Vonat ​Puszánba 43 csillagozás

Zombiexpressz
Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba

„Apa, ugye mindig velem leszel?”
A környezete által munkamániásnak, vérszívónak titulált alapkezelő, Szogu vonatra száll kislányával, hogy Puszanban találkozzon a volt feleségével. Egy azonosítatlan vírus terjedt el országszerte. Fertőzött emberek özönlik el az utcákat, akik megharapnak mindenkit, akit érnek, és elszabadul a zombijárvány. Szogu próbálja eljuttatni kislányát az egyetlen biztonságos városba, Puszánba.
Könyv egy apa kétségbeesett küzdelméről, akinek minden vágya, hogy megvédje lányát a Szöulból Puszánig tartó vonatút alatt.
A kultikussá vált koreai zombihorrorfilm regényesített változata végre magyarul!

>!
Athenaeum, Budapest, 2020
222 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632939025 · Fordította: Németh Nikoletta
>!
Athenaeum, Budapest, 2020
232 oldal · ISBN: 9789632939711 · Fordította: Németh Nikoletta

Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 72

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba

"– Szorgalmasan kell tanulnod, különben ilyen ember lesz belőled. Értetted? Ne legyél olyan vesztes, mint ez az ember. (…)
– Anyukám azt tanította, hogy az még rosszabb ember, aki ilyet mond másra."

Előre leszögezném, nem láttam eddig a filmet, és tisztában voltam azzal a ténnyel, hogy a kötet később készült.
És pont ezért, bár adtam neki egy esélyt, nem vártam tőle semmit.

A kezdés döcögősre sikeredett, nehezen találtam utat a történethez.
Elvégre elég zavarosan kezdődik, bár ahogy mondani szokták minden kezdet nehéz.

Megismerkedtem egy apával, aki munkáját tekintve az év 365 napjából a háromnegyedét legalább végigdolgozza.
Családja lassan a szétszakadás felé sodródik.
Gyermeke kívánságára útra kelnek, hogy Puszánban a feleséggel együtt „ünnepeljenek”.
Ahogy azt a fülszöveg is leírja, az utazás pár óra helyett egy örökkévalóságig elhúzódhat egy nem is kicsi probléma megjelenésével.
A felvázolt szereplők felületes megismerése, felért egy gyorsvonat száguldásával.
Nagyon nehezményeztem, hogy alig jutottam információ morzsákhoz, elvégre az idegen nevek kuszaságát is meg kellett szokjam, nem tagadom egy papírra felírtam ki kicsoda, mert különben fonalat vesztettem volna.
A legtöbb esetben ez nem zavar, inkább mulatatt, most mégis idegesített és nagyon feszült lettem.

Az apa viselkedése a kezdetekben statikus, felszínes, munkamániás, arrogáns bunkót mutatott, akivel egy kabinban sem tudtam volna megmaradni.
De, ahogy haladtam a történettel, egyre jobban kibontakozott szemeim előtt egy lelkiismeretes, jó stratégiai érzékkel rendelkező, gyermekéért aggódó, egész életében keményen dolgozó ember képe.
Az események alakulása folyamán végig előtérbe helyezte gyermeke egészségét, de megmutatkoztak az elfeledett érzelmei, gondolatai által láthattam a sérült lelkét, az önmagával állandóan harcoló férfit és nem utolsó sorban egy hűséges barátot.
A többi karakter lényege elenyészőnek tünhet, de bizony mindenkinek fontos szerep jutott.

Ha azt nézem, hogy horror elemekkel ellátott, zombi sztori és az elején félbehagyom, akkor megmaradtam volna abban a tudatban, hogy valószínű a film is egy Zs kategóriás alkotás.
De mivel végig olvastam, érzelmeim ezernyi színnel törtek felszínre.
Mert bizony volt olyan rész, ahol hangosan felkacagtam, és bizony a könnyeim is utat törtek maguknak.

És volt egy bizonyos rész, ahol megláttam az igazi értékét ennek a könyvnek.
Mégpedig azt, hogy félelmünkben mutatkozik meg az emberekben rejlő, valós személyiség és bizony nem tudtam eldönteni jómagam sem, kitől féljek jobban: a húsért örjöngő zombiktól, vagy azon túlélőktől, akik ebben a helyzetben sem voltak képesek érző lényként viselkedni.
Ez a rész tükröt tartott, az élő és holt lelkek között és eme visszatükröződés számomra megerősített egy hitet.
Erről többet nem szeretnék írni, mert akkor lelőném a poént, de az biztos, aki ezt észreveszi és venné a fáradtságot, hogy megossza velem, nagyon hálásan fogadnám.
Ugyanis kíváncsi vagyok másoknak is feltűnik e az, ami számomra egyértelművé vált. Köszönöm, ha megosztod velem élményedet.

