Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Lassú fény 12 csillagozás

Para-Kovács Imre első regénye a science-fiction díszletei közt életre kelő, nyugtalanító, sötét látomás, egyszerre botrányos és költői kötet.
Budapest, valamikor a közeli jövőben. A nagyvárosok környékén világszerte kialakul a Zóna. Rejtélyes istendögök hullanak az égből, a lakosságon agysorvadásjárvány söpör végig, mindennapossá válik a kannibalizmus. A városon belül káosz uralkodik. A kormányzat megsemmisítő-expedíciókat szervez a Zónába, a gyilkosságokat telepatikus médiumok, a Szörnyetegek hajtják végre. A regény hőse felfedezi magában a Szörnyetegek rejtett képességeit, és szolgálatra jelentkezik. Ugyanakkor leszámol addigi életével, elszakad minden emberi kapcsolattól. Félkegyelmű barátja, Davey az egyetlen, aki iránt felelősséget érez – bármilyen kegyetlen következményekkel is jár ez az érzés.
„Várom a reggelt, nyitott szemmel a sötétben, fekszem a szalmán, valahová visznek, valahová megyek. Megülepedett a levegőben a véglegesség és a boldogtalanság, nem… (tovább)
Kedvencelte 2
Várólistára tette 3

Kiemelt értékelések


elsőre is, meg most, másodjára is érdekes könyv. előttem két részre oszlott a szöveg: amit jó volt olvasni, meg amit nyűg: utóbbi túlsúlyban. ezek így, szépen sorban, egymás után, katonás rendben következtek. egy barátomat idézve, a könyv letétele után: „rendben. ez mi a rák volt?”


Nagyon elvont regény, tele metafórákkal, szóval nagy odafigyelést igényel. A történet bonyolúlt, össze-vissza ugráló, hirtelen eseményt váltó. Se eleje, se vége, lebeg az elveszettségben, pont úgy, ahogy a főszereplő is. Tehát nagyon átadta a hangulatot, a kételyt és a világképet. Hiába volt fantasztikus zombi/kannibál horror, egy komoly képet festett a mindennapi ember tengődéséről, mikor semmerre se halad az élet, csak egyhelyben állsz és nincs fejlődés, cél, motiváció, csak az ezek hiányából fakadó keserűség és őrület.
Emellett áttöri a könyv a 4.dimenziót, mert a főszereplőben sokszor maga az író gondolatai hangzanak el, miközben ezt a könyvet írta, ezzel random kizökkenve az aktuálisan eseményekből. Nem egyszer pedig az olvasóhoz is megjegyzéseket küld.
Nagyon érdekes olvasmány. Olyanoknak ajánlom, akik szeretik az elvont, brutális, lassú, nyomasztó írásokat, amik nem egy kerek történetet adnak, hanem jelképek mögé rejtett jelentéseket, amiket az olvasónak kell megfejtenie.
Népszerű idézetek




Davey szemei a szokásosnál is táskásabbak, pedig alapjáraton sem kergettek volna őrületbe egy gimnáziumi lányosztályt
159. oldal




Jelentkezel ölni, de ölni a hülyék is tudnak, ölni már nem művészet, nem sport, nem tudomány.
11. oldal




Kaparászó zajjal érkezik meg a fény.
Még mielőtt a szem érzékelné a deszkák résein behatoló világosságot, a fül már jelez – megjön a reggel. Egy teljes, istenverte, végtelen percre megfeszül a környék, ahogy a kiürült város váratlan és mélységes csöndje belerobban a környék zajába.
Aztán csak nyugalom és hideg.
Megmozdul alattam a kocsi, indulunk tovább.




Csend volt körülötte, de semmi pénzért le nem húzta volna az ablakot, hogy belehallgasson ebbe a csendbe.
21. oldal




Szeretnék valamit mondani, de lesznek benne szörnyek.
Akármit próbálok mondani, tenni vagy gondolni, szörnyek vannak benne.
Szörnyekkel fekszem és szörnyekkel ébredek.
El akartam mondani, hogy bőröd akár az olvadt arany, és mosolyod kibiztosított fegyver, hogy minden szavad és mozdulatod tökéletes, hogy hibátlan tested és gyönyörű agyad elbizonytalanít, percről percre kerget a döntés felé, hogy hangod balzsam és vér, el akartam mondani, hogy felszínes a légzésem, mióta megismertelek, és nem vagyok képes gondolkodni többé, de ehelyett csak szörnyekről beszélek.
Szerettem volna elmondani valamit, de végül csak a szörnyekről szóltam, és te megijedtél.
Elmentél, és én itt maradtam, és itt maradtak velem a szörnyek.
124. oldal




Milyen jó lenne egy napra megint embernek lenni.
Csak egyetlen napra legalább, hogy ne kelljen hánynom attól, amit mondok, hogy ne kelljen megbánnom, ne kelljen hazudnom, hanem tényleg legyen valami egészen apró világosság a szavaim mögött.
Azt viszont mégsem íratom ki magamra, hogy vigyázat, én már nem vagyok ember …
178. oldal




Persze az is lehetséges,h a bűntudat tényleg létezik,és nem csak a lebukástól való félelem,nem az egyszer kiderül rettegése,hanem valóban a lélek szükséglete:legyenek olyan bűnök,melyeket nem lehet elviselni,melyek valóban magukban hordozzák a büntetésüket,mindenféle közbenjárás nélkül,csakúgy-felőrölnek minket,aztán kivégeznek,ha nem a testet,akkor valami mást,de áthangszerelik a létet.
Hasonló könyvek címkék alapján
- On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál 95% ·
Összehasonlítás - Raana Raas: Árulás 95% ·
Összehasonlítás - Raana Raas: Elágazó utak 93% ·
Összehasonlítás - On Sai: Lucy 95% ·
Összehasonlítás - Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája 92% ·
Összehasonlítás - Robert Clentar: Kristályszilánkok ·
Összehasonlítás - Lőrincz L. László: A föld alatti piramis 87% ·
Összehasonlítás - Brandon Hackett: Isten gépei 86% ·
Összehasonlítás - Ta-mia Sansa: Sötét Hórusz 86% ·
Összehasonlítás - Methis Arechin: Menthetetlenek 85% ·
Összehasonlítás