A ​fagyott kutya lába 111 csillagozás

Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába

Az év egyik kiemelkedő irodalmi eseménye Parti Nagy Lajos régóta várt, új kötetének megjelenése. Az elmúlt tíz év novelláit bemutató kötet grammatikai térben kirajzolódó világ különös feszültséget teremt az olvasóban. Egyrészt megörvendezteti a nyelvben megbújó lehetőségek végletekig feszítésével és az új jelentésű szóösszetételekkel, másrészt szembesíti azokkal a mélyen tragikus mindennapi tapasztalatokkal, amelyekben mindannyian élni kényszerülünk…

Eredeti megjelenés éve: 2006

Tartalomjegyzék

>!
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2010
226 oldal · ISBN: 963142538X
>!
Magvető, Budapest, 2009
226 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425383
>!
Magvető, Budapest, 2007
226 oldal · ISBN: 963142538X

1 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 13

Most olvassa 11

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

>!
fióka P
Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába

Szómágus. Kaméleon. Varázsló.
A fagyott kutya lába, a Grátisz Dolórisz, A hét asszonya és a Nyelvtanulmányfej csemege volt, grammatikai kulináris élvezet. Az ember szopogatta a szavakat, mint a csirkecsontokat, az íz szétomolt a szellemi térben, még az ujjaid hegye is élvezte a szöveget.
A nagy röhögések és abszurdumok mellett elképesztő, hogy mi magány és fájdalom lakik ezekben az írásokban. Te is lehetnél. Lehet, hogy vagy is, csak más a miliő s fel sem tűnik.
Nagyon jók voltak. Felettébb ajánlatos olvasmány.

>!
latinta SP
Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába

    Meg lehet engem kövezni. De én akkor is bírom ennek a későbbi Jolánnak bővérűszókincsű Lajosnak az írásait. (Csakazértis de-vel kezdtem a mondatot.)

    A meghökkentően alantastól tud ő a tizenhathetedvalahanyadik századi régmagyar (nem rög!) nyelvezeten át a kenyaiaktól eljutni egészen szinte az itáliai irányba törekvéstől a téeszhotelen keresztülzaporozsecezve a Kárpátok ölelte gyógyfürdőig.

    És bár a történeteket nagyon okos változatában (https://moly.hu/kiadasok/349663) volt szerencsém olvashatni, kisebb megszakításokkal, azt azért észleltem, mintha nagyhirtelenjében egy mikszáthi A jó palócok-idea is bevillant volna: merthogy a történeteknek van visszatérő szereplőjük, meg az elbeszélő is meg van áldva a maga anekdotázgató – bármely stílusregiszterben megszólalni képes – hangjával.

    Ám az azért mégiscsak feltűnt, hogy beleestem egy csapdába, jelesül a huszonkettesbe, hiszen itt a Mikszáth tizenöt darabjához képest héttel több volt, de nem bánom.

>!
pepege MP
Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába

A hét asszonya és a Nyelvtanulmányfej című írások voltak a kedvenceim. Ilyen nyelvi bravúrokra csakis Parti Nagy képes. (Gatyeszom luketmízed, mi?).

>!
kalypso
Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába

A lelkem mélyén minden kortárs írótól olvasott kötet értékelését azzal a vallomással kezdeném, hogy nem kedvelem a kortárs irodalmat, de mostanában valahogy jól sikerült válogatnom, s ezáltal csökkent a majdnem felelőtlenül tett kijelentés igazságalapja. Egy másik könnyelmű megnyilatkozás – festem a hátamra a céltáblát –, amelyet általában sikeresen kapok el a grabancánál az utolsó pillanatban: nem szeretem a magyar irodalmat. Úgy cakkpakk. S akkor jön nekem egy Bodor Ádám, Krasznahorkai, vagy most éppen Parti Nagy Lajos, méghozzá jókora adag rádöbbenéssel, hogy tulajdonképpen mit is nem szeretek? Az ismeretlent?
Érdekesen alakult, hogy a könyvet egy másik, impresszionista festészetről szóló tanulmánykötettel váltogatva olvasgattam, ugyanis ez az elbeszélésfüzér is egyfajta impresszió-gyűjtemény, benyomás-tár volt számomra. Ne várjon az ember hegyeket mozgató, világmegváltó cselekedeteket, meg filmvásznon pörgő jeleneteket, egyszerűen kényelmesedjen bele a novellákban megfestett egy-egy képbe, élvezze az író önfeledt, időnként groteszk humorát, nyelvi játékait. Utóbbiak a kötet vontatóelemei, az élen járók, azok a pluszok, amelyekért máris megéri elolvasni Parti Nagy írásait (az itt összegyűjtötteket biztosan), bár az olvasónak néha olyan érzése támadhat, hogy az író addig csűri-csavarja ezeket, még a végén helyenként kissé idegesítővé, túlírttá válnak. Szerencsére sok ilyen esettel nem találkoztam, egyébként meg nagyon helyén voltak a dolgok, az író sziporkázott, csodás volt olvasni. Utolsó szó jogán talán még megjegyezném, hogy A szerencse csapása c. elbeszélés állt hozzám legközelebb, amelyben a hölgyek többsége ugyanúgy magára ismerhet, ahogyan ez velem is megesett, alapprobléma: a női agy végtelen számú kombinációja idiotizmusra kódolva. Imádtam!

