Az író vallomása:
„Próbálom végigszámolni: csaknem tizenötezer napot töltöttem hivatali munkarendben – az órák összeadására nem is vállalkoznék. A negyvenegy évet 1919 nyarán városomban, Kolozsvárott kezdtem, s 1960 júniusának utolsó napján mondtam búcsút annak az életformának, mely a maga hagyományos ritmusával szabályozta mindennapjaimat.
Ha mindent summázok, azt mondhatom, hogy legutolsó munkahelyem – az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda – volt számomra a legemberibb, olyanféle diszciplína, amely megközelítette a szellemi elfoglaltság perifériáit.
Amikor elbúcsúztam az OFFI-tól, magánstatisztikát készítettem, mennyit fordítottam százhuszonöt hónap alatt. Iratáradat kígyózott ki belőle. Ötvenezer oldalnál megálltam. Még valamennyi lehetett hátra. Úgy gondolom, az élet nagyjából belefért ebbe a félszázezernyi lapba, halotti bizonyítványoktól kezdve életviszonylatok jogi együtthatói, a világ kereskedelmének folyondárai, a festészet… (tovább)
Tíz esztendő, tető alatt 7 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1981
Enciklopédia 4
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Biztosan nem véletlen, de nehéz pontosan szavakba öntenem, miért kedvelem Passuth László írásait. Eddig bármit olvastam tőle, tetszettek a gondolatok, tán azért, mert oly széles tájékozottsággal, kiművelt alapossággal, számomra olvasmányosan, a háttér tökéletes ismeretében írta műveit, amely megnyeri az olvasót. Kortörténeti dokumentumokkal átszőtt, elsősorban a történelmi változásokat illusztráló, s személyes sorsát is ilyen szempontból bemutató visszaemlékezés-sorozata: Kutatóárok (1966), Rézkor (1969), Gyilokjáró (1973), Barlangképek (1978), után most kerítettem sort a Tíz esztendő tető alatt (1981) önéletrajzi ihletésű kötetre. Ez az 1950-60 közötti, az OFFI-ban töltött éveket részletezi. Oly plasztikusan ír a hétköznapi embert betöltő félelemről, hogy ezzel végképp megfogott…s hogy visszatért Ravennába – ahogy én is –, hogy Firenzében, rokona magánkönyvtárában abban a karosszékben ülhetett, miben rendszeresen Hamingway, s még sorolhatnám.
Megkönnyeztem, hogy ez az írónk méltatlanul alábecsülve az irodalmi ítészek által, ma csak egy „szórakoztató szerző”-nek minősül…("méltatói méltatták ugyan, de mégiscsak a nagyon sikeres szórakoztatót búcsúztatták") – https://mek.oszk.hu/01100/01149/html/passuth.htm
https://moly.hu/idezetek/1498343
Jó írás és benne Almádi, Füred, Tihany is említve!
(Mindezek alapján alkotóértékelésem egy gondolattal kiegészítettem! Mára Passuth László a magyar irodalom XX. századi klasszikusává vált!)
Nagyon érdekes volt nekem az OFFI-ról, a fordításról, a fordítási technikákról, a korról, a mindennapi életről szóló részek miatt. (A 70-es években, friss diplomásként arról ábrándoztam, hogy az OFFI-hoz megyek fordítónak. De nem vettek fel – most már azt is értem, miért…)
A stílus nem mindenhol tetszett, kicsit modorosnak, olykor „bennfentes”-nek találtam.
Nemcsak életrajz, nagyon hiteles és alapos korrajz is az ötvenes évek elejéről, némi 56-os emlékekkel, egész a hatvanas évekig. Kevesebb szó esik a regényekről, a kiadásról, mint inkább a fordító irodai munkáról, megélhetésröl, külföldi utazásokról, író klubokról.
Népszerű idézetek
Röviddel hévízi utazásom előtt kaptam vissza az Athenaeumtól, mely eddig öt könyvemet adta ki – a LAGÚNÁK kéziratát, minden megjegyzés nélkül. E kedves könyvemet közel egy esztendeje adtam be először, örömmel fogadták – 1948 közepén lehetett –, majd bekövetkezett az átalakulás, az irodalmi vezető elment, kéziratomat visszakaptam. Néhány hónappal később az új igazgató üzent érte, újból bekérette. Mozgalmas idők voltak. Nem lepett meg, amikor az Athenaeumtól másodízben is visszakaptam – indoklás nélkül – a Lagúnák-at. Pontos horatiusi nonum prematur esett meg vele. Kilenc év múlva következett el első kiadása.
