rejtő-regény vadnyugatra keveredett szereplői volnának.

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Libri, Budapest, 2012
382 oldal · ISBN: 9789633101131 · Fordította: Orzóy Ágnes

Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Olympia_Chavez P>!
Patrick Dewitt: Testvérlövészek

Azt hittem mindenre fel vagyok készülve és főleg azt, hogy tudom mi az a western. De most olyat tapasztaltam, ami az elsőtől az utolsó oldalig és még az után is, csak tanácstalanságot vált ki belőlem. Széttárom a karom, megvonom a vállam és annyit mondok: hát öööööööööööööö… Igen, ennyi, nincs több, csak hosszú ö-zés és pislogás.
A történet igen vontatott, ami akár még izgalmassá is tehetné a regényt egy lassan kibontakozó feszült cselekménnyel, de az olvasónak ebben nem lesz része. Alig van pisztolyharc és a bosszú sem játszik központi szerepet, nem egy Nincs bocsánat -féle történet. Az ajánló Rejtő humorával vonja párhuzamba deWitt karaktereit, de ezt a kijelentést a néhány megmosolyogtató pillanat miatt nagyon erős túlzásnak érzem. Aztán hogy elkalandozzak a szélsőségek irányába, láttam már ausztrál westernt is, ami történelmi, társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet. Na a Testvérlövészek ebbe a kategóriába sem tartozik. Nem is űrlényes cowboyos, nem is banditás fékevesztett őrület, nem is kortárs köntösbe bujtatott műfajparódia, hanem valami egészen fura puska. Egyik western kategóriába sem tudtam besorolni ezt a történetet, pedig a kellékek és a díszlet, nagyon is arra vall, hogy ott vagyunk. Átvágunk a vadnyugaton, le egészen az aranyásók Kaliforniájába, az örömlányok csehójába és mindezt lóháton fegyverrel az oldalunkon. Hőseink hírhedt lövészek, bérgyilkosok, de ebből a külvilág reakcióján kívül – amikor meghallják a tesók nevét –, semmi nem árulkodik. Valójában az egész regény a narrátor, a fiatalabbik testvér elbeszélése, ami inkább a sérült lelkivilágú, sok tekintetben kiforratlan, erőszakos attitűd elemzéséről és az útkeresésről, az önismeretről szól, de azt is csak sutácskán. Ebben a témában pedig már alkottak maradandóbbat is.

Úgy érzem, hogy a szerző túl sok különlegességet akart egybegyúrni. Összevegyített egy rész műfajtól szokatlan témát, egy rész misztikus cselekményt (a furcsa kislánnyal és a vegyész aranyásóval), majd egy nagy adagot a vadnyugat kevésbé ismert arcának ábrázolásából a fogmosó cowboyokkal, meg még sok egyéb aprósággal. Ehhez jött még hozzá a regény nyelvezete, ami folyton kizökkentett. Ahhoz képest, hogy kikről beszélünk, túl kifinomultnak érzem a stílust, a mély gondolatok kifejezésének módját. A kevesebb talán több, de mindenképp hatásosabb lett volna, hiszen egy ilyen fúziós, lélektani önismereti „western” tényleg kuriózum lehetett volna.

5 hozzászólás
egy_ember>!
Patrick Dewitt: Testvérlövészek

Hé fiú, hozd a lovamat!
Mit mondasz? Elégett!?
Nos, ez komoly morális problémákat vet fel a bérgyilkosi karrieremet illetően. Majd fogmosás közben eltöprengek ezen…
Meg amúgy is, gyors vagyok, jó vagyok, de a Cormac McCarthy jobb lövész nálam.
Talán itt az ideje ellovagolni a naplementébe nyitni egy szatócsboltot.

Amalin>!
Patrick Dewitt: Testvérlövészek

Ez egy vadnyugati környezetbe ültetett történet, de attól függetlenül, hogy sok western elem található benne, nem éreztem teljesen annak. Leginkább a Sisters testvérek utazásáról szól, ahogy keresik a helyüket az életben. Eli egy érzékeny fiú, aki nagyon vágyik a szeretetre, de közben rettentően indulatos, valamint az erőszak az élete részévé vált. Ő vezet végig az egész történeten, és ez az erkölcsi dilemmákkal küzdő fiú eléri azt, hogy hiába a folyamatos öldöklés és az erőszak, mégsem tudok rá utálattal tekinteni, sokszor még együtt is éreztem vele.
Nem lett kedvenc könyv, de a végére szépen lassan megszerettem, és nem bántam meg, hogy elolvastam.

