Carol 143 csillagozás

Patricia Highsmith: Carol Patricia Highsmith: Carol

Az először Claire Morgan álnéven, 1952-ben kiadott szerelmi történet McCarthy Amerikájában még botrányosnak számított. Ám az azóta milliós példányszámot is meghaladó Carol-t mára a leszbikus szerelem kultuszműveként tartják számon. Highsmith soha többé nem írt olyan érzékien, olyan líraian, mint ebben a regényben, amelyet egy személyes találkozás ihletett.

Eredeti megjelenés éve: 1952

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Remek-Művek Holistic

>!
Tericum, 2016
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155285790 · Fordította: Gálvölgyi Judit
>!
Tericum, 2016
344 oldal · ISBN: 9786155285967 · Fordította: Gálvölgyi Judit
>!
Holistic, Budapest, 2016
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638080424 · Fordította: Gálvölgyi Judit

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Carol Aird · Dannie McElroy · Therese Belivet


Kedvencelte 22

Most olvassa 8

Várólistára tette 105

Kívánságlistára tette 92

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Fatma>!
Patricia Highsmith: Carol

Valami furcsa hidegséget és idegesnséget éreztem benne,úgy érzem hogy én nem lettem beavatva, mintha hiányozna valami, a kapcsolatok helyenkénrt csonkának tűntek nekem.Mintha nem lettek volna rendesen kialakitva, vagy ha igen akkor én kimaradtam ebből és az a könyvön kivül történt. Nem is tudom rendesen megfogalmazni ezt a furcsa érzést ami lehet hogy csak bennem van, és más nem is érzékeli, és megemlíteni is csak azért említem mert ez által nem tudott hozzám olyan közel kerülni a könyv és nem érzem azt a bensőseg kötődést amit általában érzek egy-egy történet iránt. Egyébként a történet tetszett, örülök hogy elolvashattam, talán sokaknak kényes téma de én örülnék ha minél több ember olvasná el, fontos az alaptéma…

17 hozzászólás
Kókuszka>!
Patricia Highsmith: Carol

66 éve íródott, amikor a másság még nem volt elfogadott, bűnnek, szégyellnivalónak számított. Maga a történet elmesélése is ködfelhőbe burkolódzik. Különleges hangulatú útkeresés.

Morpheus>!
Patricia Highsmith: Carol

Nagyon finom, puha és bolyhos a történet. (Sajnos mintha ez a finomság kiveszőfélben lenne már/még a nők között is.) Bár túl lassú is lett a puhaságtól, és nincs benne semmi, ami helyteleníthető lenne a számomra. A szerelem az szerelem, és ha igazán szerelem van, ott már eltörpülnek az olyan apróságok, mint rang, nem, vagy bármi más egyéb. Bár félelemből, vagy akár önfeláldozásból még ma is sok ember tagadja meg önmagát, hogy aztán haláláig boldogtalanul éljen. De hát élet az már?

V_Szilvió IP>!
Patricia Highsmith: Carol

Ez a könyv kétszer tudott az első szövegek között lenni. Első szöveg, amiben a leszbikusok élhetően vannak ábrázolva, és az egyik első mozikban játszott leszbikus nagyjátékfilm alapja volt 2015-ben, így a Carolnak megkérdőjelezhetetlen helye van az LMBT+ irodalmi, irodalomtörténeti közbeszédben, mégis, egyszerűen féltem, hogy nem fog tetszeni, mert eljárt felette az idő, mert a háború utáni Amerika biztosan furcsa, és mert… …mert én vagyok az olvasó meleg srác, és nehogy már ne tetszen. Végül kiderült mára, hogy alaptalan volt a félelmem, hiszen bár érezni a szövegen az idő múlását, fontos diskurzusokat nyit meg ma is a szöveg, van miről beszélni vele kapcsolatban.

