Hamlet ​halott 80% 35 csillagozás

Már olvastam magyar krimit, így nagyjából tudtam mire számítsak.Örültem a színházas témának és a magyar közegnek, kicsit ebbe a környezetbe is belecsöppenhettem. A történet rövid fejezetekből áll, így gyorsan lehetett vele haladni. A leírások nem voltak annyira bonyolultak, nagyjából egy C.S.I.-os könyvhöz hasonlított. Tetszett benne az LMBTQ szál, egy kicsit érdekesebbé tette a nyomozást. A végkifejletre lehet számítani, de nem jöttem rá elsőre. Anita karaktere nagyon szimpatikus volt, a háttere is érdekes. Nagyon szerettem még Csabát, az újságírót spoiler , valamint Janit, Anita kollégáját. A borító iszonyatosan tetszik, minimalista, viszont nagyon hívogató. Imádom a minimalista stílust!
Az egyetlen egy problémám a helyesírási hibákkal volt. De nem egy darab volt benne, hanem sajnos eléggé sok, ami szemet szúrt. Sajnálom, hogy ezt nem nézte át alaposabban senki. :(

Nem is volt rossz olvasmány, annak ellenére, hogy a magyar krimikkel szemben vannak fenntartásaim, de szerencsére egyre kevésbé.
Érdekes témákat feszeget, a politika, a hatalom, a pénz, a másság, a szerelem mennyire tudnak megférni egymás mellett.
Annak ellenére, hogy már a sztori felénél sejtettem, hogy ki a gyilkos és mi volt az indítéka, mégis tudott meglepetést okozni, felkelteni a figyelmemet azzal, hogy más irányba haladt a történet, újabb és újabb morzsákkal kecsegtetve, hátha másra terelődik a gyanu.

Pataki Éva nagymamás könyvét minden negyvenet betöltő nőnek receptre adnám depi ellen, nem volt kérdés, hogy mikor megjelent ez a könyv, kíváncsi voltam rá és fenntartásaim ellenére neki álltam egy kortárs magyar kriminek.
Az eleje nekem nehezen indult, nem tudom, ebből mennyi volt a szerzőpáros sara, és mennyi az én -pár mondattal korábban pedzegetett- hangyáimnak a fejemben, azaz, hogy nekem a kortárs magyar krimik mindig olyan sutának tűnnek. Suták a nevek, suták a büdös nagy magyar valóságot festő helyzetek, az izgalmas jelenetek meg ritkán igazán izgalmasak. (lehet, hogy nem teljesen passzol, de nekem erről mindig Cseh Tamás I love you so dala jut az eszembe ;-) De szerintem sokan vannak úgy, hogy a hibát, amit elnézünk egy amcsi, vagy most már akár skandináv krimiben, nem nézzük el a magyarnak, ahol minimum ugyanazt az izgalmat várjuk, mint az előbbieknél, de olyan pontosságot a mindennapok leírásában, hogy minden kis apró részlet stimmeljen… a kettő meg ugye nehezen egyeztethető össze, hiszen a mindennapi életünk leginkább dögunalmas :-D De ha valaki tudja a megoldást, ossza meg velem, kérem… azóta is azon gondolkodom, hogy MIÉRT nézem el, ha egy szereplőt John Smith Wensson-nak hívnak, és miért nem, ha Pányoki Ödönnek? :-D
Na szóval, suta kezdés vagy hangyák a fejben? Maradjunk abban, hogy a kettő kombinációja és enyém a nagyobb rész…. de mentségemre szóljon, hogy igyekeztem irtani azokat a hangyákat, és megadni az esélyt.
Ennek megfelelően a könyv első fele, kétharmada tkp. kellemesen telt, gördülékeny volt, nem igazán ütköztem olyasmibe, amiért perelni támadt volna kedvem…. aztán a végére vagy egymásra találtunk vagy a könyv is felpörgött. Maradjunk abban, hogy megint csak a kettő kombinációja, most a könyv javára…. ami jó, mert az ilyen könyvekben gyakori, hogy a végére fogy el a szufla, nem egyszer a könyvközi izgalmak érdekében úgy összekuszálják a szálakat, hogy azt már ember nem rakja rendbe, az olvasó meg a vége szócska után csak néz bambán maga elé. Tehát a vége felpörgött, a megoldás logikusnak mondható volt, szinte bántam, hogy vége lett.
Röviden: kellemes, kis könyv, talán mondhatnám ígéretes próbálkozásnak is, egy próbát megér az olvasó részéről is (úgyis jön a strand és szabadság szezon!)
Nem állítom, hogy izgatottan és türelmetlenül várom a folytatást, de ha tényleg jön, ahogy beharangozták, egészen biztosan el fogom olvasni.

