Louis ​de Funès 82% 24 csillagozás

Sajnos egy nagyszerű könyvet, ismételten nem nézte át senki, mert pocsék kivitelezésben adták ki.
Tele helyesírási és szöveg hibákkal, néhol lemaradt a szó fele, úgy sakkoztam ki, hogy nagyjából mi lehet.
Nem örülök neki, nagyon nem, ezért húztam le a csillagozást is.

Ami alapesetben a könyv tartalmát illeti, számomra érték.
Mert, gondolom nem csak én rajongtam gyerekként az immáron kortalan Lütyő kalandjaiért, vagy sorolhatnék fel más kedvenc filmjeit is!
Sok érdekességet olvashattam, kicsit közelebb éreztem magam az emberhez, semmint a színészhez.
Természetesen nem hibátlan, voltak részek, melyeket feleslegesnek éreztem, de mivel én se vagyok tökéletes, jó volt úgy ahogy megíródott.
Mindig is az egyik legnagyobb kedvenceim között tartom számon, és többször megfogom nézni a filmjeit.
A hibák ellenére is örülök, hogy olvashattam.

Nagy kedvencem Funes! Nagyon jó volt olvasni az életéről, csak nagyon zavaró volt, hogy a két fia felváltva írt róla és össze-vissza. Jobb lett volna, ha együtt írják és időrendben lett volna megírva. Így nem igazán tudtam élvezni. Persze azért nagyon szerettem, felejthetetlen és utánozhatatlan színész volt!!!!!! Kb. mint nálunk Latabár Kálmán :)

Már nagyon régóta kerestem ezt a könyvet. Mindig is szerettem, Louis de Funést. Kedvelem a filmjeit, egyet sem tudnék kiemelni, mert mind jó! Ahogy a fiai mesélnek róla, annyira természetes. Szinte látom magam előtt az arcát, a jellegzetes mozdulatait. Meglepődve olvastam, az életben is olyan volt mint a filmekben. Semmi nagyképűség, szerény segítőkész ember volt. Maximalista, mindenből a legjobbat akarta teljesíteni, nyújtani a közönségnek. Akik fizettek azért, hogy őt lássák, mondta.
Élvezettel olvastam. Közben jókat mosolyogtam a fiaik álltal elmesélt történeteken.

Nem azért öt pont, mert annyira szuper könyv lenne, hanem mert őszinte.
S belőle kicsendül fiai szeretete egy kicsi ember és nagy színész iránt, akiért a filmjei alapján magam is rajongok. Mennyire élveztem a Fennakadva a fánt, a Heves jegest, a Jákob rabbi kalandjait, a Káposztalevest vagy a Szárnyát vagy a combját!
A könyvből kiderült, mennyire lelkiismeretesen és alaposan készült minden szerepére, akár a színpadon, akár a filmekben. Ugyanakkor végtelenül szerény volt, irtózott a tömegtől és attól, hogy körülrajongják. Imádta a kertjét, csodálatos kertet hozott létre, ahol a különleges gyümölcsök, zöldségek és a virágok jól megfértek egymással.
S ugyanakkor éppen annyira mókás és humoros személyiség volt családi körben, mint a filmekben.
Ha ismerhettem volna személyesen, biztosan nagyon szerettem volna őt.

Igazi Funes-könyv. A végén már meg is bántam, hogy olyan gyorsan kiolvastam, jó lenne még pár száz oldal belőle..:D

Imádtam a filmjeit, viszont semmit nem tudtam magàról a színészről.
Nem csalódtam mint emberben. Szomorú, hogy màr csak múlt idő.
A könyv rajongóknak hasznos. Viszont a csapongás a dátumokban picit zavaró.

A fiai írták, ami sajátos és egyben nagyon személyes. Engem megfogott ez a személyes hangvétel, de látszik, hogy nem írói vénával rendelkező emberek írták. A történetek valamennyire időrendbe vannak szedve, nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, de követhető, kerek életrajz.

Imádom de Funest a mókamestert! Színészekről nem szoktam könyveket olvasni de ő a kivétel. Egy-két kivétellel, nem nagyon nézek meg filmeket többször de van egy 42 darabos
de Funes film gyűjteményem és időnként újra nézem őket. Jókat nevetek, sosem unom meg. Nagyon örültem, hogy rátaláltam erre a könyvre. Mondhatni pontosan azt kaptam amire számítottam. A fiai által írt életrajz remek olvasmány és teljes képet ad mókamester színészi és hétköznapi személyiségéről, családjáról, szakmai sikereiről.

Valóban úgy van, ahogy a könyvben is írják, Louis de Funés filmjeit újabb és újabb generációk fedezik fel maguknak, és zárják szívükbe. S ez jól van így. Most, hogy kicsit jobban -elsőkézből- is megismerkedhettem ezzel a remek színésszel, megbizonyosodhattam róla, hogy nem hiábavaló véletlenség, hogy ennyien kedvelik, kedveljük. Nagyon tetszik az a fajta stílus, mellyel fiai egy igazán méltó emléket állítanak édesapjuknak. Nem tisztem kritizálni világukat, s nem is volt célom…ezért nem is teszem :) Tetszett. Megmosolyogtam a történetbe szőtt anekdotákat, vicces kis történeteket, mondatokat. Lényegében a könyvet mindenkinek ajánlanám, akinek legalább egyszer mosolyt csalt arcára Louis de Funés játéka.

Akkor akadtam erre a könyvre, amikor memoár kategóriában keresgettem. Nem Louis de Funes írta, hanem a két fia, ezért végül más kategórián belül olvastam el.
A könyvön ugyan érződik, hogy nem hivatásos írók írták, de nagyon élvezhető.
Nem is gondoltam volna, hogy Louis de Funes ilyen céltudatosan építette fel a karaktereket, hogy ennyire sokat foglalkozott avval, hogy megfigyelje az emberi viselkedést.
Édesapám is nagyon szerette a színészt, ezért egy kicsit vele is voltam a könyv olvasása közben.
Az első film amire emlékszem, hogy láttam és édesapám is nagyon szerette, A horgász a pácban volt. A filmből már nem sokra emlékszem, de a „Gyere ide, Takarodj!” nagyon megmaradt. Mint kiderült, a kutyának Louis de Funes adta a nevet.
Maximalista volt, nem elégedett meg a jóval, minden jelenetnek tökéletesnek kellett lennie. Rendszeresen rögtönzött, adott hozzá a forgatókönyvhöz, volt hogy az író vagy rendező kérésére.
Egy kicsit úgy érzem, hogy ez a könyv magyarázkodás azoknak, akik valami miatt nem kedvelték. Fiai többször is megemlítik, hogy egy-egy megnyilvánulását hogyan értelmezték tévesen félre, negatív tulajdonságként elkönyvelve.
Azoknak mindenképpen ajánlom, akik szeretik a filmjeit. Teljesen más szemmel néztem meg a könyv olvasása után a Saint Tropezi csendőrt.