512 ​méter 17 csillagozás

Pataki Eszter – Pataki Krisztina: 512 méter

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

512 méter választja el őket egymástól, de világaik között nagyobb szakadék nem is lehetne.

A tizenhét éves Anna előszeretettel időzik a tóparton. Kedvenc padján ücsörögve élvezi a nyugalmat, amihez ebben a gyönyörű környezetben minden adott.
A tizenhat éves Gergő a tó túlsó partján él. Egykor sikeres úszó volt, de családi gondjai miatt felhagyott a sporttal, és rossz társaságba keveredett. Ha egy kis békességre vágyik, kimegy a partra, és távcsővel lesi a túloldalt, mások idilli élete után sóvárogva.
Így akad össze a pillantásuk egy napfényes délutánon, és ezzel kezdetét is veszi közös történetük. Noha a személyes találkozásnak gátat szab a tó és a távolság, csetelni kezdenek, és beszámolnak egymásnak életük minden apró részletéről. Kivéve a tökéletesség látszata mögött megbúvó, sötét titkokat…

Vajon a közöttük szövődő kötelék elég erős ahhoz, hogy szembenézzenek a múltjukkal?

Eredeti megjelenés éve: 2022

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

>!
Talentum House, Balassagyarmat, 2022
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158211840 · Illusztrálta: Forró Kinga

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 53


Kiemelt értékelések

Smurfettereads P>!
Pataki Eszter – Pataki Krisztina: 512 méter

„Mégis, remélni mindig jó. Ha az embernek egyebe nem marad, a reménybe még bele lehet kapaszkodni.”

„Egyszerűen csak el kell fogadni, hogy az életben semmi sem állandó. Ezért kell addig szeretni, amíg lehet, a gyűlölködéssel csak soha vissza nem térő pillanatokat vesztegetsz el. Hidd el, én tudom.”

„– Jaj, ne agyalj már annyit, csak csináld!”

„[…] nincs lehetetlen, csak tehetetlen.”

Először is, egy kis szösszenet arról, hogy is került hozzám ez a könyv. :) Hihetetlenül meglepett, amikor Pataki Eszter és Krisztina felkerestek Instragramon, hogy szeretném-e én is a recenziós példány egyikét, és elolvasni ezt a könyvet, amire egyből igent mondtam, mert nagyon kíváncsivá tett engemet már a könyv címe is. Akkor még nem igazán tudtam miről is fog szólni, nem olvastam el a fülszövegét sem, csakhogy romantikus ifjúsági regényről van szó, ami hamarosan megjelenik. Naná, hogy vállaltam! :D Annyira jó érzés volt, hogy engem is felkerestek, köszönöm a lányoknak, hogy én is olvashattam ezt a csoda könyvet. :) De most, hogy elolvastam ezt a könyvet, azt kell mondanom, hogy hol a folytatása? :D Így nem érhetett véget, ahogy! Ez így nem igazságos, hogy pont a legjobb résznél érjen véget, ugye lesz folytatása? Ugye?! Nagyon, nagyon szeretném még tovább is olvasni! :D

Anna személyisége az első perctől kezdve szimpatikusnak tűnt. Nagyon kedves és aranyos volt egész végig, mindenről megvolt a maga véleménye, habár kissé félénk, és visszahúzódó, nem úgymint a nővére. :D Anna olykor álomvilágban élt, mindent szépnek, és jónak látott, időnként naiv is, és hiszékeny is volt, de voltak jó meglátásai, a gondolkodásmódja is megfelelt a mai tinédzserek korához. :D Jó párszor mosolyt csalt az arcomra is, főleg miután Gergő is bekapcsolódott a történetbe. Jöttek az ugratások, a szócsaták, a hosszú beszélgetések, nekem nagyon tetszett. Anna nővérét is megszerettem, Emmát. Tetszett benne a szabadszájúsága, egy kicsit magamra ismertem benne, ahogy civakodtak Annával… :D

Gergő is hamar szimpatikussá vált, néha egy kicsit sajnáltam is a vele történtek miatt, ami végül a rosszabbik út felé sodorta, de aztán szépen lassan magára talált. Érezhető volt, hogy átmegy azon a bizonyos karakterfejlődésen ő is, ahogy Anna is, és mind a kettőjüknek nagyon jót tett, hogy rájöttek, sose késő változni, változtatni a dolgok menetén. Főleg, ami Gergőt illeti. Gergőben is nagyon bírtam, hogy ennyire szókimondó, az elején még meg is lepett, de aztán még szimpatikusabbá tette, magát a karaktert, hogy nem fél kimondani, amit gondol, ami a szívén az a száján, alapon. Ami még nagyon tetszett még nekem, Gergő és Anna közötti párbeszédek, egy-kettő annyira vicces volt, jókat nevettem rajtuk, de a filozofálgatásuk is annyira jó volt, ahogy a helyszín leírása is, ami körülvette őket. :)

