Angyalstop 8 csillagozás

Parti Nagy Lajos: Angyalstop

„A nyelvnek gyúrható anyagként való szemlélete és főleg gyakorlata, illetve ennek a gyakorlatnak a sikere és elterjedése azt eredményezte, hogy ismeretelméleti kétely fogalmazódott meg nemcsak a nyelv uralhatóságát, de az olvasói aktivitás irányait illetően is. Ugyanis a nyelv töréseiben felszabadult olvasói helyek kétségbe vonták az értelmezés és olvasás lezárhatóságát, a jelentésadás feltételévé az vált, hogy egy következő olvasás majd érvényteleníti is azt. A Parti Nagy-szövegek ennek az elvnek a működtetésével olyan labirintussá álltak össze, amelyeknek határai egyrészt az olvasói aktivitástól függnek, másrészt lezárhatatlannak bizonyulnak, hiszen a magyar irodalmi hagyomány egyes szövegei is beleíródnak, azokat is olvassák. Ennek az intertextuális labirintusként működő szöveguniverzumnak éppúgy része lehet a magyar irodalom legrégebbi szövegemléke, mint mondjuk Berzsenyi, Vörösmarty, Petőfi, Arany János, Ady és Kosztolányi egy-egy szövege, verssora.”
Németh Zoltán

Eredeti megjelenés éve: 1982

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Új termés

>!
Magvető, Budapest, 1982
90 oldal

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
latinta SP
Parti Nagy Lajos: Angyalstop

    Ezeken a tíz év alatt termett/teremtett szövegeken érződik, hogy az akkori fiatal szerzőnek dolga van a nyelvvel:
    Nyelvel.

    Meg a verssel.

    Versel.

>!
szöszmösz I
Parti Nagy Lajos: Angyalstop

Fura. Néha úgy érzem, hogy Parti-Nagynak elképesztő nagy tehetsége van a versíráshoz. A rímei jók, a metrum érzéke jó és hatalmas a szókincse… csak az nincs meg amiről írhatna.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
szöszmösz I

Jön le a pásztor a hegyről
Ballag a hegyre a költő
félúton Ünnepi Könyvhét.

>!
Leoni I

Ujjaim kibogoznád

ujjaim kibogoznád
ha eljuthatnék hozzád
és várnál kaviárral
suhogó zöld madárdal
lugasával

színezüst halat adnál
ott állnék asztalodnál
napfény és hajad méze
hullna a terítékre
végre

>!
szöszmösz I

Minden bizonnyal nyáresti éj van.
Igy. Amúgy
szurokba merült a nappal
kipállott szájú szónok az este.

>!
Alessana

álmaink másfélszobás műanyagkilincsei

75. oldal - félig foncsorozott

>!
Alessana

Szabad ide az Ön koffere mellé
helyeznem
egynémely gesztusom?

27. oldal - Beszállás

>!
kornél

Hogy megszűnt

Hogy megszűnt
a magántulajdon,
nagyokat röhög a tulajdon
magán.

Legyen miközöttünk
egyenlőség!
Stan és Pan
a mérleghintán
kiabál.

>!
Leoni I

Angyalstop

Hó esik, hogy máshogy kezdődhetne
vers, este, tél, taplóig ázás,
magasan dübörögnek az angyalok,
szájukban kék fürdőszobák és szőke samponok,
szárnyuk alatt tépett staniclik,
hullahó, hullahó,
mesebeli álom,
kékre fagyott arcomat füstbe bugyolálom,
valaha volt bohócom, az rángatta így
madzagra járó kezeit, van csörgősipkám:
hajamra hó fagy, fejem rázom,
eldübörögnek az angyalok,
törött üveg pereg, pereg,
akváriumban két keszeg,
kátrányban két szemed,
törött üveg hajad, hajad,
hó, utca, aszfalt, burkolat,
épp fölkent forró burkolat,
törött üveg pereg, pereg, távoli arcod
talán bitumen sírós buboréka csupán,
elszállok odáig angyalstoppal akár,
útról az útra, hóból a hóba,
hétfő van, kedd van, szerda, csütörtök,
nőnek a versek, a holdak, a körmök,
Piaf az orsót pergeti lágyan,
sült tököt eszel a félhomályban,
ó, bundával az égnek a mérges tanyák,
persze, hogy kiröhögik az éjszakát,
de az úton a kegyes angyalokra várva
a forralt borról áhítattal illik énekelni, áve
meleg, szegfűszeg illatú pára, áve virágos iromba
bögre, bújj tenyerembe vörösödve,
mert ötfele szétfagy a kesztyűm,
és állok és állok, az angyalok eldübörögnek,
lehetnék betlehemes-kucséber,
hasamon lóghatna narancsos láda,
ringathatná benne a kisjézust Mária, hiába,
az angyalok ajtaja zárva, hiába,
reflektor-karikásuk cikkan, porzik a hó, és
porzik a kedvem, cukorban térdepelők, kása
fővéséből levegővétel még nem vacsora, majd
ha meleg konyhádba elérsz, fagyott inged
hátadról akkor akaszd le, csukd be, mint
ablakot, kicsi oltárt, misekönyvet, izzadtságod
majd kályha mellett lecsörömpöl,
majd ha a konyha, majd ha az ing,
majd ha a kályha, majd ha a majdha,
az angyalok győztesen dübörögnek,
december úr üveg-ökreit hajtja,
suhint alájuk üveggyapotot …
otthagyom az úton hó-figurám, szemafor-kezű
hó-figurám, távolodom a kamerával,
látom angyalországot nagytotálban,
cukortél, cukorút, cukoreste, cukornyugalom,
látom angyalországot képeslapon.

