A ​pecsenyehattyú és más mesék 41 csillagozás

Parti Nagy Lajos – Banga Ferenc: A pecsenyehattyú és más mesék Parti Nagy Lajos – Banga Ferenc: A pecsenyehattyú és más mesék

Tizenhárom történetet választott ki különféle országok meséiből Banga Ferenc, a kitűnő grafikus, és ugyanazzal a lendülettel szemet-szívet gyönyörködtető képeket is rajzolt hozzájuk. A történeteket Parti Nagy Lajos, a virtuóz nyelvművész írta át vadonatúj, tanulságos és mulatságos, bölcs és huncut mesékké. Könyvükből gyerekek és tanulni vágyó felnőttek egyaránt megtudhatják, mire jó egy bolhabőr cipellő, valójában mitől sós a tenger víze, és hogy mi történt a portugál csibével a liszboai villamoson…

Eredeti megjelenés éve: 2008

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Magvető, Budapest, 2008
60 oldal · ISBN: 9789631426915 · Illusztrálta: Banga Ferenc

Kedvencelte 9

Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
egy_ember
Parti Nagy Lajos – Banga Ferenc: A pecsenyehattyú és más mesék

Nem tudom, hogy alszanak el a kis Parti Nagy gyerekek, ha a papa mondja az estimesét. Én biztos nem tudnék a röhögéstől.

>!
Ibanez MP
Parti Nagy Lajos – Banga Ferenc: A pecsenyehattyú és más mesék

Hát ez kész! Az elsőnél csak állt ketté a fülem, hogy miii ez, mik ezek a szavak, aztán magával ragadott. Méghozzá hogy :-D Van itt kérem jó sok humor, sok-sok nemzetség meséibe öltve, olyan időkből, amikor még …"a régifajta, faszenes tévé járta, nem a plazma, ültek, fűttőzködtek, mártogatták a nyelvüket a nádrumos teába." Sok-sok ravasz, tanulságos kis mese, ahol a messzi tűz is felmelegít (vagy nem?), s ahol az oroszok, „ezek a kórászkó falusiak csörgették az üres üveget, szítták az orrukat, álltak sorba megszokásból.”

Kapunk kapzsibunkó gazdát, meg lengyelt is, aki úgy gondolja, az asszony munkája megvetendő és kis semmiség, így helyet cserélnek, mert hát a férfiember „…magában penig azt gondolta, ezzel a szepéc kis teendővel végez egy óra alatt, aztán hanyatt vágja magát, s halivúd, nézi az Eurosportot.” :-D Aztán ott a magyar királylány, aki bolhát nevel, hogy különleges cipőcskéje legyen, s persze megsúgja a titkot a gróffiúnak, kit párjául szeretne (a király meg megkönnyebbül, hogy vége már a tolongásnak és mizériának). Aztán van portugál csibe, aki sokat olvasta a Piroska és a farkast, s farkas módjára mindent bekap :-D Aztán meg visszaköpdös, hogy „…Már úsztak a drága aranybútorok, hólyagzott a selemtapéta, sikoltoztak az udvari kisasszonyok, mikor a király belátta, ki az erősebb.” Aztán megtudhatjuk, mitől is sós a tenger, s azt is, hogy az ördögök bizony odáig vannak a disznóhusiért, s szinte bármire kaphatók érte, ha megfenyegetik őket: „No, akkor nincs disznóhús, zörrentette meg a teszkósacskót a szegény ember.” A róka itt is megjárja, itt nem holló és sajt, de perzsa kakas és ravaszság várja. A három testvérnél csak a legkisebb gondol az apjára, bár utána nem sokat tesz (mondjuk minek, ő nyeri a házat), csak „…nagy vidáman hadakozott a zivatarral az isten háta mögött, míg a kardja bé nem rozsdásodott, úgy éltek, amíg meg nem haltak.”

