Amerika ​Kiadó 17 csillagozás

Beszélgetések Menyhárt Jenővel
Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó

A könyv párbeszéd formában mutatja be a nyolcvanas évek egyik legizgalmasabb „rakenroll- személyiségét”, az URH alapító tagját, az Európa Kiadó frontemberét, aki szövegeivel egy nemzedék gondolkodását és stílusát határozta meg. Kiment Amerikába, de nem találta meg az amerikai álmot, viszont olyan tapasztalatokkal gazdagodott, melyeket nagyszerűen lehet hasznosítani lassan globalizálódó országunkban. Itthon van, de nem vezet kereskedelmi tévékben zenei vetélkedőket, nem készít lemezeket, nincs a ménsztrímben. Mi van? Hogyan raknak a kínaiak csempét? Milyen betegség a sealeg? Mekkorák a new york-i patkányok? Milyen most a rock and roll-menekülttábor? Na, erről szól a könyv.

>!
Glória, 2006
462 oldal · ISBN: 9639587109

Enciklopédia 8


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó

Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó Beszélgetések Menyhárt Jenővel

A középkorban volt az szokásban, hogy a kivégzett hulláját ott hagyták lógni az akasztófán, hogy az ég madarai vájják ki a szemét, és lerohadjon róla a hús, és végül a csontváz darabjaira hullva essen a porba. Napjainkban inkább az jött a divatba, hogy kiássák a hullákat, aztán preparálják és kiállítják őket múzeumokban, hogy pénzért mutogathassák a látogatóknak. A mulandósággal és a halállal való szembesülés egy következő módozata, ha kivénhedt rocksztárok koncertjeire járunk, és nézzük, ahogy a fekete bőrgatyába bújtatott kövér valagukat riszálva, a fiatalságról és a szabadságról rikácsolnak. A nosztalgia jó biznisz, egész iparág települ rá, amely gyártja kegytárgyakat. A rockzenében ilyen kegytárgy lehet a búcsúkoncert, a rossz minőségű koncertfelvételek megjelentetése, és a zenekar, vagy énekes életét mitikus keretbe helyező interjúkötet. Korda Gyuri bácsi (én nem annyira szeretem őt: munkásságát, művészetét) állandó partnerének* (nem Balázs Klári) könyvében egy egykori rocksztár-celeb életével ismerkedhetünk meg. Az Európa Kiadó nevű együttes énekese valóban egészen érdekes – megörökítésre érdemes életpályát futott be. A Kulich Gyula téri pszichiátriai intézettől, a külvárosi lerobbant művelődési házak koncerttermein keresztül jutott el Európa pénzügyi elitjének társaságaiba – így például 1993-ban már a Budapest Bank elnökével, a bokros-csomag névadójával közösen karácsonyozott –, majd dollármilliomos feleséget szerezve, a világ szellemi és gazdasági központjába, New Yorkba tette át székhelyét. Lúzerek vagyunk hozzá képest mind – gondolhatnánk, ha nem jött volna a maga választotta fordulat: mindent – pénzt, családot, karrier lehetőségét hátrahagyva a szabadságot, s az ezzel együtt járó nyomort választotta, és a továbbiakban egyszerű, magányos New Yorki szobafestő-mázolóként élte életét. Ez annyira fantasztikus, hogy már rockandroll, és biztosan én találtam ki.

Nem. A történet igaz, s akkor talán nem is a Gyuri bácsi póker partnere, hanem az igazi Para-Kovács Imre írta, szerkesztette, a Menyhárt Jenővel folytatott beszélgetések alapján.

De ki is ez a Menyhárt Jenő? Celeb? Nem. Kivénhedt rocksztár? Nem. Inkább hasonlít egy multinacionális vállalat topmenedzserére, aki végtelenül tudatosan éli életét, s állítása szerint már egészen fiatalon tökéletesen azonos volt a mostani önmagával, a racionális lénnyel, aki pontosan ismerte a saját korlátait, s ezek tudatában hozta meg döntéseit. Például így idézi fel az 1979-es évből, a katonaságtól való leszerelése utáni időszakból származó gondolatait:

