Anna, ​édes 31 csillagozás

Patik László: Anna, édes

Anna ​csak élni szeretné az életét. Arról nem tehet, hogy beleszeret egy nála harminc évvel idősebb férfiba. Legalább lenne gazdag! A mama persze tudja, mitől döglik a légy. Lánya már rég magazinok címlapján viríthatna, jómódú pasikkal flörtölhetne, és ehhez természetesen az ő tanácsait kérhetné ki. A fitt ötvenes hölgy saját kispolgári miliőjében a legnagyobb úriasszony. Különlegeseket főz, és érdekes módon egyengeti lánya karrierjét. Így aztán a család kapcsolatba kerül felsőbb körökkel, majd belekeveredik egy kis hamisítási ügyletbe. Mindezt végigkíséri Márta néni, aki egy érintés alapján tudja, kinek mennyi az adótartozása, és ki ül majd kinek a bűnéért. Anna egy igen jól sikerült kalandja után titokban világsztár lesz, a papája egy másik véletlen folytán magas pozícióba kerül. Aztán hirtelen mindenkinek fenekestül felfordul az élete.
Patik László nagyon is aktuális őrült meséje pillanatról pillanatra más és más szituációba sodorja az olvasót. Mintha egy szürreális,… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
240 oldal · ISBN: 9789632937700
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632937168

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 82

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Patik László: Anna, édes

Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen abszurd, humoros és aktuális könyvet takar ez a cím, a könyv stílusa és témája nagyon jólesett most nekem, mintha egy jó komédiát láttam volna, kicsit szürreálisan eltúlozva, és egy picikét görbe tükröt tartva elénk.

Olvasmányos, szórakoztató, humoros történetet, és ami bizonyos, akár igaz történetként is meghatározhatnánk, mert Annák, az édesek, a Márta nénik és a mama-papa köztünk élnek.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/05/patik-laszlo-anna-…

3 hozzászólás
>!
White13 P
Patik László: Anna, édes

Imádtam! :-D

Anna nem egy túl bonyolult csajszi, édesanyja pedig khmm..igencsak határozott nő, akinek mindenről van véleménye. MINDENRŐL.
Ha éppen nincs, akkor főz. Vagy előveszi a rumot és tölt. A panelban, a konyhaasztalnál ülve. Aztán ismét lesz vélemény mindenről.

Nagyon sokat nevettem és mosolyogtam, Patik László jó humorral megírt regénye csodás tükre a mai társadalomnak.

5 hozzászólás
>!
CsakSimánDorka P
Patik László: Anna, édes

Szürrealisztikus egy élmény volt, az biztos :D
Nem is tudom mit lehetne róla mondani, hiszen igazából olvastatja magát, ezen a téren nincs vele semmi baj. A történet egyszerre humoros és elszomorító, amivel szintén nincs baj. Azzal van csupán bajom, hogy így X nappal az olvasás után sem tudom normálisan megfogalmazni azt az érzést, amit hagyott bennem ez a könyv. Egyszerűen bekúszott a tudatomba, és folyamatosan ezen kattogok, hogy én vajon mit tettem volna, ha Anna helyében lettem volna.
Amit tudok ajánlani: olvassátok! Kíváncsi vagyok, hogy kinek mi a véleménye a könyvről, hogy valakivel jól ki tudjam beszélni, és helyre tudjam magamba is tenni a dolgokat.

http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2018/02/patik-laszlo…

>!
Bibi_3
Patik László: Anna, édes

erre nem írni, hanem mondani kell valamit, hogy úgy lássátok is a véleményem….! ergo.. később érkezem….

Na és akkor a vélemény :)
https://youtu.be/PrI7FJFIAcw

>!
olvasóbarát P
Patik László: Anna, édes

„Anyu bruttó háromszázötvenezer forintért megtanulta egy karrierépítő tanfolyamon, hogy nem az elszalasztott lehetőségeken kell rágódni, hanem minden reggel meg kell fogalmazni az aznapi célt és azt, hogy minden ajtó becsukódásakor egy új világ is kitárul, csak észre kell venni.”

Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán – A test angyala című műve jutott eszembe erről a kötetről. Ez máshogyan abszurd, tragikomikusan szürreális történet, alapjaiban mégis valós, társadalomkritikaként is értelmezhető. Annával csak történnek a események, amit anyuka tervez az a vállalható karrier, vállalható partner, címlapfotók, de a dolgok másképpen alakulnak. Karrierek ívelnek fel és omlanak össze.

