A ​lator 50 csillagozás

Pasquale Festa Campanile: A lator Pasquale Festa Campanile: A lator Pasquale Festa Campanile: A lator

A ​regény hőse az a bizonyos „jobb lator”, aki Jézus mellett halt meg a Golgotán. Ki is ez a galileai Kaleb, hogyan jutott a keresztfára, mit látott maga körül az országban, és hogyan élte le az életét Jézus kortársaként? Ezekre a kérdésekre maga Kaleb ad választ, miközben elmeséli színes, kalandos életét.
Kaleb egy pimasz és erotikusan túlfűtött, életvidám csavargó, aki nagy lelkesedéssel igyekszik becsapni a hiszékeny embereket, miközben útja többször is keresztezi a Megváltóét. Eleinte azt gondolja, hogy Jézus is csak olyan szélhámos, mint ő – legfeljebb kevésbé jó az üzleti érzéke –, ezért elhatározza, hogy felajánlja neki a segítségét, és csatlakozik hozzá. Mikor ráébred, milyen hatalommal bír, már inkább elkerülné, ám a sors ismét mellé tereli, amikor kiválasztják a két lator egyikének, akit Jézussal együtt megfeszítenek. Miért éppen rá esik a választás? Talán mert valamilyen szempontból különleges, „mint a tök a dinnyeföldön”?
Campanile alkotása a jól ismert… (tovább)

Eredeti cím: Il Ladrone

Eredeti megjelenés éve: 1980

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár Magvető

>!
Lazi, Szeged, 2019
240 oldal · ISBN: 9789632674193
>!
Ulpius-ház, Budapest, 1999
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638593148 · Fordította: Huszágh Nándor
>!
Magvető, Budapest, 1999
104 oldal · ISBN: 9638593148 · Fordította: Huszágh Nándor

1 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 9

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
Pasquale Festa Campanile: A lator

Nem tudod megtartani a vizet egy kosárban, sem a szelet egy szatyorban, mondja Barakuk. Lehetne ez a mondat akár az örök csavargók, a szabadságvágyó békés vándorok himnuszának kezdő sora is, itt pedig a szeretnivaló, kedves lator, Kaleb bohó kalandjainak alfája és ómegája. Ezzel akár le is tudhatjuk a regényt egy könnyed, Krisztus-kori csavargó pikareszk gyanánt.

Biztosan lesznek/vannak azonban, akik itt is az írott szó mögé akarnak/tudnak látni és morális tanmesét olvasnak ki a lator történetéből. Ők azok, akik az örök kisember, minden korok szerencsétlen vesztesének az eljövendő megfeszíttetéshez vezető útja kezdőlépéseit látják már az első lapokon. Joggal mondhatják hát Kalebbel együtt, hogy (r)ám esett a választás. Miért éppen rám? Hát nem ugyanolyan lator vagyok, mint a többiek? Vagy talán valamilyen szempontból különleges vagyok, mint a tök a dinnyeföldön? Nem barátom, nem vagy különleges. Csupán a történelem elsodor téged (is), mert éppen rossz időben voltál, a rossz helyen.

Bárhogyan is, mindkét nézőpontnak jogosultsága van. Mindazonáltal én inkább úgy gondolom, hogy találjuk meg valahol a békésen aranyló középutat, és szórakozzunk egy jót, miközben azért moralizálhatunk is csöppet.

P.s.
csak félve, bátortalanul… off

3 hozzászólás
Himitsu P>!
Pasquale Festa Campanile: A lator

Tinédzserkoromban kétszer is elolvastam, azt hiszem, rövid időn belül egymás után, annyira tetszett. Nem derengett a pikáns jelenetek mennyisége, kicsit meglepő volt, de ennyi év távlatából már meg nem mondom, hogyan reagáltam rájuk, főleg félig gyerekfejjel.:D

Felnőtt fejjel átnyámmogtam magam rajtuk, közben olyan idegenül éreztem magam, mint tök a dinnyeföldön, de mindenért kárpótolt Kaleb elbeszélése a vicces trükkjeiről. Annyira meg tudott nevettetni néha, imádtam érte.:) És valahányszor találkozott Jézussal, mindig mosolyogtam rajta, mert a fennhéjázó, lenéző, gyanakvó Kaleb fokozatosan vált olyan emberré, aki úgyahogy, de megérti Jézust és már nem nézi le többé, sőt, megértéssel és némi tisztelettel vegyült szeretettel fordul felé.
Az pedig, hogy a végén együtt kellett menetelniük a Golgotára, különösen szívfájdító volt.

