Murokffyban ​vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt 14 csillagozás

Pataki Tamás: Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt

Olyan, akár Szindbád, Kakuk Marci, Münchhausen báró vagy Garay obsitosa – csak éppenséggel más. Murokffy Tódor Ede igazi pikareszk hős, a monarchiabéli Magyarország kalandor-gyöngyszeme. Lánglelkű patrióta, nyughatatlan gondolkodó, és nincs az a hajadon, menyecske vagy szépasszony, aki tőle biztonságban érezhetné magát – de nem is akarja egyikük sem. Mindenekelőtt pedig: nagy mesélő, aki az igazság kidomborítása céljából nem átall néha a túlzás eszközeivel élni. Nem csoda, ha egy ilyen dicső magyar daliának számos ellensége van – s az összes közül kisetétlik maga az Ördög.

Pataki Tamás regényében minden megvan, amit szeretni szoktunk: kaland kaland hátán, humor, érzelem, jóízű pajzánság és erotika. Mindez huszáros patriotizmussal fűszerezve, hatalmas műveltséganyagra alapozva és különleges nyelvi bravúrokkal megkomponálva. Lenyűgőző olvasmány, extravagáns írói indulás.

„A kutyafáját is, lesz magyar vezényleti nyelv!"

>!
268 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155814075

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Qedrák P>!
Pataki Tamás: Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt

Az új műsor lassan készül
Hamisnak hallom a régi dallamot
Mindig és mindig újra kezdik
Szerintem fárasztó nekik
(Edda Művek: Mi vagyunk a rock)

Nem tagadom, @Kuszma értékelése hívta fel a figyelmemet a könyvre. Vajon pusztán az orgoványi erdőből előkúszó, Soros-pénzen defibrillált Kuszma furmányos ármánykodásáról van-e szó, amelynek keretében az ártánylelkű liberálisok kórusához hasonlóan csócsálja meg és veti ki magából a nemzeti kultúra áldozatos munkával csiszolt gyöngyeit, vagy elhájasodott, nemzetiszín-pántlikás szivarok füstjébe burkolózó kizsákmányoló korifeusok segéd-Révaijainak bárminemű kultúrától mentes szellemi ökörhugyozásáról, amely nyomán legfeljebb az a gondolat ötlik fel az olvasóban, hogy hány perces néma felállással adózzon a papírért feláldozott szerencsétlen fák pusztulásáért?

Nos, igazából egyik sem. És ez valahol elég szomorú.

A könyv legnagyobb és legfontosabb erénye, az ízes nyelvezete. Kiváló leleményekkel és remek nyelvi fordulatokkal él, amit szívesen viszontlátnék néhány, hasonlóan a századfordulón játszódó regényben. A rövid történeteket ez a nyelvezet kifejezetten sodródóvá varázsolhatta volna. De sajnos, csak volna, és majd alább ki is fejtem, hogy miért.

A nyelvezet mellett a Münchhausen-szindrómás narrátor történeteinek az ötletességét emelném ki, amelyek egyébként jól illeszkednek a boldog békeidők világába. Az események néha olyanok, mintha egy némafilmes vígjáték pergő képkockáit néznénk. Sőt, olykor talán túlságosan is kibuknak a mozgóképes ihletésű jelenetek, amelyek sosem válnak egy írott szöveg előnyére. Számomra talán a Hungarooptimismus című Matolcsy György-apológia maradt emlékezetes, illetve A Vénuszisták Szektája című humorosnak szánt antifeminista történetet tudnám még kiemelni.

Annak ellenére, hogy alapvetően ez a könyv ugyanúgy kurzusirodalom, ahogy Adam LeBortól a Budapest protokoll, csak míg az a 21. század első évtizedének balliberális téziseit próbálta regényes formába önteni különféle nácikkal, addig a Murokffy rövid történeteinek paravánja mögül kikandikál a Nemzeti Együttműködés Rendszere. A szerző javára legyen mondva: ezt sokkal diszkrétebben teszi, mint az előbb említett újságíró kollégája, sőt talán még annyira sem, mint ahogy Bán János teszi a Hunyadi-regények kerettörténete során a legújabb kötetekben, de aki ezt nem ismeri fel, az alighanem egy kő alatt élt az elmúlt évtizedben.

Puzsér Róbert szavaival élve: a trollfészkurzus felhágott a magyar irodalom bérceire, hogy beleüvöltse a világba a nemzeti kultúra ápolásának szükségességét, ám a fájdalmas kiáltás helyett VV Aurelio faszpörgetését sikerült abszolválni. Márai Sándor vagy Wass Albert helyett vég nélküli piálás, és összekacsintós kuncogás, hogy ezek a hápogó és álszent libernyákok nem értik a viccet.

