Carol 100 csillagozás

Patricia Highsmith: Carol Patricia Highsmith: Carol

Az először Claire Morgan álnéven, 1952-ben kiadott szerelmi történet McCarthy Amerikájában még botrányosnak számított. Ám az azóta milliós példányszámot is meghaladó Carol-t mára a leszbikus szerelem kultuszműveként tartják számon. Highsmith soha többé nem írt olyan érzékien, olyan líraian, mint ebben a regényben, amelyet egy személyes találkozás ihletett.

Eredeti mű: Patricia Highsmith: Carol (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1952

>!
Tericum, 2016
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155285790 · Fordította: Gálvölgyi Judit
>!
Tericum, 2016
344 oldal · ISBN: 9786155285967 · Fordította: Gálvölgyi Judit
>!
Holistic, Budapest, 2016
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638080424 · Fordította: Gálvölgyi Judit

Enciklopédia 1


Kedvencelte 14

Most olvassa 8

Várólistára tette 88

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Könyvkuczkó P
Patricia Highsmith: Carol

A szerző mintha csak elolvasta, és pontról pontra követte volna “A hogyan írjunk kitűnő témából pocsék művet?” című esszét. Mert ez a könyv olyan fontos témákat fejthetett volna ki, mint a magány, a női egyenjogúság, a homoszexualitás megítélése az ötvenes évek Amerikájában, egy anya áldozatai a gyermekéért, kapunyitási pánik, haladó nézetek, önmegvalósítás, felnőtté válás. A történet adott volt ehhez, de sajnos szinte minden téren komoly hiányosságok tapasztalhatók.
Kezdetnek ott van a főszereplő, Therese személye. Az elején együttéreztem a fájóan magányos lánnyal, aki kiutat keres a saját életéből, amiből hiányzik a szeretet. Volt valami ebben a lányban, ahogyan elzárja a szívét a világ elől, hogy megóvja. Úgy, ahogyan egy számára becses embertől kapott kesztyűt nem vett fel soha, amíg ki nem nőtte. Ami az elején megfogott, az később annyira bosszantott. Mert ez a zárkózottság és reménytelenség átcsapott teljes érdektelenségbe. Therese-nek mindig mindegy minden, teljesen passzív, és buta. Ráadásul gerinctelenül viselkedik a férfival, aki szívből szereti. Egy ilyen karakterrel nem könnyű azonosulni.
Carol, a nő akibe Therese beleszeret, már sokkal izgalmasabb, de sajnos nem az ő szemszögéből látjuk a történetet. Carol személye egyre érdekesebb, ahogyan halad előre a történet. Az elején megismert magabiztos, elegáns, könnyed személyiségét a kiszolgáltatottság váltja fel, ahogyan a gyermekének megtartása reménytelenné válik. Carol önbizalma, optimizmusa megtörik. Ahogy ezután visszaszerzi az erejét, lélekjelenlétét, az egy csodálatra méltó történet (lehetne).
A kettejük közötti meglehetősen rövid és érdektelen beszélgetések részben hiteltelenek, másrészt Carollal kapcsolatban legtöbbször be kell érnünk Therese feltételezéseivel, amiket leginkább értetlenkedés és ostobaság kísér. Mivel kapcsolatuk nagy részét nem valódi beszélgetés, hanem inkább ködös célzások, súlytalan konfliktusok és személyes benyomásaik alkotják, nem érezni köztük szerelmi kötődést, inkább valamiféle kifordított anya-lánya viszonyt. (A legtöbb esetben rövid, értelmetlen beszélgetést és egymásra bámulást követően Carol ad meleg tejet Theresnek, ágyba rakja, majd betakarja. WTF?) Ez valahol érthető, hiszen Carol a lányát veszti el, Therese-t pedig a saját anyja eldobta magától. Amíg Therese nem találta meg még a célját, addig Carol épp elveszti az övét.
A legbosszantóbb az egész könyvvel kapcsolatban, hogy elment egy ilyen történet mellett, és egy nagy szenvedélyről dokumentarista stílusban próbált írni, oldalakat megtöltve arról, ki milyen márkájú cigit szívott, milyen ruhát vett fel, mit evett, és milyen tónusra váltott a hangja, miközben csupa banális közhelyet adott a szereplők szájába. Ez, és a főszereplő jellegtelensége teljesen kibillentették a könyvet az egyensúlyból, és a lényeges témákat a fókuszból.
Szinte érezni az író verejtékét, ahogy nagyon mélyenszántó próbál lenni, de csak az sül ki belőle, fogalma sincs egy hétköznapi emberi beszélgetésről, kapcsolati problémákról, kommunikációról. Nem a homoszexuális kapcsolattal van baj, hanem az író elképzeléséről bármilyen emberi kapcsolatról, vagy párbeszédről.

