Hősöm ​tere 143 csillagozás

Parti Nagy Lajos: Hősöm tere

„Elhallgatott, hosszan csóválta a fejét, nézett be a szobámba a vállamon keresztül. Szép kis szoba, sóhajtotta, príma lakályos. Kis lakáj a nagy Duna mentében, hehe. Azért ő se tisztára vajbunkó ám klasszikusokban! Majd meglátom. És, nézzenek oda, micsoda egy panorámajellegű a kilátás. Szabadság térre és satöbbire. A téma az utcán haver, ugye? Fölpumpáljuk, megírjuk. Mert az embernek mindent szabad, ugye? Egyelőre, főemlőském, mondta, egyelőre, ami nem mindörökké.”

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Magvető, Budapest, 2012
284 oldal · ISBN: 9789631422085
>!
Magvető, Budapest, 2007
284 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631422089
>!
Magvető, Budapest, 2005
228 oldal · ISBN: 9789631427844

1 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 23

Most olvassa 9

Várólistára tette 75

Kívánságlistára tette 45


Kiemelt értékelések

eme P>!
Parti Nagy Lajos: Hősöm tere

Egy faktumi tény, hogy kedvelem a disztópikus írásokat. Az is faktumi tény, hogy rég olvastam ilyen nyelvi sziporkába, humorba és iróniába bújtatott kőkemény odamondást. Odamondást az igazságfolytonos felelősség és jövőfolytonos fajhaza nevében és érdekében világgalambságról ábrándozóknak – a világ palomistáit egyesíteni igyekvő minden palomista mozgalomnak. Fajtársak igyekezetének, akik a fajjövő biztosítékát keltetőkben és fajbeültetésben látják. Azoknak, akik nem rettennek vissza egy kis szárnybeültetéstől (igaz, kizárólag galamb-kompatibilis, ultraspeciális, mirigymentes idombőrrel rendelkezők esetében alkalmazzák), ha a fenti megoldások mellett a Red Bull sem érné el a kívánt hatást. Mert szárnyak mindenképp kellenek. Elengedhetetlenek. De nem akármilyen szárnyak. A Csejkoszki sirályszárnyak elvetendők, nem kell híggalamb-, sem faszkakukkszárny sem, a szervezet kilökné magából. Kizárólag ébredő, friss szárnyak kellenek. Meg Tubica Cézárok, akik szilárd hite és meggyőződése: senki nem alávalóbb a másiknál, legföljebb fölébb. Ezért kell a Szárnyalás Háza is és néha egy kis dunáztatás. De most coki a víznek meg a gályának, mert az árja az úr, karomkeresztes barna pizsamában. Meg ami van még: hulla a Balatonban. Méghogy hullám? Hullámzó? Olyan nincs. Csak hulla. Voltál és nincsesz. Rághatod a búzagumit.
Basszáj, ezek megnőttek. Vagy az ország ment össze. Galamb! Hajnal hasad! Tisztabúzát kívánnak. Szemenszedettet. Becsipegeted? Vigyázz, még szárnyad nő tőle, oszt repülhetsz meg burukkolhatsz!

3 hozzászólás
szigiri>!
Parti Nagy Lajos: Hősöm tere

– Tudod, miért utálom a galambokat?
– Nem. Miért?
– Mert nem tisztelik, hogy én vagyok a csúcsragadozó! – mondta a kollégiumi szobatársam és hessentett egyet és utánarúgott egy – a Ferenciek terén sétáló – galambnak, ami komótosan elhúzódott előle, igazolva állítását. Ez valamikor 2000 körül történt, lehet Parti Nagy innen merítette az ihletet. De inkább lehet, hogy nem. Mármint az ihlet nem, mert ez megtörtént, így ahogy elmondtam.

Gyűlölöm a galambokat, ha írtam volna egy állatmesét, tuti a galambok meg a lajhárok lennének a rosszfiúk. Ennek ellenére továbbra sem tudom Pati Nagy prózáját felmagasztalni. Nem tudom miért, a versei alapján kellene, de mégse megy.
Túl népszerű lett már ez a nyelvi játék, túl közhelyes. Esterházy finomabban csinálta, kevesebb játék, kicsit több érthetetlen rész és ezzel, mint a szülinapos, lett „bölcsebb is talán”. Amióta az összes internetes újság (origo, index, 444, stb.), újblogger (nézzétek csak ezt pölö http://herizonford.tumblr.com/post/49940122085/a-nemzet…) meg Uj Péter így ír, önmagában már közhelyé lettek a próza mint táj, a nyelv mint cél, az abszurd mint egyetlen világos dolog jelszavak.