Idiocry P>!
Patrick Dewitt: Testvérlövészek

Ez a könyv egyáltalán nem volt rossz, a film viszont annál inkább sajnos. Nem is értettem, miért idősebb színészeket választottak a főszerepekre, akiket egyébként szeretek nézni, de lehetett érezni, hogy nem adtak bele mindent a játékukba, arról nem is beszélve, hogy pár változtatás volt a filmben és bizonyos dolgokat ki is hagytak. Nekem tetszett a testvérek közti kapcsolat, hogy nem ugyanarra vágynak és bármennyire is bántják a másikat és különböznek egymástól, a végén együtt oldják meg a problémákat, szóval ez inkább szól róluk mint a vadnyugatról, az csak egy háttér. De ettől függetlenül olvasás közben ugyanúgy megcsapott a vadnyugat szele, szóval ha valaki éppen olyan hangulatában van, hogy olvasna egy könnyebb western történetet, ami még nem annyira véres, de azért van benne lövöldözés, sőt még közben szórakozni is szeretne, én nagyon tudom ajánlani.

jeges_varga>!
Patrick Dewitt: Testvérlövészek

Kényszerű gyilkosok

A vadnyugati hősök Amerika nyugati partvidékén születtek, de Hollywood aranykorának köszönhetően végighordozták zord tekintetüket az egész világon. Jól ismerjük csendes természetüket. Nem buzog bennük a közlésvágy: előbb cselekszenek, csak aztán beszélnek. Szemernyi kétségük sincs, hogy mindig helyesen döntöttek. De vajon magabiztosságuk nem csak ócska álca?

A Testvérlövészek című regény jelenideje 1851. Az ipari forradalom hatására az amerikai gazdaság éppen ereje teljében dübörög. Szinte a semmiből jönnek létre újabb és újabb települések. A hétköznapokat fura találmányok sora forradalmasítja – van például egy szer, ami csodával határos módon csillapítja a fájdalmat. Ekkoriban alakulnak mozgalmak a rabszolgaság ellen, a déli és északi országrészre szakadt amerikai társadalom elindul az alkotmányozás útján. A regényben főszerepet játszó San Francisco is ebben az időben növi ki magát koszos porfészekből virágzó várossá.

Amikor minden változóban van, könnyen elszabadulnak az indulatok. Amerika nyugati partjainál az aranyláz őrjíti meg a kalandra vágyókat. Rohannak Kaliforniába a kincskeresők, hogy meggazdagodjanak. Az sem riasztja el őket, hogy az 1840-es évek végén hamar elvitték az aranyat onnan, ahol könnyen hozzáférhető volt. Az eldugottabb lelőhelyekért az eddigieknél is véresebb küzdelem bontakozik ki. Egy rakás jobb sorsra érdemes álomkergető zúdul a vidékre. Kiégett kurvák, veszett gengszterek, gyűlölt indiánok keresik a boldogulás útját, csekély sikerrel.

A kanadai Patrick deWitt regényének főszereplői, a hírhedt Sisters fivérek bérgyilkosok, akik gondolkodás és kérdezés nélkül teljesítik megbízatásaikat. Charlie és Eli már hosszú évek óta áll a Kapitány nevű bandavezér szolgálatában. Olyan embereket kell móresre tanítaniuk, akik összetűzésbe kerültek munkaadójukkal. Ezúttal a feladat: kutassák fel és öljék meg a Herman Kermit Warm nevű férfit, akit a Kapitány egyik embere már régóta megfigyelés alatt tart.

Cseppet sincsenek rózsás hangulatban, amikor útra kelnek Oregon Cityből. Az előző munka során valaki felgyújtotta megbízható lovaikat, s helyettük gyenge, rusnya állatokat adtak alájuk. Ráadásul a Kapitány ezúttal Charlie-t nevezte ki főnöknek, így Eli pénze a korábbinál kevesebb lesz. És ha még ez kevés: egy mérges pók csípése miatt ki kell húzni Eli begyulladt fogát is.

Kalifornia felé jó néhány fura szerzettel futhat össze az utazó. Kuruzsló vénasszony, vörös bundájú medve, halott indián, morcos örömlány és kapzsi prémvadász állja a fivérek útját. Kíméletlenül leszámolnak azokkal, akik megpróbálnak kibabrálni velük. Ahogy azonban haladnak a céljuk felé, a dolgok mintha kezdenének megváltozni.