„Amikor aztán néhány hónappal a leszerelésem után visszagondoltam az ott töltött időre, már teljesen másképp láttam a dolgokat. Mindez nekem akkor nagyon fontos tanulságokkal szolgált. Úgy tűnt számomra, hogy az emberekben nagyon erősen működnek olyan mentális folyamatok, amelyek segítségével lényegében csaknem bármilyen körülmények között hozzáidomul a környezetéhez, beleszokik abba, megtanul együtt létezni és érzelmileg, valamint intellektuálisan is kooperálni azzal. Ez nyilvánvalóan rendkívül hasznos képesség a túlélés szempontjából, ugyanakkor nagyon könnyen vezethet olyan helyzetekhez is az életben, hogy valaki testileg, lelkileg és szellemileg beleragad olyan szituációkba, amelyekben egyáltalán nem is akar benne lenni. Mindezt ráadásul még nem is feltétlenül fogja menet közben észrevenni magáról. Ha ez így van, akkor viszont tisztán látni tulajdonképpen csak előre és utólag lehet. Menet közben nem látszanak a dolgok, akkor történnek, valaki pedig csak korlátozott mértékben lehet egyszerre szereplője és nézője is ugyanannak a történetnek.”

Bölcs gondolatok, és bámulatos, hogy Menyhárt Jenő már húsz éves korában ilyen differenciáltan, a pszichológia nyelvezetét használva gondolkodott, miképpen csudálatos az is, hogy huszonöt évvel később, ilyen pontosan idézi fel az akkori önmagát. A történelem, a szociológia és a szociálpszichológia szakértői szerint az életút interjúkban nem a régmúlt eseményeiről, hanem a mesélő tudatában az egykori történésekről kialakított konstrukcióról kaphatunk képet – így már érthető a konzisztencia. Menyhárt elmeséli az életét, ahogy ma emlékezik rá, és egykori énjét a mai előképeként értelmezi, mutatja be. Ez a megközelítés alkalmas arra, hogy felidézzük az 1980-as évek Budapestje underground zenei életének eseményeit, az URH, a Trabant, és az Európa Kiadó Menyhárt Jenő látószögén keresztül megmutatkozó pályáját. Sorra feltűnnek a korszak kultikus figurái is (Baksa Soós, Dixi, Másik János, Müller Péter Sziámi, Víg Mihály), akik mind beléptek az interjúalany életébe – több-kevesebb nyomot hagyva maguk után.

Az idősebb olvasók számára Menyhárt csak valamiféle csodabogár, extrém és antiszociális pojáca lehet – ők ugyanis az elmúlt ötven évet egy csendes sarokban, a fal felé fordulva töltötték, s ott ilyen fejekkel nem találkozhattak. 1989 előtt Zsiguli, műbőrkanapé, balatoni nyaraló; a rendszerváltás után horvát tengerparti nyaralás és osztrák bunkó kispolgári élet – ez az ő nagy magyar álmuk!

A fiatalabbaknak ez az időszak már történelem. Ha elolvasnák a könyvet, láthatnák, hogy a Kádár-rendszer végnapjainak dekadens tahósága: Erdős elvtárs, a lemezkiadó guru okos és gátlástalan cinizmusa, vagy a titkosrendőrök egyszerre profi és ostoba agresszivitása a mai, globalizált világunk kisstílű, provinciális előképét mutatja. Ha elolvasnák, de ők meg nem olvasnak, és amilyen hülyék, egy többszörösen összetett mondatot képtelenek megérteni – ez a könyv meghaladja a szellemi színvonalukat.

Marad a középgeneráció, annak is az a része, amelyet megérintett a E.K. zenéje. Őket még érdekelheti a zenekar aktuális tagcseréinek, és lemezkészítési nehézségeinek meglehetősen fárasztó sorolása is, amit Para-Kovács és Menyhárt fanyar humora igyekszik oldani. Az igazi felüdülés akkor következik be, amikor Menyhárt áttér életének amerikai szakaszára. Bár „ez irányú tapasztalataim nincsenek, s azt gyanítom, New York túl van reklámozva”, itt érzem igazán hitelesnek a történetet. Ahogy közeledünk a jelenhez, a mesélő cselekvésének motivációi egyre logikusabbá válnak, és fokozatosan kirajzolódik a mai, a környezetvédő Greenpeace aktivista Menyhárt Jenő képe. A Beoneers – Menyhárt legutolsó, Amerikában szervezett együttese – zenéje és szövegvilága, valamint az idén megjelent Agitátor című, „kissé” didaktikus könyv gondolatai is visszaigazolják az egész interjúkötet szemléletét: egy, a társadalmi konvencióktól független, rendkívül igényes, környezettudatos, valóban jövőbe tekintő, nyitott személyiséget ismerhetünk meg.

De hol marad rockandroll? Menyhárt öregszik, és már túl lépett rajta. Nem akar kivénhedt rocksztárt játszani, őt mindig is csak a jelen és a jövő érdekelte, és nem a múlt. Akkor meg mi a f…nak mesél a régi időkről? Zene nélkül az egész, különben is csak csontváz, amit pénzért lehet mutogatni múzeumokban!