Kapcsolódó szócikkek: kucséber
1 hozzászólás
>!
Leoni I

Piros vonallal

"Bennünket jelölsz, ha elkülöníted
pontosan, ami még te vagy" (Bertók László)

A síkon itt is, ott is vonalak,
gondos műmárvány-erezések,
és mégis, csak az elkülönülés.
Piros vonallal részed.

Vízfesték várak árkai
kiönthetnek, az akvarell
részednek nem tud ártani.
Olaj. Víz nem takarja el.

Lúdbőrzik rajta, hígan fogja át,
gonosz-ijedten támad és kerül,
hullámzik, borzong, kelleti magát,
s elpárolog majd. Vagy mellésűrül.

1 hozzászólás
>!
Alessana

leveti szigorú
optikumát,
nézi a felhők
panoptikumát

7. oldal - Szelíd tájban, fél korsó hiány

>!
kornél

Krétapálya

Elmosódó gombfocipálya,
válogatottként apa télikabátja,
fekete albertflórián száguld for
gentleman után, repülnek géz-kapuk,
az első Fecske vasstamással a vécé
ablakában, a park szaga, mikor
haza, lappadt boxkesztyűk illata, egy
Liston-kép a tornazsákban, a bal
csapott, a lámpa-ring, hol listonként
kering, a szégyen, ha gimnazista lányok
nyihognak éppen akkor át a parkon,
a taknyos őszi alkony, tokája dupla
holdja és a svájcisapkazöld tanév,
a surrogó viharkabát edzés után a
parkon át, a meccs, hol ütik a fejét
belharc helyett, az átírótömb-versfüzet,
előbbről balett-termek lányszaga, egy
zongora, a balettiskola, kezdő tanárnő
kiskabátján lila fenyvesikettő, a
németóra, a terv, hogy halkan kopogtasson,
ne hallja meg a csontsüket kisasszony,
s mehet haza, megint a négyes
tornajegy, az első rendes tornanadrág
gumis helyett, a bánat, nem lett ma
sem soványabb, a box után, kivonják majd
e sport alól, mégse jó bármi, hogy
megtanuljon rúdra mászni,
hát bandukol, lábát a tornazsák
veri, hátát az este kesztyűi, fél, pedig
hátralesne, oly túltömött az ősz,
füstölgő, nedves Fecske, a krétapályán
félidő, az összecsörrenő fradi komoly
tócsákban nem tud játszani, a parkon
túl a konyhaasztalok, hol később
nagy csaták, a császársárga ház
személyhajó, elringató a lépcsőházban
minden éjszaka idősebb nyúlemilné
pézsmaillata, és van idő, míg
kiderül, hogy Verne: zsül, odébb
trafik, trafó, török cukrászda, de
srégen át a park, ismét a park, hiába,
hol ősz, hol boxedzés után haza,
lefröcsköli egy varszava, a köd, hol
kesztyűk úsznak el, hol pontos pályák
áznak el, vívatlan meccsek vesznek
el, hol őt és csapatát magasba úgyse
dobnák, hatvannégy ősze? hatvanháromé?
irdatlan mackónadrág.


Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Fodor Ákos: Dél után
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Lehet
Fodor Ákos: Szó-Tár
Fodor Ákos: Akupunktura
Simon Márton: Dalok a magasföldszintről