A regény középpontjában ugyan Carol áll, a történet mégis Therese-t, a huszas évei elején járó lányt követi, akit karácsony közeledtével egy háború utáni nagy amerikai áruház babaosztályán alkalmaznak eladóként. A fiatal lány hasznos munkatársnak bizonyul, maga is meglepődik, milyen empátiával viseltet a vásárlók felé, hiszen mindig tudja, melyik vásárlónak milyen babát ajánlhat. Egy napon egy asszony tűnik fel előtte, akit ő szolgál ki, és akihez az első pillanattól különös vonzerő hajtja, ám valójában Therese sem tudja, mi ez az érzés pontosan. A vonzódását Therese szinte illegálisan találkozóra váltja egy karácsonyi lap segítségével, majd néhány találkozás után a két nő autóútra indul, és valójában itt kezdődnek a regény nagy jelenetei.

Bár a regény két fontos pillanatában Therese az aktív cselekvő, mert Carol már gyermekes anya és válófélben lévő feleség, és „amikor férjed és gyereked van, az egy kicsit más”, ugyanakkor a regényben szinte mindvégig Carol dominálja a két nő utazásának mindennapjait. Carol idősebb nőként már tapasztaltabb a leszbikus élet, és egyáltalán az élet lehetőségeiben, jól házasodott gazdag nő, akinek megvannak a barátai és a hobbijai, Therese viszont nem véletlenül azonosul a regény első oldalaiban a babákkal, hiszen maga is az. Therese egy öntudatlan lány, akiről lemondott az édesanyja, ezért árvaházban nevelkedett apácák között, és a maga módján elképesztően naiv és buta (és a regény megjelenése óta eltelt idő csak ronthatott a butaságérzet mértékén), így az áruházban tulajdonképpen a babavásárlás aktusa játszódik le újra a két nő között: Carol az első együtt töltött estén meleg tejet ad a betegeskedő Therese-nek és lefekteti aludni.

Az egyenlőtlen viszonyuk akkor válik ennél is láthatóbbá, ha Carolt anyaként vizsgáljuk, hiszen a nő, egyrészt leszbikusként, másrészt valójában jellemében is megbukik a vérszerinti lánya anyjaként. A regény egyik tétje (itt jegyzem meg, hogy szerintem izgalmas volna ebben a tekintetben összeolvasni az Anna Kareninával), hogy Carol társadalmi pozíciója – melybe természetesen nem fér bele a leszbikus kapcsolat – még visszaállítható-e, vagy elveszik-e tőle a gyermekét, mint egy „szörnyszülöttől”. Ennek mentén éles kontrasztban áll a két nő szinte önfeledt autós kirándulása és a valódi külvilág.

A new yorki világot a férfiak uralják, akik csak egy-egy jelenet erejéig jelennek meg, mégis az egész regény cselekményére hatással vannak. Carol férje a lehető legjobban szeretne válni, és szeretné Carolt eltiltani a lányuktól, ezét bizonyítékokat keres a nő leszbikusságára, Therese barátja, Richard pedig lefutott mecsnek érzi a Therese-zel való viszonyát, kikezdhetetlennek tartja pozícióját, ezért újabb és újabb játszmákba keveredik:

Egy cipőbolti eladó és egy titkárnő, akik boldog házasságban éltek a Nyugati Huszadik utcában, és Therese tudta, hogy Richard azt kívánja megmutatni, milyen ideális a kapcsolatuk, hogy emlékeztesse őt rá: ők is élhetnének így.

vagy

Richard lóbálta kettejük kezét menet közben. Mintha szerelmesek lennének, gondolta Therese. Majdnem olyan, mint a szerelem, amelyet Carol iránt érzett, csakhogy Carol nő.

Carollal az autós kirándulások indulásaikor még azt sem tudják, hogy hol alszanak a következő éjjel, és valójában a megtervezettség, spontaneitás a regény egész terének a nagy kérdése. Mindenki számára ismert még ezekben az időkben, hogy milyen keretek között élhet egy nő teljes értékű életet, a leszbikus viszony még csak fel sem vállalt megléte viszont folyamatosan újraírja ezeket a forgatókönyveket. Miközben a spontaneitás olyan, mintha csak az egynapnyi autózásnyi távolságokat jellemezné, ahogy arra Richard utolsó, tajtékzó levele is rávilágít, ez a gyökértelenség a történet idejében még a leszbikus kapcsolatban élésnek át nem léphető kerete:

Gyökértelen és infantilis dolog ez, mint lótuszvirágon és holmi émelyítő cukorkán élni az élet kenyere és húsa helyett.