Az addig megtett út nagyon szerethetővé tette Kalebet, hatalmasakat lehetett vidulni a gondolatain. Egy egyszerű csavargó, szemfényvesztő, és mégis mennyi minden történt vele – jó, hát nem épp a legkellemesebb dolgok, mert halálos ítélettel a fején kétszer is rabszolgasorba kényszerült, és majdnem mehetett a gályára is, ha nem lép meg időben a leleményességével.
Amit fájó volt látni, az a rengeteg szenvedés, aminek ki volt téve. Megalázás. Korbácsolás. Verés. Éhezés. Voltak jó pillanatai, azok mindig elnyomták ezeket az emlékeket, de ezek a momentumok újra és újra visszatértek, egymást váltották a jó idők és rossz idők. És az az átkozott balszerencse! Mikor hirtelen meggazdagodnak Teofanével, aztán szempillantás alatt semmivé lesz a mesés vagyon, őket pedig megfosztják a szabadságuktól… nagyon sajnáltam őket.
Amit még különösen szerettem, Kaleb és Debóra kapcsolata. A sors fintora, hogy a talpraesett lányt mindig Kaleb mentette ki a kelepcéből.:)
Appulára haragszom, mert csak hülyét csinált szegény férfiből, aki egy szebb jövőben reménykedett, és próbált megbízni benne. A nő pedig csak a bolondját járatta vele. Az volt a szomorú, mikor maga Kaleb is rájött, hogy milyen buta álmot dédelgetett… a rosszindulatú rómaiak közé akart elvegyülni, akik úgy megszégyenítették? Hát hová is tette ő az eszét? Mikor rájött erre, már nem volt kérdés, mit kellett tennie, és szerencse, hogy egy kevés becsület azért szorult Appulába is.

Kaleb szeretnivaló. A soraiból olykor akkora életöröm árad, hogy az olvasóra is átragad, ha másért nem is, a példa értéke miatt. Egy csavargó, akinek semmije sincs, mégis vidám, feltalálja magát, és a sok gyötrődés után mindig derűs tud maradni… és ezt a szelíd derűt megőrzi még a keresztfán is. … Az olvasónak pedig megszakad a szíve, Mindkettejükért.

Számomra Kaleb története a jobb lator története. Nagyon jól megírt könyv, örülök, hogy ennyi év után újraolvastam. Szeretettel ajánlom!

pat P>!
Pasquale Festa Campanile: A lator

Mert aki nem képes az élet, a világmindenség, meg a minden derűs oldalát nézni, mondja Barakuk próféta, az bizony nem léphet be az elviselhető mindennapok mennyországába, hanem olyan az csak, mint a tök a dinnyeföldön.

Vidám, búfeledtető, gyorsan haladós könyv, plusz nagyon érdekes volt Jézust és viselt dolgait egy „igazi”, nem túl differenciált gondolkodású és világnézetű kortársa szemüvegén keresztül nézni. Azt bántam csak, hogy érdeklődésemhez mérve túl sokat tudtunk meg arról, hogy hány drachmát és hogyan lopott Kaleb, hányszor korbácsolták meg, és miféle sok helyekre vezette a madárkáját. A jézusos részeket sokkal jobban élveztem, de ezeket meg eléggé kispórolták belőle, hé! A végjátékról nem is beszélve, úgyhogy (bár értem én a koncepciót) nagy morcosan (mint a tök a dinnyeföldön) lejjebb is csillagoztam, mint eredetileg terveztem.