A rockandroll a megmerevedett, kiüresedett – tehát már halott – formák és tartalmak elleni lázadás jegyében született. A rockandroll az élet zenéje, a spontán felszabadult érzelmek szabad áramlása jellemzi. A rockandroll a fiatalok nyitott gondolkodásának és szabadságának megtestesítője. Az Európa Kiadó zenéje nagyszerű rockandroll.

Egyszer a nyolcvanas évek közepén a Ráday jazzklubba mentem koncertre, szokás szerint egyedül, és szokás szerint a koncert kezdete előtt már jóval odaérkeztem, amikor az alagsorból zenét hallottam felszűrődni. Lementem a lépcsőn, és egy félig nyitott ajtó mögül meghallottam játszani az Európa Kiadót, éppen próbáltak. Nagyon tetszett, elementáris zenét hallottam, a jazzkoncertre sem mentem fel, azóta is ott ülök és hallgatom őket. Yeeah!

* Egy időben Para-Kovács Imre és Korda György egy sportadón közösen közvetítettek póker meccseket.

>!
Gyalogkakukk
Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó

Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó Beszélgetések Menyhárt Jenővel

Mit tett velem ez a Jenő
az örök hű szerelmem ő

Egy minél elfogulatlanabb, lecsupaszított és szigorú értékelést akartam írni, de aztán rájöttem, hogy ez lehetetlenség (ezért is a bevezető*). Nagyon megszerettem az Európa Kiadót (=EK)** és egyben Menyhárt Jenőt (=MJ) is, aki az addigi megnyilatkozásai alapján különösen értelmes és szimpatikus embernek tűnt. Így hát erősen fentem a fogam a könyvre és meg is találtam a fehérvári könyvtárban (ez a reklám helye ;)). Megpróbáltam olyasmi vezérfonalat követni, miért is lenne érdemes elolvasnia olyasvalakinek, aki SEMMIT nem tud az EK-ról/MJ-ről, ha véletlenül a fejére esne egy példány. (Innen nézve @mohapapa értékelése a leghitelesebb, mert vele lényegében ez történt, mínusz fejre esés. :))

A könyv egyrészt szimplán szórakoztató: tele van vicces, szívszorító, meghökkentő, vérlázító stb., szóval tényleg mindenféle sztorival; ráadásul aránylag egyenletesen elszórva. Olvastatja magát, na. Ez a színes élet egyrészt a csodabogár művész közegnek köszönhető, amelynek MJ is aktív részese volt; másrészt szerintem ez a személyiségéből fakad… de erről később.

Az eggyel komolyabb szempont: a ’80-as évek korrajza. Mivel alapvetően a zenekar – avagy bővebben a pesti értelmiségi zenész-művész kör – szemszögéből látunk rá a történtekre, ez a korrajz persze nem teljes (és nyilván nem is ez volt a cél). Másrészt ez egész jó merítés, mert pont ez a társaság feszegette akarva-akaratlanul is a rendszer kereteit és a folyamatos súrlódások – mit súrlódások, küzdelmek! – mutatták meg az akkori hatalom igazi arcát. (Ami már csak azért is fontos, mert még mindig sokan tekintenek rózsaszín szemüvegen át megszépítve erre a korszakra – OFF(?) vége.) Tanulságos végigkövetni, hogyan változott a helyzet a rejtett/nyílt támadásoktól spoiler kezdve a „kiiktatni túl nagy, de megengedni még nem szabad” állapoton át a hivatalos elismerésig és Eldős Pétel Erdős Péter pártfogásáig; és tanulságos, hogyan élték meg/túl, hogyan kezelték mindezt a sorstársak színpadi és magánéletükben, hogyan tartották egymás hátát és keresték a kiskapukat, a levegőt. MJ és Para-Kovács gyakran rá is mutatnak az összefüggésekre, emlékeztetnek, segítik az olvasót, hogy teljesebb legyen a kép. Nem hiszem, hogy az volt a fordulópont, de nekem valamiért az a kissé tragikomikus rész maradt meg, amikor Soós Mária közbenjárására a lehető leggondosabban kikezelték MJ kikészült hangszálait a filmfelvételre, mintha csak egy „hivatalos” sztár lenne – miközben pedig SM maga is kockázatot vállalt az EK szerepeltetésével***.

