Angyalvacsora 45 csillagozás

Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora

A JAKKendő-díjas novelláskötet különös hősei vak artisták, mosómedvévé váló lányok és angyalra vadászó falusiak: történetük, akár minden igazi mese, megkapóan játékos és igencsak hátborzongató.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: JAK-füzetek

>!
József Attila Kör / PRAE.HU, Budapest, 2015
124 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155070433

Enciklopédia 4


Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora

Pazar. Azon túl, hogy érezni benne némi Bodor Ádámot, és egy adag népmesei hagyományt, Papp-Zakor Ilka csodásan integrálja a saját (kétségtelenül őrült) elképzeléseit a kispróza világába. Történetei nagyon erős, de az olvasó számára jórészt homályban maradó törvények mentén mozognak: ezekben a novellákban szinte bármi megtörténhet, mosómedvévé változhatunk, angyalpörköltet eszünk és bekattant fogorvosok kezei közé kerülünk – és még élvezzük is. Valahogy úgy otthonos minden, hogy közben eszméletlenül kegyetlen és fájdalmas. Bánatomra ebből az összetéveszthetetlen kisvilágból Papp-Zakor a kötet végén elmozdul a kézzelfogható dolgok, a szociotörténetek felé, így sokat veszít eredetiségéből – szerencsétlen módon pont mintha akkor fogyna ki az erőből, amikor megpróbál aktuális lenni. De ezzel együtt nagyszerű bemutatkozó kötet ez, és az olyan elbeszélések, mint a Sakk vagy az Angyalvacsora, konkrétan satuba fogták az agyamat. Úgyhogy csak gratulálni tudok.

olvasóbarát >!
Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora

A 2015-ben megjelent kötetek között több olyan is volt, amelyek az eddigiekhez képest mások. Szokni kell őket, és persze lehet szeretni vagy nem szeretni. Papp-Zakor írásai különleges mesék, nagyon eltérnek a szokásos novelláktól témaválasztásban és történetmesélésben egyaránt. A másság, a fogyatékosság is megjelenik az írásaiban vagy a szinte rettegésig fokozott félelem. A végletekig kiterjesztett szokatlanság spoiler nagyon jól jelenik meg a hélium című írásban. A sakk spoiler sokk lehet. Történeteiben senki sem átlagos, többnyire sérült, deviáns, másként gondolkodó szereplőket választ, ezek a figurák azonban valahogyan mégis boldogulnak a világban. A kötet második részében jobban a szokásos keretek között mozognak a hősei, ők „csak” öregek, elhagyatottak, be nem fogadottak. A végén pedig üde színfolt egy „ semmi kis növény” sikere kökörcsin.
Valami újat hozott ez a mesélés és ez az előadásmód a kortárs magyar irodalomba.

balagesh I>!
Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora

Ha a magyar népmeséket a világmegismerés közvetlen útikalauzaként tekintjük, és a hétfejű sárkányt, no meg a vasorrú bábát nem csak szimbólumként, hanem azonosítandóként vesszük, akkor ezek a művek realisták. Nem mr-ről vagy mitikus látásmódról van szó, hanem a mese-világképnek és a mi behályogozódott felnőtt világlátásunknak az alapvető különbségéről.
A szerző valószínűleg nehezen tudja értelmezni azt az olvasói tapasztalatot, hogy a kötet szivárványívén előrehaladva önmaga is felénk (a valóság felé) halad. Hogy a záró novellák pillére már az általunk is észlelt világban támaszkodik. Nyilván a valószerűtlen megnevezéseknek csak mögé lehet tenni a realitást, és amikor ehhez képest csupán a világérzékelés a nem valószerű, azt könnyebb a miénkkel egybeesőnek hinni, pedig ugyanúgy a mesevilág érzékelési mechanizmusai alapján értelmezhető a szereplő értékrendje, a fontosságok és okságok hierarchiája.
De azért legyen rajta mindenki, hogy minden adandó alkalommal figyelmeztesse a szerzőt, nehogy, de akárcsak a legcsekélyebb mértékben se higgye el, hogy a meséit Flaubert elveit egyre jobban szem előtt tartva kellene világra hoznia. Mert az bizony szörnyű öncsonkítás volna. Szerelmetes pillantások váltása helyett azt nem kérem, hogy késztesse futásra az ilyes stíluspurgáló gyógyítókat, de tétova, akár integetésként is értelmezhető kézmozdulatnál többet ne adjon nekik.
Nagyon nagy köszönet a hélium című tökéletes darabért!

