A ​vak murmutér 89% 16 csillagozás

A menyasszonynak a háztűznéző alkalmával a falu végin tüzet raknak, azután ugráltatják oda s vissza, hogy a láng megporkolja alfelül, nehogy szőrös maradjon. Hijják eztet depilángnak s depilángozásnak, valamég pörzsölésnek es. Az tűzugrállás megóv általában es sokféle bajtúl, például nem lösz valaki balhás vagy rühös. Jó továbbá törésre, lábfájásra, szeplőre, kelésre és fekélyre.

58-59. oldal

Igen jeles a Nemere szél, ama mérges szél a székelyeknél, melly még az embert es megöli, s Nemere hegyétől ront alá, ki a székelyek ős atyjárúl vagyon elnevezve, az óriásrúl, az ki más nevin Nimród. Nemerének hideg szele / fú eggy kalászod rétre le / attul rózsám mégsem fázik / sőt inkább megpirosodik, mondgya a nép ajaka. Tót szélnek hínak eggy kárpátoki szelet. A szellő a szélbűl vagyon kitsinyítéssel, szellet szavunk penig a huszita bibliafordítók alkotása a latin spiritus, azaz szellem, lélek megnevezésire. A szelleti e szerént: szellemi, ihletett. Tisztesség ne essék szólván, szél még, Ballagi után mondval, az belekben keletkező könenyféle bűzlég, ki bélgáz, s vagy az torkon fel böfög vagy az alfel nyíláson hangosan s halkan kitódul. Tudni kell, a köneny másik nevin hidrogén. Bútsúznak tűlem a szelek / köhenni se merészelek költé Balassi Bálint. Katona Józsefünknél Királyi széke kárpit / zsinórival beléje fojtom a / szelet. Mikes Kelemen pedig ezt jegyzé föl: Az íródeák ebéd után tánczba viszi a mátkáját, az, ki es a táncz közben örömiben eggy kis szelet talál botsátani.

154-155. oldal

Midőn az Úr 1999edik esztendejében e munkátskára a Café Bábel folyó-irat fölkért volt éngemet, legelőbb úgy hántam le magamrul, mikép földikutya az kempingnadrágot. És kérdém föl-bújtómat: hát mi nem föld, víz, tűz és levegő, hékám? No ugye? Ha penig minden az, amint tény-való, hogy a kordovány tsudába lehet errul. ergo a bármirűl, horribile dictu: a mindenségrűl írni? Kinek vagyon arra fejül-látása, még ha tán sasmadár es vagy igyenesen Jurij Gagarin? A világ mint olyan? Hát lehet vajjon azt? Nem lehet. De minekokáért nem lehet, által- és általjárá elmémet az édes-rúth motosz, a nyelvi tsáb, mint vak murmutér a maga föld-méllyi járatait, s nyugtom nélkül rágtsállott, hasbeszéllett napestig, mint cafédaráló, kit viheder hajt.

5. oldal

Az, ki tolja a szelet, az hejábavalóságokval foglalkozik.

156. oldal

Olyik mesében a szél vára valamelly magos ormon székel. Ez eggy merő kűszál és üvegpánczél. Odabenn tartsa a Szélanya fogdában a küssebb forgószeleket, s ha olykor éhesen kibotsátja őköt, azok, mikép szárnyas égi pitbullok, jól kidörömböznek, s az, ki vélük szembe jön, azt lepotsékezik, alátaszítják a meredekön. Zólyom és Liptó között ilyen szarbúbnak mondták az Ördög menyegzője nevű hegyormot, ki a forgószél örökös hazája híriben állott. Ha nagy szél vagyon, emiatt mondgyák, hogy rosszul húzzák az ördög menyegzőjin. A Szélanya eggy rúsatlan-mosatlan, hörtsökös, hordó vastagságú nő, czilámpás hajzattal, koczkás szoknában, melly riszáltatván furtonég tsak zúg. Ül a sokkapus szirtbarlangja előtt, ahun mahomet fiai, a szelek ki-bejárdoznak. Nízi videjón a világot.

A föld továbbá úgy es értve föld, hogy magyar föld, angol föld, román föld, szlovák föld, szerb, horvát föld, etc. Czigány. Zsidó. Kurd. Palesztin. Tuszi. Hutu. Hottentotta: Ez a föld, melyen annyiszor apáid vére folyt. köv.

15. oldal

S mondgyák még az szerelem fészkit kemenczének, katlannak, kályhának. Innent vagyon ama találós kérdés: Fekete küsasszony hófehér szobába vékonyat vastagot dugnak a lukába? S erre felelet, hogy hát a kályha. A folklore-ban kinek meggyullad a pendele, az legének után jár. Vasban úgy mondják a tűzre tevést: a tüzet megbagzani. Máshon a tüzet megpirkálják, megkurdálják…

51. oldal

A meláncholicusra jól hajaz a potsla üdőnek komorsága őszvel, valamég a fekete epe, a testi lép, az ólomnak színe, etc.

14. oldal

Hát így lött a földvel, bevégezhetetlenül. Pergettem, tapasztéroztam, símogattam, de akarhunnét fogtam, tsak ment ki a markomból, mikép a rossz gölöntsérnek, s nem leve korsó. Viszontag maradt az agyag, a gyámbászkodás abban, hisz vagyon-é jobb, mint el molyolni eggy porhanyó szócikkben? Mert ugyan igaz, hogy ha minden az, akkor semmi sem az, de vica versa detto. Az én ciceróném tsak beszéllett az gyomromban, bárgyongott, akar a motolla, nem volt néki drága semmi. Eccő este lett, eccő reggel lett. Rám dűlt eggy nehány szótár. Azután hallottam: halkul a hangja s kornyad, nagyon el vagyon töltekeződve. Annyit torkoskodtam, pajtásom, mint az vizi hüvelvény, és eltöltem mikép a hold. Még rúg-kapált nehányat, mi után nem szóla többet. Hé, ráztam vóna föl, hé, most meg itt hagyol? De hejába. Hadd aluggyon monta, s lehajtotta elülső lábaira a fejezetit.

27-28. oldal

A mennyei seregek az angyalok. Swedenborg, ki vélök bizonítottan beszélt, úgy mondgya, hogy termetükre nézve szakasztott emberek, arczuk, szemük, fülük, mellük, karuk, kezük, lábuk vagyon. Mundérjok nintsen, az saját kedvök és belátásuk szerént öltöznek, tsupán a legbelsőbb menny angyalai ruhátlanok. Egész seregletöket Dionüszüsz Areiopagitész számlálta meg 500 körül Krisztus után és szortérozta chorus szerént. Innét tudni, hogy kilencz kórus, háromszor három angyaltsoportozat azaz három triád veszi körbe az Úr lakhelyit. Ott vagynak többek között az kerúbok és szeráfok, azután a hét arkangyal, közöttök Gábriel, Mihály és az őrangyal Ráfáel. S ottan pesegnek az temérdek angyalok, megannyi selempóstás, kik az voltaképeni hírvivők, s kikvel az fődi ember legelébb találkozhatand. Őkelmék már az 4. századtól ditsfény és szárnyak által vannak övezve, kezükben kürt, hírnökpálcza, lángpallos, liliom, mobiltelefon, pálmaág. Mondgyák, minden gyereknek megvagyon az maga angyala az égben, tán ebbül jön, hogy szeretnek gyermek képiben ábrázoltatni magok es, melly ábrázat az barokk puttóban nyerte volt el végleges formáját, amaz sütnivaló, kövér ötsikében, ki pedofilok kedvencze. Mondgyák még Heródes-puszinak es.

147-148. oldal