>!
gab001 P
Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába

Az első pár oldal annyira sokkolt, hogy majdnem abbahagytam. Valami egészen másra számítottam. Aztán úgy döntöttem, hogy majd a második novella után döntök. A többi már nem volt annyira szabadszájú. Érdekes, hogy utólag az első novella lett az egyik kedvencem a kezdeti fenntartásaimmal együtt. Maga a kiadás megkönnyíti az olvasást, pont ideális a betűméret és a sortávolság, jó kézbe venni és belefeledkezni. Nagyon különbözőek a történetek, bár vannak összefüggések időnként. Tetszett, ahogy a szerző játszott a szavakkal, hangulatokkal, érzésekkel és érzékekkel. Hétköznapi és kevésbé hétköznapi emberi sorsokkal találkozhattam. Sokszínű és időnként meglepő írások.

>!
Magvető, Budapest, 2006
226 oldal · keménytáblás · ISBN: 963142538X
>!
peters P
Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába

Olvasom-olvasom, a szavakat külön-külön értem, néha még a mondatokat is, de úgy a harmadik után megszólal belül egy hang: ez most mi a fenéről beszél??? Aztán lassan, sokszor az utolsó mondatnál hirtelen kiderül miről szólt a történet. PNL zseniálisan ír, de a figyelmünk nem kalandozhat el fél bekezdésnyire sem, mert különben soha nem fog összeállni a végére!

>!
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2010
226 oldal · ISBN: 963142538X
>!
berg
Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába

Rövid írások, hosszas tartalomjegyzékkel/bevezetővel, amikkel nem igazán tudtam mit kezdeni az adott novella elolvasása után sem; önironikusan megkérdőjelezték a különösebben amúgy sem jelentős teljesítményt. Mikrovilágok, melyek „kis részletekben” bontakoznak „ki a nyelvhomályból” (Van baj mindenhol). Kosz, szegénység, kimerült, megalázott emberek dögivel. A Bányamosodás és a Varádics című novellák témáját, megvalósítását harmonikusnak éreztem a formával, ezek a kötet közepén a csúcspontot jelentették. A többi írás (előtte, utána) már nem ilyen szerencsés csillagzat alatti. A Zártlánc-ot nem tudtam végigolvasni, konkrétan émelyítő; a Testaranyozó, a Hiénaesztrád zsákutca. A kötet végére került írások egyre kisebb képet fognak be, a Teufelhúr, az utolsó novella kivételével, ami kicsivel tágabb horizontú (messziről Adyt, Móriczot idézte nekem), de részeg gajdolásba fullad.
Nemcsak az ábrázolt világ, hanem maga az ábrázolás is tehetetlenül vergődik, a sokfélesége ellenére. Mintha nem lenne önazonos az ábrázoló. Vannak benne költői pillanatok, belekeverve valamibe, amiből nem lett egy jó novella. Így nagyon nem élveztem az egészet.

>!
Nikolett_Kapocsi
Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába

Szokatlan formában szokatlan tartalom. Tetszettek az egyes novellákhoz tartozó hosszas bevezetők és a tartalomjegyzéknek álcázott rövid összefoglalások. A novellák mindegyike alapvetően ironikus, abszurd, teli groteszk, furcsábbnál is furcsább szereplőkkel. Bravúros nyelvi megoldások, zseniális szófordulatok, igazi kis csemegék. Ugyanakkor az én ízlésemnek már túl sok volt a trágárság, az obszcén szavak és a naturális ábrázolásmód, az első novella kifejezetten sokkolt. A Lugas időtlen novella viszont kifejezetten tetszett.

>!
NoirDésirer
Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába

Keservesen sötétszürke, mint az áthatolhatatlan, alattomos köd, mélyvörös, mint meleg vér, a nehéz szagú hús, lágy kanárisárga, mint az elmúlt fiatalság dicső emlékei, a tenger illata egy sós szélfuvallatban, élénk narancssárga, mint az örökké ismétlődő vasárnap délutánok, hófehér, mint az ártatlanság, sötétbarna, mint a fojtogató, kegyetlen hazugság, mélylila, mint az őrület, ragyogó kék, mint az életöröm, és fekete, mint a rémálmok… szembántóan élénkek a színek, mint a megalázkodás, a vágy, remény…

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Dün SP

(…) egy másik ember belső szívjárataiban még a jóisten is tanácstalan.

Varádics

>!
dudorka

Két nevetséges van az emberben, a porszívózás és a szerelem.

53. oldal, A bitumi ember

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Fíling vagyok, mondom, ki vagyok gyúrva, bigmac, mint az angyalok, olyan lazac.

Nyelvtanulmányfej

>!
eme P

elterjede, hogy magam herélt volnék, régi herélt családból

A testaranyozó 183. o.

>!
tgorsy

olyan, mint bárki, de hát ki nem olyan, mint bárki?

76. oldal

>!
Dün SP

A véletlen az csak a hazugság spanyolfala.

Van baj mindenhol

Kapcsolódó szócikkek: véletlen
>!
Papusz P

– Úgy is van, mindenki így van vele, mert a bor az jó – bólogat Özvegy Jakab. – Hogy a fenébe ne volna jó elfröccsözgetni egy vasárnap, úgyhogy eléggé príma találmánya az emberi fajnak a lugas is, meg a fröccs is. Mindenesetre jobb, mint az eletrosokk vagy a tányérakna, nem igaz?

Lugas időtlen

>!
eme P

Zaporozseccel érkezünk egy későőszi délben, azzal a csupaszív, traktoralapú gépkocsival, melyet újkorában is folyton szerelni, drótozni és smirglizni kell.

Hotel Téesziroda 146. o.

Kapcsolódó szócikkek: Zaporozsec
4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Háy János: Napra jutni
Krasznahorkai László: Megy a világ
Bächer Iván: Hatlábú
Bartis Attila: Tizenegy novella
Tóth Krisztina: Pixel
Tóth Krisztina: Vonalkód
Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Rott József: Áldozatot akartatok
Fehér Béla: Lecsó
Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban