Az ​ötödik álom 89% 15 csillagozás

Az ember, pedig nem a „legszebb állat”, hanem az állat legszebb álma! És ez az álom még befejezetlen. […] Mi lesz akkor, ha megöljük az utolsó bálnát is, amelyik rólunk álmodik?

Kezdetben a Nagy Szellem aludt a semmiben.
Álma az örökkévalóság óta tartott.
Aztán egyszer csak, nem tudni miért, álmot látott az éjszakában.
Hatalmas vágy szállta meg…
És megálmodta a fényt.
Ez volt az első álom. A legelső utazás.
Hosszúú, hoosszúú ideig kereste a fény a beteljesülését, az eksztázisát.
Amikor végre rátalált, látta, hogy az áttetszőség az.
És úrrá lett az áttetszőség.
Aztán, amikor már kipróbálta a színek összes elképzelhető játékait, az áttetszőséget eltöltötte a vágy valami másra.
Most rajta volt az álom sora. Ő, aki annyira könnyű volt, nehéznek álmodta magát.
Akkor megjelent a kavics. És ez volt a második álom. A második utazás.
Hosszúú, hoosszúú ideig kereste a kavics az eksztázisát, a beteljesülését.
Amikor végre megtalálta, látta, hogy a kristály az.
És úrrá lett a kristály.
De azután, hogy kipróbálta a fény tükröződésének összes játékait, másra vágyott, ami felülmúlja azt.
Most ő álmodott.
Ő, aki olyan szabályos volt, egyenes és kemény, gyöngédségről, puhaságról, törékenységről álmodott.
Akkor megjelent a virág. És ez volt a harmadik álom, a harmadik utazás.
Hoosszúú ideig […] kereste a virág, az illat érzékisége a beteljesülését, mire végre megtalálta.
És látta, hogy a fa az.
És a fa úrrá lett a világban.
Hisz ismerik a fákat. Már csak ők álmodnak[…].
A fán volt az álomlátás sora.
A fa, mélyen a földbe gyökerezve, azt álmodta, hogy szabadon járkál és eszeveszetten csavarog a világban.
Akkor megjelent a földigiliszta. És ez volt a negyedik álom.
Hoosszúú ideig kereste a földigiliszta a beteljesülését, az eksztázisát. Fölvette a kismalac, a sas, a puma, a csörgőkígyó alakját.
Hosszú ideig keresgélt.
Egy szép napon, egy hatalmas vízfoltból… Az óceán kellős közepéből…
furcsa lény emelkedett ki, amelyben a Föld minden állata megtalálta a beteljesülését.
És látták, hogy ez a bálna!
Sokáig uralta a Földet ez a hatalmas, zenélő hegy. És minden így is maradhatott volna, mert nagyon szép volt. Csakhogy…
Azután, hogy sok-sok holdéven át énekelt, egyszerre a bálna sem tudott ellenállni őrült vágya beteljesítésének.
A világok mélyén élve a bálna azt álmodta, hogy elszakad onnan.
És akkor…!
Akkor egyszer csak megjelentünk mi, emberek.
Mert mi vagyunk az ötödik álom. Rajtunk a sor: az ötödik beteljesülés, az ötödik eksztázis van eljövendőben.

A fény teljessége rejtezik a leghalványabb színben.
Kristály szunnyad minden útszéli kavicsban.
Majomkenyérfa álmodik a legkisebb fűszálban.
És bálna lakozik minden földigilisztában.

Paul Spong felfedezésében az ragadott meg, amit „útitársai” légzésénél tapasztalt. Amikor a kardos delfinek csoportosan indulnak útnak, összehangolják a légzésüket. Bármilyen legyen is a légzési ritmusuk, akkor egy időben vesznek levegőt. A társas szolidaritás számtalan egyéb megnyilvánulásai közül meghatározó a légzés. Együttlélegeznek! (A szó latin etimológiai értelmében: conspiratio, azaz „konspirálnak”, összetartanak.) A szakaszos légzés a tantra jóga alapja. A cetfélék „összetartása” tanulságul szolgálhat a számunkra.

Ezek után képzeljék el, mihez fogható a kardos delfinek vagy a bálnák éneke az ő oldalukról nézve. Valóságos együttes szving, amelyben a banda zenészei, de még az őket segítők légzése is lélektanilag egy fázisba kerül a többiekével. Nemcsak hogy teli torokból énekelnek, hanem kórusban is lélegeznek. Egy ütemben a többiekkel. Azt mondhatják rá, hogy bármelyik kórus ugyanezt teszi. Igen, a kardos delfinek, a többi delfin meg a bálnák egyfolytában úgy élnek, ahogyan egy gospel-kórus énekel. Ez pedig szükségszerűen oda vezet, hogy egy ütemben lélegeznek az egész világgal!

Életemben nem láttam még ilyen jó erőben lévő szerelmes férfit, az ő korában! Hatvanöt évesen nemi vágya húszévesé. Néha már félelmetes, amint a körmét rágja telefonhívásra várva, nőgyűlölő átkokat szórva szerelmes hevületében. Ez is egyik oka, amiért az őt ismerők harsány kacagásba fognak, amikor Luc Besson filmjét megnézik. A nagy kékség főhőse ugyanis egyfajta tiszta lelkű álmodozó, aki úgy megy el a csinos lányok mellett, hogy rájuk sem néz, legföljebb elpirul. Eközben Jacques olyan, mint a delfinek: másra se gondol, csak arra!

155. oldal