A ​hóhér / A törpe / Barabás 14 csillagozás

Pär Lagerkvist: A hóhér / A törpe / Barabás Pär Lagerkvist: A hóhér / A törpe / Barabás

Középkori ​kocsmában ül a hóhér, bíborvörös ruhában, kezében a pallos, és issza sörét, amely „minőségi áru”, hiszen a hordóban egy kivégzett tolvaj ujját áztatták. Körülötte pezseg az ivó élete, adomákat mesélnek, de mindenki szorongással nézi a hóhért. Aztán változik a szín: a hitleri Németországban fasiszták ütik a néger zenészeket, egymást is gyilkolják, és áhítattal köszöntik a körükben időző hóhért.
A Nobel-díjas svéd költő (szül. 1891) második kisregényének színtere Itália egyik fejedelmi udvara, amelynek életéről egy törpe számol be. Ő csak kiszolgálója kegyes urának, a bort töltögeti a fejedelem és a vendégek kupájába, de közben mindent lát: cselszövést, szerelmet, háborús készülődést, pestist és börtönt. Színpompás kép alakul ki a reneszánsz fejedelmi udvarról, amelynek életébe a törpe is beleszól: néha mérgezett bort tölt, ártatlan szerelmesek halálát okozza, reszket a háborúért, emberek híján törpéket gyilkol. Ki ez a törpe? Torz ember? Vagy az örök rossz?
(tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion

>!
Kriterion, Bukarest, 1971
288 oldal · Fordította: Birkás Endre, Kuczka Péter, Szalay Sándor
>!
Európa, Budapest, 1967
338 oldal · Fordította: Birkás Endre, Kuczka Péter, Szalay Sándor

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

gyuszi64>!
Pär Lagerkvist: A hóhér / A törpe / Barabás

A hóhér (1933) művészkisregény volt, az első fele a svéd középkort hozta tapintásközelbe, a második fele egy snitt után a náci Németországba vitt, abszurditással és profetikus felhangokkal.

Nagyon jó regény volt A törpe (1944), párhuzamos tárgyalása egy fizikai és szellemi sérülésnek/sérültnek. A szerző ragyogóan jelenítette meg az itáliai reneszánszt, jópár mellékszereplő telitalálat, és itt is plasztikus a főtéma, a „torz ember”. (Ezt szójátéknak szánom, mert a fizikai jelentés mellett átvitt értelemben használom mindkét szót.) A törpénk tulajdonképpen a fejedelem lelkének sötétebb oldalát szimbolizálja, de a mű más olvasatai is professzionálisak. Egy példa a 44-es dátumra felfigyelve: tökéletesen leírja egy háború (nyertes? vesztes? ki tudja?) lélektanát.
Lagerkvist gazdag stílusa számomra leginkább ebben a történetben érvényesült.

A Barabás (1950) a bibliai történet szépen megírt parafrázisa. A másik két kisregényben is megjelent a (néhol mély) vallásos érzelem, de persze ez a harmadik az igazi, erre kapta a szerző a Nobel-díjat. Megható és visszafogott a tárgyalás, emlékezetes az olvasás.

Fél csillagot levonok, mert mindegyik kisregényben-regényben éreztem túlírt részeket. Pedig tényleg tetszettek az alkalmankénti filozofikus vagy vallási fejtegetések – szerintem a szerzőre alapjában jellemző a gondolkodási késztetés –, de néha nem éreztem, hogy újat kaptam volna.

Update: Érdekes, magyarul csak ez a kötet jelent meg Lagerkvisttől, és olvasom, máshol idegenben sem túl népszerű. (Még A haza c. versére emlékszem a Skandináv költők antológiájá-ból.) Nem tudok másra gondolni, a kortárs szerzők csak egynek tartották maguk közül, nem „A” Nobel-díjasnak.

Tompetyo>!
Pär Lagerkvist: A hóhér / A törpe / Barabás

Bevallom, a három kisregény közül csak a Barabást olvastam el, de a film után erre voltam a leginkább kíváncsi. És hát mit is mondhatnék… én imádtam (azaz imádom) mind a kettőt. Aki szereti a vallásos, lelektani, történelmi könyveket, a vívódó hősöket, a szép leírásokat; annak biztos elnyeri a tetszését mind a film, mind a könyv.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

freegyes>!

A szerelem olyasmi, ami meghal. És ha meghalt, megrothad és termőtalaja lehet egy új szerelemnek. A halott szerelem tovább éli titkos életét az élőben, és így tulajdonképpen a szerelemben nincs halál.

79. oldal

Leverkühn>!

Az egész emberi kultúra csak kezdet – végeredményben megvalósíthatatlan. És ezért tulajdonképpen tökéletesen értelmetlen.

Leverkühn>!

Milyen volna az élet, ha nem volna értelmetlen? Az alap, amelyen nyugszik, maga az értelmetlenség. Nincs más alap, amelyre építeni lehetne, amely szilárd volna, és nem omolna össze. A legnagyobb eszmét is aláaknázhatjuk, felrobbanthatjuk és ledönthetjük egy másik eszmével. De az értelmetlenség hozzáférhetetlen, elpusztíthatatlan, megdönthetetlen. Valódi alap, ezért is választották. Mennyi töprengés szükséges ennek a belátásához!


Hasonló könyvek címkék alapján

Selma Lagerlöf: Gösta Berling
Selma Lagerlöf: Nils Holgersson csodálatos utazása
Harry Martinson: Messzi volt Klockrike
Selma Lagerlöf: Csodálatos utazás
Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca
John Steinbeck: Egerek és emberek
Kazuo Ishiguro: Napok romjai
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága
Toni Morrison: A kedves