További értékelésem:
link

Ferger_Jolcsi P>!
Pataki Eszter – Pataki Krisztina: 512 méter

Első pillantásra könnyed kis ifjúsági kötetnek tűnhet ez a könyv, de ha az ember jobban elmélyed benne, akkor rájön, hogy sokkal mélyebb mondanivalókat is tartalmaz, mint a puszta romantikus szál. Olyan komoly témaköröket is érint, mint pl. a kirekesztettség, iskolai bántalmazások, megfelelési kényszer, illetve az online ismerkedés nehézségei, ami a mai tiniknek szerintem nagyon hasznos lehet, ha ilyen formában is találkoznak ezekkel a témákkal.
Gergő nem éppen egy tipikus jófiú, vannak rossz szokásai és rossz társaságba keveredett, de mindezek ellenére nekem mégis szimpatikus lett, mert végig küzdött önmagával, s a végén képes volt megtalálni a helyes utat. Anna egy igazi jótét lélek, aki mindenkiben csak a jót látja és képes az emberek „mögé” nézni, nem csak a látszat érdekli.
Szerintem nagyon tanulságos kötet, szóval én bátran merem ajánlani azoknak, akik szeretnek kicsit elgondolkodni olvasás közben a mélyebb kérdésekről is.
Bővebben: link

Nikolett0907 P>!
Pataki Eszter – Pataki Krisztina: 512 méter

„Amíg meg nem tapasztalod, csupán a képzelet játéka az egész.”

Napok óta gondolkodom ezen a regényen, hiszen mind témakörében, mind pedig a történetben használt „szleng” és szövegkörnyezet rátelepedett a lelkemre. De mielőtt ezt bővebben kifejteném, szeretném megköszönni a szerzőpárosnak, hogy előolvashattam a könyvet. Köszönöm szépen!

Ráadásul ismételten egy közös olvasást tartottunk kedves barátommal (@Alvarando), aki a Könyv-történet blogján írt a kötetről. Jó szívvel ajánlom, olvassátok el! link

Szerintem nem újdonság, hogy mennyire szeretem a hazai szerzők könyveit, különösen akkor, ha ifjúkorát meghazudtolva ragad tollat egy-egy merész álmot megvalósítva, az éppen szárba szökkenő történet megálmodója. Ebbe a kategóriába sorolom a mostani regény íróit is. Igen, jól olvastátok, hiszen jelen esetben egy testvérpár alkotását vehettem kézbe. Pataki Eszter és Pataki Krisztina nem kis fába vágta írói pennáját, ugyanis a témakörök elég nehezek önmagukban is, nemhogy így együttesen csokorba szedve. Olvashatunk drog használatról, függőségről, bántalmazásról, családi drámákról és a gyász feldolgozásáról is egyaránt. Természetesen ezen tematikák csak a jéghegy csúcsai, hiszen sokkalta többet kapunk a regény által.

Pataki Eszter – Pataki Krisztina: 512 méter című könyv 2022 nyarának egyik újdonságaként kerül a polcokra a Talentum House Kiadó gondozásának köszönhetően. A kötet borítótervét – és a belső illusztrációit Forró Kinga munkájának köszönhetjük. E tekintetben külön is érdemes végiglapozni a kiadványt, hiszen nagyon kellemes élményben lesz része a kíváncsi olvasónak.

De vajon miről is szól ez a regény?

Történetünk középpontjában két csonka család áll.

Anna tizenhét éves, nagy könyv – és természetrajongó. Míg az előbbi megnyugtatja és kirángatja a zord hétköznapokból, addig az utóbbi heves érzelmeket hoz felszínre benne, hiszen szerinte a környezetszennyezés nem játék. És milyen igaza van. Nővérével és író édesapjával egy festői környezetben él, távol a város zajától. Egyik kedvenc helye a vízpart, ahol a hullámok „áriája” megnyugtatja háborgó lelkét. A család a felszínes kommunikáció híve, pedig minden tagjának megvan a maga fájdalma, sérelme. De amíg Anna a „béke” hídja a családtagok között, addig minden marad a régiben.