https://www.youtube.com/watch…

2 hozzászólás
Traclon>!
Pasquale Festa Campanile: A lator

Az ókor, különösen Jézus kora mindig is kiemelten érdekelt, nagyon szeretem azokat a könyveket, amelyek ezen korban játszódnak.
Az pedig, hogy valakinek eszébe jutott regényt írni az egyik lator főszereplésével, aki Jézus mellett halt meg a kereszten (és akiről ezen kívül semmit nem jegyzett fel a történelem), kiváltképp érdekes alapötlet, önmagában is dícséretet érdemel.
Ezért kíváncsian és élvezettel kezdtem bele a könyvbe.
Nem is kellett csalódnom: ez egy olvasmányos, érdekes, fordulatos történet, jól visszaadja a kornak a hangulatát, társadalmi normáit, nem véletlen, hogy igen gyorsan haladtam vele, mert vitt magával, és amikor épp mással voltam elfoglalva, örömmel gondoltam rá és vártam, hogy újra belemerülhessek a világába. A humora is könnyed, szellemes, nem uralja el a cselekményt, ott és annyi van belőle elejtve, ahol és amennyi kell (pont, mint a tök a dinnyeföldön).
Az is érdekes és jól eltalált koncepció, hogy Jézus ezúttal csak egy időről időre feltűnő mellékszereplőként jelenik meg, ugyanakkor a szelleme, a hatása végigkíséri a cselekményt, pont úgy, ahogyan egy kortársa, aki nem került vele szorosabb kapcsolatba (mint pl. a tanítványai) megélhette az ő jelenlétét és tevékenységét.

Ami viszont a könyvnek egyértelműen a gyenge pontja, és ami a fél csillag levonást eredményezte: az igeidők használatának koncepciótlansága. Azt még meg lehet szokni, ha egy sztorit egyes szám első személyben, ráadásul jelen időben mesélnek el, az viszont már rendkívül zavart, hogy a jelen és a múlt idő szinte véletlenszerűen váltakozik. Akár egy fejezeten belül, két egymást követő mondat különböző igeidőkben van megírva. Nem teszi a könyvet élvezhetetlenné, vagy érthetetlenné, de zavaró. El kellett volna dönteni, hogy jelen, vagy múlt időben kívánja az író az elbeszélést átadni, és ahhoz tartania magát (pontosabban, csak sejtem, hogy az eredeti szöveg is így íródott, és nem csak a fordítást sikerült ilyen szempontból mellélőni, de utóbbi esetben ez a kritika az író helyett a fordítónak szól).

P.s.: arról azért megkérdezném az írót, hogy az állítólagos „Baruk” próféta nevét honnan vette…? A főhős gyakran idéz egy bizonyos Barakuk prófétát, akit a mondásaival együtt ő maga talált ki, a nevét pedig „Baruk” és „Habakuk”, valóban létező próféták nevéből rakta össze. Nos, Habakuk próféta valóban létezett (egyike a 12 kisprófétának), de Barukról sosem hallottam.

>!
Magvető, Budapest, 1984
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 963140157x · Fordította: Huszágh Nándor
6 hozzászólás
Lali P>!
Pasquale Festa Campanile: A lator

Először persze én is a filmet láttam, vagy harminc éve egy nyáron az alsóörsi strandmoziban a kedvesemmel. Igazi ajándék volt! A nyár is, a Balaton is, a kedvesem is és hát a film is.
(Érdekes, hogy egy-két nap múlva ugyanott a Pantaleon és a hölgyvendégeket is láttuk. Micsoda menü! )
Aztán – jóval később – meglett a könyv is. Ami tökéletes összhangban van a filmmel, csak némileg részletesebb.
Ez persze nem véletlen, hiszen a szerző filmrendező-forgatókönyvíró, és saját maga rendezte a filmet is.
Ahogy nézem, sok más hasonló jellegű – könnyed, életvidám, időnként erotikus – vígjátékot írt és rendezett.

Ez mindenesetre egy jól eső, örömteli könyv.
Nem tudom milyen lehet egy latin szerető, de mintha ez a könyv valami ilyen lenne a polcomon.
És hiába az a lator sorsa ami, az életfelfogása, az életöröme az, ami miatt szinte gyógyszerként is olvasható, olvasandó és olvastatandó például búskomorság esetén. De bármikor, ha földi fényre vágyunk.
És nagyon ide illik a Brian életéből az „Always look on the bright side …”
Érdekes, hogy a két film szinte egyidőben – a Brian 79-ben, a Lator 80-ban készült el.
***
És most látom, hogy könyvként a Lator már 77-ben megjelent. Lehet, hogy Monty és Python előbb olvasták ezt és csak aztán rendezték azt?
Vagy csak a csillagok járása hatott akkor így a földi röhögtetőkre?
Akárhogy is, a duplán jól jártunk. (A könyvvel meg triplán.) Köszi csillagok!

1 hozzászólás
encus625 P>!
Pasquale Festa Campanile: A lator

Ez az a könyv volt, aminek a végét előre tudtam. Ez a témából fakadt, nem olvastam előre. Kaleb saját maga meséli el a történetét spoiler. Könnyed olvasmány, főszereplőnk mindenféle trükköt bevet ahhoz, hogy minél gyorsabban meggazdagodjon. Léha, könnyelmű is, ügyes kis tolvaj. Időnként látja Jézus csodáit, vagy őt magát is, kutatja az ő „trükkjeinek” is a mikéntjént, hátha tanulhatna tőle. Nagyon kíváncsi voltam, hogy végül miért végzi ott, ahol.

>!
Magvető, Budapest, 1984
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 963140157x · Fordította: Huszágh Nándor
SteelCurtain >!
Pasquale Festa Campanile: A lator

Tragédia könnyed hangvételben. Hogyan lehet elviselni a folyamatos kudarcot és megaláztatást? Csakis humorral, ha mindezt félvállról vesszük, ha semmit sem tisztelve próbáljuk kiverekedni a napi betevőt, vagyis az életet. Mert ez az élet regénye. Nem az elvont nagybetűs életé, hanem valamennyi kisember nagyon is egyedi, s mégis tipikus életének regénye. Fontosabb ez, mint a hősök élete, hiszen kisemberek nélkül ugyan mi végre lennének hősök? S ha időnként felülkerekedik a végzet, a kacagásnak akkor sem szabad elhalnia, mert az ember a sorsot nem tűrheti magatehetetlenül, keserűen.

regulat>!
Pasquale Festa Campanile: A lator

Ezt is a film megnézése után olvastam. Egyszer, kétszer… aztán valaki kölcsönkérte… neki is tetszhetett, mert nem adta vissza.

>!
Magvető, Budapest, 1984
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 963140157x · Fordította: Huszágh Nándor
Epilógus>!
Pasquale Festa Campanile: A lator

Mint a tök a dinnyeföldön.:)

>!
Magvető, Budapest, 1984
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 963140157x · Fordította: Huszágh Nándor
LeonieGray>!
Pasquale Festa Campanile: A lator

Mindig érdekes, amikor egy jól ismert történet mellékszereplője vagy csupán statisztája kerül a középpontba, és megismerjük az ő nézőpontját az eseményekről, és pláne még ha saját történetet is kap.
Mulattató volt Kaleb leleményessége és számos kalandja, őt aztán tényleg nem kell félteni, még ha időnként úgy is érzi magát, mint a tök a dinnyeföldön, akkor is kimászik minden szorult helyzetből.
A könyv elolvasása után a filmet is megnéztem. Sok mindenben eltért a kettő (ami számomra furcsa, tekintve, hogy a filmet az író maga rendezte), mind másért volt jó, viszont közös pont bennük az esendő, meglehetősen lökött, de szerethető főhős, aki Barakuk próféta legjobb tanítványaként tulajdonképpen legyőzhetetlen.
Időnként fárasztó a humora, de szórakoztató kis olvasmány.


Népszerű idézetek

ÁrnyékVirág>!

a képzelettel megáldott ember pontosan akkor aggódik, amikor minden jól megy.

12. fejezet

>!

De az apám nem túlságosan érdekel engem: az eddig eltelt idő alatt sohase keresett, és ha most rám találna, kétlem, hogy tárt karokkal fogadna. Valószínűleg olyan ember volt, akit csak egyetlenegyszer láttak tárt karokkal, amikor a keresztről lógott lefelé.

5. oldal (Lazi kiadó 2019)

Wiggin77 P>!

Az igazság rossz ízű falat, mondja Barakuk, míg a hiú ábrándok úgy csúsznak le a torkokon, hogy nem is kell megrágni őket.

69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ábránd · igazság
ÁrnyékVirág>!