Goofry>!
Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora

„Csak hasra ne essek mondom magamnak.”
(kaviár)

Voltaképpen az volt az angyalvacsora (szigorúan kisbetűvel) szomorkás történeteinek számomra szinte fölfoghatatlan furcsasága, hogy miközben a szerző különleges látásmóddal és szürreális szövegekkel foganatosított lehangoltságokra adott okot, egyszersmind megmagyarázhatatlan módon valamiképpen mégiscsak mágikus impulzusokat gerjesztő örömdózisokat osztogatott. Megajándékozottnak éreztem magam, amikor egy-egy ilyen különös, és a visszacsatolásaiban érdekes inverz hatással motiváló tündérvilág magába húzott. Amint a tematikus kettéosztottságban leledző soványka kötet első része a lidérces igézeteivel hatott rám, úgy a második hányad a gyökereket cipelő körömcipellőivel ingerkedett (oké, ebben az elidegenítési effektust kiszolgáló zárójeles topikban simán belátom, hogy ezzel most egy merőben túlterhelt képtelenséget nyomattam – és mégis…!).
Tehát egészen röviden fogalmazva: egy tulajdonnévből köznevesedett kifejezés szegődött a szókészletemhez. Egy kimondottan ráolvasást serkentő varázsige, mely így hangzik: pappzakorilka. (kimondtad!!!)

7 hozzászólás
mbazsa P>!
Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora

Ritka az a kezdő novellista, aki már az első kötetében megtalálja a saját hangját. PZI első novellás kötete ezen kevesek közé tartozik. Erős kezdés ez. A kötet első fele az ütősebb, a címadó novelláig. Ezek a szövegek azért működőképesek, mert sajátos, egyéni hangon szólalnak meg, nem hatásvadászok, a szürreális elemek lezsibbasztják az olvasó agyát, és a novellák végén csak úgy pupillázik, hogy akkor ez most mi volt. Nem mondanám, hogy elsőre meg tudnám mondani, hogy miről is szólnak ezek a szövegek, de hát ettől szép az irodalom. A címadó novellán kívül a többek által már említett Sakk című szöveg engem is totálisan lesokkolt. spoiler A kötet második fele a realitás felé mozdul el, amelyben a fő szerepet a szociális érzékenység játssza. Ezek sem rossz szövegek, de a prímet egyértelműen a kötet első fele viszi. Remek pályaindulás ez, kíváncsi vagyok a folytatásra.

Biedermann_Izabella>!
Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora

Kellemesen meglepett Pap-Zakor Ilka kötete még akkor is, ha semmit nem tudtam róla, és ezért semmire nem számítottam.
Azt nem mondom, hogy egyenletesen jónak találtam a kötetben található novellákat, de olyat azért elég kevesen is tudnak, lássuk be. Voltak kevésbé érdekes, a kötet kezdőnovelláihoz képest kissé sematikus írások, amiért egy picit kár, mert egyébként a szerző stílusa érdekes, képei színesek, láttatóak, meglepőek.
Ha közös témát kellene felfedeznem a novellákban, akkor az emberi kiszolgáltatottság és a kiszolgáltatottság ellen fellépő teremtő képzelet lenne talán, amiben nekem a kötet első két novellája: A nagyapó kesztyűcskéje és a Hélium nagyon meghatározóan saját és szerethető világ és hang volt.
Ahol ezt a kiccsit félelmetes, mégis sajátosan vigasztaló, szinte mesei világot olvastam, azok az írások mind nagyon tetszettek: Angyalvacsora, Gyógyítók, Édesanya könyvesszobája. Azokat a novellákat, melyekbe inkább belelógott a valóság, kevésbé élveztem. A hajléktalanokról, a külföldön élő emberről, a beteg gyerek egeréről, és a koldusról szóló írások (számomra legalábbis) kevesebbet mutattak meg a szerző igazi tehetségéből, ami persze egyáltalán nem olyan nagy baj.
Őszintén örültem ennek a kötetnek, és remélem, hogy lesz alkalmam még elmerülni Papp-Zakor Ilka egyszerre félelmetes és vonzó világában.