Az indus teknőc meg jól elázik a folyóban, az óriással folytatott küzdelmében (ismét a ravaszság győz): „Ahogy mondod, komám, felelte a teknőc, nézd meg, patakokban folyik rólam a víz.” S végül a címadó pecsenyehattyúk, akik szerencsétlen eszkimót pont a szükség elvégzése közben zavarták meg, mivel „akkorjában az emberek még kisebbek voltak s könnyebbek, nem ám kövérek és kólaszagúak, mint máma, így eshetett meg a gamatság, de oly hirtelen, hogy még a bundanadrágját se volt érkezése felráncigálni.” De rosszul jár ám az egyik liba, akarom mondani hattyú :-D

Minden jó, ha a vége jó, sok humor és modern átdolgozás a javából :-D

>!
DaTa P
Parti Nagy Lajos – Banga Ferenc: A pecsenyehattyú és más mesék

Cserhalmi György előadásában hallgattam, ebéd készítése közben. Elvarázsolódtam. A csirkét meg majdnem odaégettem, mert csak a történetekre figyeltem…

1 hozzászólás
>!
Sicc
Parti Nagy Lajos – Banga Ferenc: A pecsenyehattyú és más mesék

Parti Nagy Lajossal hadilábon állok. Nem olvastam még tőle felnőtt könyvet, csak beleolvastam a Fülkeforba, és nem jött be a stílusa. Viszont a Felnőtt gyerekirodalomban szó volt erről a könyvről, ezért elolvastam belőle egy mesét. Hát nagyon jókat derültem. Szóval igazából tetszett. Jók a szóalkotásai, a humora, csak egyszerre sokat nem tudtam tőle olvasni, mert fárasztó. Ezért is tartott eddig ezt a rövid mesekönyvet elolvasnom! :):)

2 hozzászólás
>!
cippo IP
Parti Nagy Lajos – Banga Ferenc: A pecsenyehattyú és más mesék

Hát, szégyenszemre hangoskönyvben, cserébe viszont összedobtam egy felfújható gumimedencényi mennyiségű tiramisut, amíg hallgattam. Úgyhogy örömforrás az egész családnak. Csókolom úgy a Parti Nagyot, mint a Cserhalmit összevissza.

3 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Parti Nagy Lajos – Banga Ferenc: A pecsenyehattyú és más mesék

Ez fantasztikus.
Hihetetlen ez a stílus.
Messzi gyermekkoromat hozza vissza, sírni tudnék az örömtől, meg a sok mosolygástól.
Ha lehetne, felolvasnám mindenkinek.
Kíváncsi lennék, milyen lehet Cserhalmi György előadásában, mert neki is csodálatos a hangja, és amúgyis nagyon szeretem.

>!
borga
Parti Nagy Lajos – Banga Ferenc: A pecsenyehattyú és más mesék

:D Ez ám a népmese, nem vitás. Mert hát mindenki magára ismerhet, ők is csak olyanok mint mi, mindenki nézi a tévét, még ha kályha, akkor is. Tán még az egérke is nézte volna, ha nem kellett volna nagyhirtelen férjet találni az úri lányának.
Imádtam a szóhasználatát, még ha egy részét csak sejtettem, mit is jelent, bár a pungacekkert már kibeszélték. :)

>!
Miamona
Parti Nagy Lajos – Banga Ferenc: A pecsenyehattyú és más mesék

Hát ez BŐDÜLETESEN BITANG JÓ! :) Tagadhatatlanul nagy szerepe volt ebben a fergeteges élményben Cserhalmi Györgynek is; egy semmi poént nem tartalmazó szimpla mondatán is akkorákat tudtam fetrengeni, hogy ihaj! :D És hát jó moly naftalinig tanul, így tudtam meg többek között azt is, hogy a nem kólaszagú eszkimóvadászok fuvolacsontúak, és hogy a föld kerekén nincs hatalmasabb az egérnél! :) Parti Nagy Lajos! Partizunk mi még! :)

14 hozzászólás
>!
Mazsola_78 P
Parti Nagy Lajos – Banga Ferenc: A pecsenyehattyú és más mesék

