Carol 106 csillagozás

Patricia Highsmith: Carol Patricia Highsmith: Carol

Az először Claire Morgan álnéven, 1952-ben kiadott szerelmi történet McCarthy Amerikájában még botrányosnak számított. Ám az azóta milliós példányszámot is meghaladó Carol-t mára a leszbikus szerelem kultuszműveként tartják számon. Highsmith soha többé nem írt olyan érzékien, olyan líraian, mint ebben a regényben, amelyet egy személyes találkozás ihletett.

Eredeti megjelenés éve: 1952

>!
Tericum, 2016
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155285790 · Fordította: Gálvölgyi Judit
>!
Tericum, 2016
344 oldal · ISBN: 9786155285967 · Fordította: Gálvölgyi Judit
>!
Holistic, Budapest, 2016
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638080424 · Fordította: Gálvölgyi Judit

Enciklopédia 1


Kedvencelte 18

Most olvassa 8

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 66

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Fatma
Patricia Highsmith: Carol

Valami furcsa hidegséget és idegesnséget éreztem benne,úgy érzem hogy én nem lettem beavatva, mintha hiányozna valami, a kapcsolatok helyenkénrt csonkának tűntek nekem.Mintha nem lettek volna rendesen kialakitva, vagy ha igen akkor én kimaradtam ebből és az a könyvön kivül történt. Nem is tudom rendesen megfogalmazni ezt a furcsa érzést ami lehet hogy csak bennem van, és más nem is érzékeli, és megemlíteni is csak azért említem mert ez által nem tudott hozzám olyan közel kerülni a könyv és nem érzem azt a bensőseg kötődést amit általában érzek egy-egy történet iránt. Egyébként a történet tetszett, örülök hogy elolvashattam, talán sokaknak kényes téma de én örülnék ha minél több ember olvasná el, fontos az alaptéma…

17 hozzászólás
>!
Kókuszka P
Patricia Highsmith: Carol

66 éve íródott, amikor a másság még nem volt elfogadott, bűnnek, szégyellnivalónak számított. Maga a történet elmesélése is ködfelhőbe burkolódzik. Különleges hangulatú útkeresés.

>!
Morpheus
Patricia Highsmith: Carol

Nagyon finom, puha és bolyhos a történet. (Sajnos mintha ez a finomság kiveszőfélben lenne már/még a nők között is.) Bár túl lassú is lett a puhaságtól, és nincs benne semmi, ami helyteleníthető lenne a számomra. A szerelem az szerelem, és ha igazán szerelem van, ott már eltörpülnek az olyan apróságok, mint rang, nem, vagy bármi más egyéb. Bár félelemből, vagy akár önfeláldozásból még ma is sok ember tagadja meg önmagát, hogy aztán haláláig boldogtalanul éljen. De hát élet az már?

>!
Röfipingvin MP
Patricia Highsmith: Carol

Kora ellenére is gondolom, hogy lehetett volna bátrabb és több. Ellenben a már meglévő bátorságért is jár a dícséret. Ettől eltekintve viszont helyenként nagyon untam, nagyon.
Azt tudnám értékelni, ha olyan olcsó lenne az üzemanyag, hogy ekkora roadtripet lehessen csinálni nagyobb anyagi kár nélkül!

>!
metahari
Patricia Highsmith: Carol

már az elején szerelmes lettem a történetmesélésbe…hát ha még majd megtudom, mi jut a szereplőknek az életből… nézem a fordítót, igen, kíváncsi vagyok most már magyarul is… remélem, a könyv végére érve lesz olyan érzésem, hogy ezt szeretném még egyszer elolvasni…
xxx
szeretném még egyszer elolvasni, sőt, felolvasni…

