Medúzafej 25 csillagozás

Passuth László: Medúzafej Passuth László: Medúzafej

Michelangelo Merisinek vagy Amerighinek – akit Caravaggio néven ismert meg a világ – kalandos élettörténetét meséli el Passuth ebben a késői regényében. Legfőképp a 16-17. század fordulóján élt festő személyisége, természetének kettőssége érdekelte az írót, aki a korabeli Itálián és Máltán kalauzolja végig olvasóját, megismerteti az ispotályos lovagrend belső életével, és megkísérli megválaszolni a kérdést, hogy kortársai miért tekintettek oly gyanakvón a mára vitathatatlanul elismert festőóriásra.

Eredeti megjelenés éve: 1979

>!
Athenaeum, Budapest, 2011
656 oldal · ISBN: 9789632931487
>!
Athenaeum, Budapest, 2011
656 oldal · ISBN: 9789632931494
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1979
600 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631513203

Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Milánó


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Piintyő>!
Passuth László: Medúzafej

Nálam ötcsillagos. Egyrészt egyik kedvenc íróm, másrészt a festészet iránti rajongásom kapcsán. Caravaggio -akinek élettörténetét a könyv elbeszéli – a 16-17 század fordulóján élt és alkotott. Nem annyira ismert, mint az előtte élt reneszánsz olasz festők, de ő már egy új kor, új stílusirányzat, a barokk festészet kiváló képviselője. Festői nagysága inkább a későbbi, bibliai tárgyú képeiben jelenik meg. Gondoljuk meg, az inkvizíció korszakában vagyunk, s képes volt szakítani az addigi felmagasztalt szent ábrázolásokkal, az addigi világos, pasztell színek helyett, komor barnákat, sötét vöröseket alkalmazott, az égre forduló „isteni”
tekinteteket felcserélte nagyon is érző, olykor szenvedő emberi arckifejezésekre. Mindent a természetből festett, alakjai – első időkben saját tükörből festett képmásai- egy-egy mecénása, parasztok, hétköznapi emberek, esetenként egy-egy kurtizán. Azonban a „legforradalmibb” újítása a fények, árnyékok tökéletes alkalmazása, ami a korábbiakban nem volt megszokott. Ezzel olyan élővé, plasztikussá teszi képeit, hogy elhisszük, éppen abban a pillanatban kel életre Lázár, a medusa feje épp elvált a törzsétől, még látni lehet az iszonyatot az arckifejezésében. Rengeteg példát lehetne felhozni, de nem ez a célom itt a könyv értékelésében. Arra szeretnék rávilágítani, hogy Passuth milyen tökéletesen elénk varázsolja a festőt, mint embert (merthisz ez is benne van) nehezem fékezhető, hirtelen haragú természetével, mely végül bajba sodorja kétszer is, lelkiismeretfurdalását, amiért egy felelőtlen, felindulásból elkövetett gyilkosság miatt elhagyni kényszerül szeretett Rómáját. És természetesen a kiváló festőt, jó néhány kép keletkezésének körülményeit is bemutatva. No és természetesen az adott kor társadalmi hátterének megvilágítása sem maradhat el a könyvből, ami által összefüggéseiben láthatjuk az eseményeket. Nagyon sokat tudnék még írni, rajongó szavakat mondani a könyvről, s a festőről, de én sem szeretem a hosszú értékeléseket, mert akkor mi marad az utánam olvasóknak? (Bár azt kétlem, hogy most több tízen nekiállnak olvasni a könyvet!). Manapság nem divatos stílusban ír, manapság a pörgős, párbeszédes stílus dívik. Hát ez nem az a könyv! Aki ilyenre vágyik nagy ívben kerülje el! Nekem viszont tetszik a választékos, rövid, lényegre törő, sallangoktól mentes, hatalmas ismereteket mutató stílusa. Na, még annyit, hogy mivel úgy gondolom, sokan nem fogják elolvasni, csinálni fogok egy polcot, ahova felpakolom Caravaggio jelentősebb festményeit, s hozzá a könyvben talált magyarázatokat, értékeléseket. No, ezek után, ha a faitaloknak nem is, de az idősebb korosztálynak, akik szeretik az életrajzi regényeket, festészetet, jó szívvel ajánlom elolvasásra.