1 hozzászólás
>!
Anarchia_Könyvblog P
Patik László: Anna, édes

Számomra merőben más történet volt ez, mint amit eddigi éveim alatt olvastam, és talán ez hiba volt. Patik László megfogta a valóságot, és azt egy komédiába, nyers humorral átitatott köntösbe bújtatta. Csodálatosan fogalmazta meg az elnyomást, mindezt úgy, hogy szinte, de csak szinte, észrevehetetlen volt. Döbbenetes a politikai rálátás, és rámutat arra, hogy mi emberek sok esetben birka módjára viselkedünk. Hiszékenyek, és naivak vagyunk, bedőlünk mindennek ami kicsit is csillog. Itt azért hozzátenném, hogy akinek nem inge ne vegye magára, én viszont beismerem, hogy voltak olyan momentumok, melyek velem kapcsolatosan beigazolódtak. Hogy a későbbiekben ezen tudok-e változtatni, kiderül, mindenesetre nagyon jó önismereti könyv volt, mely kegyetlenül elém tartotta a görbe tükröt.

Okos dolgok, okosan megfogalmazva, így tudnám leginkább jellemezni az Anna, édes című könyvet. Társadalmi problémák, politikai botrányok, és azok eltusolása.

Ezt a könyvet négy évente el kell olvasni!
Teljes ajánló itt:
http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/06/27/patik-l…

>!
h_orsi P
Patik László: Anna, édes

A fülszövegnek teljesen igazat kell adnom: őrült egy mese. Ugyanakkor nagyon valóságízű, ismerős és felkavarja az érzelmeket.
Számomra a legmegdöbbentőbb ebben az volt, hogy a karakterek nem állnak messze a mai valóságtól. Mindenki azt hiszi, hogy körülötte forog a Föld, nem vállal felelősséget a saját tetteiért. Anna csak sodródik az árral, anyukája pedig mindenáron híressé akarja tenni. Tipikus középosztálybeli család.
A történet közepén ott van Márta néni, aki nálam abszolút elvette az egész történetet Annától. Az idős, kotnyeles néninél nincs viccesebb karakter. Ráadásul olyan szituációkba keveredik (illetve keveri a családot), ami teljesen abszurd és bizarr.
Az egész regény nagyon pörgős, gyorsan olvasható és szerethető történet. Olyan társadalomkritika, mely elég egyértelműen elénk tárja az összes tényt és nem nekünk kell bogarászni a szövegben megbúvó gondolatokat. Más szavakkal: szépen képen töröl a tényekkel, amikkel utána azt csinálsz, amit akarsz.

https://konyvkoktel.blogspot.com/2018/07/patik-laszlo-a…

1 hozzászólás
>!
Goofry P
Patik László: Anna, édes

Rendhagyó módon hadd kezdem egy az értelmezés végkövetkeztetésére kívánkozó vallomással. Ergo az elő-kerekítés jegyében már itt, e második bővítményben, azzal a kijelentéssel állok elő, hogy egyáltalán nincs messze tőlem Patik László prózája. Ezt itt és most, így magunk között, kéretik konklúzióként kezelni.

Akkor lássuk, mely premisszáim vezettek ehhez az egyenes kirohanásomhoz. Nos, adott egy a fölszínén derűs, de suttyomban a humor és a nevetségesség eszközeivel világoló kíméletlen írásmű, mely kezdetben a kitaláció inverzén azon a szinten funkcionál, amit könnyedén fölfoghatunk akár a valóság leképezésének is. Szatirikus hangvételének köszönhető, hogy simán adhatná egy kis ország társadalom kritikai sajátosságait. (Itt szokták megemlíteni, hogy természetesen bármely hasonlóság élt vagy élő személlyel és helyzettel csak a képzelet műve!). A lényeg, hogy valamiféle furcsa segítő erő hatására, minden kolbászból kerítés, minden kiválasztott alkimistából ötvös-művész válik…
De ezután a fent említett írói viszonylat a második részben (ami valós, mégis önkényes kettéosztásom, nem pedig egy jól elkülönített felosztása a történetünknek) megtörik kissé. Ekkor már a szereplőit próbára tevő megközelítésben, inkább egyfajta parabolikus ábrázolásmód jut érvényre. Megkerülhetetlenek ebben anyu szimbolikusnak tekinthető személyiségjegyei, melyek a regény elejétől a végéig a főszerepben álló Anna középpontból való elmozdulásával kerülnek előtérbe. Oly módon, hogy szerencsehozó Anna a beszámolónak tekinthető narrációban szinte csak vallomásos-szemtanúja a másodvonalban törtető karriertörténet eseményeinek. Mindez megfejelődik aztán a nem várt fordulattal, amikor szankcionáltan végül minden megcsinált jó rosszra fordul. És ez, ahogyan azt a fölöttem(!!) lakó szomszéd néni szokta volt mondani: hát ez nem közönséges! Ezenfölül pedig micsoda ellenkező irányú fricska ez a húzás a jobbadán happyendre ácsingó olvasói hozzáállásomra. Meg mekkorán megcirógatós ölégtétel már a felszín alá nyomott igazságérzetemnek. Egyenest be kéne sírnom rajta. És muszáj röhögni. Nekem teccet.