Az első mese után majdnem félbehagytam az olvasást, mert az nagyon nem fogott meg. Milyen jól tettem viszont, hogy még beleolvastam a másodikba is! :) A többi tizenkettő mese nagyon tetszett, a stílus, történet, humor mind nagyszerű. :)

>!
sztimi53 P
Parti Nagy Lajos – Banga Ferenc: A pecsenyehattyú és más mesék

Még mindig kitekeri, facsarja a nyelvünket, mégpedig oly mód, hogy ha irigy lennék, elöntene a sárgaság csunnyán, és ezek a mesketék közelebb hullámoznak hozzám, mint a Balaton, a szívemet, mely olyan keményen állt hozzá, mint a fagyott kutya lába, megpuhították, főleg nevetés, kuncogás mián. Még akkor is, ha van benne utánérzés (pl. a kedvencem http://moly.hu/idezetek/11461), ami persze nem baj.
Cserhalminak puszi a borostáira a felolvasásért. Ma éjjel ez volt az esti mesém, most álomra hajtom fejem és az új bolhabőrcipőmmel álmodom!


Népszerű idézetek

>!
egy_ember

Megörült az énekmondó, mindjárt fogta kis pungacekkerét,és útnak eredt a manóval. Mentek hét nap, hét éjjel, elszaggattak hét pár kávészín bocskort, mibe az indiánok jártak hajdan, mígnem egy mélységes mély szakadékba értek. Abban hömpelygett egy nagy folyó, úgy hítták pont, mint a krumplibogarat: Kolorádónak.

5. oldal Az énekmondó

26 hozzászólás
>!
egy_ember

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer az Egyiptusok földjén egy kalifa, akinek volt egy ivócimborája. Volt száz is, mivel egy kalifának temérdek cimborája van, ivó is meg nem is, de egy volt köztük, akit Abu Navvásznak híttak, és jeles tréfamester volt. Egy téli estén ültek a tévé előtt, akkorjában még a régifajta, faszenes tévé járta, nem a plazma, ültek, fűtőzködtek, mártogatták a nyelvüket a nádrumos teába.