14 hozzászólás
robinson P>!
Passuth László: Medúzafej

Letettem a könyvet, és be kell vallanom, felsóhajtottam. Michelangelo Merisit ( Caravaggiót ) nehéz volt megszeretni, együtt érezni vele. Egyfelöl zseniális festő, mégis tele sok indulattal, haraggal.A római részek voltak a legjobbak.Jó volt belesni egy – egy kép mögé, a keletkezéséről olvasni.Igazi „ barokkos” életet élt….keresett festővé válása és a vesztét okozó kis „baleset” szinte már egy kalandregényt sejtet. A kocsmák, kártyaasztalok világa az akkori élet nagyon jól tükröződik a könyv lapjain. A hányatott, kalandos élete hamar véget ér, nem bírja a sok megaláztatást, mondva csinált ügyeket. Itt már a lovaggá ütése sem segít, saját vesztébe rohan.
Csodás képeket hagyott nekünk jó volt rákeresni, beazonosítani őket a történet olvasása közben. Első találkozásom az íróval, még hangolódnunk kell.

Habók P>!
Passuth László: Medúzafej

Ez elég nyögvenyelősen ment, pedig régen kedveltem Passuthot. De vagy változott az ízlésem, vagy ez egy gyengébb darabja. Ebből a rengeteg oldalból kevés Caravaggio, a háttér információk elnyomják a történetet. Málta ostroma érdekelt, a bíborosok kapcsolatai, intrikái nem. Ezzel a történettel nem szerettem meg sem a festőt, sem a képeit – pedig olvasás közben megkerestem őket.

milcsi>!
Passuth László: Medúzafej

Mit tudnék írni a könyvről? Passuth kedvenc magyar íróm, tökéletesen beleéltem magam Caravaggio sorsába, mégha az élete erősen vitatott, és bűnökkel terhes. Átfogó képet kaptam művészetéről, kalandos életéről, és végtelenül szomorú haláláról. Mint tudjuk Caravaggio bűnei ellenére mélyen vallásos volt, egyszerűen felfoghatatlan hogy szorulhatott ennyi düh, és elkeseredettség ebbe a hatalmas mesterbe.

acsferi>!
Passuth László: Medúzafej

Ez a kiemelkedően jó művészettörténeti tárgyú regénye a szerzőnek a barokk általam egyik leginkább kedvelt festője, Michelangelo Merisi (Caravaggio) életútját követi nyomon. A Passuthra oly jellemző nyelvezet, és a kompozíciók érzékletes leírása teszi felejthetetlenné a művet.

katalins>!
Passuth László: Medúzafej

Tulajdonképpen nem tudom, miért szenvedtem vele, de szenvedtem. Többször is belevágtam új könyvbe, és addig ezt félretettem. Pedig nem mondanám rossznak, egyszerűen csak nem kötött le. Tele volt a könyv feltételezésekkel, nem tudhatjuk, honnan tudhatnánk, hogy mit gondolt Carravaggio? Számomra nagyon sok volt a műelemzés, ilyenkor megkerestem a neten a képet, mert a kép ismerete nélkül ezek csak idegesítettek. Ami a legjobban zavart, az az hogy ahhoz képest, hogy egy festőről szólt a regény, nagyon kevés volt a szín, árnyalat szinte semmi, hiába ismertük meg részletesen a képeket. Nem tudom, hogy fogok -e még Passuthtól olvasni. Nem biztos.

szikszai_2 P>!
Passuth László: Medúzafej

Passuth ezúttal is nagyot alkotott. Remek korrajz és lenyűgöző életrajz. Caravaggio nem volt könnyű ember, indulatos, dühös, viszont gyönyörű képeket festett. Kalandos élete volt.
Remekmű!

NikiGT>!
Passuth László: Medúzafej

Nyaralásra szeretek Passuth könyvet vinni, mert beléjük lehet mélyedni és hosszúságuknak köszönhetően kitartanak. Élveztem, hogy sokat mesélt a történelmi háttérről, így nem csak a főszereplőt ismertem meg, hanem kontextusba tudtam helyezni az életét, értettem a világát, úgy érezhettem, én is ott vagyok. Szeretem a hosszú leírásokat és kevésbé a pattogó párbeszédeket, a Medúzafej ezt hozta is. Közben az éppen szóban forgó képekre rákerestem, eltűnődtem rajtuk, és bár a festő személyisége megosztó, Passuthnak köszönhetően azt is megértettem, miért volt a festészete különleges a maga korában, és hogy miből merítkezett festészete ereje. Jó könyv ez.

BarbieB P>!
Passuth László: Medúzafej

A történelmi-művészeti témákat előszeretettel feldolgozó Passuth kései regénye a Medúzafej, amiben az olasz festőóriásnak, Caravaggio-nak állít emléket. A műben nagy hangsúlyt kap a kettősség, ami képei és hétköznapi élete között feszül. Csodálatos bibliai témájú festményein a szenteket, mártírokat minden pátosz nélkül, szinte naturálisan jeleníti meg, mégis nagy hatást gyakorol a szemlélőre ez az új stílus.
https://litfan.blog.hu/2018/01/03/passuth_laszlo_meduzafej_524


Népszerű idézetek

Piintyő>!