9 hozzászólás
>!
Fatma
Patricia Highsmith: Carol

Valami furcsa hidegséget és idegesnséget éreztem benne,úgy érzem hogy én nem lettem beavatva, mintha hiányozna valami, a kapcsolatok helyenkénrt csonkának tűntek nekem.Mintha nem lettek volna rendesen kialakitva, vagy ha igen akkor én kimaradtam ebből és az a könyvön kivül történt. Nem is tudom rendesen megfogalmazni ezt a furcsa érzést ami lehet hogy csak bennem van, és más nem is érzékeli, és megemlíteni is csak azért említem mert ez által nem tudott hozzám olyan közel kerülni a könyv és nem érzem azt a bensőseg kötődést amit általában érzek egy-egy történet iránt. Egyébként a történet tetszett, örülök hogy elolvashattam, talán sokaknak kényes téma de én örülnék ha minél több ember olvasná el, fontos az alaptéma…

17 hozzászólás
>!
Kókuszka
Patricia Highsmith: Carol

66 éve íródott, amikor a másság még nem volt elfogadott, bűnnek, szégyellnivalónak számított. Maga a történet elmesélése is ködfelhőbe burkolódzik. Különleges hangulatú útkeresés.

>!
Morpheus P
Patricia Highsmith: Carol

Nagyon finom, puha és bolyhos a történet. (Sajnos mintha ez a finomság kiveszőfélben lenne már/még a nők között is.) Bár túl lassú is lett a puhaságtól, és nincs benne semmi, ami helyteleníthető lenne a számomra. A szerelem az szerelem, és ha igazán szerelem van, ott már eltörpülnek az olyan apróságok, mint rang, nem, vagy bármi más egyéb. Bár félelemből, vagy akár önfeláldozásból még ma is sok ember tagadja meg önmagát, hogy aztán haláláig boldogtalanul éljen. De hát élet az már?

>!
Röfipingvin MP
Patricia Highsmith: Carol

Kora ellenére is gondolom, hogy lehetett volna bátrabb és több. Ellenben a már meglévő bátorságért is jár a dícséret. Ettől eltekintve viszont helyenként nagyon untam, nagyon.
Azt tudnám értékelni, ha olyan olcsó lenne az üzemanyag, hogy ekkora roadtripet lehessen csinálni nagyobb anyagi kár nélkül!

>!
BakosJuci MP
Patricia Highsmith: Carol

Uhh… kicsit kettős érzés van bennem. Az LMBT irodalom alapvetően közel áll hozzám, ezen kívül szeretem azokat a történeteket, amin keresztül egy adott helyről és korról is élénk leírást kapunk.
Szóval nagy várakozással futottam neki ennek a könyvnek.
Viszont valahol végig hiányosnak éreztem. Hiányzott a karakterek élősége, Carol már annyira titokzatos volt, hogy még mint olvasó sem jöttem rá többször a motivációira. Theresa is olyan felemás karakter lett… árva munkanélküli, és mégis úgy él, mintha mindegy lenne neki.
Komoly könyv lenne, szolna a női egyenjogúságról, a melegek üldözéséről, az anyai jogok csinkításáról, hogy az 1950-es évek amerikájában meleg nőként gyakorlatilag pária leszel… és értem, 1952-ben született a mű, akkor ilyen finomsággal, ilyen nagy „fantáziára bízással” lehetett csak rendszerkritikát írni. A könyv a mai napig aktuális tartalommal, de már igencsak elavult formával bír. A mai világban már sokkal szókimondóbb, nyíltabb, provokatívabb dolgokhoz vagyunk szokva, nem is tudjuk találán értékelni / értelmezni ezt a csipkefinomságú tragédiát. Meg bár a téma a mai napig aktuális, de mer nem így, nem pont ezekkel a történésekkel.
Szép könyv, de elszalad fölötte az idő.

>!
Runi
Patricia Highsmith: Carol

Hmm nekem tetszett ez a történet. Volt pár pillanat mikor nem tudtam teljesen beleélni magam, de ez nem volt nagy baj. Karakterek tetszettek.

>!
metahari
Patricia Highsmith: Carol

már az elején szerelmes lettem a történetmesélésbe…hát ha még majd megtudom, mi jut a szereplőknek az életből… nézem a fordítót, igen, kíváncsi vagyok most már magyarul is… remélem, a könyv végére érve lesz olyan érzésem, hogy ezt szeretném még egyszer elolvasni…
xxx
szeretném még egyszer elolvasni, sőt, felolvasni…

>!
Sae SP
Patricia Highsmith: Carol

Ez a regény egy nagyon szép stílusban megírt nagy butaság. =)
Szép írói nyelven fut a cselekmény – bár néhol a fordítás nagyon lusta: drugstore. Komolyan…? „Vett ezt-azt a drugstore-ból…” – , de sajnos ez nem kárpótolja azt, hogy a történet nagyon gyermeki és álomszerű. Nem hiszem el, hogy egy alkalmi munkákból élő árva (sic!) lány nyugodt szívvel tépkedi össze a $200-os csekkeket, és megengedhet magának drága holmikat, sőt mi több, egy hónapos uccu neki kirándulást. Nem reális.
Nem reális Carol karaktere sem; a könyvben szereplő instant karakterkör és azok kapcsolata is teljesen abszurd!

