Mit tennél, ha a kezedbe hullanának egy hotel kulcsai? És ha az a hotel éppen Kenyában lenne? Tamira Savannah King magyar édesanyjától örökölt virtussal úgy dönt, ez pont a megfelelő alkalom arra, hogy vőlegényét és unalmas munkáját hátrahagyva rendbe szedje az életét, és Budapestről Nairobiba repül. Az afrikai nyüzsgő nagyvárost hamar felváltja a vidék, és a Masai Mara Vadrezervátumba érve megkezdődik a valódi utazás.
Mihez kezd egy szőke magyar nő a szavannán? Hogyan boldogul szállodaigazgatóként, aki még soha nem dolgozott a vendéglátásban?
Mit jelent a kötődés, az otthon, a barátok, a család, a szerelem? Nyomokban oroszlánokat, elefántokat, zsiráfokat, orrszarvút, gazellát, naplementét tartalmaz. Meg egy Hemingway nevű szurikátát.
Örökség 18 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2020
Enciklopédia 11
Helyszínek népszerűség szerint
Most olvassa 1
Várólistára tette 26
Kívánságlistára tette 20
Kiemelt értékelések
A romantika nagyon nem az én zsánerem, sosem volt az, és nem is lesz. Csakis olyan kivételes esetben olvasok „romantika” címkével ellátott kötetet, mint a jelenlegi is: azaz ha a szerző előtte biztosít róla, hogy ez most kivételesen bele fog férni a tűréshatáromba, hiába nem én vagyok a célközönség, ez nem limonádé, nem strandkönyv, itt nincs se hab, se bab, sem egyebek, és ha szeretek természetet járni, ezt szeretni fogom. Jó, hát lássuk.
Az írónő gondos kutatómunkát végzett, a történetet szilárd alapokra helyezte, atmoszféraorientált regényt kapunk sok Afrikával. Az egzotikus helyszín – Kenya – már önmagában megteremt egy alaphangulatot, mely nem merül ki a szavanna flórájának és faunájának bemutatásában – többek között egy gepárdkölyök születésének, valamint egy orrszarvú megmentésének is tanúi lehetünk –, az idegen környezet, az európai mentalitástól távol álló kultúrkör háttérül szolgál a főhősnő karakterfejlődésének, amint számára merőben új szerepbe csöppenve félénk, bizonytalan jövevényből erős, magabiztos nővé érik.
Noha a kötet már csak a főszereplő neme folytán is elsősorban a női olvasókat szólítja meg, nem egy csajos regény. Nem limonádé valóban, nem csupán egy könnyed, cédrusillatú, kabócazümmögéses kalandregény szafarival, maszáj törzsi gyógyítóval és hasonlókkal, hanem főhősünk, a mozaikcsaládból jövő Tamira komoly válaszutakkal szembesül kultúra és értékrend terén. Bár a szerelmi szál sem marad el, a fókusz nem ezen van, a kötet inkább fejlődésregény, melyben az olyan helyszínek, mint az Amboseli Nemzeti Park, a Kilimadzsáró, a Tsavó Nemzeti Parkban található Jipe-tó vidéke, vagy a Masai Mara vadrezervátum messze többek mutatós díszleteknél: az afrikai kötődésű, de Európában nevelkedett Tamirának olyan döntéshelyzetekkel kell szembenéznie, mint például hogy elengedje-e azt a kultúrkört, amelyben egész addigi életét töltötte, egy új, ismeretlen világért, melynek ismeretlensége ambivalens érzéseket ébreszt benne: egyszerre vonzó, ugyanakkor félelmetes is.
Az írónő ellenállt a kísértésnek, hogy csupán egy forró égövi románcot írjon: ha valamibe itt szerelmesek leszünk, az Afrika. Ajánlható mindazoknak az elsősorban női olvasóknak, akik szeretik az idegen tájakat, a természetet, és egy egyszerű szerelmi történetnél komplexebb olvasmányra vágynak, melyben szó esik társadalmi problémákról, az eltérő szocializáció miatti kulturális különbségek áthidalhatóságáról, vagy arról, hogy hol is van az igazi hazánk: ott, ahol születtünk, ott, ahol nevelkedtünk, vagy épp egész másvalahol.
Jelentem, én tudtam, még mielőtt belekezdtem volna, hogy ez egy romantikus regény. off És hogy a könyvre is rátérjünk végre, épp ez okozott nekem egy halvány olvasási válságot. Adott egy lány, aki megörököl egy kenyai hotelt a szavannában. Hm. Oké, ez így elég izgalmas felütés. Már vizionáltam magamban a várható cselekményt: megérkezik a félig európai, félig amerikai örökösnő, és talál egy romhalmazt, hozzá nem értő, egész nap lustálkodó személyzettel, és adott is a feladat, fel kell virágoztatni a szebb napokat is látott épületegyüttest. Miközben tombol az afrikai hőség, szabadon kószálnak a veszélyes vadállatok, és talán még valami helyi, törzsi összetűzés is készülőben van, de minimum egy kis külföldi kizsákmányolók vs. helyi elszegényedett lakosság.