És ezen a ponton kell beszélnünk arról, hogy bár a regényben ez igazán alig tematizálódik konkrétan, a két nők között egy stabil anyagi szakadék áll, ami tovább torzítja az egyébként sem egyenrangú társak kapcsolatát. Carol jól él, bár nem igazán tudjuk meg, hogy miből teheti ezt meg (nyilván a férje mellett van erre lehetősége). Therese egy kvázi árva munkáslány, aki ugyan karácsonykor az áruházban dolgozik, de valójában díszlettervező szeretne lenni, folyamatosan állást keres, de természetesen néhány maketten kívül érdemi referenciája nincs. A Carollal való utazásában feléli a kevés tartalékát, de nem fogad el pénzt az asszonytól.

Therese egy a háború utáni dolgozó lányok és asszonyok között, és ez különösen az áruházban igaz, amit Highsmith nagyon akkurátusan épített fel előttünk. A lány maga is felismeri, hogy hasonlóképpen működik, mint az áruház aulájában lévő terepasztal, amelyet be- és kikapcsolnak nyitáskor és záráskor, így Therese tényleg egyfajta kapitalista szupergépezet csavarjává válik, aminek ráadásul igazán hasznát sem látja:

Arról volt szó, hogy az áruház felerősítette mindazokat a dolgokat, amelyek mindig is zavarták, amióta az eszét tudta. A céltalan cselekedetek, az értelmetlen tennivalók, amelyekről úgy érezte, megakadályozzák abban, hogy azt tegye, amit tenni akar, amit tehetne.

És, vegyük észre, ugyanez a kort leuraló kapitalista szemlélet jelenik meg, amikor Carol a férje hozzá való viszonyáról, és annak a tendenciózusságáról beszél:

Azt hiszem, úgy választott ki engem, mint valami szőnyeget a dolgozószobájába, és nagyon melléfogott. Kétlem, hogy képes lenne bárkit is komolyan szeretni. Egyfajta birtoklási vágy hajtja, hasonlóan a szakmai ambícióihoz. Lassan valóságos járvány lesz, hogy az emberek nem képesek szeretni.

Összegezve az elhangzottakat, azt kell mondanom, hogy ez egy jó regény, rétegzett leszbikus szereplőkkel, ami az amerikai leszbikus könyvpiacon elsőként kapott lehetőséget, hogy benne úgy tűnjön, mintha a szereplőknek lehetőségük volna egy boldog életre (és akkor ezen a ponton megint felemlegetem az Anna Kareninával való összeolvashatóságot). Érezhető ezzel együtt, hogy el-eljárt a szöveg felett az idő, talán a karakterek ma már nem volnának ennyire szélsőségesen ellentétesek, és volnának mondatok, amik másként hangzanának el, de közben nagyon szép és figyelmes Highsmith nyelve, és tele van a regény olyan remek észrevételekkel, amik mellett fel sem merül, hogy haragudjunk a terjengősségéért.
Ennél is bővebben itt: https://www.egymelegsracolvas.hu/patricia-highsmith-carol/

t_ildiko P>!
Patricia Highsmith: Carol

Ez a könyv egy könyvtári impulzuskölcsönzés volt, ha nem láttam volna a filmet, biztosan nem figyeltem volna fel rá, de nagyon örülök, hogy annak idején rátaláltam a Netflixen, mert ez egy csodálatos történet, és a regény még jobb, mint a film, bár tény és való, a film is kiváló.

Az 1950-es években járunk az Amerikai Egyesült Állomokban, ahol a tizenkilenc éves Therese egy áruház játékosztályán dolgozik, csupán alkalmi jelleggel a karácsonyi időszakban, valójában díszlettervező, és ebben a szakmában szeretne elhelyezkedni. Az áruházban találkozik Carollal, a harmincas éveiben járó előkelő megjelenésű, kifinomult nővel, aki azonnal magára vonja a tekintetét, és onnantól fogva, hogy megpillantja, nem tud másra gondolni. Barátság szövődik közöttük, de elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy igazából ez már az első perctől több, mint barátság, mindketten vonzódnak egymáshoz, már-már magnetikus erővel, és ez az erős vonzalom árad is a lapokról.