És most jöjjön a dolgok leglényege: maga Menyhárt Jenő. Követve a vezérfonalat, egyenes a kérdés: miért érdemes megismerkednünk ezzel az emberrel? Mit tanulhatunk tőle, miben vehetünk példát róla?
1. Mint @vargarockzsolt is kiemelte, MJ lenyűgözően tudatos életet él, már egész fiatal korától kezdve. Az „Én tudom, hogy mit akarok és hogy mit kell érte tennem” nála nem csak egy jól hangzó dalszöveg*4. Képes tiszta fejjel, alaposan gondolkodni zavaros helyzetekben is, hidegvérrel, madártávlatból szemlélni az eseményeket; ráadásul – ez még ritkább – képes az önreflexióra, rendszeresen összegez, számot vet önmagával, mit csinált jól és rosszul és merre tovább.
2. Mint belengettem föntebb (figyeltetek? ;)): MJ sajátsága egyfajta egészséges merészség. Ő az a típus, aki nem a lábfejével tapogatja az élet vizét, hanem egyenesen fejest ugrik bele (ld. még itt: *5); képes belevágni az ismeretlenbe, hagyni, hogy néha az ösztönei, impulzusai diktáljanak és bízni a legjobbakban. Én mint örök Széltoló különösen csodáltam (és irigyeltem) ezt. Hanem…
3. …most a szemfüles olvasó joggal teheti fel a kérdést: „Na de az 1. és 2. pont nem üti egymást? Beszélsz itt nekünk összevissza!” És én erre fültől fülig elvigyorodok: hát hisz ez az! :) Olvasás közben úgy éreztem, mintha MJ-nek két arca lenne és elgondolkodtam, melyik az igazibb: a hűvös, racionális, sőt néha talán rideg és számító spoiler; vagy a nyers, ösztönös, sőt néha forrófejű és hirtelen? Aztán rájöttem: NINCS „igazibb” – mindegyik ugyanannyira ő. Épp ez a szép az életben, mindenki ismeri ezt: mindenkiben munkálkodnak akár homlokegyenest különböző személyiségjegyek, vágyak, tehetségek stb. Néha úgy érezzük, hogy akár szét is feszítenek minket. De szerencsére ezek nem feltétlen egymást kioltó vektorok és a trükk az, hogy felismerjük ezeket az erőket és kibéküljünk velük, aztán megzabolázzuk őket a javunkra. (Jó, tudom, ezzel most feltaláltam a melegvizet, de néha rá kell döbbenni trivialitásokra is, pláne, ha kiderül, hogy nem is annyira triviálisak…) Nekem úgy tűnik, MJ életútja során – néhány kilengést tekintve – inkább sikeresen súlyozta az erőit. (Egy példa a túlgondolásra mondjuk a Pusztulás piszkozatai; a 2. túltengésére meg spoiler)

És végül, de nem utolsósorban Para-Kovács Imréről is pár szót. Elismerem, a stílusa/humora néha engem is irritált spoiler, DE, azt azért ne feledjük, hogy mégis csak az ő saját ötlete volt a könyv, úgyhogy gráczia legyen fejének.*6 :) Másrészt, egy-két kényesebb résznél igenis jól jött a pimaszsága és tetszett, ahogy kiprovokálta az rövid, egyértelmű, széna-vagy-szalma választ. Meg olykor ő terelte el/vissza a beszélgetést, amikor MJ beleragadt egy-egy témába.

És hogy legyen egy könnyed, aranyos, komolytalan lezárás: nekem már csak egy hiányérzetem maradt: a szívem belesajdul, hogy' hagyhatták csak úgy ott a fiúk a legnaivabb, legigazabb rajongójukat?! spoiler

* Idézet Mikes Éva: Ahogy mentem az utcán c. dalából.

** túúdom-túúdom, nem igazán moly-téma, de elmesélem, hogyan találtam rájuk. Koromból adódóan 10-ből 9 ember szülői hatásra tippelne, és… TÉVEDNE! :D Ők más stílusban utaztak, tőlük nem hallottam az EK-ról. Tudtam, hogy létezik ilyen zenekar, csak különösebben sose néztem utána.
Aztán egy szép, ám baljós napon közeledett a szakdogaleadás határideje, a motivációm pedig a nullához tartott. Gyakorlott halogatóként valami zenei blogra tévedtem, mert azt hazudtam magamnak, hogy baromi fontos pont most tágítani a látó(avagy halló-)körömet. MINDENRE rákattintottam és becsülettel végighallgattam – ám a dalok úgy folytak ki a fülemen, ahogy bementek. Már-már kezdtem kétségbeesni, hogy muszáj lesz dolgozni, amikor szembejött velem ez:
https://www.youtube.com/watch…
És 3 replayből eljutottam az „Ez most mi a …”-tól a „Hogy' kerültem ezt ki eddig”- hez… A többi meg történelem.