>!
BakosJuci MP
Patricia Highsmith: Carol

Uhh… kicsit kettős érzés van bennem. Az LMBT irodalom alapvetően közel áll hozzám, ezen kívül szeretem azokat a történeteket, amin keresztül egy adott helyről és korról is élénk leírást kapunk.
Szóval nagy várakozással futottam neki ennek a könyvnek.
Viszont valahol végig hiányosnak éreztem. Hiányzott a karakterek élősége, Carol már annyira titokzatos volt, hogy még mint olvasó sem jöttem rá többször a motivációira. Theresa is olyan felemás karakter lett… árva munkanélküli, és mégis úgy él, mintha mindegy lenne neki.
Komoly könyv lenne, szolna a női egyenjogúságról, a melegek üldözéséről, az anyai jogok csinkításáról, hogy az 1950-es évek amerikájában meleg nőként gyakorlatilag pária leszel… és értem, 1952-ben született a mű, akkor ilyen finomsággal, ilyen nagy „fantáziára bízással” lehetett csak rendszerkritikát írni. A könyv a mai napig aktuális tartalommal, de már igencsak elavult formával bír. A mai világban már sokkal szókimondóbb, nyíltabb, provokatívabb dolgokhoz vagyunk szokva, nem is tudjuk találán értékelni / értelmezni ezt a csipkefinomságú tragédiát. Meg bár a téma a mai napig aktuális, de mer nem így, nem pont ezekkel a történésekkel.
Szép könyv, de elszalad fölötte az idő.

>!
Runi
Patricia Highsmith: Carol

Hmm nekem tetszett ez a történet. Volt pár pillanat mikor nem tudtam teljesen beleélni magam, de ez nem volt nagy baj. Karakterek tetszettek.

>!
Sae SP
Patricia Highsmith: Carol

Ez a regény egy nagyon szép stílusban megírt nagy butaság. =)
Szép írói nyelven fut a cselekmény – bár néhol a fordítás nagyon lusta: drugstore. Komolyan…? „Vett ezt-azt a drugstore-ból…” – , de sajnos ez nem kárpótolja azt, hogy a történet nagyon gyermeki és álomszerű. Nem hiszem el, hogy egy alkalmi munkákból élő árva (sic!) lány nyugodt szívvel tépkedi össze a $200-os csekkeket, és megengedhet magának drága holmikat, sőt mi több, egy hónapos uccu neki kirándulást. Nem reális.
Nem reális Carol karaktere sem; a könyvben szereplő instant karakterkör és azok kapcsolata is teljesen abszurd!

Szépnek szép, meg aranyos történet, a vívódás is lehetne teljesen reális – ha nem ilyen leírásban történne –, de ez a könyv sajnos egyáltalán nem úttörő-, neadjisten alapmű, akármennyire is mondják.

Álmodozóknak, világtól elbújóknak ajánlott könyv =)

Uh, még valami: nekem rettenetesen félelmetes ez a borító! =D

>!
Holistic, Budapest, 2016
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638080424 · Fordította: Gálvölgyi Judit
>!
szöszmösz I
Patricia Highsmith: Carol

Tudom, hogy nem sokat számít, de nekem a kiadás (borító, tördelés, hasonlók) nagyon tetszett, kicsit egy angol anyanyelvi könyvre hajazott.
A történet néha lapos volt, de jól felépített, és nagyon szépen, lendületesen megírt. Örültem, hogy sikerült ömlengés mentesen hagyni, és csak azt és akkor leírni, amire éppen szükség volt. És persze inkább a lelki folyamatokra fektetni a hangsúlyt, bár én itt-ott kevésnek éreztem ezt a vonalat is, néha pedig nagyon érzékletesnek. Ez főleg a szereplők megítélését tette nehézkessé – és például Carol-t valamiért a szememben különösen ellenszenvessé.
A történet zárásától picit mást vártam, nem éreztem ezt így eléggé felépítettnek, pedig azt hiszem valamiféle katarzis-érzetet kellett volna… Ha tehettem volna, akkor még az utolsó két kisebb fordulópont (utolsó tíz-húsz oldal) előtt lezárom a könyvet, kicsit nyitva hagyva bármilyen folytatásra. De aztán az utószót olvasva rájöttem, hogy szükség van/volt erre is, egy kicsit lazítani a irodalmi nyomáson, amit talán bennem is bennem van, amikor néha a főszereplő megadását, halálát várom. Úgyhogy talán ez mégis így volt valahogy szép, vagy legalábbis kell ilyen is.

