A, ​mint alibi 72% 100 csillagozás

Az a helyzet hogy több lehetőséget adtam volna Seth-nek. ez lehet a romantikus vénám tarkóncsapása is, de jól kiegészítette és szimbolizálta a család mibenlétét Mint már megfogalmaztam nekem inkább volt krimi feelingem olvasás közben mint thriller.
Nem éreztem a thrillerre jellemző nyomasztó fojtogató hangulatot, inkább csak vártam türelmetlenül a dolgok alakulását. Vajon ki a hunyó és miért?!
Kedvelem a stílust és egészen szimpatikus történetet tárt elénk a maga hibáival.

Gondolkodom a borítón, talán a …. gyermekkort lenne hivatott szimbolizálni?!

Ha egy könnyed lélektani thrillerre vágysz, akkor csak ajánlani tudom ezt a könyvet. Nem ígérem, hogy a kedvenced lesz, sem azt, hogy a 2018-as év legjobb regénye, de ha nem egy vérengzős, és lelkileg meggyötrő történetet akarsz olvasni, akkor ez a te könyved lesz. Gyorsan lehet vele haladni, az egyszerűsége, és légiessége miatt. Nincs különösképpen túlbonyolítva. Egy tavaszi délutánra tökéletesen alkalmas.
Ajánló folytatása a Honlapon:
http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/04/26/patrici…

Az utóbbi időkben meglehetősen rákaptam a könnyedebb thrillerekre, amelyektől az ember csupán azt várja, hogy néhány órára kellemesen kikapcsolják és megborzongassák. A fülszöveg alapján ez a regény is megfelelőnek tűnt ebből a szempontból, ugyanakkor kicsit meg is rémített, hogy az eddigi értékelések alapján elég megosztó műre sikeredett. Az elolvasása után azt érzem, hogy valahol meg is értem a negatív kritikákat, de ettől függetlenül nekem sokkal jobban tetszett, mint amire ezek alapján számítottam. De nézzük meg, pontosan milyen könyvről is beszélünk.
Adott egy thriller szempontjából ideális helyzet, vagyis egy magányos, fiatal főhősnő, aki szülei elvesztése után bizonytalan és kétségbeesett, ráadásul olyan titkokkal kell szembenéznie, amelyek nem nagyon illenek bele a világról és a családjáról eddig kialakult képébe. Amikor Alex édesanyja leveléből megtudja, hogy valahol él egy nővére, akit korábban örökbe adtak, teljesen érthető a hezitálása, az is, hogy fél az ismeretlen rokontól, és az is, hogy mindenáron meg akarja találni, hiszen már csak ő maradt neki a családjából.
Amikor kiderül, hogy nővére, Dory börtönben van egy állítólagos gyilkosság miatt, még tovább fokozódik a bizonytalansága, ennek ellenére mégis igyekszik felgöngyölíteni a múlt eseményeit és kideríteni, mi lehet az igazság, és abban milyen szerepe volt a testvérének. Az írónő abból a szempontból jól adagolja az információkat, hogy mi magunk is bizonytalanok vagyunk az utolsó pillanatokig. Sokáig nem tudjuk, hogy a viszonylag kevés felvonultatott szereplő közül ki is az, akire gyanakodnunk kellene – ha kell egyáltalán, és nem arról van szó, hogy valóban Dory a bűnös. (…)
(…) az egy csillag levonás pont a vége miatt jár leginkább, nem mondom, hogy nem volt elfogadható lezárás, de én valami sokkal ütősebbre számítottam. Emellett a mellékszereplőkkel és a főszálon kívüli eseményekkel is kicsit az volt a bajom, hogy néha csak ötletszerűen voltak a sztoriba dobálva, nem éreztem azt, hogy szorosan és következetesen lennének egybefűzve a regény lapjain. Ettől függetlenül még mindig azt mondom, hogy teljesen korrekt könyv ez a maga műfajában, nem szabad tőle csodákat várni, és akkor nem is fogunk csalódni benne. Azt viszont garantálja, hogy néhány nap erejéig elmerülhessünk egy magát olvastató, izgalmas és ugyanakkor sok szempontból elgondolkodtató történetben.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.hu/2018/05/a-mint-alibi.html

Picit csalódott vagyok. A borító gyönyörű, úgy gondoltam, valami ritka kincset rejt.
Nem írom, hogy rossz lenne ez a történet, de semmi olyan nem történt benne, ami egyedi lenne. Ami még lehúzza a csillagozásom, az, hogy nehéz volt egy könyvet úgy olvasni, hogy a főszereplő egyetlen döntésével sem tudtam egyet érteni. spoiler de ettől függetlenül nem tudtam a szívembe zárni. Sem Őt, sem mást a könyvből.