1 hozzászólás
>!
Kovaxka P
Patik László: Anna, édes

Minap a fodrásznál hosszasan hallgattam a példákat arról, milyen nehéz manapság bármely korosztálynak kapcsolatokat teremteni, és ebben mindkét nem egyformán ludas. Anna is tipikusnak mondható, felületes, befolyásolható, éretlen személyiség, aki főként anyja befolyása alatt sodródik az életben, és fogalma sincs, mit is vár ettől tulajdonképpen. A sztori ettől még lehetne lapos, viszont ironikus, szellemes és nagyon magyar. Nyomokban társadalomkritikát tartalmaz, vitriolosan villant a politikai elit és a holdudvar mutyizásáról és a kispolgári attitűdöt is megmosolyogja. Jók a karakterek, Márta néni egyenesen telitalálat! Szórakoztató, de egyben elgondolkodtató olvasmány.

2 hozzászólás
>!
Mariann_Czenema P
Patik László: Anna, édes

Ezt a könyvet nagyon szívesen ajánlom akár fiatalnak, akár idősnek, kitűnő szórakozás, olvasmányos, igényes kortárs szépirodalmi mű. Van benne bőven bújtatott társadalomkritika, viszont nem terheli túl érzelmileg az olvasót.
(bővebben itt:
http://czenema.blogspot.hu/2018/03/patik-laszlo-anna-edes.html )


Népszerű idézetek

>!
Bibi_3

Aki csatába megy, annak a veszteséggel is el kell számolnia.

>!
M_Annie_99

És megtanultam, hogy a szenvedélynek nem tudok ellenállni.

48. oldal

>!
M_Annie_99

Anyu szerint egy tanulmányban azt is bebizonyították, hogy ötven fölött a nő már végképp nem a külső alapján választ.

170. oldal

>!
Bibi_3

A második fogás burgundi csiga volt.
Apu kijelentette, hogy nem akar senkit megbántani, de ő ezt a fogást kihagyja, és tulajdonképpen örül, hogy Kristóf nem Pekingbe megy, mert Bartusné képes lett volna még kutyát is sütni, hogy a veje kedvébe járjon.

>!
Bibi_3

Anyu szerint a válás szinte az egyetlen területe az életnek, köszönhetően a bírói pálya elnőiesedésének –, ahol gyorsan, legálisan meggazdagodhat egy nő, a törvények mellettünk állnak…

>!
M_Annie_99

Anyu rajongott Kristófért, azt mondta, a legszebb korban van, már nemcsak a tesztoszteron irányítja, ami egyébként végtelenül unalmassá tesz egy férfit, hanem a szíve is.

(első mondat)

>!
M_Annie_99

Anyu bruttó háromszázötvenezer forintért megtanulta egy karrierépítő tanfolyamon, hogy nem az elszalasztott lehetőségeken kell rágódni, hanem minden reggel meg kell fogalmazni az aznapi célt és azt, hogy minden ajtó becsukódásakor egy új világ is kitárul, csak észre kell venni.

14. oldal

>!
CsakSimánDorka P

Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves vendégek! Történelmi napokat élünk. Dicsőséges napokat. Ne tévessze meg önöket az impozáns környezet, csatatéren vagyunk. A jövő történészei majd minden bizonnyal az első múzeumi csatáról írnak tanulmányokat, ha ezeket a napokat elemzik.

>!
CsakSimánDorka P

Anyu szerint emberismereti kérdésekben nyugodtan Márta nénire bízhatom magam. Márta néni a szomszédunk, egy csupa ránc, apró öregasszony. Egyedül él, nem látogatja senki, ami minden bizonnyal a különleges képességével függ össze. Harminc évig az adóhatóságnál dolgozott. Mindent tud a bűnről. Speciális médium. Elég, ha csak megáll előtte egy ember, akárki, és már tudja, ha megszólal, hazudni fog-e, vagy sem. Amikor egy ismeretlen megszólítja – például azt mondja, hogy jó napot kívánok –, azt is tudja róla, milyen adókörben, milyen típusú bűncselekmény terheli a lelkét. Kézfogás és tíz perc beszélgetés után Márta néni előtt az illető jövője is nyitott könyv, kérésre megjósolja, mikor, mennyi időre fogják lecsukni. Mindenkivel könyörtelen.

>!
Bibi_3

Anyu vállalta, hogy a szokásos módon kezeli a helyzetet, kellő mennyiségű nyugtatót itat apuval, mert a lenyugtatott férfi olyan, mint a he-rélt mén, csak heverészik és abrakol, de nem rúg….


Hasonló könyvek címkék alapján

Suzanne Collins: Futótűz
André Brink: Homokba írt történet
Tomori Gábor: Szívcsakra
Émile Zola: A Patkányfogó
Honoré de Balzac: Grandet Eugénia
Daniel Defoe: A fegyenc
Denis Diderot: Az apáca
Honoré de Balzac: Eugénie Grandet
Daniel Defoe: Moll Flanders
Giorgio Vasta: A megfogható idő