Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A lombard kastély 17 csillagozás
A regény főhőse egy tehetséges fiatal művészettörténész, aki itáliai tanulmányútján képhamisítási bonyodalomba keveredik. Vele akarják „tudományosan hitelesítetni” hogy a montemaggiói várkastély pincéjében elhelyezett, frissen restaurált képeket Ambrogio de Predis, Leonardo da Vinci kortársa festette a kastély hajdani tulajdonosairól, a Galleraniakról. Édry Loránd, aki éppen Leonardóval és körével foglalkozik, nem teljesen gyanútlan, mégis majdnem kelepcébe esik. A friss kézjegy, a különböző eredetre valló stíluseltérések nyugtalanítják, de képtelen arra, hogy a kastély új tulajdonosával, a nagy formátumú szélhámossal saját erejéből szakítson, s visszatérjen korábbi munkájához, a fegyelmet és aszkézist igénylő tudományos kutatáshoz. Végül is szigorú és példás emberségű professzora az újságok reklámcikkeiből értesül a gyanús kalandról, s leutazik Olaszországba, hogy tehetséges tanítványát megmentse a tudománynak.
A lombard kastély-t, mely 1941-ben jelent meg először, nemcsak… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1941
Most olvassa 1
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Felteszem, a hiba az én készülékemben volt, de ez a regény nem okozott olyan olvasmányélményt, mint pl. a szerző Fekete bársonyban című könyve. Valójában alig vártam, hogy a végére érjek. Súlytalan és álmatag szereplők, zavaros motivációk, és egy rejtélynek kinevezett alapötlet, amit ezerszer körbejárunk, de nem kerülünk közelebb hozzá. A három csillag a lombard táj, a reneszánsz kastélyok és a korabeli Milánó felfestéséért jár, de ez csak néha villant elő a kétségtelenül lírai, de számomra lassú és egyhangú szövegtengerből.
Nagyon különleges könyv volt, még soha nem olvastam ilyet. Először azt hittem, unni fogom, mivel a cselekménye igen lassú, sok a gyönyörűen megfogalmazott, de talán már kissé túl képies, részletes leírás, és érzelmi gyötrődés. Ám meglepő módon kifejezetten élveztem. Mindezek az elemek csak még jobban erősítették a mű feszültségét és hangulatát. Nagyon elvarázsolttá, szinte érezhetővé tette azt a bizonyos lombard kastélyt. A karakterek is jól kidolgozottak, élethűek, egyéniségek voltak. A legjobban a Professzor erős, szilárd jelleme, és mégis szeretetteljes jószándéka ragadott meg. A művészeti szakkifejéseket, az olasz szavakat és nevezetességeket ugyan sokszor nem ismertem, ezért biztos vagyok benne, hogy aki már járt Milánóba, annak még nagyobb élmény ez a kalandos regény.
Ahhoz képest, hogy Passuth milyen részletesen írja le főszereplője gondolat világát és a környezetet, sokszor hiány érzetem volt. Mint például a kort jobban is ábrázolhatta volna, hogy az ember tudja egy körülbelüli évszámhoz kötni. Amikor el kezdtem olvasni az in medias res kezdésű könyvet a cím alapján még 16.-17. században gondolkodtam, aztán jött két független nő, akik saját erejükből akarnak megélni és egy műalkotásokkal foglalkozó iroda, ami gyanússá tette, hogy inkább 20. század, de aztán újra összezavart a vágott tollal való írással. Addig nem tudtam eldönteni, hogy képzeljem el a szereplőket és a környezetüket, amíg a villamos szóba nem került, de még az se pontos, mert nem derül ki, hogy ló-vontatta vagy a csilingelős-felpattanós változat. (A modern kombinó a kiadási dátum miatt ki van zárva, de mit gondol majd, aki 50-100 év múlva olvassa az akkori kiadást?) Biztos mikor először kiadták egyértelmű volt, hogy a 20. század első fele, de ma már nem az.
De úgy általába véve nem volt rossz, vagy érthetetlen a történet. Jó kis, könnyed, esti olvasmány.
Passuth leírja a mű utószavában, hogy éppen szünetet tart a történelmi regényírásban, és ezt a könyvet mintegy a reneszánsz világ tiszteletadásaként írja, mivel a művészet ezen iránya (is) régóta foglalkoztatja. Érezhetően hat rá jelenkora, érzésem szerint óriási kritika is a téma köré font mondanivaló: annyiban biztosan, hogy egyesek saját érdekeltségük okán meg akarják mondani, mit gondoljanak a tömegek, és teszik ezt az akkori propaganda eszközeit felhasználva, és az egyes embereket kihasználva. Azért is igyekszik a végére érni az ember, hogy szabadolulhasson a manipulációktól, pedig talán kezdetben pont ezèrt vette kézbe a könyvet.
Népszerű idézetek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Tapodi Brigitta: A hajtű 94% ·
Összehasonlítás - Ludányi Bettina: Festménybe zárt lelkek 94% ·
Összehasonlítás - Becca Prior: Festett testek 92% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Képtelen Kréta 91% ·
Összehasonlítás - Erica Anthony – Susannah Skiethen: A múlt emlékei 93% ·
Összehasonlítás - Budai Lotti: A festőművész 91% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Ida regénye 92% ·
Összehasonlítás - Dallos Sándor: A nap szerelmese / Aranyecset 92% ·
Összehasonlítás - Mörk Leonóra: Szentjánosfű 92% ·
Összehasonlítás - Sienna Cole: Az ígéret szép szó 92% ·
Összehasonlítás