Patrick deWitt már a főhősök bemutatásakor felrúgja a klasszikus western íratlan szabályait. Fegyverzajos világukban nem jellemző, hogy kétségek gyötrik őket, állandóan elégedetlenek magukkal, és hogy nap mint nap szembesülniük kell gyengéikkel. Eli Sisters, a könyv melankolikus, merengő narrátora azonban érzékeny lelkületű cowboy. Testsúlya állandó gúny tárgya, tehát karcsú formára vágyik. Képes napokig koplalni, csak hogy elnyerje egy szakadt prosti tetszését. De a veszélyesebbik fivér, Charlie sem született rosszfiú. Sorsát azonban határozottan más irányba terelte egy pisztolylövés. Mármint az, amelyikkel részeges apja életét oltotta ki, mert erőszakoskodott az édesanyjukkal.

Az sem megszokott dolog, hogy egy cowboy fogpaszta termékmintát használjon. De, Istenem – van, akinek fontos a friss lehelet. S ki hallott már olyan akcióhősről, aki ragaszkodik fél szemére vak és amúgy sem délceg lovához. Patrick deWitt varázstalanítja szereplőit, kiemeli középszerűségüket. Ezek itt nem a zabolátlan szabadság jelképei. Eli nem hallgatag és nem titokzatos. Folyamatosan kérdez. Az érdekli, ami minket is foglalkoztat: kik vagyunk valójában, mi a szerepünk a világban? Az elképzeléseinkben élő vadnyugati akcióhős kőkemény, távol áll tőle az efféle filozofálgatás.

A western paneljeit deWitt megbolondítja azzal is, hogy hangsúlyozza a rokoni kapcsolatok fontosságát. Eli és Charlie viszonya konfliktusos, és jól példázza az esztelen ragaszkodást, ami csak a közeli családtagokat jellemzi. Eli alapvetően békés természetű, de a fivére védelmében ezt félreteszi. A Sisters fivérek azért ölnek pénzért, mert ehhez értenek a legjobban. Meg kell élniük valamiből, nem? Eli-t átalakítja ez a hosszú út. Családra, nyugalomra vágyik, ehelyett a prérin lovagol napestig. Mire a két Sisters San Franciscóba ér, már egyáltalán nem biztos abban, hogy teljesíteni akarja a Kapitány megbízását.

A regény stílusát a kritikák egy része Quentin Tarantino véresen vicces erőszakkultuszához, illetve a Coen fivérek groteszk görbe tükréhez hasonlítja. Mások Cormac McCarthy dísztelen költőiségét, Charles Portis kijózanító lényeglátását vagy Mark Twain moralizáló humorát vélik felfedezni a Testvérlövészekben.

Találkozási pontok, áthallások persze felfedezhetők, mégsem érdemes mások nevével előhozakodni. Patrick deWitt újradefiniált vadnyugati története ugyanis minden ízében egyedi. Kimondottan párbeszédközpontú próza, letisztult nyelvezete és jól megkomponált cselekményfűzése könnyen megszeretteti magát. Szinte kínálkozik a megfilmesítésre. Az előkészületek már zajlanak, az adaptációt pedig a szerzőre bízták, aki egykor forgatókönyvíróként kezdte pályáját.

A Testvérlövészek története akár ma is játszódhatna. Patrick deWitt azonban megmutatja, hogy a bérgyilkosok és a szerencsevadászok is ugyanúgy vágyakoztak, bosszankodtak, szerettek, gyűlöltek, mint a ma élő emberek. A szerző több interjúban is hangsúlyozza, hogy valójában ő egyáltalán nem rajong a westernért, nem is tervez újabb hasonló történetet. Műfajválasztását inkább a kíváncsiság vezette. Vajon mi hajtotta előre a vadnyugat emblematikus alakjait? Talán ezért is címkézik sokan anti-westernnek a könyvet, sőt: egyesek műfajparódiaként emlegetik.

A többszörösen díjnyertes regény azonban inkább western köntösbe bújtatott (poszt)modern road movie. A főszereplők nem csak a vadnyugati horizontot járják be. Olyan belső utazás részesei, amely átírja jövőképüket. Akad a könyvben egy-egy meghökkentően brutális akciójelenet is, de a műfaj jellegzetes durvaságától eltérve főként szívbemarkolóan fájdalmas és groteszk humorú epizódok váltogatják egymást. A Testvérlövészek ilyenformán meglepően érzelmes pikareszk történet.

Sokan felemlegetik a könyv fekete humorát. Való igaz, a szerző teremt néhány abszurd helyzetet. A sok kegyetlenség közben is mosolyt fakaszt. Mégsem röhögjük halálra magunkat a testvérek történetén. Inkább együttérzünk velük, mert pontosan tudjuk, mennyire nehéz embernek maradni.