Aztán rájöttem, hogy szó sincs erről, és elszégyelltem magam, hogy miért is kell nekem egyből rossz dolgokra és politikai (meg gazdasági) válságra asszociálni? Nem lehetne, hogy a romantikus sztorihoz a háttér ezúttal szép, kissé itt-ott steril, színes naplementékkel teljes, kedves állatokkal teli legyen? Hát de, lehet.
Úgyhogy elengedtem a mindenféle vad elképzeléseimet, és hagytam, hogy a tökéletesen működő hotel, az intelligens és tanult személyzet, a cserediákként Kanadát is megjárt hoteligazgató, a kajalopó, lusta kis szurikáta, a megmentésre váró orrszarvú és a bölcs nagymamák világa elszórakoztasson. Olyan finomacskán, lágyan, azon a szűrőn átnézve, ami a világ szebbik felét mutatja, és nem akarja mindig az orrom alá dörgölni a kemény realitásokat. Aki nyálas romantikára számít, az vegyen másik könyvet, itt olyan finoman, egymáshoz egyre közelebb araszolósan, kissé félénken történnek a dolgok, a környezet sokkal nagyobb hangsúlyt kap. A cselekmény epizodikus, éppen ezért nem feltétlenül kell egészben befalni a könyvet, lehet fejezetenként is haladni vele. Talán pont ez hiányzott egy kicsit, hogy mágnesként kapcsolódjanak össze az apró kis történetadagok, így viszont sokáig tartott az olvasása, mert mindig félretettem, hogy majd később, valami szörnyen reális vagy háborúsan komoly olvasás között időnként beengedjek egy kis afrikai napfényt. Tulajdonképpen ez a könyv egy ablakocska. Nyitogassátok :)
Egy fiatal lány nagyanyai örökségként kap Afrikában egy szállodát, amiről csak a végrendeletben értesül, addig a létezéséről sem tudott.
Innentől az afrikai eseményekről szól ez a könyv. Aki nem szereti Afrikát, Kenyát, annak nem lesz élvezetes ez a könyv.
A személyzet kitűnően végzi a dolgát, a vadon élő állatok is a jó oldalukról bemutatva, sőt még állatmentés is szerepel benne.
Találkozás a maszáj törzs gyógyító asszonyával, aki természetesen utolsó gyógyításként még főhősnőnket sorra keríti , aki tökéletesen be tud illeszkedni az ottani világba.
Örök küzdelem a hőséggel, egy kibontakozó szerelem, tehát romantikában sincsen hiány.
Kellemes olvasmány , picit rózsaszín.
Kellemes, hangulatos írás, olvasás közben elkapott a vágy, hogy én is Kenyába utazzak. Szépek, érzékletesek a leírások, jó a stílus, szerethetőek a szereplők. Egy kicsivel több feszültséget elviselt volna a történet, de ettől függetlenül élveztem az olvasást. Remélem, a későbbiekben mást is lesz lehetőségem olvasni az írónőtől.
Az Örökség egy érzékletesen megírt, varázslatos hangulatot árasztó könyv, mely számos fontos témával foglalkozik, mint például az útkeresés, álmaink megvalósítása, emberi kapcsolataink és kötelékeink. A visszafogott romantikus könyvek rajongóinak, útkeresőknek vagy csak egy kis lélekemelésre vágyóknak kötelező darab.
Lassan, kicsit nehézkesen haladtam a könyvvel, mert bevallom, nem különösebben bilincselt le a cselekménye. Igazából cselekményt csak hellyel-közzel találtam benne, ellenben kellemes leírásokat olvashattam az afrikai szavannáról, és elringatott egy amolyan „Álomhajó-fíling”, még ha nem is hajón, hanem egy szavannán álló hotelben játszódik a történet. A minden tökéletes, minden szuperül működik, minden rózsaszín, mindenki ügyes és kedves olyan elemek voltak, amik tényleg az Álomhajó c. filmsorozat fílingjét adták vissza, csak más környezetben. De ez nem baj, az már legyen az én problémám, hogy afrikai kalandregényt vártam veszélyes, támadó fenevadakkal, a hősnőt komoly kihívások elé állító hotellel, és nem ezt kaptam. Ez nem kalandregény, nekem voltak téves elvárásaim. Romantikus regénynek viszont jó olvasmány, a stílusa kellemesen letisztult, néhol már-már simogatóan szép. És most már legalább tudom, hogy mi fán terem a dik dik, mert kigugliztam. Irtó cuki kis állat. :)
Szívesen olvasnék még az írónőtől, és örülnék, ha legközelebb egy izgalmas kalandregényt tárna elénk.
