Kétarcú ​január 30 csillagozás

Patricia Highsmith: Kétarcú január Patricia Highsmith: Kétarcú január

19.. ​januárja, Görögország. Az amerikai Rydal Keener egy ütött-kopott athéni szálló negyedik emeletén ácsorog. Mintha csak a liftre várna. Valójában azonban másra, sokkal többre vár: arra, hogy egyszer csak történjék „valami”, jöjjön „valaki”, és kezdetét vegye a Kaland.
Néhány háztömbbel odébb, a kényelmes King's Palace szállodában a szintén amerikai Chester MacFarland szintén vár valamire, mégpedig igen csak szorongva: a nyomozók bármikor esedékes felbukkanására, azaz a dicstelen végszóra éveken át sikeres üzelmeinek utolsó felvonásában.
És Chester felesége, a csinos és vonzó Colette? Ő is vár valamire.
Hat nappal később Rydal, Colette és Chester MacFarlandék szobájában találkoznak. Egy döbbenetes esemény mintegy hálót borít rájuk, melynek eltéphetetlen szálai a múlt árnyaiból és a jelen meg a közeljövő nagyon is kézzelfogható veszélyeiből szövődnek.
A szín változik: egyik szállodai szoba után a másik, Athén után Iraklion, a krétai Chania, majd a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1964

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fekete Könyvek

>!
Tericum, 2014
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155285608 · Fordította: Kovács Kristóf
>!
Tericum, 2014
344 oldal · ISBN: 9786155285677 · Fordította: Kovács Kristóf
>!
Európa, Budapest, 1987
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630743124 · Fordította: Mészáros Klára

Most olvassa 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Patricia Highsmith: Kétarcú január

Igazi körömrágós, végigizgulós, fordulatosan és remekül felépített lélektani krimi volt ez, kérem szépen, nekem nagyon bejött, ahogy a két férfit a végére annyira egymáshoz kötötte a közös bűn, hogy már akkor sem tudtak elválni egymástól, amikor megtehették volna. (na jó néhol kicsit soknak éreztem ezt a ragaszkodást, egymáshoz és a pénzhez, de ez kellett a megfelelő végkimenethez) Azért Colette-t sajnáltam, többet érdemelt volna.

De miért olvasom mindig a címet Kétarcú jaguárnak? :))

6 hozzászólás
>!
Isabel_Rose I
Patricia Highsmith: Kétarcú január

Először is @Nikolett0907: ezer hála a könyvért. :) Tőled rengeteg újdonság érkezik és ez jó. :)
A történet nekem tetszett. Az élet szövevényes ösvényét mutatja be; azt hogy az ember mennyire nem tud ura lenni a saját életének.
Igaz, hogy néha kissé lassú volt, de legalább jobban el tudtam mélyedni a mély gondolatokban.
Nem tudom, mikor fogom újraolvasni, de az biztos, hogy értékes helye lesz a polcomon. Szerintem, aki teheti olvassa el, nagyon nagy vesztenivalója nincs.

>!
GergelyBerni
Patricia Highsmith: Kétarcú január

Hát nekem ez minden volt csak krimi nem. (OK, volt benne gyilkosság, de ez inkább lélektani dráma, és annak sem elég erős.) A Két idegen a vonaton után kicsit többet vártam volna.
Mondjuk annyit a javára lehet írni, hogy a karaktereket részletesen kibontotta, megismerhettük a három főszereplőt. Csak számomra az nem derült ki teljesen (ez lehet az én hibám), hogy mégis mi a csudáért ragaszkodott Rydal a másik férfihoz?
Legnagyobb erénye a hossza, relatív hamar lehet vele végezni.

>!
regulat
Patricia Highsmith: Kétarcú január

Emlékezetem szerint én egyszer már próbálkoztam Patricia nénivel, de nem jött be. Azt hiszem, hogy nekem, amit ír az egyszerűen nem krimi. Inkább valamiféle lélektani dráma, amiben mellesmeg akad néhány (most például három) hulla.
Ráadásul néha azt éreztem, hogy a három főszereplő közül egyedül Colettehez kötődik, [Jól ki is nyírja…] ő a finom tusrajz, míg a két férfifőszereplő valami elnagyolt vízfestmény…
Nem lesz kedvenc, az biztos.

>!
Európa, Budapest, 1987
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630743124 · Fordította: Mészáros Klára
>!
berto49
Patricia Highsmith: Kétarcú január

A hamarosan bemutatásra kerülő film miatt gyorsan elolvastam az általam nagyon kedvelt amerikai írónő nálunk 1987-ben megjelent regényét és nem csalódtam a szerzőben. Igaz, nem éri el a „Két idegen a vonaton”, vagy a Ripley-sorozat színvonalát, de a lélektani mozzanatok értő ábrázolása ebben a műben is kiemelkedő. A könyv nem szimplán krimi, bátran össze lehet hasonlítani akármelyik az irodalomkritikusok által nagyra értékelt művel. A lélekrajz, a hősök belső érzéseinek ábrázolása felér a „nagy irodalom” jeles és elismert darabjaihoz. A gyilkosság(ok) motivációja megalapozott, de azok mintegy mellékesen történnek meg, a lényeg a bűn elkövetéséig vezető út részleteinek alapos, kíméletlen leírása. Könyvkiadásunk elhibázott lépése az, hogy az írónő magyarul megjelent köteteinek többsége krimisorozatok tagjaként jelentek meg, pedig a legkényesebb irodalmi ízlést is kielégítik.
Sok regényét megfilmesítették, a leghíresebb a Hitchcock féle „Idegenek a vonaton”, bár az adaptációkról az írónőnek nem volt túl jó véleménye – a következő szavakkal illette őket: „Gyalázat… Ocsmányság… Szégyen…” (Forrás: http://olvasoterem.com/index.php/2011/01/a-tehetseges-p…)

>!
vajdazs
Patricia Highsmith: Kétarcú január

Thriller vagy sem, a könyv minden volt, csak nem izgalmas. Persze végig olvastam, viszonylag rövid idő alatt, de csak azért, mert kíváncsi voltam, mi sül ki ebből, nem mintha tövig rágtam volna a körmöm az izgalomtól. Ráadásul a címet sem értem, hogy miért Kétarcú Január…

>!
btunde
Patricia Highsmith: Kétarcú január

Száz oldalban leírva jó könyv lenne. Nekem így túl terjengős. Unalmas, pedig egész jónak indult.


Népszerű idézetek

>!
Bia001

Úgy érezte, mintha valamilyen nem is evilági közegben lebegne, hanem egy másikban, ott, ahol angyalok röpködnek, és szellemek adnak találkozót egymásnak."

289. oldal

>!
Bia001

Mindig kalandot remélt Athénban, valahányszor leszállt a levendulaszínű alkony, vagy a hajnal rózsás ujja megérintette az Akropoliszt, de ez idáig hiába reménykedett."

59. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dennis Lehane: Viharsziget
Thomas Harris: A vörös sárkány
Julia Heaberlin: Véres margaréták
Delphine de Vigan: Igaz történet alapján
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Darcey Bell: Egy kis szívesség
Jack Ketchum: A szomszéd lány
Gillian Flynn: Holtodiglan
Stephen King: Dolores