Gergő tizenhat éves és egy igazi lázadó lélek. Hajdani élsportolóként tudja, hogy mindennek súlyos ára van, amelyet meg kell fizetni. Hogy ez éppen miképpen történik, már nem is érdekes. A jegyei egyre rosszabbak, a „bandával” eltöltött idő egyre hosszabb, de nincs mit tenni, hiszen ki akar egy olyan családhoz hazamenni, ahol csak a múlt fájdalmai csapódnak az ember arcába valahányszor rá kell néznie édesanyára vagy testvérére. Ráadásul „ő” is ott van, aki miatt minden felborult… Ha teheti, a vízparton lődörög és titkon beles minden „normálisnak” hitt idegen család életébe. Hiszen a kíváncsiság nem bűn vagy mégis?

Ennek a két fiatalnak egy nehezebb nap után összeakad a tekintete. Csupán egy pillantás volt az egész, mégis meghatározta a jövőt. Ahogy a napok telnek, úgy lesz egyre nagyobb igényük egymás társaságára, de vajon hogyan is fognak megismerkedni, mikor a tó két ellenkező partján élnek? Vajon miért vágynak egymás társaságára és végül képesek lesznek-e legyőzni a múltjukat és a köztük húzódó 512 métert?

„Az ember sokszor önkéntelenül cselekszik, ám elég egy apróság, ami kizökkenti a megszokásból, és ezek a máskor jelentéktelennek tűnő dolgok rögtön mélyebb értelmet nyernek.”

Ez a történet sok szálon futó, de alapvetően két szemszögből ismerhetjük meg az eseményeket. Az egyik oldalról Anna gondolataival találkozunk, míg a következő fejezetben már Gergő háborgó lelkével küzdünk a kegyetlen valóság ellen. Az egyik szereplő teljes ellentéte a másiknak, mégis vonzzák egymást és pont ezért, egy igazi kis szerelmi kaland keveredik ki a szürke hétköznapokból. Mert a szerelem könnyűvé tesz, mint egy pillangót, ráadásul az akadályok is sokkal könnyebbnek tűnnek. De vajon mennyire elegendő két mély érzésű lélek ragaszkodása ahhoz, hogy a múltban történtek ne törjék össze a pilleszárnyon lebbenő érzelmi szépséget?

„Azt hiszem, ez a felnőtté válás egyik fontos lépcsőfoka: szembenézni a valósággal, még ha fájdalmas is. A valóság szigorú tanító, de a mosolya őszinte, míg az önámítás egy negédesen mosolygó, gyönyörű nő, aki belül romlott, és ártóak a szándékai.”

Bővebben: link

>!
Talentum House, Balassagyarmat, 2022
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158211840 · Illusztrálta: Forró Kinga
Alvarando P>!
Pataki Eszter – Pataki Krisztina: 512 méter

Anna a környezetvédő mintadiák, együtt él testvérével, Emmával és az író édesapjával, aki rajtuk teszteli a készülő könyveit. A két testvér pedig egyfolytában egymást ugratja. A család tagjai régen beszéltek már egymással komolyan, pedig lenne miről. Gergő valamikor úszóbajnok volt, de amikor rájött hogy az edzője kikezdett az édesanyjával, és ebből az afférból megszületett a mostohatestvére, nemigen szeret otthon lenni, inkább az osztályából a Szili Balázs vezette bandával züllik esténként. Mindkét fiatal a Hélia-tó túlpartján él, és egyik kedvenc időtöltésük, hogy a másik partot kémlelik távcsövükkel, ami mintegy fél kilométerre van egymástól. Egyszer egyszerre kémlelik a túlpartot, majd meglátják egymást, először csak táblákkal üzengetnek egymásnak, majd a Messengernek köszönhetően chatben kezdenek el egymással ismerkedni…
A Pataki-lányok debütáló regénye két fiatal szemszögéből mutatja be napjaink népszerű ismerkedési formájának minden szegmensét. Végigkövethetjük, ahogy a két fiatal a kezdeti ismerkedős üzenetváltás után a cheten keresztül egyre közelebb kerül egymáshoz, úgy, hogy életükben nem is találkoztak még. Maguk a karakterek szerethetőek, Anna a túlzottan jó kislány benyomását kelti, de azért őt is ki lehet hozni a sodrából, míg Gergő a nagyon vagány srác, akinek a lelke mélyén vajból van a szíve és ez az ami összehozza a két különböző karaktert. Gergő elbeszéléseinél kicsit zavaró lehet a túl sok trágár beszéd, de lényegében a mai fiatalok (sőt, a húsz évvel ezelőttiek is így tették) így beszélnek egymással. Külön kiemelkedő, hogy amikor az ismerkedésnél a zenére terelődik a szó, a lányok a kevésbé ismert mai slágerek helyett igazi örökzöld magyar slágerekkel színesítik a történetet. A cselekmény mellett a sorok között mély érzésű gondolatokat olvashatunk többek között az emberi kapcsolatokról, a félelemről és a szeretetről. A szöveg könnyen befogadható, olvasmányos, olykor az iróniát sem nélkülözi. Külön érdem, hogy a messengeres beszélgetés buborékokban van különválasztva a normális szövegtől. A cselekményt pedig pár illusztráció hozza hozzánk közelebb. Ez a kötet bármely olvasónak ajánlható, aki egy nagyon kedves történettel szeretne gazdagabb lenni, amelyben napjaink ismerkedési formája is szerepet játszik!
A kötetet együtt olvastuk @Nikolett0907-tel, az ő véleménye itt olvasható: https://konyvelvono.blogspot.com/2022/07/pataki-eszter-…