A történetet Therese meséli el, mégis Carol alakja köré épül minden, ő a középpontja minden eseménynek (nem csak a Therese-zel való kapcsolata vonatkozásában) mint a Nap, ami körül a bolygók keringenek. Therese naiv és tapasztalatlan, szinte még gyerek, míg Carol tapasztalt, világlátott, érett nő, nem csoda, hogy Therese felnéz rá és belehabarodik. Nagyon hamar nagyon erős érzelmi kötelék alakul ki kettejük között, de az írónő nem sieti el ennek a kibontakoztatását. Ami nagyon hamar megfogott, az a regény stílusa, gyönyörű, andalító a nyelvezete, ami már-már költői, léleksimogató volt olvasni.

Különleges gyöngyszem ez a regény, szépirodalmi igényességű, stílusos és időtlen, nagyon örülök, hogy rátaláltam és elolvastam, a filmet is újra meg fogom nézni.

Bővebben: https://kuloncvelemeny.wordpress.com/2023/12/28/patrici…

Kettinger_Laura P>!
Patricia Highsmith: Carol

Hát, csalódtam.
Az elején mellbevágott a felismerés, hogy én is ismertem egy Carolt. Azt hittem, hogy nem fog feltépni régi sebeket, de sikerült neki. Aztán végül mégsem okozott maradandó élményt. Amilyen szép benne az utazás és szerelem, pontosan annyira unalmasan van megírva. Már tényleg azt hittem, hogy soha nem érek a végére, úgy éreztem, mintha legalább 500 oldalas lenne. Ebből egy SOKKAL erősebb könyv is lehetett volna. Elég hidegre sikerült.
spoiler

Röfipingvin P>!
Patricia Highsmith: Carol

Kora ellenére is gondolom, hogy lehetett volna bátrabb és több. Ellenben a már meglévő bátorságért is jár a dícséret. Ettől eltekintve viszont helyenként nagyon untam, nagyon.
Azt tudnám értékelni, ha olyan olcsó lenne az üzemanyag, hogy ekkora roadtripet lehessen csinálni nagyobb anyagi kár nélkül!

Kismanoo P>!
Patricia Highsmith: Carol

Egy kihívás miatt bukkantam erre a könyvre. Tetszett az írónő stílusa. Jók a karakterek és a sztori is. Viszont lassan csúszott ez a könyv. Engem ez a fajta szűklátókör nagyon bosszant. spoiler Azt hiszem pár nap lesz mire megemésztem ezt a történetet.

metahari P>!
Patricia Highsmith: Carol

már az elején szerelmes lettem a történetmesélésbe…hát ha még majd megtudom, mi jut a szereplőknek az életből… nézem a fordítót, igen, kíváncsi vagyok most már magyarul is… remélem, a könyv végére érve lesz olyan érzésem, hogy ezt szeretném még egyszer elolvasni…
xxx
szeretném még egyszer elolvasni, sőt, felolvasni…

szöszmösz I>!
Patricia Highsmith: Carol

Tudom, hogy nem sokat számít, de nekem a kiadás (borító, tördelés, hasonlók) nagyon tetszett, kicsit egy angol anyanyelvi könyvre hajazott.
A történet néha lapos volt, de jól felépített, és nagyon szépen, lendületesen megírt. Örültem, hogy sikerült ömlengés mentesen hagyni, és csak azt és akkor leírni, amire éppen szükség volt. És persze inkább a lelki folyamatokra fektetni a hangsúlyt, bár én itt-ott kevésnek éreztem ezt a vonalat is, néha pedig nagyon érzékletesnek. Ez főleg a szereplők megítélését tette nehézkessé – és például Carol-t valamiért a szememben különösen ellenszenvessé.
A történet zárásától picit mást vártam, nem éreztem ezt így eléggé felépítettnek, pedig azt hiszem valamiféle katarzis-érzetet kellett volna… Ha tehettem volna, akkor még az utolsó két kisebb fordulópont (utolsó tíz-húsz oldal) előtt lezárom a könyvet, kicsit nyitva hagyva bármilyen folytatásra. De aztán az utószót olvasva rájöttem, hogy szükség van/volt erre is, egy kicsit lazítani a irodalmi nyomáson, amit talán bennem is bennem van, amikor néha a főszereplő megadását, halálát várom. Úgyhogy talán ez mégis így volt valahogy szép, vagy legalábbis kell ilyen is.