22. oldal
Almádiban, az Akadémiai Üdülőben kaptam szobát, érkezésem napján még megfürödtem. Többet már nem, mert zimankós, esős idő következett. A véletlen összehozott a tudós néprajzossal, Vajkai Auréllal, aki ebben az időben a Veszprémi Múzeum igazgatója volt, de Almádiban lakott. Vajkai úgy ismerte a Balaton-felvidéket, minden apróbb-nagyobb kincsével együtt, mint a tenyerét. Együtt mentünk a vörösberényi templomhoz, ahol az öreg főtisztelendő ácslegényeknek nézett bennünket, akik segítenek majd leakasztani a puskagolyóktól átfúrt hatalmas oltárképet, amelyet a templom gazdája kétszázötven forintért restauráltatni kívánt. Onnan átmentünk a kálvinista templomba, amelynek gótikus szépségét azóta is, ha arra megyünk, megcsodálom.
56. oldal
A második körülbelül így szólt: az ember vagy meditál – vagy fordít.
….
A harmadik, záró axióma úgyszintén erre kanyarodott: semmit sem lehet olyan jól lefordítani, mint azt, amit – nem ért az ember!
123. oldal
Krisztina ajándékba megkapta a doktor nénitől May Károly Winnetou-ját, három kötetben, gót betűkkel, németül
.
.
.
….
Hasra feküdtem a törökbálinti kert félárnyékos füvén, s rövidesen megemésztettem azt a legalább másfél ezer oldalt, melyet May Károly papírra vetett.Soha életemben nem olvastam talán összesen ennyi gót betűt, nem szívtam magamba ily tömény maszlagot. Egyéni jellemkép nélküli merev, funkcionális figurák tűntek elő a pampákon, erdő mentén, indián falvakban,s hozzá Old Shatterhand mint a germán férfiasság s morálisan kifogástalan magatartás vezéralakja, hatalmasan, igazságosztóan, tökéletesen.
74-75. oldal
Amikor hazafelé indultam Rómából, 1960 nyarán – már nem siettem.Az Íróközösség hozzájárulása lehetővé tette, hogy némi vargabetűkkel, vonaton térhessek haza. Rég nem voltam Ravennában, ezt is számba vettem. Mégis, először Firenzében szálltam ki, ahol nem jártam 1929 óta.
.
.
.
Távoli rokonaim laktak Firenzében,meglátogattam őket. Az egyik hölgy – vénlánynak számított – a Via Rondinelli palotaszerű lakásában élt, lehetett tíz szoba is benne. A könyvtárszobában ültetett le, egy karosszékre mutatva. A könyvsorok a magas mennyezetig tetőztek, , különböző színű börkőtésekben. Amikor a kávét ittuk, unokatestvérem mondta: "Tudja, ahol maga ül, ott szokott „klemingway” is üldögélni, mindig eljön hozzánk, ha Firenzében jár, vagy erre utazik át. Azt mondja, ez a legszebb magánkönyvtár, amelyet valaha látott."
.
.
Különös érzés, ülni ugyanabban a székben.
251. oldal
Abban az időben dolgoztunk együtt, amikor számosan a fővárosban, háromszor egy héten álmatlanul töltötték az éjszakát, felkeltek a hajnal első derengésére, lementek az utcára, vagy kinyitották az ablakokat, hogy hamarább neszeljék a közeledő autó zaját. Hétfő, szerda, péntek. Aki bejött pénteken, azt hétfő hajnalig nem fenyegette veszély. Szombat-vasárnap, majdhogynem végtelenségnek tetszett az eufóriában. Szombat volt, úgy egy óra körül, már inkább csak rendezkedtünk, nem volt kedve senkinek sem komolyabb munkába kezdeni – még egy fél óra, kezdődik a végtelennek tűnő week-end. Sokan – férfiak inkább – ilyenkor siettek haza, hogy megbontott ágy várja őket, befeküdtek minden betegség nélkül, csupán hogy kipihenjék magukat hétfő reggelig. Míg kolléganőm szépen, gondosan elrendezi az aktákat, papírokat, nagyon halkan mondja: ha már nem jöhetek be hétfőn…mert az az érzésem…kérem, itt fogja megtalálni, majd bevégzi azzal a fordítást, aki a helyemre kerül.
73. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Berényi Anna: Richter 97% ·
Összehasonlítás - Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső 95% ·
Összehasonlítás - Konrád György: Elutazás és hazatérés 95% ·
Összehasonlítás - Bogáti Péter: Édes Pólim! 96% ·
Összehasonlítás - Pataki Éva: Ami elveszett 94% ·
Összehasonlítás - Izolde Johannsen: Gránátok a becsületért 96% ·
Összehasonlítás - Bächer Iván: Kutya Mandovszky 94% ·
Összehasonlítás - Ghyczy-Dráveczky Zsuzsa: Asszony a fáraók trónján 93% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Katalin utca / Ókút 93% ·
Összehasonlítás - Cs. Szabó Sándor: Az út 95% ·
Összehasonlítás