Tercia>!
Patrick Dewitt: Testvérlövészek

Nehéz a bérgyilkosok élete a Vadnyugaton, ha olyan kifinomult lélekkel és sopenhaueri bölcselettel bírnak, mint Eli.
Roppantul sajnálkozva öldösi át magát a mindennapokon, mély szánalommal a szívében a senyvedő állatkollégákkal, szeretettel és megértéssel az összes földi lénnyel, hogy végül elnyerje a megnyugvást.

Eléggé ritka az ennyire jó fülszöveg, mert nekem is Rejtő ugrott be azonnal, földrajzilag kicsit arrébb helyezve és kevesebb humorral.

Meg a Deadwood is eszembe jutott (aki még nem látta, hamar pótolja), meg Dan, az érző szívű gyilkos, meg hogy az mennyire vadnyugatabb volt.
De azért ez sem rossz, a maga mélabús szarkazmusával.

nyolcadikutas>!
Patrick Dewitt: Testvérlövészek

Könnyed, de lazaságában néhol magvas gondolatokat fogalmaz meg a mindennapokról, az életről. Nem rejtői, mint ahogy a borítón utalnak rá. Rejtő szerintem utánozhatatlan, hasonlítgatni hozzá bárkit, bármit, teljesen felesleges.
A The Sisters Brothers – hogy az eredeti címnél maradjak – inkább a Ned Kelly és a Félszemű irányvonalába tartozik.
Szórakoztató olvasmány, de hangulat kell hozzá.

Riley>!
Patrick Dewitt: Testvérlövészek

Fülszöveg alapján többre számítottam, díjjal nem jutalmaznám. A sztori maga vicces, vagy inkább komikus. De maguk a párbeszédek, vagy a leírások nem sikerültek túlzottan viccesre. Egy olvasásra elmegy.

nandras>!
Patrick Dewitt: Testvérlövészek

Nem volt rossz ez a regény, de sok helyen nagyon túldicsőítik. Könnyen olvasható, kedvelhető főhőssel, de semmi különleges. Az számomra kicsit furcsa volt, hogy a vadnyugaton szinte mindenki milyen kultúráltan és választékosan beszél, de így biztos sokkal olvashatóbb lett.

walksdowonders>!
Patrick Dewitt: Testvérlövészek

Bárgyú, unalmas, picit erőltetett, talán az író maga is belefáradt.


Népszerű idézetek

egy_ember>!

…takaró nélkül nem bírtam elaludni, így hát azzal töltöttem az éjszakát, hogy újraírtam néhány vitát a múltamból, amelyekben annak idején alul maradtam, és úgy változtattam meg a történetet, hogy én legyek a győztes fél.

95. oldal

4 hozzászólás
Olympia_Chavez P>!

Nekem nem fog a bátyád egy százast adni, ugye?
– Nem hiszem.
– Csak benned folyik ilyen romantikus vér, mi?
– Ugyanaz a vér folyik bennünk, csak másképp használjuk.

192. oldal (Libri Kiadó, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: testvér · vér
egy_ember>!

A szívem dörömbölt, és fel voltam készülve a végső nagy küzdelemre, azonban öt perc múlva már kezdett elnehezülni a szemhéjam . Tíz perc elmúltával úgy döntöttem, hogy a prémvadászok biztos nem is hallották a lövést. Nem voltak benn a szobájukban, vagy nem az ő szobájukba lőttem bele. Úgyhogy lemondtam a kalandról. Fogat mostam, és lefeküdtem.

157. oldal

egy_ember>!

– Olyan vagy, mint az öcsém meg az ő Hasas lova – mondta erre Charlie. Odafordult hozzám. – Össze kéne fognod ezzel a kölyökkel, alakíthatnátok valami bizottságot, vagy szövetséget. A Leghülyébb Állatok Megmentői.

133. oldal

sheni IP>!

egyszerűen csak félt, pont úgy, mint a többiek, akik meghaltak

370. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Cornelie C. G.: Talán mindörökké
Tom Clancy: A kokain akció
J. H. Busher: Macskatalpú Texasban
Vavyan Fable: Halkirálynő
Vavyan Fable: A pokol is elnyeli
Vavyan Fable: Vakvágta
George Cooper: Magánügy
J. H. Busher: A Macskatalpú Brazíliában
J. H. Busher: Macskatalpú a zöld pokolban
Rejtő Jenő (P. Howard): A boszorkánymester / A Sárga Garnizon