A történet negyedik oldalán máris egy erős indítás, meghal a nagymama akiről megtudjuk, hogy: „Így kezdett tőzsdézni is, ami persze csak a halála után derült ki, különben apám személyesen tekerte volna ki a nyakát. Amikor meghalt, egy csomó részvénye szállt ránk,és kiderült, hogy ilyen módon kizárólagos tulajdonosa lett egy kenyai hotelnek.”
Auuugh. Valahol bevezettek a kenyai tőzsdére egy single safari lodge-ot (mi magában bizarr) akkora market cap.-al, hogy egy amerikai hobbitőzsdés nyugdíjas is fel tudja vásárolni a 100%-át, aki épp a kenyában kereskedett részvényeket böngészi és a számlavezető brókercégének hozzáférése van a kenyai piachoz, kivezetteti, lesz egy afrikai szállodája, ahova néha odautazgat igazgatni, ráadásul a családja nem is tud róla.
Na itt dobtam egy hátast, ennyire lehetetlen bizarr dolgot, és elgondolkodtam, hogy folytassam e, és az igen mellett döntöttem, hátha még lesznek hasonlók. :)
A hotel a lányunokára szállt, aki oda is utazik valószínűleg első osztályon, mert fekhellyé alakítható ülések és tányérok is vannak, most költötte el repjegyre majdnem egy fél éves afrikai tartózkodás árát a „fabatkát sem érő” munkája mellett, (útközben a Dubai átszálláskor felszállás előtt 30 perccel vett egy kendőt a fejére, hogy lássuk mennyire tiszteli a más kultúrákat), és mikor az új tulajdonosnő megérkezik a hotelbe, beosztották szobákat takarítani. (Kb 1 hónappal később még a kitchen porterkedésbe is belekóstolhatott) Na az ilyesmiken azért elszórakoztam, nekem határozottan adott egy pluszt, a történet is zajlott tovább, kb ahogy várhattuk.
Még itt a végén ami friss élmény. Ha égve hagynak egy kislámpát a lakásban, akkor miért kell kérdezni, hogy hogyhogy még nem gyújtották fel a házat? Felkapcsolhatom az összes lámpát, nem gyullad ki semmi. Benji is levágatta a viking szakállát, másfél két hónap múltán már vissza is nőtt még hosszabbra. :) Lehet kevésbé tetszett volna az ilyesmik nélkül.
Na azért elszórakoztam, maga a történet is olvasható, bár annyira nem fogott meg.
Maga a könyv így hozta a célt, elfoglalt, elszórakoztatott.
Népszerű idézetek
Afrikában nem szokás tettetni, mert az ember azzal nem megy semmire. Itt a vadon törvényei uralkodnak […].
46. oldal
A nap már teljesen narancssárgára festette a tájat, a levegő pedig ígéretes hangokat hordozott körül a szavannán. Aztán hirtelen már nem hozott semmit, nem volt szükség rá, mert a bozótosból kilépve megjelent a csorda. Legfeljebb harmincan lehettek, de ahogy egyre közeledtek, úgy tűnt, sokkal többen vannak. A matriarcha vezette csapat vegyes volt, mindenféle korú és alkatú nőstényből állt. Ahogy jöttek egyre közelebb a felfrissülést ígérő víztározó felé, látszott, hogy valójában ez itt az ő területük. A lemenő nap fényében narancsszínben csillogott az agyaruk, bőrük pedig sötétvörösben tündökölt a piros szemcsés homok miatt.
72. oldal, Az Édenkert almái és kígyói
Még elbeszélgettünk egy darabig az élet nagy kérdéseiről, a csillagokról, a gyerekkorunkról és mindenféléről, amiről a tűz mellett szoktak beszélgetni az emberek. Tűz mellett lenni a világ minden táján ugyanazt jelenti; biztonságot és egyenlőséget. Ilyenkor megnyílik valami ősi csatorna, és rövidre zárja a távolságot a tűz körül ülők között. Őszinteségre, bizalomra sarkall. Régen a történeteket is tűz körül mondták el, ezekből lettek a mesék.
215. oldal, Az oroszlánok reggel mogorvák
Az esti szavanna olyan, mint egy izgalmas társasjáték. Sokáig a sötétben tapogatózol, egyetlen lámpád van, amit nem lehet minden helyzetben használni, de valahogy meg kell találnod a többi szereplőt.
213. oldal, Az oroszlánok reggel mogorvák
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lucinda Riley: Napnővér 92% ·
Összehasonlítás - Mátyás Mónika: Pataki Sára naplója 92% ·
Összehasonlítás - Borsa Brown: Misszió 91% ·
Összehasonlítás - Marilyn Miller: A felejtés útján 90% ·
Összehasonlítás - Baráth Viktória: A napfény földje 89% ·
Összehasonlítás - Buótyik Dorina: Az egyiptomi királynő rejtélye 88% ·
Összehasonlítás - Mörk Leonóra: A herceg és a lányka 84% ·
Összehasonlítás - Liptai Claudia: Az álomnő 65% ·
Összehasonlítás - B. E. Belle: Bestiák 97% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Hajsza az igazságért 99% ·
Összehasonlítás