szóval köszönöm az ajánlót @patricia-nak, aki minap a kezembe nyomta a könyvet egy könyvesboltban. (meg, aki még évekkel ezelőtt belefirkálta a szerző nevét a határidőnaplómba)

>!
Batus
Patricia Highsmith: Carol

Nem kellett volna ezt eddig nyújtani. A könyv eleje nagyon intenzív, amit leginkább Therese személyisége alapoz meg, az ő elnyomott vágyai viszik a sztorit. Aztán egy ponton az egész unalmas és érdektelen lesz. Elhalványul a vibrálás és csak idegesítő, hosszúra nyújtott, céltalan kínlódás lesz belőle. De még ez a kínlódás is erőtlen marad, nem érezni benne olyan zsigeri fájdalmat, ahogy az elején a vágyakozás jelent meg. Kár érte.


Népszerű idézetek

>!
Sae SP

– Remekül nézel ki. Alig ismertelek meg. Iszol valamit?
Therese a fejét rázta:
– Nem, köszönöm.
– Úgy érted, ital nélkül vagy ilyen boldog?

166. oldal, 10. fejezet

>!
MariannaMJ P

– Akkor is lehet veszteség, ha csupán a fejedben létezett.

179. oldal

>!
MariannaMJ P

Ám a legfontosabb, amit én nem említettem, és amire senki sem gondolt: két férfi vagy két nő között olyan teljes és tökéletes lehet az összhang, amilyen férfi és nő között soha. Egyesek talán éppen erre vágynak, ahogyan mások arra a változékonyabb és bizonytalanabb valamire, ami férfiak és nők között van.

385. oldal

>!
MariannaMJ P

(…) Azt hiszem, a szexuális vágy lanyhábban lüktet bennünk, mint hinnénk, kivált, mint a férfiak hiszik. Az első kalandok többnyire csak a kíváncsiság kielégítését szolgálják, aztán meg ugyanazokat az aktusokat ismételjük, mert próbáljuk megtalálni a… mit?
– Mit? – kérdezte Therese.
– Van-e rá szó? Barátot, társat vagy egyszerűen valakit, akivel megoszthatjuk a sorsunkat. Mire jók a szavak? Úgy értem, szerintem az emberek gyakran a szexben olyasmit próbálnak megtalálni, amit máshogyan sokkal könnyebb volna.

118. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szex
>!
MariannaMJ P

Körbe-körbe járom a várost – írta Carolnak –, de arra vágyom, hogy egy irányba menjek – kelet felé – és végül megérkezzem hozzád.

375. oldal

>!
MariannaMJ P

– Nem rémesek. Csak megszokták, hogy mindenki alkalmazkodik hozzájuk. Tudom, mit szeretnének. Tiszta lapot, amelyre ők írhatnak. Az olyan ember, aki már tele van írva, rettenetesen zavarja őket.

192. oldal

>!
MariannaMJ P

Sosem veszekedtünk, de nem is békültünk ki, tudván, hogy nem akarunk semmi mást, csak együtt lenni, mennyben vagy pokolban.

382. oldal

>!
Sae SP

– Hogyan alkothatnál valaha is bármit, ha az összes élményedet másodkézből szerzed?

262. oldal, 14. fejezet

>!
MariannaMJ P

Therese tudta, mi zavarja az áruházban. Olyasmi volt ez, amit meg sem próbált elmagyarázni Richardnak. Arról volt szó, hogy az áruház felerősítette mindazokat a dolgokat, amelyek mindig is zavarták, amióta az eszét tudta. A céltalan cselekedetek, az értelmetlen tennivalók, amelyekről úgy érezte, megakadályozzák abban, hogy azt tegye, amit tenni akar, amit tehetne.

12. oldal

>!
Nagy_Krisztina_4

– Igen, kérem ezt is – mondta a nő azon a higgadt, halk hangon, amely a csend tavát hozta létre a körülöttük lévő zűrzavarban.


Hasonló könyvek címkék alapján

Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül
Elizabeth Strout: Amy és Isabelle
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Fanny Flagg: Érdemes élni
Michael Cunningham: Az órák
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen
Gayle Forman: Engedj el