(Egyébként az a dal egy gyönyörű, tankönyvi példa a Precision F-Strike -ra. (Igen, TV Tropes. Nem, nem bírtam megállni. ;)))

*** na jó, ez lehet, hogy nem a könyvben volt benne ily' kifejezetten, hanem a Dob+basszus c. műsor vonatkozó részében:
https://www.youtube.com/watch…

*4 Idézet innen:
https://www.youtube.com/watch…

*5 Idézet a könyvből:
https://moly.hu/idezetek/17227
Idézet egy másik könyvből (melegen ajánlott!!!):
https://moly.hu/idezetek/674511

*6 Idézet Herman Ottó A madarak hasznáról és káráról c. művéből. A kettővel ezelőtti munkahelyemen összevitatkoztunk a kollégámmal azon, hogy ezt a jégmadárról vagy a gyurgyalagról írta-e Herman. És a megoldás… *dobpergés* a sárgarigóról. Hát, megbuktunk. :) (Nézzétek el ezt a kis OFF-ot. A körösztbe utalgatás jó játék.)

>!
mohapapa I
Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó

Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó Beszélgetések Menyhárt Jenővel

Nem szerettem az Európa Kiadót, amikor aktívak voltak, vagyis a ’80-as években. Nem volt rokonszenves Menyhárt Jenő sem. Egyszerűen nem fogott meg egyik sem, mint jelenség. Konkrétan az egész alternatív zenei élet és köztem mindig volt egy-két lépés távolság. Van ilyen.

Pontosan nem is tudom, miért vettem ki a könyvtárból ezt a könyvet. S igazából csak az EK-t szorosan érintő részeket akartam elolvasni. Aztán beszippantott. Egyre érdekesebbnek találtam MJ-t. Nem fejre, hanem gondolatilag, emberileg. S volt egy csomó olyan kifejtése, ami így-úgy aha-élmény volt.

Nagyon nem bántam meg a ráfordított időt. S elővettem néhány EK-zenét. Hátha harminc év késéssel…

>!
egyszerű_teremtés
Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó

Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó Beszélgetések Menyhárt Jenővel

Nagyon szerettem. Olyan volt, mintha minden este beszélgetnék MJ-vel és közben ismerném meg egyre jobban.
Egy dolog zavart az egészben: Para-Kovács Imre. Gyakran erőltetettek voltak a viccelődési próbálkozásai, bár lehet, hogy alapból ilyen a stílusa. Még szerencse, hogy mindig csak pár mondat származott tőle.
Egyébként remek könyv, csak tényleg a zene hiányzott.. :)

>!
Bandus78
Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó

Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó Beszélgetések Menyhárt Jenővel

Imádom Jenőt….és a Kiadót is….nagyon érdekes kis könyv..jó volt olvasni az igazi underground korszakról (is) :-))


Népszerű idézetek

>!
egyszerű_teremtés

Aki nyugodt és egyszerű problémákat akar, annak nyugodtan és egyszerűen kell élnie, ha ez számára lehetséges. Az izgága démonokban az a jó, hogy sok helyre elviszik az embert, hazajutni viszont egyáltalán nem egyszerű, ha ők navigálnak.

Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó Beszélgetések Menyhárt Jenővel

2 hozzászólás
>!
egyszerű_teremtés

Megcsináltam én a horoszkópomat egy villamosutazás alkalmával. Nekem az jött ki, hogy a pitbull jegyében születtem, az aszcendensem pedig a katicabogár. Ilyen hozzáállású bolygókkal az ember persze nincs könnyű helyzetben, mint az évekkel később Amerikában megtapasztaltam. Találkoztam egy nagyon csinos lánnyal, akivel az első randevúnkon nagyon jól kezdtek alakulni a dolgok és már szinte teljesen nyeregben éreztem magamat, amikor egyszer csak váratlanul megkérdezte, milyen jegyben születtem. Mondtam neki, hogy pitbulléban, az aszcendensem pedig a katicabogár. Döbbenten nézett. Olyan nincs, mondta. Sokan gondoljátok ezt így, feleltem, de hát én vagyok rá az élő példa, hogy ilyesmi, ha nem is túl gyakran, de előfordul. Nem, olyan nincs, mondta, majd szó nélkül felállt és elment. Sosem láttam többé.

Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó Beszélgetések Menyhárt Jenővel

Kapcsolódó szócikkek: horoszkóp · katicabogár · pitbull
>!
egyszerű_teremtés

..a történet ilyen formán arról szól, hogy az ember döntéseinek és cselekedeteinek folyamatukban és hosszú távon lényegében megjósolhatatlanok a következményei, és hogy ezeket nem lehet egyszerűen kiokoskodni, mivel menet közben annyiféleképpen alakulhat annyi minden, hogy ez az egésznek a kiszámíthatóságát és megjósolhatóságát gyakorlatilag teljesen lehetetlenné teszi. A jó dolgok ráadásul előbb-utóbb rosszakba torkollnak és megfordítva ezért végül is a szó valódi értelmében nem lehet jó és rossz döntéseket hozni.

Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó Beszélgetések Menyhárt Jenővel

>!
egyszerű_teremtés

Más választása úgy lesz az embernek, hogy csinál magának.

Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó Beszélgetések Menyhárt Jenővel

>!
betűfaló

Tóth Dezső(művelődési miniszter helyettes) meg is nevezett néhány zenekart, amelyek ellenséges szándékkal léptek fel a szocialista rendszerrel és annak vívmányaival szemben, ezek között volt nemcsak hogy az URH, de gimnáziumi dzsesszrock együttesünk, az Orgazmus is. Ekkor, ugye, az Európa Kiadó még nem létezett. Tóth Dezső a továbbiakban felhívással fordult a szakszervezet tagságához, hogy foglaljanak állást a kérdésben. Nem kellett kétszer mondania, fel is szólaltak szép számmal a tárgyban rockzenei életünk akkori kiválóságai.Közülül többen biztosították miniszter-helyettest arról, hogyők maguk is elítélik és veszélyesnek tartják ezeknek a csoportoknak a tevékenységét, mások pontosabb útmutatást kértek tőle, mivel, mint mondták, nem nagyon tudják, konkrétan mit is tehetnének az ügyben. Tényleg nem sokat tehettek, hiszen lényegében semmilyen kapcsolatban nem álltunk egymással. Az egyetlen ember, aki egyértelműen nem volt hajlandó belemenni ebbe az ellenünk megkísérelt hadjáratba, Földes László, Hobó volt, aki felállt és azt mondta, hogy szerinte a Tóth Dezső által felsorolt zenekarok között vannak olyan tehetséges és figyelemre méltó együttesek is, amelyek értékes dolgokkal járulnak hozzá a kulturális és szellemi élethez, és ő nem hajlandó részt venni az ellenük folyó boszorkányüldözésben.
Szomorú volt látni, hogy azok a zenészek, akik egy jó részének a hatvanas években szintén át kellett esniük különböző nehézségeken a hatóságok akkori fellépései miatt, most önös érdekekeiket szem előtt tartva egytől egyig vagy hallgattak, vagy lényegében beleegyező nyilatkozatokat tettek. Hobót viszont nagyon tiszteltem egyenességéért és becsületes kiállásáért. Hozzátartozik a dologhoz, hogy ő már a kezdetektől több alkalommal a segítségünkre volt. Ott volt az URH második koncertjén a Kassák Klubban, és azt követően a saját együttesének néhány fellépésén felhívta a közönsége figyelmét zenekarunkra.

106.107.

Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó Beszélgetések Menyhárt Jenővel

