A ​bíborbanszületett 58 csillagozás

Passuth László: A bíborbanszületett Passuth László: A bíborbanszületett Passuth László: A bíborbanszületett Passuth László: A bíborbanszületett Passuth László: A bíborbanszületett Passuth László: A bíborbanszületett Passuth László: A bíborbanszületett

A ​Bíborbanszületett nagy távlatokat átfogó történelmi tabló, mely a bizánci császárság hanyatlását, bekerítettségét, szükségszerű széthullását s a 12. század történelmének izgalmas „színjátékát”, az Európában és Ázsiában szerveződő „barbár” hatalmak megerősödését, friss lendületű küzdelmeit és hódításait mutatja be. A regény főhőse Komnenosz Mánuel – a magyar László király unokája –, akinek sorsát és életét a történelmi események, a bizánci hatalom megnövelésének, megerősítésének szándéka és a lovagi világ utáni nosztalgia egyaránt formálja, alakítja. Mánuel egyrészt nyugat és kelet hatalmi ellentéteit akarja feloldani, a minden tekintetben kettészakadt római impériumot egyesíteni szeretné, mégpedig úgy, hogy feltétlenül Bizáncé legyen a vezető szerep, másrészt a bizánci életformától és mereven álszent erkölcsi világtól idegen lovagi eszmények vonzásába kerül, ő maga is a bizánci szokásokat és törvényeket megtagadva keresi a boldogulás lehetőségeit magánéletében. Magatartását… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1943

>!
Athenaeum, Budapest, 2005
596 oldal · ISBN: 9639615070
>!
Athenaeum 2000, Budapest, 2005
796 oldal · ISBN: 9639615072
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1976
702 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631505855

2 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Anna Komnéné · I. (Nagy) Manuél · I. (Szent) László · Szent Piroska

Helyszínek népszerűség szerint

Bizánc


Kedvencelte 16

Most olvassa 3

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

Zsuzsanna_Makai >!
Passuth László: A bíborbanszületett

Jó sokáig gondolkodtam, mi is írjak egy könyvrôl, amihez én túl hülye vagyok, de aztán belekapaszkodok az utószóba, amiben Passuth elmondja, h tudja, h egy olyan témához nyúlt, ami nem egy népszerû, ismert dolog. Kissé megnyugodtam.
Az a gond, h nem érdekel a történelem, sosem érdekelt, így nem is tudok róla semmit, szóval Passuth arról nem tehet, h én az esélytelenek nyugalmával rágtam át magam ezen a történelmi rengetegen.
Kezdem azzal, h apám kiröhögött, h nem tudom hol volt Bizánc.
Aztán amikor azzal folytatódott, h a Kálmán királyunk balkézrôl született fia, Borisz kérdésével fordultam hozzá, h megkérdezzem, melyik Kálmán királyunk, akkor csak lesajnált, h csak egy volt, nna, ez volt az a pillanat, h elengedtem mint történelem, és folytattam, mint regény.
Ez volt a helyes választás! Különben soha nem olvastam volna végig!
Viszont!!! Most elkezdett érdekelni Passuth. Tuti h olvasok még tôle!

5 hozzászólás
mongúz>!
Passuth László: A bíborbanszületett

Huh!
Mint valami LSD trip (hogy good, vagy bad, azt még nem döntöttem el). Legalább is én valahogy így képzelem azt. Az egész regény olyan volt, mintha filmen nézném, nem is, inkább egy kristálygömbön keresztül: láttam az elmosódott homályos képet, amelyből egy – egy mozzanat időnként kikristályosodott, de csak a középpontban; a látótér széle mindig elmosódott maradt. Különösen a bevezető fejezetekben volt nagyon erős ez a hatás, ott teljesen látomásszerűek voltak a jelenetek. Ebben a könyvben tökéletes összhangban volt a stílus és a tartalom. Nem tudom, hogy ez szándékos volt -e, vagy Passuth könyvei mind ilyenek, mindenesetre ez a látomásszerű hatás hihetetlenül jól illett a bizánci szertartásossághoz. Mintha a füstölőktől elbódultan én is az események részese lettem volna a Hagia Szophiaban, a Blachernész palotában, vagy akár a magyar udvarban. Sok értelmeset nem tudok írni, mert még mindig kába vagyok. Nagyon jó volt, nagyon magával ragadó.
És gyönyörűen írt az öreg. Annyira szépek voltak a mondatai… és hihetetlenül képszerűek (,de mintha ezt már írtam volna).
És külön örömömre szolgált, hogy a középiskolai történelemórán olyan nagyvonalúan elmellőzött korszak eseményeit dolgozta fel. III. Béláról kb annyit tudtam, hogy valamikor II. Béla és IV. Béla között uralkodott. (Mondjuk ez nyilván az én szegénységi bizonyítványom is.)
Mindenesetre újabb kedvenc.