SignoraSchneider IP>!
Pataki Eszter – Pataki Krisztina: 512 méter

Ez az a könyv, amit sajnálok, hogy nem harminc évvel ezelőtt olvastam, amikor tizenéves voltam off, de hálás vagyok, hogy az örök kamasz lelkemmel elolvashattam most. off

Olvasd el bővebben a blogomon: https://robinowrightly.wordpress.com/2022/07/17/talentu…

Kristin_M_Furrier IP>!
Pataki Eszter – Pataki Krisztina: 512 méter

Nagyon – nagyon vártam a Pataki lányok első könyvének megjelenését, mert olyan tehetséggel vannak megáldva, mely egyértelműen velük született tulajdonság. Egyedi, szokatlan, és egyben zseniális, amire ők ketten együtt képesek.
Nagyon szép kötet látott tőlük napvilágot, igazán jó kézbe venni. Sokat gondolkoztam, melyik korosztály az igazi célpont, de végül nem tudtam eldönteni. Szerintem nagyon nehéz elhelyezni a könyvet korosztályban. De minden eshetőségre, a könyv adatlapja, a 16 évet jelöli meg.
Nagyon érzelemdús, fiatal kamasz történetet kapunk, ami kiemeli egy kezdő kapcsolat szépségét, és báját. Abszolút mai fiatalok a szereplőink, én néha azt sem tudtam, mit is jelent a szó, amit használnak. :))
Első könyvként tökéletes, ez mindenképp elvitathatatlan a lányoktól. Két dolog volt, amiért fél csillag levonásra került részemről. Az egyik, ami a végén már nagyon rontott az olvasási élményen, a szövegbuborékok színe. A nyomtatás során, szerintem sokkal sötétebbre lett nyomva, mint azt szerették volna. A másik spoileres: spoiler Nekem ez már nem csúszott át a szűrőmön.
Ezen felül egy szuper könyv, gratulálok hozzá! Tudom, hogy még sokat fogok/fogunk olvasni tőletek.

Eftímea P>!
Pataki Eszter – Pataki Krisztina: 512 méter

Nem én vagyok ennek a könyvnek a célközönsége, bár lassan-lassan a szülői oldalról igen ^^. Vicces is volt, amikor a lányomat kérdeztem egy-egy szleng kifejetésről, mert én nem értettem ^^.

A könyv két fiatal (a 17 éves Anna, és a 16 éves Gergő (tök szimpi, hogy Gergő a fiatalabb)) találkozásának és megismerkedésének, majd szerelmének története. Mindketten ugyanazon tó partján laknak csak ellentétes oldalon. Egy véletlen folytán látják meg egymást, majd kezdenek messenger beszélgetésbe.

Anna a visszahúzódó, eminens, környezetvédő diák, az állandó piszkálódás céltáblája, míg Gergő pont az ellentéte, bántalmazó banda tagja, aki bár csendes tag, de vétkesek közt cinkos aki néma.

Kettejük megismerkedése változást indít be mind a két fiatalban, rejtett problémák kerülnek felszínre, beforrtnak hitt sebek szakadnak fel, hogy végül elinduljanak a tényleges gyógyulás útján.