Juci IP>!
Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora

Na! Szeretem, ha egy szerző ennyire bátran a lovak közé dobja a gyeplőt. Viszlát, józan ész!
Kedves Ilka, vigyázat, ezek után sokat várunk magától.

spinakker>!
Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora

Azon kívül, hogy @Kuszma értékeléséből olvastam, hogy ebben a kötetben – spoiler – angyalokat esznek, semmilyen elképzelésem nem volt. Ami jól jött, mert ezekhez a novellákhoz tényleg bármilyen előfeltételezés nélkül kell leülni (és most nyilván megteremtek egy csomó előfeltételezést): annyira furcsák, hogy szinte minden egyes sornál azon töpreng az ember, hogy mégis mire akar kimenni az adott írás, mégis mit jelenthet ez. És az első néhány novella tényleg könyörtelenül csapja az arcunkba ezt a megfejthetetlen bizarrságot. Annyira, hogy az első két novellát meg se tudom kísérelni körülírni. A szavak ismerősek, nagyjából be lehet azonosítani a szereplőket és a helyszínt, de olyan szürreális dolgokról van szó, amik nem felelnek meg a mi általunk ismert racionális világnak. Ezt a stílust nem nevezném mágikus realistának, egyrészt, mert azt nem kedvelem, másrészt meg mert itt nem egyszerűen csak csodás vagy furcsa dolgok történnek, hanem teljesen körül nem írhatóak. Még a szürreális is leegyszerűsítő, mert arról azt azért lehet tudni, hogy egy pszichoanalitikus vagy egy harmadéves bölcsészhallgató elegendő köldökbámulás után valamilyen értelmezhető értelmezést ki tud nyögni.
A harmadik írás, a „Sakk” már valamivel megfoghatóbb: arra rá lehet jönni, hogy két fogorvos a páciensek fogain sakkot játszanak, de ettől még nem kerültünk közelebb a megfejtéshez, mert: mégis miért? A páciensek miért tűrik ezt a leírva is szörnyű dolgot, és miért csak a procedúra végén szitkozódnak egy keveset? És mi az a bébi a végén, akinek a kedvéért mindezt meg kell tenni? Mint egy rossz horror jelenet, vagy rémálom – de azokat legalább vizualizálni lehet.
Nem csak értelmezni volt nehéz, hanem azt eldönteni, hogy ez a stílus végül is tetszik-e. Schweblin, Lynch szürrealitása nagyon is bejön, Kafkáé, vagy a magyar bölcsész irodalomé egyáltalán nem – Papp-Zakor novellái pedig ezen két eleve nehezen meghatározható stílus között van, de anélkül, hogy bármi máshoz is lehessen hasonlítani. Egy olyan külön nyelvet használ, egy olyan külön világban játszódik, amik csak nyomokban hasonlít a mi megszokott, racionális világunkhoz.
Azt hiszem, hogy tetszik – úgy tetszik, mint egy érdekes, furcsa, egzotikus étel (kígyóvér, tintahal karika), aminek az ízét a gyanútlan turista semmihez nem tudja hasonlítani, nem ízlik neki egyértelműen, de nem is viszolyog. Igen, ezek az írások különleges csemegék, szerencsére a magyar irodalom általam utált bölcsészkedésétől távol állnak. Örülök, hogy rájuk találtam.
Az „Angyalvacsora” az egyik legerősebb szöveg – azért, mert ezt már könnyen lehet értelmezni: az angyalokat, mintha azok csak nyulak vagy egyéb állatok lennének, a falusiak levadásszák és megeszik. A hogyanok és miértek persze nem tiszták, de azért kellően megfogható az írás – talán túlságosan is, az allegorikus olvasat túl kézenfekvő, amit én nem szeretek. Ha nem lenne benne, hogy karácsonyi dalokat énekelnek, meg azt mondják, örömet hoznak, imádnám (bár így is van egy vicces, cinikus kicsengése).
Ahogyan egyre haladunk a kötetben, a novellák egyre könnyebben illeszthetőek a valósághoz – a felütéshez képest számomra túlságosan is, jobban szerettem azokat a meghatározhatatlan, értelmezhetetlen írásokat. A „Bádogmacskában” már az elején leesik, hogy az elbeszélő idős nő, aki mindenki mást hígagyúnak nevez, saját maga az, sőt, a végén ez szinte ki is van mondva. Ami kár, mert ez a téma már elcsépeltnek számít, Papp-Zakor stílusa viszont kiválóan be tudná mutatni a mentális zavar világát – egy-két előző novellájának a varázsát pont az adta nekem, hogy eleinte nem lehetett tudni, hogy miről van szó, mágikus világról, (rém)álomról, vagy pszichés zavarról. Van azért írás, ami ilyen elemek nélkül is tetszik, mint a „Tulajdonképpen”, ami a külföldön való élet nehézségeit mutatja be, számomra nagyon is ismerősen. Viszont a „Múzeum utca”, ami két hajléktalan civódását mutatja be, számomra nagyon triviálisra és gyengére sikerült.
Szóval a kezdeti, meglepetésszerű novellák nagyon megfogtak. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy tényleg tetszenek-e, mindenesetre frissek és egyediek, minden figyelmet megérdemelnek. Ha a második felében nem lett volna az a néhány, számomra lapos írás, a kötet abszolút kedvencem lenne.
Mindenesetre mostantól Papp-Zakor bármit fog írni, én azt elolvasom.