Roszka>!
Passuth László: A bíborbanszületett

A történelem egy olyan szakaszát mutatja be, ami bevallom, számomra alig-alig ismert. Biztosan bennem van a hiba, de Mánuelről most hallottam, illetve olvastam először. Az pedig, hogy a magyarsággal, illetve Pannóniával ennyire összefügg, eddig ismeretlen volt számomra. Mánuel édesanyja magyar. Bizáncról és intrikáiról sem volt sok ismeretem. Eddig. Igazán hatalmas kutatómunka van e könyv hátterében, nagyon köszönöm, hogy a 12. századi hiányos ismereteimet kibővíthettem. Passuth ismét hozta a megszokott színvonalat, gyönyörű tájleírásokkal és szereplők részletes megismerésével.

Levandra>!
Passuth László: A bíborbanszületett

Túlságosan nagyok voltak a távlatok, nagyon kellett figyelni, ha azt akartam, hogy képben maradjak. Nehéz olvasmány, de mindenképp fenntartja az érdeklődést, a történelem olyan epizódjával foglalkozik, amibe egy mezei olvasó némi történelmi érdeklődéssel, nem botlik bele léptennyomon a könyvesboltok polcain.

Kicsit túlnőtte magát ez a könyv, bár olvasmányos volt, de túlkomponált, feszült, szorongó ritmusa miatt, nem tudott tökéletes lenni, noha éppen minden sorával azon igyekezett az író, hogy az legyen. Nem kellett volna olyannak lennie, mintha egy jól bemagolt leckét mondana fel a diák. Hatalmas munka és minden tiszteletem az íróé az alaposságáért.

Garbai_Ildikó P>!
Passuth László: A bíborbanszületett

Aki szereti a történelmet és érdekli Bizánc annak tetszeni fog. Érdekes volt bár nekem időnként unalmas a túl sok leírás, körbeírás miatt. Egy kihívás miatt olvastam el de ez nem az én könyvem volt.

kaporszakall>!
Passuth László: A bíborbanszületett

Passuth László kamaszkorom egyik kedvenc történelmi regényírója volt, és némelyik munkáját azóta is újraolvastam/olvasom.

Munkásságából számomra mindmáig a bizánci trilógia* az opus magnum. Ezen belül – időrendben – A Bíborbanszületett jelent meg elsőként, a második világháború kellős közepén, 1943-ban.

Ebben a regényében remekül érvényesülnek az író erényei, és kevéssé zavaróak a hibái.

Erénye mindenekelőtt a szigorú történelmi hűség és az eredeti források alapos ismerete. Jól felépített a könyv szerkezete: röviden ismerteteti a Komnénosz-ház uralmának előzményeit, majd áttér választott hősének, Mánuel császárnak – Szent László unokájának – életrajzára. Ügyesen vegyíti hozzá a korabeli magyarországi eseményeket, s ellenpontozza Mánuel alakját szeretve gyűlölt unokatestvére, Andronikosz figurájával. spoiler Olyan kort és eseményeket választ a regény tárgyául, melyek egyfelől a ritka egzotikum légkörét árasztják, másfelől a saját történelmünk, sőt az egyetemes európai történelem szempontjából is alapvető fontosságúak.

A könyv szerencsés tárgyválasztásának köszönhető az is, hogy a szerző stilisztikai gyöngeségei itt kevésbé bántóak, mint későbbi korokban játszódó regényeinél. Gondolok itt a szónokias, précieux, merev hangú párbeszédekre, melyeket a szereplők inkább végigdeklamálnak, mint elmondanak. Egy egyszerű eldöntendő kérdésre, melyre igen/nem a felelet, szinte mindig valami köntörfalazó, terjengős körmondat a replika. A regény szóhasználata sokszor avitt, dohosan könyvtárszagú: pl. szinte mindig a köntös szó áll a ruha, textus a szöveg, hajlék az épület helyett**. Ez a latinizáló, középkorias fogalmazás egy reneszánsz idején játszódó történetben jóval inkább zavarna – a tömjénfüstös, papizsolozsmás bizánci korhoz, melyből az aranyozott ikonok arkangyalai pillantanak ránk merev cipőgomb szemekkel, még odaillik… A távolság elhiteti velünk, hogy az akkor élt emberek mások voltak…***

Helyenként a szerző felülemelkedik saját korlátain, eleven párbeszédeket komponál, a valódi szépirodalom hangján szólal meg: spoiler, spoiler, spoiler. S az utolsó fejezet spoiler is szuggesztív. A kezdő- és zárókép – a Hippodrom nyugtalan medvéi – pedig egyfajta állandóságot sugall: mintha az eltelt másfél évszázadban nem változott volna Bizáncban semmi…

Nem tudom, könnyen, vagy nehezen fogalmazott-e Passuth, mekkora küzdelem lett volna a sótlanabb, iskoláskönyv-ízű részleteket átdolgozni… Így a kész munka – mint irodalmi alkotás – számomra sajnos felemás marad.