Ez a könyv nem egy könnyeb limonádé, tingli-tangli, nyálas románc, sokkal mélyebb, és több a mondani valója is.
Olyan, amit 16 évesen a gyerekem kezébe adok, hogy tudjon róla.

Ui: azért az újrakiadásnál tessék ügyelni a központozásra!

Aurora_P_Hill IP>!
Pataki Eszter – Pataki Krisztina: 512 méter

Recenziós példányként került hozzám a könyv. Nagyon szépen köszönöm a szerzőpáros bizalmát, és a lehetőséget, hogy elolvashattam Anna és Gergő történetét.

Életem legnagyobb tévedése volt azt gondolni, hogy ez a könyv egy habos-babos szerelem története lesz, mert nem (csak) így volt. Sokkal, de sokkal több van a gyönyörű borító és a keveset eláruló fülszöveg mögött, mint azt első pillantásra sejthetjük.

A két fő karakter szemszögéből ismerjük meg a történetet, és minden oldalon egyre közelebb kerülünk hozzájuk. Megismerhettük a családjukat, a múltjukat, a jövőképüket, a barátaikat, a gondolkodásmódjukat. Egyikük sincs egyszerű helyzetben, és ezért is állítom, hogy sokkal több van a regényben, mint azt első olvasatra érzékeljük.

Érdekes volt a párhuzam, amiben a lányok édesapja egy író, aki épp egy történeten dolgozik. Tulajdonképpen több regény cselekménye is felbukkan az oldalakon példaként vagy csak pár mondat erejéig, ami arra utal, hogy a szerzőpárosnak sok ötlete van. Remélem, ezekből majd viszontlátunk néhányat.

A nyelvezet a mai fiataloké. Gergő káromkodik, rondán beszél, igazi „csávó”. Engem nem zavart, sőt, valahogy annyira illett hozzá, hogy ha szebben fejezi ki magát, akkor nem lett volna ennyire életszerű a karaktere. Mindenesetre akinek sérti a fülét a sok szitkozódás, annak nem lesz öröm az olvasás.

Anna épp az ellentéte Gergőnek. Szépen, választékosan ír és ad hangot a véleményének, bár azért egy-egy szituációban a felszínre tör belőle a feszültség, és akkor kiereszti a gőzt. Ő az igazi „könyvmoly”, aki ügyel a vesszőkre csetelés közben, és irodalmi példákat használ.

A szövegbuborékok nagyon tetszettek. Mintha Anna és Gergő háta mögül kukucskáltunk volna bele a privát beszélgetéseikbe. Ez a megoldás a mai fiatalságra jellemző kommunikációs forma, ami még inkább közelebb hozza hozzánk a két főbb karaktert.

Az egész regényt átjárják az érzelmek. A karakterek lelkének legmélyére látunk bele, érezzük a vívódásaikat, a kételyeiket, a szomorúságukat vagy a szerelmüket. Gyönyörű, átgondolt íven halad minden belső monológ, én nagyon beleéltem magam Gergő kilátástalan, reménytelen helyzetébe, és ugyanúgy megértettem Annát is. Érezhető, hogy a szerzőpáros sokszor és még annál is többször olvasta, dolgozta át a szöveget.

A vége. Na, nem. Ezt nem veszi be a gyomrom! A legjobbkor zárult a történet, és nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez a teljes befejezés. Nekem folytatásért kiált Anna és Gergő története, és ez egy burkolt kérés a szerzőhölgyek felé is.

Azért ideteszem konkrétan is, hátha közénk áll 512 méter: Folytatást kérünk!

Életeim_száma_blog>!
Pataki Eszter – Pataki Krisztina: 512 méter

Az 512 méter egy komoly mondanivalóval bíró ifjúsági regény. Reális élethelyzeteket ábrázol, és könnyű szereplői helyébe képzelnünk magunkat. Nem könnyű olvasmány, de felemelő és élvezetes. Mindenkinek ajánlom, aki nem fél szembenézni a problémákkal, és a dolgok mélyére akar látni, nem pedig megelégedni a felszínnel.

eleteimszama.hu

Érdemtelen_Művész>!
Pataki Eszter – Pataki Krisztina: 512 méter

„Az az összenézés! Esküszöm, több volt, mint szimpla észlelés. Egy röpke pillanatra akaratlanul is összefonódott az életünk, és a zsigereimben éreztem, hogy ez az egész nemcsak nekem, de neki is sokat jelent. (…) Egy a biztos: a látványától egyszeriben elöntött a boldogság, és ellepett valami jóféle életszeretet. Nem folytathattam sokáig a megfigyelést, mert a valószínútlenül hosszú pillanat egyszer csak véget ért. A lány ijedten elkapta a szemétől a távcsövet, nyomott egy hátraarcot, majd sietős léptekkel távolodott a parttól.”

