Egészen addig, ameddig be nem jelentették, hogy anime készül ebből a mangából, addig nem is tudtam, hogy létezik. Nagyon tetszett a történet leírása, amiről legelőször a Zootópia Disney rajzfilm jutott eszembe, azonban itt sokkal erőszakosabb cselekmények is zajlanak, mint például a gyilkosság a kötet elején. Arra számítottam, hogy egy jó kis nyomozós történetben lesz részem, de sajnos csalódnom kellett, ugyanis ez a manga lényegében egy gimnáziumban tanuló ragadozó és növényevő diákok életét akarja bemutatni. A könyv főszereplője Legosi a szürke farkas, aki elég különcnek számít, így nem csoda, hogy őt vádolják meg barátja meggyilkolásával. Legosi, habár szörnyetegnek tűnik kinézetével egy nagyon félénk „srác”, aki senkinek nem akar ártani, de sajnos meg kell küzdenie ősi öszteneivel, amik azt sugallják neki, hogy 17 év elég volt már neki a várakozásra, így ideje lenne bekapnia egy kis nyuszikát. Közben kiderül a törpenyúlról -Haruról-, hogy ő is egy különc, akit mindenki kiközösít, így az olvasó előre sejti, hogy ez a két szerencsétlen előbb vagy utóbb közelebb fog kerülni egymáshoz. És ez az amitől én eléggé viszolygok…Érzem, hogy a manga arra a végkifejletre fog rámenni, hogy a szerelem még a két faj közötti határt is el fogja törölni, így bizonyítva hogy ragadozó és növényevő mégiscsak megfér egymás mellett. És megvallom őszintén én erre nem vagyok kíváncsi. Elég ha Hagrid keresztez két külön fajt, így ezt egy mangaka inkább ne csinálja.
A kötet végén kapunk egy kis ízelítőt, hogy az írónő mi alapján alkotta meg Legusit és a farkas névadása köthető a magyarokhoz is, ami kifejezetten tetszett. A rajzolás itt sokkalta szebb, mint az animében, pedig ez általában fordítva szokott lenni.
Viszont a könyv nem nyűgözött le annyira, mint ahogy az elsőre vártam tőle, így két kötet erejéig még adok neki esélyt, de ha azután se lesz jó, akkor megy a süllyesztőbe.