És amit az elején hiányoltam, hogy semmi mélység nincs benne, még mindig tartom, ugyanakkor annyi mégis megadatott, hogy személyek és kapcsolatok között megérezzem a mondanivaló súlyosságát.
Nem hittem volna, hogy a végkifejlet megborít, pedig megtette.
A gyermek csodálatos nevelést kapott, nagyon büszke voltam rá, az édesapja helyett is.

Összességében elmondhatom, hogy a horror része elment, de ezt betudom annak, hogy nem ijedek meg az árnyékomtól.
És ahhoz képest, hogy filmből készült a történet, egészen jól szórakoztam és az első buktatók után, elégedetten csuktam be az utolsó lapokat.
Ami pedig a filmett illeti, már felkerült a megnézendők listájára.
Egy élmény volt.

>!
Athenaeum, Budapest, 2020
222 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632939025 · Fordította: Németh Nikoletta
fekiyeti79 P>!
Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba

A kultikussá vált koreai zombihorrorfilm regényesített változata

A filmet eddig nem volt szerencsém megnézni, így nincs összehasonlítási alapom, de az az érzésem, a fenti promóciós szöveget szó szerint érthetjük.
Ugyanis a szerzőpáros konkrétan leírta, amit a vászon/képernyő előtt ülve látott; se többet, se kevesebbet. Abszolút nem adtak esélyt annak, hogy kicsit személyesebb legyen a történet, hogy legyen lehetősége az olvasónak megismerni a szereplőket, közelebbi viszonyt kialakítva velük, ezért hiába vannak benne drámai, szívbemarkoló pillanatok, azok hatása elveszik az érzéketlenség ködös homályában.
Egyedül a főszereplő Szogu, és kislánya Szuan akikről valamivel részletesebb képet kapunk, de a cselekményvezetés, az egész történet annyira filmszerű, hogy még az ő kálváriájuk sem tud kiváltani komolyabb érzelmeket. Ennek ugyan ellentmond a könyv utolsó… talán egy ötöde, ami drámai hatását tekintve valóban könnyeket csalhat az ember szemébe, de még ez is kevés ahhoz, hogy így, ebben a formában a regény túl tudjon lépni egy átlagos zombihorroron.
A sztori különlegességei:
– A helyszín, ami nagyrészt egy vonat (ahogy a cím is sugallja).
– Az alap szitu, miszerint a munkamániás főszereplő úgy dönt, hogy rengeteg teendője mellett mégis szakít időt kislányára, és születésnapi kérésének eleget téve, elkíséri őt anyukájához Puszánba. (A szülők elváltak, tehát evidens, hogy a gyerek az anyjával akarja tölteni a születésnapját.)
– És az, hogy koreai.
De ezeken felül semmi extra, egy pörgős, feszített tempójú túlélőhorror-zombiapokalipszis, ami az íróknak köszönhetően megmarad a középszerűség szintjén. Park Dzsó-Szuk és Jon Szang-Ho példát vehettek volna az adaptációk koronázatlan királyáról, A. D. Fosterről. Ha legalább annyit hozzá tettek volna a történethez, mint amerikai kollégájuk, akkor sokkal-sokkal jobb lett volan a regényük.
Sajnálom, hogy így alakult; a beharangozó alapján jóval többet vártam tőle.
Ettől függetlenül a filmet meg fogom nézni, mert a történet tényleg jó és izgalmas…

Oh, és egy plusz fél csillagot kap a befejezés, mert az valóban megható.

3 hozzászólás
ap358 P>!
Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba

Elkövettem egy nagyon nagy hibát. Előbb láttam a filmet, és annak hatására vettem meg a könyvet. Már csak később döbbentem rá, hogy nem a könyvből készült a film, hanem fordítva. Vagyis a történet teljes mértékben a filmet adja vissza, minden egyes ponton. A cselekmény pörög, nem ül le, ha valaki egy jó kis véres, akciódús zombis könyvre vágyik, akkor mindenképp ajánlom. Mind a karakterek, mind az események jók, a feszültség végig érezhető. A könyv haladós, könnyen és gyorsan olvasható.
Ami miatt mégis levonok egy csillagot, az a korábban említett csalódás. Azt hittem, a könyv által jobban meg fogom ismerni a karaktereket, a céljaikat, mit miért tesznek, vagy éppen nem tesznek, mikor mire gondolnak, de ez elmaradt.

kratas P>!
Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba

Nagyjából azt kaptam, amit vártam, de azért nem tudom elengedni, hogy filmben biztos jobb lehet, mert könyvben semmi „húde” élményt nem kaptam.