9. oldal A kalifa és a tűz

1 hozzászólás
>!
egy_ember

A pecsenyehattyúk

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy eszkimó, zsokéforma, cickány kis ember. Odakünn vadászgatott a tundrán, s reájött a szükség. Na, gondolta, keres magának egy félanvaló helyet.
Egy tavacska kües partján sárga kalibát pillantott meg, afelé iparkodott, méghozzá sebesen. Hanem a tákolmány be volt zárva lakattal, mind a női, mind a férfi fertály. Az eszkimónak nem volt ideje tépelődni, hanem bérontott a parti sásba, s lekuporodott haladéktalan.
Ahogy felsóhajtában nézelődik ott, egyszer látja, két pecsenyehattyú úszong feléje a tavon, kékhatú, fehérmellű, tekert nyakú. Csőrük, mint az ütvefúró.
El volt rejtekezve jól ez az eszkimó, a hattyúk nem látták, ő viszontag látta őket. Oly közel jöttek, hogy egyszer csak, megkapta a lábukot, mert a vadász guggoltában is vadász. Egyik kezével az egyiknek, másikkal a másiknak ragadta meg az erős csüdjét, éppen mikor készültek a levegőégbe felszállani.
De nem csak készültek, hanem abba a helybe magukkal ragadták a vadászt, nem volt apelláta. Húzta volna őket lefele esze nélkül, de a hattyúk nagyon erősködtek, s addig gyürkőztek, addig heppenkedtek, míg fölszállottak.
Akkorjában az emberek még kisebbek voltak s könnyebbek, nem ám kövérek és kólaszagúak, mint máma, így eshetett meg a gamatság, de oly hirtelen, hogy még a bundanadrágját se volt érkezése felráncigálni.
Hej, azt a nyolclövetű halnyúzóját, most mi lesz, teperkedett a szegény vadász.
Suhant alattuk a tundra, ragyogott a zöldje, kék tavacskák pöttyözték, s bízisten gyönyörködött volna ez a vadász, ha nem fázik a pucérkája, s ha nem fél, hogy mi lesz ennek a szálladalomnak a vége. Mert látta már a messziségben a nagy kékséget, az Óperenciás tengert.
Na, ha ezek az én zsákmányaim a víz fele tartanak, hogy megpihenjenek szokásuk szerént, nekem befellegzett, gondolta magában.
Jobb lenne annak előtte visszajutni az anyaföldre, de legelébb a nadrágomat lenne jó fölhúzni. Csakhogy ha az ember negyven rőf magosban két lebegy madár csüdjébe kapaszkodik, épp annyi szabad keze van, mint egy kavicsnak.
Úgy okoskodott, úgy eszelődött, hogy két hattyú még elbírja őt, de egy már aligha. Ennek okáért ha az egyik jószágot elereszti, a másikkal csak elbír, azt csak leszállintja a földre, még mielőtt a tengerhez érnének. S akkor a szabad kezével a nadrágját is fölhúzhatja végre a prémköpeny alatt, mert tudta ez az eszkimó az illemet.
Így is történt, elengedte az egyik hattyút, ha ugyan hattyúk voltak, nem griffek vagy angyalok. Erre a másik szépen leereszkedett vele, mert egymaga el nem hordozhatta, akármilyen fuvolacsontú volt is ez az eszkimó vadász.
Mikor az utolsó minutában, a tengerpart rózsás fövenyére lebucskázott, kezében a fáradt madár csüdjével, nagyon megkönnyült a szíve. Belátta, hogy akármennyire a zsákmány kommandírozza is a világot, jobb egy hattyút fogni éltében, mint holtában kettőt.
Azzal fölállt, rendbeszedte a viselő ruháját, megrángatta a puskáját, s boldogan élt, amíg meg nem halt.

57-58. oldal

6 hozzászólás
>!
Sicc

Magában penig azt gondolta, ezzel a szepéc kis teendővel végez egy óra alatt, aztán hanyatt vágja magát, s hálivúd, nézi az Eurosportot.

25. oldal

2 hozzászólás
>!
egy_ember

…üld a dzsakuzziban, vakargatta az aranyszőrű paripáját. Volt továbbá hat pónija, azzal húzatta magát föl-le a kertben.

41. oldal Az ördög darálója

>!
imma AP

A vénember odabe épp a kicsi vacsoráját eszegette, guggolt a tévé előtt, úgy vette a szájába a rizst, mintha a múló időt költené el, aprónként és alaposan.

14. oldal

>!
Sicc

A róka éhes is volt, ideges is, felfalta a tyúkokat mind, de tyúkgrófokat, tyúkhercegeket, infánsjércéket, az egész majorságot, aki csak ott kapirgált a vip-pitvarban.

36. oldal

>!
danaida P

Ahogy Liszboa városába ért, hol a király lakott, fölszállt a híres villamosra. Utazgatott, nézgelődött szúrós szemmel, egyszer csak jött a kalauz, kérte a jegyet. Eltátotta a száját a csibe, hogy ki ez és mit akar, s azzal a mozdulattal be is kapta a szegény kalauzt, de posztóstul-likasztóstul.

35. oldal, A felfuvalkodott csibe


Hasonló könyvek címkék alapján

Adamik Zsolt: Bibedombi szörnyhatározó
Kiss Ottó: Ati a tükör mögött
Erdei Zsolt: A bátor Tűzmadár és a kis Üstökös
Kassovitz László: Pamacs elszökik
Salusinszky Miklós – Győri Hanna: A titokzatos levél
V. Kiss Orsolya: A pelikán, aki olyan kapzsi volt
Tasnádi Emese: Városi legendák
Radnóti Blanka: Borisz, a szuperhős
Lázár Ervin: A kalapba zárt lány
Kiss Ottó: Szusi apó erdőt jár