„Elővettem zsebemből a kulcsot, és zajtalanul fölsiettem Donna Olimpia lakosztályába. Minden rendben volt: úrnőnk aludt, a kertész csacsija, amelyet szintén megitattunk vízben feloldott porral, ott aludt a hölgy mellett az ágyban: cinkosaim vitték föl és fektették le. Kínszenvedés volt nézni, hogy bepiszkolta az állat a szép flandriai lepedőket, de hát nem lehetett rákényszeríteni,hogy levegye a patáit, mielőtt leheveredik. Sorban benéztünk a kulcslyukon. Reggel felé Donna Olimpia fölébredt. Szokása szerint kinyújtotta kezét a félhomályban, mivel azt hitte, Villaferro fekszik mellette, megérintette a csacsi jókora, meredező szerszámát, s fölsikoltott. Kiugrott az ágyból és gyertyát gyújtott. Éppen én leselkedtem. Láttam, hogy úrnőnk szeme kidülled, a kezébe harap, hogy el ne kiáltsa magát.”
A szerelmes boszorkány 66 csillagozás
Eredeti cím: La strega innamorata
Enciklopédia 1
Kedvencelte 16
Most olvassa 2
Várólistára tette 23
Kívánságlistára tette 13
Kiemelt értékelések
Isidora, a szerelmes boszorkány, Dorisia, a barokk Róma ünnepelt kurtizánja, pápák, szerzetesek, örömlányok, katonák, urak és boszorkányok együtt egy kissé Boccacciora hajazó vérbő olasz történetben – nos, ezentúl ha valami jó női olvasmányt kérek, ilyesmit ajánljatok nekem!
És hogy boszorkány volt-e Isidora? Igen. Mint minden szép, talpraesett és furfangos nő, aki tisztában van a saját vonzerejével, és nem hajlandó belenyugodni a társadalom által neki szánt szerepnek, nem hagyja elnyomni magát, megtorolja a sérelmeit. De abban a korban ezért máglyahalál járt.
Nekem annyira nem, mint másoknak. Eleinte nem tudtam hova sorolni, ez most komoly, vagy poén vagy mi? De miután felvettem a ritmust, lekötött.
De ez a fülszöveg borzalmas. Amúgy sem szeretem az ilyen, idézek 5 sort a könyvből féléket. Ez ráadásul félrevezető is.
Olyasféle boszorkány a főszereplő, mint Wass Albert Nucája.
Olvasmányos, pörgős könyv volt. Nem a felejthető kategória, de nagy kedvenc sem lesz. Határozott, élő karakterek szerepeltek a lapokon. Összességében tetszett.
Az ember elfogult a gyerek- és kamaszkora dolgaival, ugye… A szerző könyvéből és rendezésében születt A lator a mai napig kedvencem. S bizony meghatározta ennek a könyvnek az olvasását is. elvárásaim voltak. Nem tudom a kornológiát, melyik született előbb, de nekem A lator volt és maradt az. Voltaképpen semmi bajom Isidora történetével, kerek, pergős, nem rejt meglepetéseket. Kezdetben, főleg a szamárazágyban-jelenetnél azt hittem, Kaleb női párja lesz a középkorba helyezve, de nem lett az. Kicsit tréfacsináló, kicsit lúzeresen szeretnivaló hősnő, akiről voltaképpen már az elején tudjuk, hogy önsorsrontásban maestro (maistrina? :-) ) lesz, és no, hát valóban!
De nem volt kacagás, nem volt katarzis: mestermunka. Szórakoztató, de nem sokszor olvasós. Nem úgy, mint naná és persze, A lator !
Még régebben ajánlotta egy volt munkatársam. Csakhogy amit ő mesélt a könyvről és ez a fülszöveg valahogy nem igazán passzolt össze, így nem tudtam hogy mire számítsak. Végülis nem bántam meg hogy elolvastam, érdekes volt más perspektívából megismerni az 1600-as éveket, és végre egy könyv ami nem idealizálja le azt a kort, hanem feketén fehéren megmutatja hogy milyen választási lehetőségek álltak fenn egy nincstelen parasztlánynak. Elsőre furcsa volt az író stílusa, de hamar hozzászoktam. Majd szeretném elolvasni a szerző másik művét is, remélem az is lesz ilyen jó.
Nem érte el azt a hatást, amit @Amadea bejegyzése tett rám (nem ér jobb bejegyzést írni, mint a könyv :D:D
Kikapcsolódásnak tökéletes volt, jól éreztem magam, amíg tartott, de különösebb érzelmeket nem váltott ki belőlem.
Amúgy meg a blogoknál…
Bevallom, antikváriumban vettem és főként azért, hogy ne kelljen [az akkori] zsáknyi apróm mellé még bepasszírozni pár erős magyar forintot egy másik (jelentősebb) könyv visszajárójaként. – Ez tűnt egyedül olyan könyvnek, hogy a zakatoló gondolataim nyugodtan tovább zakatolhassanak, mert úgysem lesz akkora volumenű olvasmány, hogy gondot jelentsen ha netalán pár oldal erejéig máshol kattognak a kerekeim. :D
A könyv szinte olvastatja magát…. linkeknél
Népszerű idézetek
… a boszorkány keserű fensőbbséget érez környezetével szemben: neki már semmi vesztenivalója sincs, sötét ereje a méreg, amiben vigaszt keres.
18. oldal
[…] „Mi más a nő, ha nem büntetés, ami alól nem vonhatja ki magát az ember, szükséges rossz, természetes kísértés, kívánatos csapás, odahaza őrzött veszedelem, gyönyörűséges romlás, a természet ravaszsága, ami a jó hamis színeiben jelentkezik?” – A szent szavait ismételve azzal fejezte be, hogy a férfi bajba kerül, amikor megnősül: ha eltaszítja feleségét, súlyos bűnt követ el, ha megtartja, szüntelen veszélynek teszi ki magát.
92. oldal
Érzelmeim arra voltak ítélve, hogy ne legyen jövőjük, most már tudom, mi volt ez a bűnös, szentségtörő vonzalom: nevetséges téboly. Beértem vele; egy idős férfit szerettem, aki nem akarta viszonozni szerelmemet; megéltem örömöt és keserűséget, reményt és csalódást, s végül mégiscsak úgy éreztem, engem is szeretnek. Talán csak önáltatás volt, de beértem vele.
285. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Leda D'Rasi: Kezdetek és sorsdöntő évek 94% ·
Összehasonlítás - Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem 91% ·
Összehasonlítás - Dénes Évi: Beavató 94% ·
Összehasonlítás - C. J. Cooke: A világítótorony boszorkányai 89% ·
Összehasonlítás - Raymond Jean: Sötét forrás ·
Összehasonlítás - Margaret Meyer: Boszorkányok éve 77% ·
Összehasonlítás - Stacey Halls: Familiárisok 86% ·
Összehasonlítás - Philippa Gregory: A füvesasszony 86% ·
Összehasonlítás - Julie Hearn: Nell 77% ·
Összehasonlítás - Péri Györgyi: Aki hétszer született 97% ·
Összehasonlítás