Itt ugyanis vicceskedve megkapja mindenki. A hígvelejű burkusok, a különféle nemzetiségek, a romlott Nyugat, az anarchisták, kommunisták, szabadkőművesek (mert azok is vannak ám benne!) és mindenki más, akit csak az elmúlt tíz évben a honi nyilvánosságot uraló ideológia ellenfelévé maszkíroztak. Murokffy duzzadó hímtaggal vág rendet közöttük, egy dobogó keblű nemes uraság előtt meg nem állhatnak efféle ordas eszmék ernyedt farkú követői.

Az a baj, hogy ez szóban amúgy lehet, hogy működött. Fociöltözőben, ahol a csajozós-piálós sztorikkal spanoljuk egymást a meccs előtt. Egy jobboldali bölcsészekből álló asztaltársaságnál, ahol némi sör mellett lehet szalonzsiráfozni, vagy vicceket mesélni arról, hogy a nyugati aktivisták csak azért erőltetik a migrációt, mert vágynak a nagy néger zászlórúdra. Ilyen öltözőkben és ilyen asztaloknál ültem már én is. Egy franzstadti kocsmában, ahol a háttérben az Ambrózy csapolja a sört, a hangulat már emelkedett, és Pataki Tamás történeteket kezd el mesélni egy erdélyi nemesről, nos, ott ez elmegy. Ott működik és helye van. Nyomtatásban, szépirodalomként eladva, már nem biztos. Itt az alkoholizálós, „mindenkit $@!%” jelleggel megírt körítés csak borzasztó repetitívvé teszik a könyvet, ami nem lenne gond, ha lenne vele az írónak célja. De az a baj, hogy ilyesmiről szó sincs.

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a minden mozgó célpontot megcicerélő, Erdélyből Budapestre szakadt, újságíróskodásból élő narrátor valahol a szerző önképe is. Ezzel a könyvvel is meg akarja mutatni a szójalattéba fulladó, sápadtarcú tintanyalóknak, hogy mi fán terem az irodalom. Sajnos, nem ezen a fán. Ez egy ugyanolyan mellényúlás volt, mint Ádámé a bibliai teremtéstörténetben. De ahogy a szójalatte, úgy a faszpörgetés sem tesz senkit irodalmárrá.

Nekem a KMTG-nél kiadott művek mércéjét továbbra is Sayfo Omar könyve jelenti, és nem a Murokffy. Bízom benne, hogy ha a kezembe kerül még más könyv is ettől a műhelytől, akkor az előbbinek a nívóját fogja hozni.

5 hozzászólás
johnnyenglish>!
Pataki Tamás: Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt

Ne higgyetek Kuszmának, ennek a Spiró csecsén nevelkedett hidegvérűnek. Nem csoda, hogy nem képes befogadni a könyvet, hiszen Pataki műve ezektől radikálisan eltér. Miért? Talán azért mert ez egy igazi magyar mű, nem álirodalom, s legfőképp nem álmagyar.

10 hozzászólás
marlboro_man>!
Pataki Tamás: Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt

egy barátom ajánlotta, aki szereti Fehér Bélát. jókat nevettem, a nyelvezete valóban bravúros. egy két történetet éreztem gyengébbnek, de a letöbb tetszett. keresni fogom a további könyveit.


Népszerű idézetek

Cipőfűző>!

[…] a hold csecséből folyt alá a kába álom a macskásan szunnyadó pesti háztetőkre, […]

120. oldal

16 hozzászólás
pável>!

[…] szájukból csókolták át számba a tüzes egri bort, alul pedig már kígyósodott a szerelemnyárs.

92. oldal

1 hozzászólás
Cipőfűző>!

[…] s ölemben ült, ki egykor Blatyekné volt – hisz milyen magyar ember az, aki nem vigasztal meg egy leendő özvegyet?

186. oldal

1 hozzászólás
pável>!

– Biz nekem már dalmahodik – röfögte s röhögte a barátom, de én rá se bagóztam.

85. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen: A kalandos Simplicissimus
J. Goldenlane: Holdnak árnyéka
Gaura Ágnes: Attila koporsója
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Vivien Holloway: Mechanikus farkas
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány
J. Goldenlane: Isteni balhé
George Cooper: Magánügy
Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem
Charles Lorre: Kockás szabadságon