6 hozzászólás
ppeva P>!
Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora

Meglepő volt. Magamat is megleptem vele, hogy tetszettek ezek a furcsa, játékosan őrült és őrülten játékos nyelvű kis novellák.

szigiri>!
Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora

Lehet az erős kezdés után, meg az itt olvasott pozitív értékelés miatt viszonyítottam nagyon szigorúan, de nekem nem volt annyira eget rengető. Még úgy sem, hogy tudom, hogy első kötetes a szerző (ez a kötet árazásán érezhető is, de támogassuk kicsit a kultúrát). Vannak benne jó novellák, az első, a Nagyapó kesztyűcskéje meg a Kaviár egészen tetszett, bár utóbbiban biztos vagyok, hogy nem értettem, csak úgy tetszett. Nekem a sokak által dicsért Sakk nem igazán jött be, a Tulajdonképpen egyáltalán nem. Sok esetben láttam visszatérő motívumokat (az állattá válás, az átalakulás és eltűnve meghalás), ami persze lehet sokak számára sajátos stílusjegy volt, nekem egy első kötetben kicsit túl volt tolva.
De az kétségtelenül igaz hogy van egy sajátos világa, a vége felé egészen magyar, kicsit Szvorenre hajazó, egy kicsit olyan nem éppen Pixaros animációs filmes hangulata van, mintha egy Bucsi Réka animációs filmet (https://vimeo.com/rekabucsi) nézne az ember. Nem azok a Szabó T. Annás elegánsabb, nőiesebb formák, hanem kicsit az a csapongó, nem teljesen kerek és kicsit dilis karakterek. Várom a következő kötetet.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kuszma>!

November végén megjelennek az erdőben az angyalok. Az első dérrel együtt érkeznek. Valamennyire ugyan bujkálnak előlünk, pislákoló fényeik miatt mégsem nehéz őket felfedezni. Fészket raknak fagyos avarból és letöredezett gallyakból. Aztán tojásokat raknak. Zúzmarát esznek. Éjszaka elmerészkednek a falu határáig. Karácsonyi dalokat énekelnek a részeg postásnak és a kerítések aljában párosodó kutyáknak.
Évekkel ezelőtt a tanár úr elfogott egyet. Kalitkában tartotta pár napig, de nem tudta, mivel etesse, így az még karácsony előtt elpusztult. Megkérdezte tőle, mit keresnek itt, miért lepik el minden ősszel az erdőnket, az angyal pedig mintha azt mondta volna, örömet hoznak nekünk, meg fényeket, de lehet, hogy a tanár úr értette félre, mert az angyal kiszáradt szájjal nehezen beszélt. Azt sem lehetett tudni, mivel kellene itatni az ilyet,
Az viszont szinte biztos, hogy a szomszéd biciklijéről a csengőt ők lopták le.
Angyalra a legjobb szürkületkor vadászni, a sziporkázás miatt, mert az sötétben látszik legjobban, meg mert olyankor már a hímek is a fészekben alusznak. És a legjobb söréttel, mint a nyúlra.