Mégis: a regény mindeme stílusbeli nyavalyái ellenére – már csupán témaválasztása miatt is – hézagpótló, s ha most kissé le is fitymáltam szépirodalmi kvalitásait, történelmi ismeretterjesztésnek kiválóan megfelel. Olvassátok tehát minél többen, és ne hagyjátok, hogy lebeszéljelek titeket…!

* A három darab: a másik kettőhöz lazábban kapcsolódó Ravennában temették Rómát (1963), majd A Bíborbanszületett (1943), és a Hétszer vágott mező(1970)
** becslésem szerint a köntös szó legalább 1000 (ha nem több) példányban fordul elő a kötet 700 oldalán. A regény egy tipikus mondata, pl. Az irodaépületben kopott hacukás írnokok százai körmölik az utasításokat a tartományi elöljárók számára. helyett kb. így hangzanék: A scriptorium hajlékában kopott köntösben görnyednek az írnokok az árkusok fölé, füstölgő mécses világánál körmölik a textust a tartományi comesek számára.
*** bár én kíváncsi lennék, hogy veszekedtek egymással a bizánci halaskofák; hogy káromkodtak a zsoldosok Antiochia ostrománál, ha kukacos húst és poshadt vizet kaptak ebédre; milyen szavakkal rúgta ki egy hetéra fizetésképtelen aranyifjú ügyfelét hajnalban…

tgorsy>!
Passuth László: A bíborbanszületett

Hibátlan, precíz, szépen kimunkált iparosmunka. Semmibe nem lehet belekötni. Minden ott van a helyén. Semmi tévedés, anakronizmus, ellentmondás.
És mégsem tudom megszeretni Passuthot. Sok-sok év és olvasási kísérlet után most végre rájöttem mi nem enged hozzá közel.
Abszolút, de abszolút nincs semmi, de semmi humora.

9 hozzászólás
Kallós P>!
Passuth László: A bíborbanszületett

Passuth Bizánc vérzivataros végnapjait megelőző utolsó nagy Komnénosz korszak romantikáját idézi meg. Történelmi jellegű regény, szépirodalmi köntösben. Itt még létezik A Bizánci Császárság csupa-csupa nagybetűvel. Egy darabka megtermékenyítő ókor a barbár középkorban. Jönnek is sorra a finom célzások Odilo-tól Suger-ig, sőt! Még Clervauxi (jól írom?) Bernáth is megjelenik egy röpke pillanatra a regényben. Annyira finoman, cizelláltan előadva, hogy már második hete hallgatom, ha úton vagyok. Miután a végére értem a lejátszót véletlen lejátszás módba raktam, így össze-vissza jönnek a részek, mely hatás meglepő módon egyáltalán nem zevaró! Ebből is látszik, hogy a könyben minden egyes fejezet önálló életet él. A nyelvezete – függetlenül attól, hogy valóban ilyen ékesszólással folyt-é a kommunikáció az adott korban – teljesen magával ragadja az olvasót, a legdurvább jeleneteket is olyan finoman formált szógyöngyökkel rakja körbe, hogy a véres valóság csak akkor buggyan ki itt-ott közülük, ha valóban figyelsz. Nagyon érdekes párhuzamos olvasás volt ez Crowley Kalmárköztársaságával. Kicsit valóban avitt, könyvszagú történet, de én az ilyeneket külön szeretem. A következő szépirodalmi mustrám vélhetően Waltari Mikael-je, vagy Angelosz-a lesz, de előbb teszek egy kis kitérőt Szolzsenyicinnel ;).