Szépnek szép, meg aranyos történet, a vívódás is lehetne teljesen reális – ha nem ilyen leírásban történne –, de ez a könyv sajnos egyáltalán nem úttörő-, neadjisten alapmű, akármennyire is mondják.

Álmodozóknak, világtól elbújóknak ajánlott könyv =)

Uh, még valami: nekem rettenetesen félelmetes ez a borító! =D

>!
Holistic, Budapest, 2016
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638080424 · Fordította: Gálvölgyi Judit
>!
Batus
Patricia Highsmith: Carol

Nem kellett volna ezt eddig nyújtani. A könyv eleje nagyon intenzív, amit leginkább Therese személyisége alapoz meg, az ő elnyomott vágyai viszik a sztorit. Aztán egy ponton az egész unalmas és érdektelen lesz. Elhalványul a vibrálás és csak idegesítő, hosszúra nyújtott, céltalan kínlódás lesz belőle. De még ez a kínlódás is erőtlen marad, nem érezni benne olyan zsigeri fájdalmat, ahogy az elején a vágyakozás jelent meg. Kár érte.


Népszerű idézetek

>!
Sae SP

– Remekül nézel ki. Alig ismertelek meg. Iszol valamit?
Therese a fejét rázta:
– Nem, köszönöm.
– Úgy érted, ital nélkül vagy ilyen boldog?

166. oldal, 10. fejezet

>!
MariannaMJ

– Akkor is lehet veszteség, ha csupán a fejedben létezett.

179. oldal

>!
MariannaMJ

Ám a legfontosabb, amit én nem említettem, és amire senki sem gondolt: két férfi vagy két nő között olyan teljes és tökéletes lehet az összhang, amilyen férfi és nő között soha. Egyesek talán éppen erre vágynak, ahogyan mások arra a változékonyabb és bizonytalanabb valamire, ami férfiak és nők között van.

385. oldal

>!
MariannaMJ

(…) Azt hiszem, a szexuális vágy lanyhábban lüktet bennünk, mint hinnénk, kivált, mint a férfiak hiszik. Az első kalandok többnyire csak a kíváncsiság kielégítését szolgálják, aztán meg ugyanazokat az aktusokat ismételjük, mert próbáljuk megtalálni a… mit?
– Mit? – kérdezte Therese.
– Van-e rá szó? Barátot, társat vagy egyszerűen valakit, akivel megoszthatjuk a sorsunkat. Mire jók a szavak? Úgy értem, szerintem az emberek gyakran a szexben olyasmit próbálnak megtalálni, amit máshogyan sokkal könnyebb volna.

118. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szex
>!
MariannaMJ

Körbe-körbe járom a várost – írta Carolnak –, de arra vágyom, hogy egy irányba menjek – kelet felé – és végül megérkezzem hozzád.

375. oldal

>!
MariannaMJ

– Nem rémesek. Csak megszokták, hogy mindenki alkalmazkodik hozzájuk. Tudom, mit szeretnének. Tiszta lapot, amelyre ők írhatnak. Az olyan ember, aki már tele van írva, rettenetesen zavarja őket.

192. oldal

>!
MariannaMJ

Sosem veszekedtünk, de nem is békültünk ki, tudván, hogy nem akarunk semmi mást, csak együtt lenni, mennyben vagy pokolban.

382. oldal

>!
Sae SP

– Hogyan alkothatnál valaha is bármit, ha az összes élményedet másodkézből szerzed?

262. oldal, 14. fejezet

>!
MariannaMJ

Therese tudta, mi zavarja az áruházban. Olyasmi volt ez, amit meg sem próbált elmagyarázni Richardnak. Arról volt szó, hogy az áruház felerősítette mindazokat a dolgokat, amelyek mindig is zavarták, amióta az eszét tudta. A céltalan cselekedetek, az értelmetlen tennivalók, amelyekről úgy érezte, megakadályozzák abban, hogy azt tegye, amit tenni akar, amit tehetne.

12. oldal

>!
Nagy_Krisztina_4

– Igen, kérem ezt is – mondta a nő azon a higgadt, halk hangon, amely a csend tavát hozta létre a körülöttük lévő zűrzavarban.


Hasonló könyvek címkék alapján

Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love 2. – Hűség
Anne Tyler: Az alkalmi turista
Avery Corman: Kramer kontra Kramer
Luanne Rice: Téli szerelem
Daniela Sacerdoti: Ments meg
Mary Kay Andrews: Csajos esték
Elena Ferrante: Amikor elhagytak
Nicholas Sparks: Kéz a kézben
Jill Mansell: Az első az utolsó?