Se ​dobok, se trombiták 21 csillagozás

Parti Nagy Lajos: Se dobok, se trombiták Parti Nagy Lajos: Se dobok, se trombiták

„Jelenet ​valami régi francia filmből, talán Truffaut. Ketten beszélgetnek, így emlékszem, s egyikük pironkodva közli, hogy regényeket ír, illetve írt, s már csak egy gondja lenne őneki, a cím. Az szép, bólogat a másik, a regény az nagyon szép dolog, s naná, hogy fontos a cím, kifejezőnek lennie, pontos jellegűnek, egyszersmind felhívónak, bizony, fontos az. Hanem lennének-e benne dobok? Dobok? Nem, Michel, néz bambán és értetlenül ez a filmbeli regényíró, dobok azok nincsenek. Hát trombiták? Szerzőnk szeme felhős, gyapjasan borult: hát, az igazat megmondva trombiták se. Akkor, kedves Louis, legyen a címe Se dobok, se trombiták!” Ha se dobok, se trombiták – akkor mi marad helyettük? Ha a komponista lemond a fő ritmus- és szólóhangszerről, milyen muzsikát hallunk? Mert egy percig se legyen kétségünk: az író egy hamisítatlan jazzklubba invitál minket e könyv segítségével, ahol vágni lehet a füstöt, a vendégek ujjukkal dobolnak az asztalon, a zenekar pedig őrült improvizációba kezd. A… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1993

>!
Magvető, Budapest, 2008
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631426236
>!
Jelenkor, Pécs, 1993
268 oldal · ISBN: 9637770585

Enciklopédia 5


Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

gyurmapok>!
Parti Nagy Lajos: Se dobok, se trombiták

Nem igazán találkoztam hasonló könyvvel. Ez persze adódhat abból, hogy nem olvastam eleget, főleg nem hazai irodalmat, de ez a mostani érzésemen mit sem változtat: le vagyok nyűgözve. Bevallom nem mindig jött át, ami megint csak a különféle hiányosságaimnak tudható be, de stílusában, hangulatában és nyelvezetében (különösen ebben) az első sortól az utolsóig különös élmény volt. Ami a négyflekknyi szövegeket illeti: van köztük humoros, szívszorító, fájdalmasan vicces, és némelyik négy flekk többet tartalmaz, mint amit mások sok száz oldalba próbálnak belefoglalni. Úgy tűnik a jazz működik dobok és trombiták nélkül is.

5 hozzászólás
virezma P>!
Parti Nagy Lajos: Se dobok, se trombiták

Három év tárcáit tartalmazza a kötet, ráadásul olyan három évét, amikor én még az óvoda udvarát koptattam, hogy úgy mondjam. Nagyon nehéz tehát beszélni a könyvről úgy is mint kötet, úgy is mint különálló tárcák. Pedig külön-külön is megérnének egy értekezést.
Nem sokkal a Fülkefor-kötet után olvastam ezt, és nagyon érdekes összevetni a ’90-’93 közötti Parti Nagyot a mostanival. Legkedvesebb tárcáim a kötetből azok, amelyekben a szerző keresi a témáját, elmélkedik az írásról, a csinálásról, valamint azok, amelyekben saját irodalmi élményeit örökíti meg. Aztán ott vannak még a költözésről, a könyvek dobozolásáról szólók, és az, ahogy a semmiből elővesz egy szereplőt, és köré teremt egy miliőt. Tandorival élve a talált tárgy esete forog itt fenn, és egyben a rátalálásnak is tanúi vagyunk. És ugyanilyen jó, ahogy rátalál egy képre, egy szóra, egy ízre. És ahogy mindezt vegyíti, az adja meg az egésznek a partinagyosságát, ha szabad így mondanom.

Izolda P>!
Parti Nagy Lajos: Se dobok, se trombiták

Három tárcáig bírtam. A negyediknél megkérdeztem magam, miért is kínzom ezzel magam?
Nem kínzom. Bárhogy is karácsonyi ajándék volt, ennek mennie kell.

9 hozzászólás
utazó>!
Parti Nagy Lajos: Se dobok, se trombiták

Csak itt-ott beleolvastam, később folytatom „rendesen”.

csend_zenésze>!
Parti Nagy Lajos: Se dobok, se trombiták

Parti Nagy annyira partinagyos, hogy nem találok rá szavakat. A szavakat és a mondatokat úgy facsargatja, mint egy űrbéli narancsot, hogy aztán valami hihetetlenül meglepő ízű, de kétségtelenül finom narancslevet kapjunk. Persze volt pár olyan tárca, amit nem bírtam ép ésszel felfogni, de azért nagyrészt elkapott a hangulata és kifejezetten élveztem.