monseigneur>!
Passuth László: A bíborbanszületett

Tűpontos, költői szépségű történelmi regény, Passuth kiemelkedő alkotása. Precíz részletekből álló, színpompás jelképekkel és metaforákkal operáló, komplex mű, akár a Blachernész, vagy a Hagia Sophia egyik mozaikképe. És Passuth regénye valóban templom, selyem függönyökkel, aranycsengőkkel, zengő énekkel, látomásszerű alakok vonulásával, valamint a világ készleteit meghazudtoló, szemérmetlen mennyiségű tömjénnel, melynek füstjén keresztül a mondanivaló mégis kristálytiszta. Passuth László briliánssá csiszolt karaktereit ismét aranyozott színfalak között mozgatja, emeli fel, vagy söpri le egyetlen brutális mozdulattal. A történet elején Zoé császárnő különös gőzei fölé hajol, s vele együtt az olvasó is mélyet szippant az író füveinek kipárolgásából. Bármit is kevert össze Passuth, és tolta elénk, a hatása a regény végéig kitartott, hogy aranyló mázzal vonja be az eseményeket, és a drámai vég után párolgott csak el. A Bíborbanszületett története az évszázadokig dülöngélő bizánci kártyavár története, mely amíg lehetett ügyes diplomáciával vesztegette meg a múló időt. De amikor a nélkülözhetetlen birodalom mítosza szétfoszlott, az időközben felnőtt „barbárok” tomboló vihara maga alá temette a császárságot. A Bíborbanszületett beszéli el a Boszporuszba maró ezernyi vipera történetét, mely végül az előre sejthető tragédiába dönt mindent.

Biró_Krisztina>!
Passuth László: A bíborbanszületett

Az esőisten után ez volt a második mű a mestertől,de biztos,hogy nem az utolsó!
Végig vezetetett a X-XI.század Európáján kezdve a Frank keresztes hadak toborzásától,a magyar Géza király udvari vadászatán át,lenn Bizánci udvari intrikák szövetségek,szövevényein át egészen Szíriáig bebarangolhattam,és Izsák királlyá választásán is egy kicsit én is ott lehettem!Hatalmas mű,de érdemes rászánni az időt,akár a MEK-en hangoskönyvként is.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

mongúz>!

Mit törődik a part azzal, hogy egyszer erősebben vagy gyengén nyaldossák szegélyét a hullámok?

179. oldal, Második rész - Komnenoszok (Athenaeum, 2005)

mongúz>!

Dorylaeum hatalmas vár, de ha csak parányi sasfészek lenne, folt a Birodalom testéből, azt is körömszakadtáig védenék, mert erre esküdött a Hagia Szophiában a császár, s ők mindannyian a császár hűségére esküdtek.

731. oldal, Ötödik rész - Béla vagy Alexiosz? (Athenaeum, 2005)

Creusa>!

Isten nem segíti azt , aki népe ellen emeli fel kezét, az anyaföld nem lesz könnyű, ha föléjeborul.

506

KingucK P>!

– Emlékszem nagyanyámra, Dalasszéna Annára. Láttam, amikor atyám, Alexiosz, bejött hozzá, letérdelt előtte, s ő, a császár kikérte parancsait. A törvényeket fiúi szeretetből anyja nevében hirdette ki. Hálából, mert Dalasszéna Anna ültette trónra a Komnenoszokat.
– Dalasszéna Anna emléke itt él a Palotában. Nagy öregasszony volt, uralkodott. Legkisebb fiam, Mánuel most tanulja Róma történetét. A napokban kérdezte tőlem, ismertem-e még én is Dalasszénát? Már csak azt tudtam mondani róla, amit az öregektől hallottam. Ő a császár anyja volt… én csak egy öregasszony, Anna.

MÁSODIK RÉSZ – KOMNENOSZOK

Kapcsolódó szócikkek: Anna Komnéné · I. (Nagy) Manuél · Szent Piroska
KingucK P>!

De Iréné nem ilyen kolostorra gondolt. Fiatal lány volt, amikor elkerült Magyarországról, de a lélek még emlékezett az egykori hazára, a hősi lendületre, mely elöntötte László országát. A kép az otthonról gomolygón, alaktalanul élt benne, a hit égnek ívelő, friss buzgóságában nevelkedett, így került Bizáncba, ahol a vallás finom, teológiai játékká vált, szertartásrenddé, melyet megszoktak ezer esztendő óta, pontos és fárasztó volt, mint az adóztatás.

MÁSODIK RÉSZ – KOMNENOSZOK

Kapcsolódó szócikkek: Bizánc · I. (Szent) László · Magyarország · Szent Piroska

Hasonló könyvek címkék alapján

Pusztai Andrea: A sárkányölő
Hegedüs Géza: Bordélyház Bizáncban
Nagy Borbála: Theodora császárnő
Kodolányi János: A vas fiai
Krúdy Gyula: Szent Margit
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Ottlik Géza: Hajnali háztetők
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös
Mika Waltari: Johannesz Angelosz
Robert Graves: A vitéz Belizár