A mester keze olyan, mint az ékszer, még akkor is, ha festékfoltok tarkítják – ez illik, hozzátartozik a művészethez s szertartást is jelent, ha a mester azzal tiszteli meg esetleg várakozó vendégét, ha ledörzsöli kezéről a foltokat, mielőtt üdvözlésre nyújtja jobbját.

18. oldal

Piintyő>!

Mindenki úgy vétkezik, ahogy vétkeznie adatik.

406. oldal

robinson P>!

Az apa azért sem szidta meg, mert a legidősebb Merisi sarj már kisfiú korában telerajzolta szénnel a pincelejárat frissen meszelt falait.

8. oldal

robinson P>!

– Eminenciádnak erről a fiatalról beszéltem.Neve Michelangelo Merisi, de városáról a fiút itt inkább Caravaggiónak szokták nevezni.Arpino lovag fedele alatt él.Ha eminenciád megengedi, arra kérem, beszéljen vele egyedül.
– Hoztál, fiam, képet is?

140. oldal

1 hozzászólás
Piintyő>!

A képek nem a vásznon születnek – mondta Arpino, aki szeret tudákosan csevegni a művészet lényegéről. Előtte születnek – szemedben, akaratodban, agyadban, a képekben, melyeket álmodban látsz – a kezed csak engedelmes szolga, a munkát már elvégezték benned a láthatatlan ciklopsok.

269. oldal

Piintyő>!

Kezdetben nem szerette – csak igyekezett ábrázolni az idős embert, ahogy hatalmas kezét rajta nyugtatja a nagykönyv lapján, kopaszon, szakállal, reménytelenül néz a betűkkel teleszórt oldalra, melyből fáradtságos igyekezettel próbálja kivillantani az értelmet. Ellenpólusa az angyal, szinte akkora, mint a főalak, félig meztelen, félig drapériákba burkolva, szenvtelen arcú, aránytalanul nagy a szárnya: betölti a képsíknak jobb oldali felső harmadát. Az angyal arca, mintha változnék a feszülten figyelő evangelista s az égi missziót szinte közönnyel végző között. Viszont ahogy kezét Máté keze fején nyugtatja, s mintegy vezeti a betűk birodalmában – meglepően újszerű, ki tudná megmondani, mekkora az igyekezet benne, hogy valóban megnyissa az írás birodalmát mint égi küldött, tudóssá tegye azt a nehézkes, kopasz szakállas embert, aki nyilvánvalóan nem a tudás köreit rótta mindeddig. A szent mezítláb van. Egymásra kulcsolja két lábszárát, lábfeje belenyúlik az előtérbe, talpán még látszik a vándorlások pora…

176. oldal

11 hozzászólás
Piintyő>!

A kép – egyedül a saját birodalma. Nem a bíborosé. Szétbontotta a könnyű kötelet, egy-egy kezével megforgatja a két vásznat. Az extatikus szépségű fiú – lehet-e, hogy önmagát szépítette – magához szorítja a kosarat, melyben ágaskodó díszlevelek közül barack, alma, szőlő bukkan ki, bőségesen. A fiú válla szabad, könnyű világoskék köntösének csak jobb ujja látszik. A szem lefele néz; tűnődő is, sóvárgó is a tekintet.

140. oldal

30 hozzászólás
Habók P>!

Itáliában a vándor, ahogyan betér egyik városból elindulva a másik városba – mintha kevés mérföldek után más és más világ nyílnék meg előtte.

64. oldal

_ada>!

Jó és rossz… egyetlen emberben éppúgy összeolvad, mint palettán a festékek

508. oldal, 31 (Szépirodalmi, 1979)

robinson P>!

Várjon…egy szóval, mondja meg újból milyen festőnek tartja Caravaggiót?
– A legjobbnak…

251. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Budai Lotti: A festőművész
Ross King: Michelangelo és a Sixtus-kápolna
Irving Stone: Michelangelo
Tapodi Brigitta: A hajtű
Dallos Sándor: Aranyecset
Jaan Kross: Négy monológ Szent György ürügyén
Bauer Barbara: A fényfestő
Pierre La Mure: Mona Lisa magánélete
Vanora Bennett: Hölgy mókussal és seregéllyel
Alyssa Palombo: Firenze legszebb asszonya