szóval köszönöm az ajánlót @patricia-nak, aki minap a kezembe nyomta a könyvet egy könyvesboltban. (meg, aki még évekkel ezelőtt belefirkálta a szerző nevét a határidőnaplómba)


Népszerű idézetek

Sae P>!

– Remekül nézel ki. Alig ismertelek meg. Iszol valamit?
Therese a fejét rázta:
– Nem, köszönöm.
– Úgy érted, ital nélkül vagy ilyen boldog?

166. oldal, 10. fejezet

MariannaMJ>!

Ám a legfontosabb, amit én nem említettem, és amire senki sem gondolt: két férfi vagy két nő között olyan teljes és tökéletes lehet az összhang, amilyen férfi és nő között soha. Egyesek talán éppen erre vágynak, ahogyan mások arra a változékonyabb és bizonytalanabb valamire, ami férfiak és nők között van.

385. oldal

MariannaMJ>!

– Akkor is lehet veszteség, ha csupán a fejedben létezett.

179. oldal

Sae P>!

– Hogyan alkothatnál valaha is bármit, ha az összes élményedet másodkézből szerzed?

262. oldal, 14. fejezet

MariannaMJ>!

[…] Azt hiszem, a szexuális vágy lanyhábban lüktet bennünk, mint hinnénk, kivált, mint a férfiak hiszik. Az első kalandok többnyire csak a kíváncsiság kielégítését szolgálják, aztán meg ugyanazokat az aktusokat ismételjük, mert próbáljuk megtalálni a… mit?
– Mit? – kérdezte Therese.
– Van-e rá szó? Barátot, társat vagy egyszerűen valakit, akivel megoszthatjuk a sorsunkat. Mire jók a szavak? Úgy értem, szerintem az emberek gyakran a szexben olyasmit próbálnak megtalálni, amit máshogyan sokkal könnyebb volna.

118. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szex
MariannaMJ>!

Körbe-körbe járom a várost – írta Carolnak –, de arra vágyom, hogy egy irányba menjek – kelet felé – és végül megérkezzem hozzád.

375. oldal

MariannaMJ>!

Sosem veszekedtünk, de nem is békültünk ki, tudván, hogy nem akarunk semmi mást, csak együtt lenni, mennyben vagy pokolban.

382. oldal

MariannaMJ>!

Therese tudta, mi zavarja az áruházban. Olyasmi volt ez, amit meg sem próbált elmagyarázni Richardnak. Arról volt szó, hogy az áruház felerősítette mindazokat a dolgokat, amelyek mindig is zavarták, amióta az eszét tudta. A céltalan cselekedetek, az értelmetlen tennivalók, amelyekről úgy érezte, megakadályozzák abban, hogy azt tegye, amit tenni akar, amit tehetne.

12. oldal

MariannaMJ>!

– Nem rémesek. Csak megszokták, hogy mindenki alkalmazkodik hozzájuk. Tudom, mit szeretnének. Tiszta lapot, amelyre ők írhatnak. Az olyan ember, aki már tele van írva, rettenetesen zavarja őket.

192. oldal

Nagy_Krisztina_4>!

– Igen, kérem ezt is – mondta a nő azon a higgadt, halk hangon, amely a csend tavát hozta létre a körülöttük lévő zűrzavarban.


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Cunningham: Az órák
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Fanny Flagg: Érdemes élni
Daniel Keyes: Az ötödik Sally
Jack Ketchum: A szomszéd lány
Vladimir Nabokov: Lolita
Ira Levin: Rosemary gyereket vár
Edith Wharton: A vigasság háza