1 hozzászólás
Boglinc P>!
Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba

Soha nem olvastam még olyan történetet, ami előbb volt film, mint könyv, de nem bántam meg, hogy ezzel a darabbal pótoltam a hiányosságomat.

Bár írott formában szerintem egy picit elnagyolt volt, a karaktereit mégis sikerült jobban kifejtenie.

Olvasás után a filmet is megnéztem, s számomra a kettő adott ki egy teljes egészet. Szerintem érdemes együtt kezelni a kettőt, de a téma kedvelőinek mindenképpen ajánlanám a kötet olvasását.

Arra viszont nem számítottam, hogy egy ilyen jellegű könyv végén úgy fogok bőgni, mint egy kisgyerek… :D

Bővebb ismertető itt:
https://booktasticboglinc.blogspot.com/2020/02/park-dzs…

>!
Athenaeum, Budapest, 2020
232 oldal · ISBN: 9789632939711 · Fordította: Németh Nikoletta
2 hozzászólás
Popovicsp87 P>!
Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba

Így kell egy filmregényt írni. Nincs felesleges tökölés, olyan jelenetek, amelyek benne sincsenek az alapműben.
Végig feszült, izgalmas. Bár a zombis témát már eléggé körüljárta a horroripar, itt mégis tudtak javítani rajta.
Főszereplőnk Szogu egy munkamániás üzletember. Ideje nagy részét munkával tölti, elhidegült feleségétől és kislányától.
Lánya Szuan ezért azt tervezi, hogy a születésnapját Puszánban ünnepli meg a szüleivel, hátha így újra egy család lehetnek.
De a vonatra felszállva fura dolgok történnek Szöulban, felszáll egy sérült nő is és nemsokára elszabadul a pokol.
Szogu karaktere nekem nagyon tetszett, a történet előrehaladtával kénytelen szembenéznie magával, hogy mit is mulasztott el az életéből.
A vonat utasai közül többen nagyobb szerepet játszanak az eseményekben, és a legváratlanabb pillanatokban képes volt a szerzőpáros kikapni párat.
Azért itt is megmutatkozik az emberek sötétebbik oldala, főleg az önzőség.
Bár kevés helyszínen játszódik, nem unalmas. A zombikkal való harcokban ugyanúgy használják az eszüket, mint az öklüket.
Koreai mű révén a neveket kicsit szokni kell, nekem is párszor újra fel kellett idéznem, hogy az adott szereplő ki is volt, mert pár név eléggé hasonló.
Nagy kedvencem lett, és nem csak azért mert ázsiai. :)

>!
Athenaeum, Budapest, 2020
222 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632939025 · Fordította: Németh Nikoletta
Kabódi_Ella P>!
Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba

„Ilyen az élet. Nem lenne fontos, hogy én is túléljem?”

Hogy milyen az év eleje számomra? Nem az a típus vagyok, aki a blogomon keresztül öntöm szerencsétlen olvasóimra a gondjaimat. Posztjaim többnyire vidám hangszínűek, vagy melankolikusak, de dühömet, keserűségemet, vagy bánatomat soha nem tárom a „nagyközönség” elé. Summa summarum, hogy a saját kérdésemre válaszoljak: torokgyulladásom van, és nagyon-nagyon elegem. Ebben a lehangolt, alacsony energiaszintű, mi több, kissé sötét hangulatomban talált meg az Athenaeum küldeménye. Meg kell vallani, a két könyvet tartalmazó csomag hozott némi napsugarat felhős hétköznapjaimba. A Vonat Puszánba horror, mi több: zombi horror! Ez kell nekem! Soha jobbat! Folyjon a vér, recsegjenek a csontok, legyen sikítás, és futás! Őszintén? Ebben a könyvben van mindegyikből bőven. Lázban fetrengve, köhögve, orrot fújva is ébren tartott, tulajdonképpen egy este alatt elolvastam.