– Két diszfunkcionális családban élő, kallódó középiskolás, a magánakvaló, csendes, szófogadó, szabadidejében könyveket bújó és szemetet szedő Auer Anna, illetve a kisiklott életű egykori úszóbajnok, a rosszarcú „barátaival” rendszeresen változatos összetételű alkoholtartalmú italokat, dohányipari termékeket és kétes eredetű pszichoaktív szereket fogyasztó Temesi Gergő a Hélia-tó két ellentétes oldalán éli világát, mígnem egy nap, miközben távcsöveikkel kíváncsian a túlpartot kémlelik, megpillantják egymást, s ez a néhány röpke másodperc mindent megváltoztat. A tó ugyan fizikailag elválasztja őket – épp 512 méternyi távolság van közöttük – azonban a fiatalok leleményes módon előbb táblákra írt szövegekkel kommunikálnak egymással, majd – élve a modern technika adta lehetőségekkel – chaten folytatják az ismerkedést.

– Nagyon szépen és igényesen megírt történet. A rutinosabb könyvmolyok biztosan ismerik azt a bizsergető, semmihez sem hasonlítható érzést, ami akkor fogja el az embert, amikor tudja, hogy valami egészen különlegeset olvas – na én pontosan ezt éreztem, miközben a lapokat faltam.

– A könyv, bár elsősorban tiniknek íródott, mégsem egy könnyed, nyári olvasmány. Az atmoszférája a súlyos témák miatt olykor meglehetősen borongós, engem kicsit a Kimi no na wa című animére emlékeztetett.

– A gondolatok, az érzések gyönyörűszép mondatokba zárva hömpölyögnek papíron, a stílus légiesen könnyed, s ez annak fényében különösen figyelemreméltó írói bravúr, hogy az egy oldalra eső káromkodások, szeméremsértő és obszcén kifejezések átlagos száma mértéktartó becsléseim szerint is legalább hármas értéket vesz fel.

– Kezdő íróként nehéz elindulni – én már csak tudom, hasonló cipőben járok XD – de remélem, ez a regény idővel szélesebb közönséghez is eljut, mert a szerzőpáros megérdemelné.


Népszerű idézetek

Nikolett0907 P>!

Könnyű megtörni egy embert, még csak fájdalom sem kell hozzá. Tipord sárba az önbecsülését, onnantól a markodban tartod, mint egy repülni nem tudó kismadarat.

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: önbecsülés
Nikolett0907 P>!

A világ olyan, amilyennek látni akarjuk. […] nem akarja szépnek látni. Ez a legnagyobb probléma vele és úgy általában minden kiábrándult emberrel.

8. oldal

Alvarando P>!

… nem a neten kéne utánanézni a betegségeknek, hiszen beírod, hogy fáj a körömágyad, és máris kiderül, hogy zúzarákod van.

161. oldal

Alvarando P>!

Ha a tökéletesre vársz, életed végéig várhatsz, ugyanis, bármilyen banálisan hangzik, tökéletes nem létezik. Még a legfeddhetetlenebbnek tűnő alakoknak is van egy sötétebb oldala, ami korántsem csillog úgy, mint a felszín.

252. oldal

Alvarando P>!

Az erőszakra mindig lesz kereslet, mert az erőszak jövedelmező. Tulajdonképpen semmit sem változtunk évezredek óta. A világ egy nagy amfiteátrum, ahol vagy harcosként, vagy nézőként vagyunk jelen.

243. oldal

Ferger_Jolcsi P>!

Nem szeretünk arról beszélni, ami már mögöttünk van, hiszen minden emlék csak egy újabb pillantás egy olyan sebhelyre, ami sosem heged be igazán.

83. oldal

Alvarando P>!

… ha elég közel kerülsz valakihez, már nehezen tudod elengedni.

269. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Holly Black: The Cruel Prince – A kegyetlen herceg
Erin Watt: Megtört herceg
Jennifer Lynn Barnes: Az örökség ára
Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
Jenny B. Jones: Tiéd leszek!
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Kevin Brooks: Lucas
E. Lockhart: A hazudósok
Leiner Laura: Bízz bennem
Tiszlavicz Mária: Madarat tolláról