Hétszer ​vágott mező I-II. 88% 34 csillagozás

Egy újabb olvasmányos történelmi regény Passuth-tól, ezúttal II. András életéről és uralkodásáról. Az elején azt hittem, hogy egy száraz és unalmas regényt kapok, de ahogy haladt előre a történet, úgy lett egyre izgalmasabb, és szippantott be egyre jobban.
III. Béla halála után a kijelölt utódot (Imre) a testvére nem ismerte el, és uralkodása alatt végig ellenségesen viselkedett vele, több harcot is vívott ellene, így Endre már a regény elején ellenszenves lett.
A regényben mégis inkább a jó tulajdonságai kerültek kidomborításra, miszerint egy jólelkű és igazságos uralkodó volt, aki még a feleségét ért halálos támadást sem torolta meg olyan véresen, mint amit vártunk volna tőle, pedig ő sem volt szent, mert a királyokra jellemző módon ő is rengeteg adót vetett ki, és több hadjáratot is vezetett, pl. Halicsba (Galícia)
A könyvben végig Endre-ként említett II. András uralkodása több dolog miatt is emlékezetes maradt:
– Első felesége Gertrúd történetét dolgozza fel a Bánk bán
– A fiával (IV. Béla) fennálló ellentét miatt alkotta meg 1222-ben az Aranybullát
– Apja vállalását végrehajtva, több szomszédos ország uralkodójával együtt keresztes hadjáratot vezetett a Szentföldre, mindenféle katonai siker nélkül.
– Rá eső apai örökségét és uralkodóként megszerzett jövedelmét is nagystílűen osztogatta
– Bár ő választott feleséget Béla fiának, végül mégis ő választotta szét őket
– Az akkori időkre nem jellemzően hosszú ideig (30 évig) uralkodott
A regényből nekem az jött le, hogy első feleségét, a magyarokkal végig ellenségesen viselkedő Gertrudot a merániak túlzott magyarországi befolyása miatt Endre sem szerette igazán, miközben a második feleségével (Jolanta) 20 évig éltek békében és szeretetben, illetve a kapuzárási pánik végett választott harmadik feleségéért Beatrix-ért is rajongott, pedig ő a koránál fogva akár az unokája is lehetett volna, a Gertrúdtól született fiával (IV. Bélával) viszont élete végéig megmaradt az ellentétük.

Bár a felmenők jóvoltából jónéhány Passuth könyv sorakozott az otthoni könyvespolcon, ha nincs a Moly akkor rá se nézek erre az íróra. Aztán rátaláltam itt a munkásságára, sok értékelést olvastam, így úgy határoztam belevágok.
Gondolom, mint sokan, én is tartottam elsőre tőle. A Hétszer vágott mező az első Passuth könyv, amit elolvastam. Azt kell azonban mondjam a Moly olvasói értékelések alapján pozitívan csalódtam. Egyáltalán nem olyan nyögvenyelős és száraz, mint amire elsőre gondoltam volna, bár az is igaz, hogy az olvasása teljes figyelmet igényel (könnyű elveszteni a fonalat, ha bármi is megzavarja az embert, elvonja a figyelmét. Ilyenkor az ember csak olvassa olvassa a bekezdéseket és kisvártatva rájön, hogy fogalma sincs, hogy miről olvas).
Ahogy többen is írták Passuth munkássága nem művészet, hanem kifogástalan iparosmunka. Bár én nem veszem a bátorságot ilyen horderejű verdikt kimondására, mégis úgy érzem lehet ebben igazság. És ezt én egyáltalán nem bánom. A Hétszer vágott mező számomra olyan volt, mint egy különleges történelemkönyv. Történelemkönyv, melyben nem elvont fogalmak, személyek, hanem hús-vér emberek szerepelnek minden pozitív és negatív tulajdonságukkal, nagyságukkal, gyarlóságukkal együtt.
Mindenkinek úgy ajánlom az olvasást, hogy először is készítsen maga elé egy Árpád házi családfát (ez itt szerintem kifejezetten remek erre a célra: http://majt.elte.hu/Tanszekek/Majt/Magyar%20JogtorteNET…), mert ezalapján könnyebb eligazodni, hogy ki kivel, mikor, hogyan…, másrészt a keresztes hadjárat értőbb nyomon követése végett korabeli térképeket, térkép-részleteket. Ha kézközelben van még a Wikipédia, illetve az Idegen szavak szótára, azok szintén nagyon hasznos társak az olvasásban.
Jómagam találni véltem néhány logikai (leginkább a szentföldi helyek, hazavezető út állomásainak sorrendjében), illetve számolási hibát (pl. amikor 1235-ben visszautal II. és III. István 1162–1163 környéki konfliktusára, és úgy aposztrofálja, mint a „49 évvel ezelőtt történtek”).
Összességében egy nagyon gazdag és tartalmas könyv, csak ajánlani tudom mindenkinek. Ez volt az első Passuth könyvem, de semmiképpen nem az utolsó.

Nagyon szövevényes, izgalmas történelmi regény. Egy kicsit nehezíti az olvasást, hogy sok szereplő neve megegyezik (persze erről nem az író tehet), és időnként az idősíkok is keverednek. Vannak ismétlődő epizódok, például Margit, bizánci császárné története többször is előkerül.
A regényt olvasva könnyű volt beleélni magamat a kor eseményeibe, intrikáiba, és az író érthetően és hihetően vázolta fel az egyes szereplők motivációját. Időnként azonban a jellemábrázolásban nem következetes, néha az volt az érzésem, hogy egyet lapozva mintha már nem is ugyanarról a szereplőről olvasnék.

Passuth ezúttal sem okozott csalódást! Fordulatos történelmi regény ez II. Endréről és környezetéről. Rengeteg újdonságot tanultam belőle Endréről, olyat, amit nem tanítanak. Egyszerűen alig lehetett letenni.

Csodálatos, igazi tudást átadó könyv! Nagy odafigyelést igénylő, sokszereplős történelmi regény II. András koráról. Meg tudjuk a Gertrude gyilkosság valódi hátterét, olvasunk András keresztes háborújáról, és az Aranybulláról. Mindezt úgy, hogy beleéljük magunkat ebbe a sokat vitatott történelmi korba, mntha mi is részesei lehetnénk az eseményeknek. Passuth ennek minden regényében mestere, csodálatos ahogy belevonja az olvasót a történet folyamába.

Ha valaki ráérez az író nem túlságosan könnyed stílusára, utána falja a könyveit….

Kifejezetten jó történelmi regény, nem a legkönnyebben olvasható, de nagyon egyedi stílus. A mű II. Endre királyunkat állítja középpontba, az ő nem túl sikeres keresztes hadjáratát emelve ki. A regény lapjain lebilincselő képet kapunk a korabeli keresztes államok és lovagrendek életéről is.

Nekem nagyon tetszett, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a középkori történelmet

Nagyon szerettem elejétől a végéig! Összetett, változatos, fordulatos történelmi és családregény. Egyébként is az ilyen témájú könyvek a kedvenceim, de szerintem Passuth meglehetősen akkurátusan dolgozta fel a korszakot ebben a történetben.