Bánom is már ezt a nagy rohanást, de egyszerűen nem bírtam letenni. Azt elöljáróban el kell árulnom, hogy legyek bármekkora zombi-rajongó, a filmet nem láttam. A Vonat Puszánba hamisítatlan, véres jelenetekben bővelkedő, feszült hangulatú, pergő ritmusú történet. Mondhatnám azt is, hogy attól fogva, hogy elindul a vonat, egy szusszanásnyi ideje sincs az olvasónak. Ránt magával, vonszol, végig az egész szerelvényen a szereplőkkel együtt, akik kénytelenek átverekedeni-ravaszkodni magukat a húszabáló, groteszk, valaha emberi lények hordáján, hogy megmenthessék szeretteiket, és persze önmagukat. Nem ér senkit nagy meglepetés, ha azt mondom, hogy lesznek, akik nem élik túl. Olyanok is vesznek oda, akiket megszeretünk a történet során. Ez a horror egyik legalapvetőbb jellemzője, és ha jóféle, működik is ez a fogás: megkedvelteti veled a szereplőket, aztán végignézheted, ahogy felzabálják őket a szörnyek. Ez az én esetemben most nagyon is működött. Jó párszor megszakadt a szívem.

A mögöttes tartalom nem a legmélyebb, leghúsbavágóbb (micsoda hasonlat!) eszmei mondanivaló, amit valaha is kitaláltak, de ettől függetlenül egyetemes igazság. Figyelj jobban a szeretteidre. Tölts minél több időt velük. Amennyit csak tudsz, mert sosem tudhatod, mikor ér véget a közös utazás, örökre. A késő bánat pedig csak késő bánat, semmi több: haszontalan. Azon kívül szépen bemutatja, ahogy a nagy tragédiák idején megnemesedik az ember lelke. Több lesz benne a részvét, a segíteni vágyás. Legalábbis sokak így élik meg a katasztrófákat. A jó horror általában ilyen emberekről szól, és a Vonat Puszánba jó horror. Felsorakoztat férfiakat és nőket, akik azelőtt olyan emberek voltak, mint te vagy én: őrölt velük a mókuskerék, befásultak, megvakult a lelkük. Azután történt valami, ami felnyitotta a szemüket, és kiderült, hogy a szívük mélyén ott lapult végig egy hős, aki bármire képes azokért, akiket szeret. És persze vannak olyanok, akikből a legrosszabbat hozza ki a páni félelem, a káosz, és a túlélés kínzó ösztöne. Emberből patkány: szomorú, de életszagú fogás.

A Vonat Puszánba azért jó, mert mindkét metamorfózist gyönyörűen bemutatja. Mondhatnám azt is, hogy ez a téma a főétel ebben a könyvben, az élő húsért örjöngő, véres zombihorda pedig a köret. A maga műfajában szerintem az egyik legjobb. Bátran belevághat bárki, aki szereti a horrort, és bírja a gyűrődést. Nem titkolom el, hogy egy estés könyv. Ha felütöd, azt javaslom, gondoskodj róla, hogy akkor tedd, amikor megengedheted magadnak, hogy a végéig fel se állj a könyv mellől. Nem fogod tudni letenni. Ha felszállsz a vonatra, Puszánig nem szállsz le róla, azt garantálom.

2 hozzászólás
Cetti94 P>!
Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba

"Mára már lerágott csont a zombi-téma, legalábbis nagy általánosságban nem tudnak újat mutatni azok a művek, melyekben egy zombiapokalipszis közepén találjuk magunkat. Sokféleképpen került már a téma feldolgozásra, amikor pedig egy-egy újabb mű kerül a palettára, már unottan húzzuk a szánkat, vagy éppen még adunk egy esélyt az újabb próbálkozásnak. Szerencsére az utóbbi esett meg a Vonat Busanba – Zombiexpressz című film regényesített változatával.

Örökös vita tárgyát képezi a könyv vs. film képzeletbeli háború, melyben könyvmolyok és filmfanatikusok esnek egymás torkának (többnyire virtuálisan) azt vitatva, hogy melyik a jobb. Bár sosem éreztem úgy, hogy ilyesmit bárki igazán eldönthetne, hiszen minden vélemény más, magam részéről magabiztosan ki merem jelenteni, hogy a Vonat Puszánba mind könyv, mind film szempontból is tökéletesen megállja a helyét a zombivilágban.

Számos izgalmas könyvmegjelenéssel kecsegtet a 2020-as esztendő, így szerencsére nem kell messzire mennünk, ha valami jó olvasmányra vágyunk. Az Athenaeum Kiadó jóvoltából idén egy kellemes zombiregénnyel indíthatták az évet a könyvmolyok, ám azok számára, akik nem csak olvasott formában szeretik az izgalmakat, hanem vizuálisan is, már nem lehetett ismeretlen a Vonat Puszánba története."