Gyerekkoromban, mivel olyan sokat kellett éheznem, azt hittem, hogy már meg is tudok lenni evés nélkül. Napokon keresztül bírtam az éhezést, csak azt vettem magamhoz táplálékul, amit a próféták, amikor a sivatagban vezekeltek. Ahogy az Írás mondja, a próféták szöcskét ettek meg vadméhek mézét. A saját zsírjában megsütött szöcske vagy sáska íze az első alkalommal hányingert kelt. Aztán hozzászokik az ember. Sajnos, szöcske rengeteg van, azonban a vadméhek mézét bizonyára mind megették a próféták és a vezeklők. Ahogy Barakuk mondja: aki az Úr birodalmát jövendöli, annak édes a nyelve, akár a lépes méz. Nyilvánvaló, hogy a próféták, amikor megtalálták a mézet, hatalmas lakomát csaptak, utána meg a dicsőségünkről jövendöltek. Ezzel szemben, ha a szöcskét ették, utána mindenféle sorscsapást jövendöltek.

Kapcsolódó szócikkek: szöcske
1 hozzászólás
WolfEinstein>!

A bölcs mindig talál magának tanulnivalót, mondja Barakuk, a bolond az, aki mindent tud.

352. oldal, 11. fejezet (Magvető, 1984)

WolfEinstein>!

Olyan egyedül érzem magam, mint a tök a dinnyeföldön.

23. oldal (Magvető, 1984)

Traclon>!

– Nem tudom, hogy miért – mondtam –, de azt hiszem, hogy fiatalon fogok meghalni.
Azt válaszolta, hogy ez egy nagyon mindennapi gondolat, őt magát is foglalkoztatta.
– Aztán elmúlik – fejezte be. – Az ember kigyógyul belőle.
– Hogyan?
– Úgy, hogy megöregszik.

358. oldal

>!

A Törvény – mondja Appula – tiltja, hogy napközben lovak és szekerek közlekedjenek az utakon, másként nem maradna hely a gyalogosok számára. Még a gazdagok is csak a városon kívül használják a bigákat és kocsikat, a városfalakon belül gyaloghintón járnak. Amint lenyugszik a nap, megjelennek a kocsik az áruval, gabonával, hússal; ilyenkor szállítják az építőköveket is meg a cirkuszi oroszlánokat. Csikorognak a kerekek, a kocsisok ordítoznak, miközben az állataikat ösztökélik. Kész bordélyház, még rosszabb, mint nappal.

25. oldal (Lazi kiadó 2019)

Kapcsolódó szócikkek: hordszék, gyaloghintó
1 hozzászólás
Epilógus>!

Kemény munkát jelent a munka elkerülése, de a kárpótlás nagy: nem parancsol nekem senki.

83. oldal

ÁrnyékVirág>!

Azt mondják, hogy Jézus gyakran szórakozik azzal, hogy így hívatja meg magát ebédre. Úgy hírlik, hogy ugyanezt a tréfát űzte Zakeusszal, a jerikói adószedővel is. Minden bizonnyal van valami a tekintetében, ami megfosztja a józan eszétől és a szabad akaratától azokat, akikre bizonyos módon ránéz. De legalább arra használná fel ezt a trükköt vagy ezt a képességét, hogy rákényszerítse a hatóságokat arra, hogy ne sanyargassák a népet, a vámszedőket, hogy ne legyenek olyan gazemberek, vagy az uzsorásokat, hogy engedjék el a tartozásokat. De nem, arra használja, hogy jókat egyen és igyon.
A jó konyha és a jó bor iránti szenvedélye miatt már kellemetlenségei is akadtak. Hallottam, hogy a doktorok és a farizeusok a szemére vetették. Kétarcú emberek ezek, akik vizet prédikálnak és bort isznak, de az is igaz, hogy ha valaki bűnöket bocsát meg, amerre csak jár, az emberek azt várják tőle, hogy szöcskékkel táplálkozzon vagy még inkább sült gyíkokkal. Mindennek a tetejébe, ezekre az ebédekre Jézus az adószedőkkel hívatja meg magát, akik – jól tudjuk, hogy milyen aljanépek – Izráel népének vérszívói. A farizeusok még azt is a szemére vetik, hogy bűnös férfiakkal és nőkkel eszik együtt, de erre azt kell mondanom, hogy megértem őt, mert a többiek társasága rém unalmas.

8. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Lewis Wallace: Ben Hur
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”
Spiró György: Fogság
Barbara Wood: Lélekláng
Carol Wallace: Ben Hur
Francine Rivers: Hang a szélben
Robert Graves: Én, Claudius
Simon Scarrow: Császári száműzetés
Ben Kane: Út Rómába
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?