51. oldal (Angyalvacsora)

5 hozzászólás
balagesh I>!

A félelem felülete megtanulhatatlan.

17. oldal; hélium

Kapcsolódó szócikkek: vakság
7 hozzászólás
balagesh I>!

A zöld a fű színe, a végtelen, néma rété, ahol nincsen, aki útba igazítana, a rété, amelyről nincs kiút. A rété, amely magába temet minden hangot és mozdulatot. Ilyen helyeken kell a fűre tenyerelni, ha meg akarjuk tudni, milyen a tapintása a rettenetnek. Aztán esténként elég végigsimítani a szőnyegen vagy a lepedőn, meglapogatni az asztallapot, megkocogtatni a porcelánvázát, megütögetni az ablaküveget, hogy rájöjjünk, az egész szoba egyetlen hatalmas, rügyező szorongás.

15. oldal; hélium

olvasóbarát >!

Éjszaka már csak a félelem szeme világít zölden. […]
Aztán esténként elég végigsimítani a szőnyegen vagy a lepedőn, meglapogatni az asztallapot, megkocogtatni a porcelánvázát, megütögetni az ablaküveget, hogy rájöjjünk, az egész szoba egyetlen hatalmas, rügyező szorongás.

15. oldal, hélium

csobi P>!

A hajszárító túlságosan vulgáris, sosem szerettem. Hajmosás után kifésülöm a hajam, és a fűtőtestnek dőlve olvasok.

82. oldal (tulajdonképpen)

spinakker>!

A meglepetések elkerülése végett előre kiszámoltam a pénzt, a markomban szorongatom és, ahogy rám kerül a sor, a péntárosnő elé szórom. Köszönöm, mondom, amikor elveszi. Ő is megköszöni, jól alakul ez a beszélgetés. De aztán váratlan fordulatot vesz, a pénztárosnő alattomos cselhez folyamodik, újra kérdez valamit, amiből egy hangot sem értek. Nem, vágom rá, de a meglepett tekintet láttán még jobban elbizonytalanodom. A pénztárosnő, most lassabban, megismétli a kérdést. Igen, válaszolom, majd egy kis szünet után hozzáteszem, tulajdonképpen. Ezt a szót pontosan ilyen helyzetekre keresetem ki a szótárból. Így egyértelműsítem, hogy már első alkalommal is értettem mindent, éppen csak megfontoltam a dolgot, mert az öntudatos ember időnként megfontol dolgokat.

83. oldal - Tulajdonképpen (PRAE.HU, 2015)

Dün P>!

Ha színes filcet kapok, színesek lesznek az állatok, bolyhosak, mint a barackrózsaszín, pihekönnyűek, mint a csigaházbarna, ruganyosak, mint a paradicsompiros, reszelősek, mint a törölközőkék. Meg lehetnek lilák és sárgák és narancssárgák és hófehérek és hollófeketék és gerleszürkék is, csak zöld nem lesz soha egyik sem.

17. oldal, Hélium

3 hozzászólás
Goofry>!

[…] csak viccel, ironizál, de nem ám rajtam, hanem a világ kacagtató kiismerhetetlenségén.

107. oldal - kökörcsin

1 hozzászólás
spinakker>!

Persze időnként kedvem lett volna bevárni a szembejövőket és beszédbe elegyedni velük (ezt a kifejezést nagyapó egyik könyvéből tanultam, és nagyon megtetszett, évekig terveztem, hogy majd egyszer beszédbe elegyedek valakivel), de nem akartam megharagítani nagyapót, meg féltem is, hogy mi lesz, ha azok az idegenek majd tényleg undorodnak, és nem akarnak beszélgetni.

8. oldal - Nagyapó kesztyűcskéje (PRAE.HU, 2015)

Goofry>!

A játékot pedig nem hagyhatjuk abba, mert honnan vennénk akkor nap mint nap a történeteket.

27. oldal - sakk


Hasonló könyvek címkék alapján

B. E. Belle: A telepi lány
Marilyn Miller: Az egyetlen
Ella Steel: Az egyezség
Ruby Saw: Leah
Ella Steel: A szeretet dallama
Ruby Saw: Angyalom
K. M. Holmes: Mason
Anne L. Green: Csábító vallomások
Ella Steel: Öröm a köbön
Ruby Saw: #dutchboy