"Mivel korábban nem láttam a filmet, így nem is nagyon tudtam, milyen történetet várhatok a könyvtől. A könyv viszont nagyon azt szerette volna, hogy olvassam, így gyakorlatilag miután a kezem ügyébe került, bele is vetettem magam az írott sorokba. Természetesen a vonaton utazva, hiszen ingázóként nincs is izgalmasabb dolog, mint stílusosan a vonaton olvasni egy vonatos zombihorrort. Már a sztori első pár mozzanata megfogott, érezhető volt benne az a feszültség, ami később végig fogva is tartott. Megmutatkoztak az első baljós jelek, majd megjelentek a legfontosabb szereplők: Szogu és Szuan. Szuan mindenáron el szeretne utazni Puszánba, hogy a születésnapját együtt tölthesse anyukájával, és nagyon reménykedett benne, hogy egy kis időre a munkamániás apukája is el tud szakadni a feje felett lebegő kötelességektől.

Nem sokkal azután, hogy Szöulban felszállunk a vonatra, egy újabb baljós jellel találkozunk: egy lány beugrik az egyik kocsiba, lábán jól látható sérüléssel, és egy rövid rohamot követően őrjöngve ront másokra. Szinte alig indult el a vonat, máris minden a feje tetejére állt, és villámgyorsan szaporodtak a fertőzöttek. Eddigre már megismertünk szinte minden olyan szereplőt, akik fontos szerepet játszanak a történésekben: többek között egy idős testvérpár, egy kismama a férjével, egy fiatalabb szerelmespár. Egyikük sem tökéletes, mindannyian hétköznapi, egyszerű emberek. Mind más-más karakterek, és bevallom, nem mindenkit sikerült elsőre megkedvelnem."

"A sokadik zombis sztori után meglepő felfedezés, hogy az eddigi sztereotípiákkal ellentétben az emberből átalakult zombik nem agyhalott, csigalassúsággal totyogó oszladozó hullák. Sőt, jelen esetben nagyon is gyors, aktív, vérengző fenevadak. Természetesen nekik is van gyenge pontjuk, ők sem veszik észre minden esetben kiszemelt áldozatukat, már-már nevetségesen egyszerű trükkökkel is kicselezhetők. Maga a tény, hogy ezek a veszett lények sem jelentenek mindenkire biztos halált, reményt és esélyt adnak a még meg nem fertőzött utasoknak a túlélésre, és arra, hogy eljussanak sértetlenül Puszánba. Ugyanis idő közben kiderül, hogy a fertőzés gyorsabban terjed, mint ahogyan a vonat halad, és letarol mindent, ami él, ezáltal minimálisra csökkent a biztonságos helyek száma.

Az út során nem csak az életükért küzdeni tanulnak meg az utasok, hanem sokkal többet is meglátnak a Puszán expressz 101-es járatán zötykölődve. Végre megértik, hogy minden perc fontos, amit a szeretteikkel tölthetnek. Mielőtt a horrorfanatikusok megijednének, hogy a történet átcsap valami nyálas sztoriba, szó sincsen erről! A történet a remek, pörgős, borzongató alapokon túl hordoz magában egy mögöttes tartalmat, komolyabb mondanivalót. Az meglehet, hogy sosem kell majd zombikkal harcolnunk, az viszont biztos, hogy az óránk folyamatosan ketyeg, és bármelyik pillanat, mosoly lehet az utolsó.

Ami miatt igazán megtetszett a regény, az a folyamatos feszültség, illetve az, ahogyan érzékeltették a fertőzöttek átalakulását. Először semmi jele nincsen a bajnak, de pillanatokon belül az összefüggéstelen beszédtől kezdve a végtagok kontrollálatlan rángásáig több tünetet követően a bőr színe megváltozik, a pupilla eltűnik, és a szem kifehéredik. Végül az emberi beszéd helyett már csak mormogás és „Kjááá” kiáltások maradnak. Kifejezetten tetszett a zombikkal való küzdelem, hiszen az egyszerű, szinte már primitív megoldásoktól kezdve a katonai erőkig mindent bevetettek a túlélés érdekében."