Népszerű idézetek

lotaria>!

“Egy igazi könyvmoly, könyvcsiga, volt már a könyvekkel mindenfajta viszonya, olvasta, mosta, aludt rajta, írta, költöztette, s főleg cipelte, cipelte.”

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
csend_zenésze>!

Nyugalom, mondja valaki egy peronon, nyugalom, ha nem is rögtön, de bekötözi a beteget a tél, nem kell félni, s mint egy hadseregnyi víg fehér egér, a hó belepi Budapestet, plüss fel nap.

Fülpályaudvar (231. o.)

12 hozzászólás
latinta P>!

Hadar az asszony is, s néz, ahová a törődött lakók mind, maguk elé és sehova. A kisfiút körülbelül Csongornak hívják. Szomorú kis név, névmaneken a bazmegek között.

Fröcskös

1 hozzászólás
csend_zenésze>!

Elképzelnék egyszer egy utcát időből és folyóiratpapírból, talán éppen abból a szívsárga napkartonból, egy utcát, ahol írók beszéde lakna, és mindentudó telefonok, uszoda, pingpongaszal, oxigénpalack. Lenne ott egy homályos, faborítású szoba, s lenne egy másik, ahová dől és dől be a déli fény, megfürdet egy karton Metropolt, szipkákat, gyógyfiltereket rakosgat, s könyököl a füstön örökiglen. Ebben lakna, hisz ebben lakik, minden és mindenki, aki fontos a számomra. Ott lakna hét év az életemből.

A Szederkényi utca (első mondatok)

16 hozzászólás
Dün P>!

Nem tudom, tényleg nem tudom.
Jelenet valami régi francia filmből, talán Truffaut. Ketten beszélgetnek, így emlékszem, s egyikük pironkodva közli, hogy regényeket ír, illetve írt, s már csak egy gondja lenne őneki, a cím. Az szép, bólogat a másik, a regény az nagyon szép dolog, s naná, hogy fontos a cím, kifejezőnek lennie, pontos jellegűnek, egyszersmind felhívónak, bizony, fontos az. Hanem lennének-e benne dobok? Dobok? Nem, Michel, néz bambán és értetlenül ez a filmbeli regényíró, dobok azok nincsenek. Hát trombiták? Szerzőnk szeme felhős, gyapjasan borult: hát, az igazat megmondva trombiták se.
Akkor, kedves Louis, legyen a címe Se dobok, se trombiták!

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Domicile conjugal
latinta P>!

Levethetetlen, faggyas hétköznap a szeptemberi Budapesten, épp csak annyira hűvös, hogy fázna a nép keze, ha szőlőt szedne, diót.

Fröcskös

csend_zenésze>!

Úsznak a kannaezüst felhők a szmogon, ott ülnek fönt, és lógatják a filterüket Babitsék, szelíd horgászat, a kis Weöres már ozsonna óta is fogott egy csomó „olvasót”, snecik csak, mondta valaki, dobja vissza, de hohó, nem úgy van az ám! Persze van, aki ott is görcsösen villantózik, sőt, nem mondok nevet, de volt, akitől kis köteg dinamitot kobzott el Arany, a gátőr, ám ők, ők mind, (lehet tudni, kik) ülnek csak a rendes, vékony botjaikkal – talán ez a masszív törékenység, talán ez lenne az.

43-44. oldal - Gondolatok a költészetről

csend_zenésze>!

Állunk a koporsónál, talán az évszázad leghidegebb márciusa. Kék a szánk, zörög a só a szemünkben.

A Szederkényi utca (151. o.)

virezma P>!

A nyár az bőrérzet, víz és nyurgaság, jégszekrény koccanása, apró hajnali vodkák, és mezítlábra fölhúzott tornacipő. Frissen vágott sörtefű egy kertben, harmat, fehér vasasztal, vízüvegcserép. Elhagyott, hibátlan víztükör kacsákkal. Homokos fürdőköpeny sprődje a vállon. Karnyújtásnyi túlpart és tengerérzet. Lassú napok gyors telése. Hogy holnap is, holnapután is ma van. S bicikli, zöldveltelini, mályvafagylalt.

Egynyári mondatok

Kapcsolódó szócikkek: nyár

Hasonló könyvek címkék alapján

Keresztury Tibor: Reményfutam
Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Nagy Bandó András: Kalandárium 2007 – Nagy Bandó András naplókönyve
Szív Ernő: Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt?
Podmaniczky Szilárd: Feltétlen emberek
Janikovszky Éva: Ájlávjú
Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?
Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs
Podmaniczky Szilárd: Vastag sapka