Elég ebből egy-két flekk, nekem tömény, mint a konyakos meggy rummal, erőltetett, mint a fajvédők hatalomátvétele. Jobb szeretem, ha rókatárgyakról, meg szódalovaglásról ír. Az szerintem jobban áll neki. Sárbogárdi Jolántól eltérően ez még hosszú is volt. Lassan olvasni meg nem láttam értelmét. Így szégyen, nem szégyen, idén ez lett az első könyv, amit félbehagytam a háromnegyede után. Majd még befejezem, de már jobban szenvedtem, mint a palomisták közé keveredett duplahősünk.

7 hozzászólás
marcipáncica P>!
Parti Nagy Lajos: Hősöm tere

Elnézést a szóhasználatért, de ez kurva jó volt. Ez a 20. oldal óta kikívánkozott belőlem szóval akkor ezzel meg is vagyunk.
Igazából ez is az a könyv volt, amit csak úgy fogtam és kivettem a könyvtárból, semmit nem olvastam el, se fülszöveg, se értékelések, semmit, és így is kezdtem bele, minden előismeret nélkül – ez a módszer általában a hatalmas pofára esésekhez és a hatalmas szerelmekre találáshoz szokott vezetni, jelen esetben szerencsére utóbbiról van szó. Alapvetően szeretem a szatírákat, de ami igazán megfogott, az Parti Nagy Lajos zseniális stílusa volt, ami úgy belemászott a fejembe, hogy két olvasás között (munka közben) végig az ő mondatai cikáztak a fejemben. A bizarr humorral átszőtt cselekmény olvasása közben pedig azt vettem észre magamon, hogy egészen hátborzongató, nyomasztó érzés kerekedik felül rajtam, úgyhogy a könyv maximálisan elérte, amit én egy könyvtől elvárok.
Imádtam elejétől a végéig, és naná, hogy nem értettem teljesen, én ehhez mindig hülye vagyok, de legalább bőven van motiváció újraolvasni a későbbiekben, illetve mivel szégyenszemre első olvasásom volt Partitól, meg is kezdem lemaradásom pótlását.

Emerencia P>!
Parti Nagy Lajos: Hősöm tere

A kortárs magyar irodalom egyik remekműve. Bizarr szatíra . Első könyvem volt az írótól.

1 hozzászólás
Annamarie P>!
Parti Nagy Lajos: Hősöm tere

Nem mernék mélyebb elemezgetésbe merülni, mert azt hiszem sokkal több minden van ebben a könyvben, mint amit az én galambnyi agyacskám felfogni képes. Viszont a hangulat, a humor és az egész bizarr társaság belém égett. Orwell-i utóérzéseim, és nyomasztó félelmeim vannak.
Akármennyire is nem az én stílusom ez a könyv, azért tisztán érzem, hogy Parti Nagy Lajos kivételes író. Mind a stílusa, mind az ötletei és humora egyedi és összehasonlíthatatlan.
Az író és a főhősének összemosodásának ötlete már Maugham Színház című könyvében is magával ragadott, Partinál még észveszejtőbbre sikeredett.

1 hozzászólás
danaida P>!
Parti Nagy Lajos: Hősöm tere

abcúg, galambdúc,
Parti Nagy te miket tucc!?

nem szokásom nagyon titkolni, PNL nekem nagy-nagy kedvenc de psszt, mert a padlásunkra a szobám felett befészkelt burukkfamília már régóta gyanús nekem és hát sose lehet azt tudni, vannak itt furcsaságok, ami azt illeti
mindenesetre ez jó volt, nagyon is, nemigazán emlékszem olyanra, hogy egy ilyen fekete mármint tartalmilag, bár engem a könyv már a papírborító alatt feltáruló koromfeketeségétől kezdve beszippantott disztópia ennyiszer megdolgoztatta volna a rekeszizmokat abszurditásával és nyelvi sziporkáival, legfőbb erényének pedig talán azt tartom, hogy nem tudnék egyet kiemelni, nagyon jól összerakott írás ez, PNL nem okozott csalódást
kedvenceltem is, naná, Tubicaazégbenazőőőőőőőőőőldlevelesbokorból..azt hitted majd nem, mi…

2 hozzászólás
Maya>!
Parti Nagy Lajos: Hősöm tere

Hogy röviden összefoglaljam: dacára a dacárandóknak, egészen a satöbbiig menően nagyon élveztem ezt a könyvet. „Anyag, mi? Mehet novellába, mi? Kicsit fölvizezed és hadd menjen, mi?”
És loptam belőle egy jó gondolatot: „ha mindenki rendfenntartó lesz, nem lesz többet rendetlenség” – holnap ki kell nevezzek valahol egy pár rendfenntartót.