>!
mohapapa I

(Dönci kiszállása az EK-ból)
Az első próbán elkezdtünk dolgozni az egyik ötletemen, melynek a szövegére nem emlékszem pontosan, de az biztos, hogy úgy kezdődött: „Nincs többé Beethoven, nincs többé Jézus", és arról szólt, hogy a pop és a rock and roll mindent elpusztít és eltöröl. Ebből később különben sosem lett szám. Elkezdtünk dolgozni rajta, gyúrtuk vagy három órán keresztül, amikor egyszer csak Dönci a zenélés közepén megállt, abbahagyta a játékot, levette a nyakából a gitárját és elkezdte összecsomagolni. „Mi van, Dönci?" – kérdeztük. „Sajnálom, én ezt nem tudom csinálni, kilépek a zenekarból. Megpróbáltam, de nem megy, ne haragudjatok…" – mondta. „Mi van, mi a baj?" – faggattuk. „Most elmegyek" – közölte, és elment. Nem tudtuk mire vélni az esetet, ilyesmi korábban sohasem fordult elő. Berekesztettük a próbát, mondtam a fejeknek, hogy másnap majd beszélek Döncivel és majd felhívok mindenkit, hogy mikor próbálunk legközelebb. Így is lett, másnap felkerestem Döncit, aki elmondta, hogy vele időközben az történt, hogy kapcsolatba került a Szentlélekkel, betöltekezett vele, és bar ő nagyon szereti az Európa Kiadót és minket személy szerint is, valamint tudja, hogy nagyon sokat köszönhet nekünk, a próbán azonban mégis világossá vált számára, hogy többé nem képes ebben a zenekarban játszani, és hogy ilyen szövegeket, mint például amit ma ott próbáltunk, nem tud többé felvállalni. Láttam, hogy nem viccel. A következő néhány órában megpróbáltam őt jobb belátásra bírni. de hajthatatlan maradt. Tudomásul kellett venni, hogy Dönci kilépett az Európa Kiadóból és a Hit Gyülekezet tagja lett.
[…]
Dönci kilépése hatalmas veszteségnek tűnt. Emlékszem, nagyon le voltam törve. Az ő gitárjátéka, energiái és személyisége ekkorra már teljesen összenőtt az Európa Kiadóval, neki pedig gyakorlatilag ez volt az élete. Nehéz volt nélküle elképzelni a dolgot és őt is a dolog nélkül. Azt gondoltam, hogy mindezzel Dönci nagyon kiszúr magával is meg a zenekarral is. Önsorsrontásnak láttam ezt a részéről, aminek majd mi is meg kell igyuk a levét. Ami pedig a dolog spirituális vonatkozásait illeti, azt meg egyszerűen nem vettem komolyan. Én ugyanis valamiért soha nem kevertem össze a spiritualitást a teológiai alapokon történő megnyilvánulásokkal, Azt gondoltam, abban az esetben, ha van olyan, hogy Szentlélek és azzal valaki netán találkozna, akkor annak olyan iszonyatos és emberfölötti erővel kellene sugároznia abból az emberből, hogy nem tudnánk öten három órán át zenélni az illetővel úgy, hogy a leghalványabb gyanú sem merül fel egyikünkben sem a dolgot illetően. Ha pedig minderről úgy kell értesülnünk, hogy valaki váratlanul bejelenti: hé, srácok, be vagyok töltekezve a Szentlélekkel, akkor azt gondlom, az illető vagy egy illúzió áldozata, vagy pedig az egész dolog egyáltalán nem számít. Csak annyit lehet rá ugyanis válaszolni, hogy nahát, fel sem tűnt volna, ha nem mondod.

Egy emberen általában meglátszanak azok a dolgok, amik történnek vele. Látható például, ha valaki szerelmes, boldog, boldogtalan, ha influenzás vagy mondjuk éppen be van rúgva. Ezek pedig eléggé kis történéseknek tekinthetők egy olyan horderejű eseményhez képest, mint amilyen például a Szentlélekkel való betöltekezés kellene hogy legyen. Én a magam részéről spirituális kérdésekben másokkal kapcsolatban mindig is arra hagyatkoztam, amit éreztem rajtuk, nem pedig azokra a teológiai fejtegetésekre, amelyekkel lelki beavatottságuk mértékét és helyességét bizonygatták. A tapasztalatom ugyanis ezzel kapcsolatban az életem során az volt, hogy ilyenkor általában véve nagyon nagy szavakat hall az ember, aztán utána többnyire hiába vár arra a kisugárzásra, szétáradó szellemre és azokra a nagy formátumú tettekre, amelyek valóban fel is nőnek ezekhez a szavakhoz.

Ami pedig Döncit illeti, őt mindnyájan nagyon szerettük és nagyon sajnáltuk, hogy elmegy tőlünk.”

186–187. oldal

Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó Beszélgetések Menyhárt Jenővel

1 hozzászólás
>!
egyszerű_teremtés

Csak az a probléma ezzel, hogy ez az élethelyzetek nagy részére pontosan ugyanígy igaz. Sokkal egyszerűbb nem mondani és nem csinálni semmit, hanem egyszerűen csak menni a dolgokkal úgy, ahogy vannak és belesimulni az egész folyamatba. Kérdés, hogy valóban oda igyekszik-e az ember, ahová mindezek majd elviszik.

Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó Beszélgetések Menyhárt Jenővel

>!
egyszerű_teremtés

Én egy olyan korszakban nőttem fel, amikor sok ember a szabadság és az élet utáni vágyat az alkoholban fojtotta el és a szerelemben élte ki.

Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó Beszélgetések Menyhárt Jenővel

Kapcsolódó szócikkek: alkohol · élet · szabadság · szerelem
>!
egyszerű_teremtés

Van egy arra vonatkozó tudás, valamint egy olyan fajta gondolkodás és szellem, amely a dolgok létrehozásának és megvalósításának a mikéntjére irányul. Ha ezekben nem tesz szert valamiféle jártasságra az ember, akkor nagyon nehéz folyamatosan különböző helyzetekben tisztán látni és adott szituációkban a megfelelő döntéseket meghozni.

Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó Beszélgetések Menyhárt Jenővel

2 hozzászólás
>!
mohapapa I

New Yorkban értelemszerűen senki sem kuncogott, amikor megkérdezték tőlem, hogy mivel is foglalkozom, így hát harmincöt évesen el kellett kezdenem megtanulni, hogyan kell egy ötperces alapvető beszélgetést lefolytatnom magamról. Nem ment könnyen. Úgy tűnt, hogy általában azok, akikkel beszélgettem, nem találtak különösebben érdekes fejnek és a legtöbb esetben igyekeztek minél gyorsabban megszabadulni tőlem. Korábban ennek inkább a fordítottja szokott megesni velem. Olyan voltam, mint egy ember, aki sokáig jómódban élt, aztán egyik napról a másikra elvesztette minden vagyonát és elölről kellett kezdenie az egészet. Ez egy nagyon nehéz, ugyanakkor nagyon jó tapasztalat, mivel megtanítja az embert arra, hogy ne vegye készpénznek a dolgokat és arra, hogy onnantól fogva jobban megértse és megbecsülje azt, amije van.
ZENÉLTÉL?
Shari és a családja megpróbáltak engem segíteni abban, hogy kapcsolatba kerüljek New York-i zenészekkel. Shari nővére összehozott engem egy barátjával, James McBride-dal, aki fele részben afrikai-amerikai, fele részben pedig zsidó származású szaxofonos volt, aki könyveket is írt. Jamesszel elmentünk egy alkalommal ebédelni és közben ő kifaggatott engem arról, mit csináltam korábban Magyarországon. Én a magam módján elmeséltem neki a dolgokat, ő pedig a beszélgetés végén a következő konklúziót vonta le: „Ember, ahogy te viselkedsz, az itt nem fog működni. Ez New York City. Itt nem lehet szerénynek lenni." Valamennyire értettem, mire gondol, mivel sokszor találkoztam ott azzal a jelenséggel, beleértve a házibulikon és a baráti jellegű vacsorákon is, hogy az emberek folyamatosan promotálják magukat, illetve a különböző tevékenységeiket, valahogy fel akarják hívni magukra a figyelmet és állandóan próbálnak agresszívan előrébb jutni abban, amit csinálnak. Nekem ez a legtöbb esetben visszataszítónak tűnt és semmi kedvem nem volt benne részt venni, még akkor sem, ha erre különben, úgymond, majd ráfázok. Úgy gondoltam, ha netán úgy érnék el valamiféle sikereket, hogy közben nyomulok, akkor utána nem tudnám, hogy azért vagyok-e sikeres, mert valami érdekeset csináltam vagy pedig azért, mert jól nyomultam. Onnantól kezdve aztán fogalmam se lenne többé, hogy mikor kell énekelni és mikor nyomulni és valószínűleg a biztonság kedvéért folyton egyszerre próbálnám csinálni mind a kettőt. Ennek pedig már számtalan példáját és változatát láttam, úgyhogy én egyáltalán nem szerettem volna ilyen helyzetbe hozni magamat. „Ha nem fog működni, hát nem fog működni" – mondtam Jamesnek, aki erre lemondóan csóválta a fejét, majd intett a pincérnek, hogy hozza a számlát.
Az azért mindenképpen hozzátartozik a történethez, hogy New York az európai városokhoz képest olyan hely, ahol nagyon el lehet tűnni, és az emberek bizonyos szempontból rá vannak kényszerítve arra, hogy valahogy magukra irányítsák mások figyelmét. Egyszerűen muszáj ott valamit akarni és abban valamennyire ambiciózusnak lenni, mert a dolgok nem nagyon fognak maguktól házhoz jönni. Én ekkoriban inkább csak úgy szemlélődtem. Nem akartam ajtóstól rontani a házba és mindenáron megpróbálni csinálni valamit, még mielőtt jobban megérteném, hogy hol vagyok és ott miről és hogyan van szó. New York nagyon finom és szofisztikált helynek tűnt a számomra, ahol, úgy gondoltam, könnyen lehet egészen kis pontatlanságokkal is nagyon nagyokat tévedni.

256–257. oldal

Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó Beszélgetések Menyhárt Jenővel

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bérczes László – Cseh Tamás: Cseh Tamás
Süveges Gergő: Csík zenekar
Juhász Előd: A Zenebutik sztáralbuma
Aczél Gergő: Megasztár
Cserteg István (szerk.): Komárom-Esztergom megyei rocklegendák
Stuber Sándor: Barcelona kulisszatitkai
Schäffer Erzsébet: Egyszer volt
Krasznahorkai László: Nem kérdez, nem válaszol
Schäffer Erzsébet: Hol nem volt