Izgalmasan indult a történet, gyorsan magával ragadott. Megkedveltem Anitát, aki lelkes, fiatal, mutatós, okos, a férfiak iránt nem érzéketlen és egyedül neveli kislányát. A főnöke óvatos, megfáradt rendőr „ nyugdíj előtt 5 perccel”. Anita agilisan veti magát a nyomozásba. Csabát, hozzá oly hasonló jellemű segítőjét is megkedveltem.
A történet menete időnként lelassult, a végével pedig elégedetlen voltam, ezért a levonás.

Nem vártam sokat. De többet kaptam.
Végig fenn tudta tartani az érdeklődésem, olyannyira, hogy egy délután alatt kiolvastam.
Tetszett a karakterek személyisége, a háttérsztorik. Az egész nyomozás izgalmas volt, olyan fordulatokkal, amire néha számítottam néha nem. Meglepő módon Csaba lett az egyik kedvenc szereplőm.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik egy kis kikapcsolódásra vágynak, akik ki akarják zárni a külvilágot, mert ez a könyv beszippant.

Szórakoztató, könnyen olvasható, fordulatos. Pont aminek egy kriminek lennie kell, semmi több. A „túlterhelt egészségügy” rész ismerős volt, ott mosolyogtam nagyokat.

Lindaaaaaaaaa:-)

Befészkeled magad a vackodba, belevágsz és benne maradsz. No nem feltétlen azért, mert annyira mélyen szántón beleéled magad, hogy le sem bírod tenni, vagy nem bírsz nélküle meglenni, hanem mert a betűk nagy méretűek, rövid a történet és ennyi. Politika. Pffff…. Nem bírom a politikát, de úgy tűnt a könyv szereplői sem :) A téma nem rossz, de ebből az egészből annyira hiányzik valami amit nem tudok megmagyarázni… Pici gagyiságot éreztem és tapasztaltam, de nem megyek neki egy szerzőpárosnak, tessék csak folytatni Salgó Anita rendőr százados nyomozásait és nem egyedi magánéletét, hátha a többi történet igazán kiforrja magát.

Őszinte vallomással tartozom az olvasónak: mindig félve veszem kézbe a külföldön sikeres műfajokkal próbálkozó magyar szerzők könyveit. Különösen féltem kézbe venni a Hamlet halott című magyar skandináv krimit, hiszen a szerzők egyikét majd két évtizede ismerem. Ilyenkor szoktam a kiadót megkérni, ne szóljon a szerzőnek, aztán legfeljebb nem születik könyvajánló. Abból, hogy most született, nyilván sejthető, hogy ebben az esetben nem csalódtam.
Bővebben itt: http://szerepportal.hu/index.php…

Kicsit féltem, hogy milyen is lesz magyar krimit olvasni, de pozitív csalódás volt. A szereplők, a leírás és maga az alapötlet is bőven volt olyan jó, mint más külföldi krimikben. Azért az egy csillag levonás, mert a megoldás teljesen egyértelmű volt számomra, mind a személy, mind az indíték, már talán a felétől, és kicsit zavart, hogy Anita miért nem látta, főleg úgy, hogy olyan jó megérzései vannak. De összességében azért tetszett, élvezettel olvastam :)