Bővebben: http://www.cinegore.net/2020/02/04/park-dzso-szuk-jon-s…

Dorka50 P>!
Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba

Letehetetlen! A sztoriban nincs semmi új mégis abszolút kedvenc lett. Az egész könyvet végig kíséri a feszültség. Teljesen hétköznapi emberek, hétköznapi problémákkal utaznak egy vonaton és egyszer csak kifordul a világ önmagából. És innentől nincs megállás. Baromi érzelemdús, néhol sírós, néhol őrjöngős. Remekül ábrázolja az emberi természet változását. Szuper könyv!!!
Na és végére beraktak egy beszélgetést a rendezővel, akinek a filmjéből készült a regény. És még a kulisszák mögé is benézhetünk. Kapunk illusztrációkat és képeket a forgatásról. Nagyon menő, imádtam!!!

2 hozzászólás
BBetti86>!
Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba

Film alapján készült könyv, előbb láttam is a filmet, mint elolvastam a regényt. Jól igaz rá, hogy ugyanaz leírva, amit a filmen megmutattak. Talán egy-két olyan visszaemlékezés van benne, amit eltér a filmtől és mélyíti a karaktert: mint a hajléktalan múltja, hogy jutott az utcára. Különben, aki látta a filmet, annak nem lesz plusz élmény.
Dél-Korea. Egy elfoglalt üzletember kénytelen a kislányát a volt feleségéhet vinni vonattal, hiszen csak ezt kérte a kicsi születésnapjára. Valami azonban elindult az országban, egy rejtélyes betegség. Mire a vonat elindul, már érezni, hogy nagy a baj. A fertőzöttek a vonaton is megindulnak, és Szogu bármire kész, hogy életben tartsa a lányát. Kamasz szerelmespár, idős nővérek, első gyermeket váró pár, gátlástalan üzletember segítik vagy éppen gátolják a horror közepette.
Korrekt zombis horror, de messze nem olyan, mint a World War Z. Ez inkább egyetlen nagy adrenalinlöket. Pörgős, elejétől végéig száguld az eseményekkel és az emberek sorsával a vonaton.
Kellően borzalmas, amikor a zombik lecsapnak és gyilkolnak. A horror faktor pipa.
A karakterek pár vonással jellemzettek, de attól jellegzetes szereplők lesznek. Nagyon könnyű őket jóra és rosszra osztani. Szogu az önző, egoista üzletemberből lesz szerető apa, a többiek olyanok maradnak, amilyenek voltak, csak az extrém helyzet még jobban kihozza ezt belőlük. Dzsinhi és Jongguk kamaszos hévvel kapaszkodnak egymásba a végsőkig. Szanghva élete értelme a felesége, védelmezi és magát sem kíméli, csak ő legyen jól.
A durva, hogy a történet legnegatívabb és leggyilkosabb alakja nem a zombik hordája. Jongszok végig csak magára gondol, és a nagy katasztrófákat és fájdalmas halálokat sorra ő idézi elő. Gyilkossá is simán lesz. Ő megtestesíti mindazt, amiért az emberiség megérett a pusztulásra.
Lehetne keresni benne társadalmi üzeneteket: hogy a bevételek miatt hogyan tussolnak el veszélyes dolgokat, hogy az önzés hogyan lesz a társadalom alapköve. De ezekre nincs hangsúly téve, ez egy akciómenet, amiben az egyre kevesebb túlélő egy extrém és zárt helyen, egy vonaton próbál életben maradni.


Népszerű idézetek

Nikolett0907 P>!

– Szorgalmasan kell tanulnod, különben ilyen ember lesz belőled. Értetted? Ne legyél olyan vesztes, mint ez az ember. (…)
– Anyukám azt tanította, hogy az még rosszabb ember, aki ilyet mond másra.

39. oldal

Nikolett0907 P>!

Az élettelen, üveges tekintetű bábu keze és a benne lévő forgalomirányító jelzőbot élesen nyikorogva mozgott fel-le.

(első mondat)

Cetti94 P>!

Akik csak gubbasztva nézelődnek a sarokban, mint a patkányok, ugyan még nem tudják, de meghalnak a túlélésért folytatott harcban.

9. oldal (Athenaeum, 2020)

atomarcú >!

Szogu ellenőrizte, hogy minden fertőzött elvonult-e, majd kacsintott a többieknek, és elindult az üres folyosón.

127-128. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Paige McKenzie: Sunshine – Megkísértés
Mark Lawrence: Tövisek Királya
Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma
Laurell K. Hamilton: A nevető holttest
Max Brooks: World War Z – Zombiháború
Christie Golden: A Holtak Tánca
Isaac Marion: Eleven testek
M. R. Carey: Kiéhezettek
Darren Shan: Zom-B Alvilág
Ilsa J. Bick: Hamvak