15 hozzászólás
cseri P>!
Parti Nagy Lajos: Hősöm tere

Egyszer évekkel ezelőtt már elkezdtem ezt a könyvet, pár oldalig jutottam, mondom, mi ez a hüjjeség, galambok?? az, galambok, basszáj, és az eleje még csak semmi.

porcelánegér>!
Parti Nagy Lajos: Hősöm tere

Egy jó barátom ajánlotta, hogy mindenképp olvassam el.
Nos, nem lett kedvenc, sőt, olvasás közben néha csak meresztettem a szemem, hogy most ez hogy is van? Merthogy ez egy abszurd, szürreális disztópikus regény a galambok hatalomátvételéről. Ugyanakkor más motívumok is futnak benne, pl. az író és az elbeszélői én meghasonulásáról is szól. Mindezt rendkívül egyedi stílusban tálalja: a galambok zsargonja abszolút telitalálat; ha magyarul beszélnének, biztos, hogy tisztabúzát kívánnának nekünk, miközben megkerüljük őket a Hősök terén.
Pont ez a témabeli, stílusbeli egyediség miatt emlékezetes olvasmány, viszont rendkívül töményen sajátságos. Olykor már túl sok volt nekem, és néha egyenesen fárasztónak éreztem az újabb szóviccet, az újabb képtelenséget.
Befejeztem a könyvet, nagy sóhajjal arra gondoltam, micsoda egy agymenés, hogy ajánlhatta ezt nekem a barátom. Aztán pár nap múlva mégis én magam ajánlottam ezt egy másik barátomnak, mondván, ennél őrültebb és egyedibb könyvet sose fog találni. Hát ennyi, tolltársaim.


Népszerű idézetek

krlany IP>!

Továbbá a jövő olajágát nem lehet finggal letörni, azért fáradni kell, küzdeni, nekiugrani újra meg újra.

Kapcsolódó szócikkek: jövő
Evione>!

Pedig milyen puha, szép téli szó ez, hogy »kommandóskocsi«, mint a sült gesztenye vagy a bélmosónő.

28. oldal

Papusz>!

Jönnek a télnek zordon hawai,
hol van a nyár már, a szép tavalyi,
mikor elhúztak, mind el Hawaii,
sültek a trópus tejbenvajai.
Tubicáéknak nem volt más baja,
csak az ellátás, a mismás kaja,
örökké bambusz, banán, papaya,
hogy égnek állt a Tubica haja,
és így szólt: Renci, ma az Anny-bálon
az egyik bokszos pincért felzabálom,
nem bánom én, ha AIDS-es is leszek.
Te csak ne szarj be, édes kannibálom,
mondta az asszony, előbb megabálom,
s a grill-sós vízbe óvszert is teszek.

verdeleth>!

Lényeg a lényeg, senki nem alávalóbb a másiknál, legföljebb fölébb.

stermeczkygabor>!

Ronda hely a világ, Kelet-Európában pedig egy ezredvégi metropolis, egy ilyen összehányt szürkeállomány különösen érdes és türelmetlen, őrültek, fanatikusok és angyalok lakják, mint mindannyiunkat.

20. oldal

csend_zenésze>!

Isten tudja, hogy mi okból, talán a dekadens, fajalapú természetem miatt, én szívesen elnézegetem az őszt, ahogy zörög a levélbőr és csorog a lombokon az erőspista vöröse.

242. oldal

4 hozzászólás
metahari P>!

Azt hiszem, a saját szememmel akkoriban több garázdaságot nem láttam, ennyit pedig mindenki lát. Ronda hely a világ, Kelet-Európában pedig egy ezredvégi metropolis, egy ilyen összehányt szürkeállomány különösen érdes és türelmetlen, őrültek, fanatikusok és angyalok lakják, mint mindannyiunkat.

stermeczkygabor>!

A Hősök Teréről nemrég lőtték fel az ezer darab fehér óvodást.

(első mondat)

csend_zenésze>!

Nem egy nagyon okos teremtés, hanem ösztöni, és sajnos mindentől eldobja az agyát, aztán kész a baj. Olyanokra szokott rá, mint a melltartó vagy a Kiskegyed.

103. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Erlend Loe: Doppler
Maros András: Befutunk
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Arto Paasilinna: A nyúl éve
Douglas Coupland: X generáció
Leiner Laura: Valahol
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Homonnay Gergely: Puszi, Erzsi!