Olvastam már Alex Woods nevű főszereplőről, és ez teljesen bezavart, amikor csak kimondták a csaj nevét, folyton a másik főhős és a másik könyv jutott eszembe. :D

Amúgy tipikusan olyan egyszer olvasós könyv, nem szabad várni tőle semmi extrát. Én azért nem mondanám, hogy „sokkolóan fordulatos”, meg „az utolsó pillanatig nem találod ki..”, ahogy azt bőszen ígérgetik a hátoldalon. :') Viszont tény, hogy gyorsan lehet vele haladni, és végig fenntartja az olvasó figyelmét.
Alex döntéseit sokszor nem tudtam megérteni, én semmi esetre sem engedtem volna az otthonomba ezt a nőt, akit nem is ismerek és gyilkosságért ült börtönben, még ha az eltitkolt nővérem is… főleg a támadás után. De ő kitartott amellett, hogy Dory ártatlan, és spoiler Bevallom, én nem jöttem rá elsőre, mi történt Laurennel valójában, bár olyan sok gyilkos-jelölt nincs a sztoriban. :D spoiler
Szerintem lehetett volna jobbat is kihozni belőle.

Patricia MacDonald 2013-as thrillere tökéletes nyári regény: az átlagos, enyhén kiszámítható történetet kiválóan ellensúlyozza az olvasmányos stílus, így pár órára teljesen ki tudunk szakadni a valóságból.

Patricia MacDonald remekül kamatoztatja a szappanoperák gyártása során megszerzett tapasztalatait, annak minden pozitív és negatív velejárójával együtt. Egyfelől úgy tudja alakítani a történetet, hogy az folyamatosan a könyvhöz szegezze az olvasót, a párbeszédek nagyban viszik előre a cselekményt, sőt, olykor az üres járatokat is remekül tudja eladni. A karakterek viszont abszolút szélsőségesek, cselekedeteik pedig néhol olyan irreálisak, hogy a fejemet vertem a falba ennyi töketlenség és naivitás olvasatán.
A sztori fordulatai többnyire kiszámíthatók, ahol meg nem, ott meg pont a fent említett blődség miatt nem. A szerző előszeretettel módosít a törvényeken, a hatósági munkákon, csak hogy eljussunk bizonyos pontokra. Példának okáért, az, ahogyan szabadon engedik Doryt, egy kész vicc, épeszű ember nem tekintene bizonyítékként arra, amit becsatoltak, ráadásul az is elég valószerűtlen, ahogyan rábukkantak. (Igen, ez most elég ködösen hangzik, de nem igazán akarom elrontani az élményt a leendő olvasóknak.)

Ezektől az apróbb bakiktól még el is tekintenék, hiszen – ahogy mondtam – ezek viszik előre a cselekményt, és néhol az írónő annyira megcsavarta a dolgokat, hogy racionális módon saját maga sem tudott kikeveredni belőle. Ami viszont inkább zavart, az a szereplők viselkedése. Értem én, hogy el kell ültetni a kétely és a félelem magját az olvasóban, mert az egész könyv arról szól, hogy Dory ártatlan vagy tényleg egy pszichopata, azonban a végkifejlet ismeretében nem tudom hova tenni sem a nő, sem a családja lépéseit, tetteit. Így végül az egész egy nagy ellentmondásba fullad, a csattanó meg jóval a csattanás előtt sejthető.

Éppen ezért írtam a bevezető szövegben, hogy a regény tökéletes nyári, strandolvasmány. A nagy melegben kicsit kikapcsol minket, de ne várjuk, hogy ez fogja megváltani a világot. (A magyar címet meg abszolút nem tudom hova tenni, nem értem, hogy miért kellett az ABC-rendszert bevonni, mikor ennek semmi köze sincs a történethez.)

Egy szóval jellemezve: elmegy. Egy strandos könyvnek jó, amit csak egyszer olvasunk el.
A történet egyenletesen csordogált, túl sok meglepő dolog nem derült ki benne. Néha kicsit erőltetettnek hatott ahogy Alex próbált nyomozgatni. Mintha a rendőrség és az ügyvédek hülyék lennének végig és semmi ötletük nem lenne, hogy merre kell nyomozni.
Dory stílusa nagyon idegesített végig, ehhez képest Alex nagyon naív volt mindenkivel szemben.
Sajnos a végén se jött meg a váratlan csavar vagy csattanó, ki lehetett találni a végét. Semmi kérdést nem hagyott nyitva.

Gyorsan olvasható, de „semmi különös” könyv. Jó nagy betűkkel. Valamiféle pszichológiai mondanivalóval. Az egyik szereplő így is úgyis szerintem kezelésre szorulna.

Az biztos, hogy sokkolóan fordulatosnak közel sem nevezném ezt a könyvet. Egy gyors, könnyed olvasásnak elment ugyan, de abszolút nem voltak benne olyan fordulatok, események, amelyeket egy thrillertől elvárnék. Érdekelt, hogy mi lesz a végkimenetele a regénynek, hátha lesz tényleg vmi eszméletlenül durva dolog a vége fele, de csalódnom kellett. A női szereplők egyáltalán nem voltak szerethetők, a férfiak pedig nem sok vizet zavartak a sztoriban. A borítója viszont megvett kilóra, így 3 *.

Gyorsan olvasható, könnyen felejthető krimi. Kinek kell egy ilyen testvér, mint Dory? A naiv Alex erről másként vélekedik. Ellenszenves figurák sora áll előttünk, és nehéz megérteni Alexet. A felemás érzés végig kitart, de nem éri meg ezen hosszasan lamentálni.