Semmi ​kis életek 65 csillagozás

Erdélyi történet
Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

Ha ​egy tónak képzeljük el a boldogságot, akkor miként lehet, hogy utólag mégis elfér egy pálinkáspohárban? Ki gondolná, hogy a szeméremcsupaszítás oldhatja egy kommunista kisváros frusztrációit? Pedig a diktatúra idején sokan apró, kézzel fogható örömökbe kapaszkodva evickélnek túl a mindennapokon, akárcsak Papp Sándor Zsigmond első regényének hősei, akik esendőségükkel, kiszolgáltatottságukkal, infantilis vágyaikkal mind-mind a néhai diktátor gyermekei. Egy babaházban élnek a Törekvés utcában, és körülöttük mindenütt ott feszül Ceauşescu üvegburája. Szerelem, felvonulás, árulás és félelem az életük, melyben a mindent és a semmit csupán egy hajszál választja el egymástól egy rosszkor elhangzó mondat, véletlen baleset vagy egy titkosszolga kedélyváltozása. A regény felkavaróan, de vigasztaló humorral mesél Románia rendszerváltás előtti és azt követő időszakáról. Szereplői, akiken átgyalogol a történelem, hús-vér figurák, akik a történet végére jutva kivétel nélkül rokonaink és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Libri, Budapest, 2014
488 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633102190
>!
Libri, Budapest, 2011
396 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633100790

Enciklopédia 10


Kedvencelte 9

Most olvassa 7

Várólistára tette 112

Kívánságlistára tette 62

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
cippo IP
Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

Énnekem ilyen szép csúnyát még nem írt senki. Na várjál, mindjárt megpróbálom megmagyarázni.
Mer' az úgy volt, hogy olvastam itt egyre a @petibácsi idézeteit, és azok olyan édesen szépek voltak (de legalábbis édesen szépnek tűntek), na szóval, úgy beütöttek, betaláltak a kicsit szentimentális fanyarirodalmi beállítottságomba. Rákívánkoztam. Nagyon akartam tudni, ki ez a „csávó”, aki ilyeneket tud írni. Egyáltalán: aki ilyet tud mondani, hogy semmi kis életek. Akinek amúgy meg mindig elfelejtem a három nevét. :)
Na és akkor elolvastam. Te, én ennek mutogatnám, megosztanám minden mondatát. Ez engem megríkat és megröhögtet, ez énnekem hidegem és melegem. Ez énnekem példabeszéd és tanítás és szerelem és tilos, tilos, de szívem joga. Én ezért odahagytam egy Gerlóczyt. Én ezt az ágyasommá tettem, ha érted, mire gondolok.. A szokásommá. A szájízemmé vált.
Egyszóval üzenem a Háromnevűnek, hogy: Szeretném, ha Isten kicserélne minket. Mert semmi nem elég ahhoz, hogy megtanuljalak.*

(Írtam ám errül egy kevésbé elfogultat is, idelinkölöm, csak hogy helyreálljon a csí. http://gittegylet.com/2012/10/16/neszes-semmi-papp-sand… )

* Nádas Péter

36 hozzászólás
>!
Kuszma P
Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

Nagyon hálás vagyok Papp Sándor Zsigmondnak ezért a könyvért. Mindig öröm olyan magyar prózát olvasni, ami nyelvében szép, igényes és ráadásul még célratörő is. Amiben az erőszak, a szexualitás nem öncélú, hanem funkciója van, informatív, előre viszi a cselekményt, nem lecövekeli (és most nem akarok megint azon tépelődni, hogy miért olyan ritka ez kortárs irodalmunkban). De még hálásabb vagyok azért, hogy Papp Sándor Zsigmond valóban erdélyi történetet írt, nem pedig erdélyi magyar történetet – hogy ez mekkora különbség, arra pont e könyv olvasásakor jöttem rá. Mert ez a nagyregény erdélyi magyarok, románok és szászok közös sorsáról szól, mert a Ceausescu-rezsim mindannyiukra ránehezedett. Így elmondhatjuk, hogy nem csak a magyarok kaptak egy jelentős szépirodalmi alkotást, hanem mondjuk a románok is, bár hogy erről értesültek-e, azt éppenséggel nem tudom.

Mégis le kell azt a fél csillagot vonnom, mert az első két egységhez képest a harmadikat visszaesésnek éreztem. Addig ugyanis a történetnek mindig tartást tudott adni az író azzal, hogy két szereplő páros játékára sikerült azt építenie: az első részben Rudolf és Zmeaura, a belügyes, a másodikban pedig Gondru és fia, Roland adta azt a központi magot, amiből a regény kinövesztgette a maga csápjait. A harmadik részben Novák Eszter és Kalcsek lett volna hivatott e szerepet betölteni, de nem éreztem őket olyan kidolgozottnak, mint elődeiket. Ráadásul van egy olyan benyomásom, hogy a forradalom utáni világ megkonstruálásában Papp Sándor Zsigmondnak nem volt olyan határozott koncepciója, mint annak előzményeinél. Mintha az utolsó nagyobb tétel csak a hármas egység, a történelmi lekerekítettség, na meg a szálak elvarrása miatt került volna bele a regénybe… Nem az, hogy rossz volt, de nem volt annyira jó.

Ezzel együtt ez egy betyáros könyv, jó lesz odafigyelni a következőkre is.

3 hozzászólás
>!
eme P
Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

tegnap reggel Schiffer Balázzsal történt valami a határtól nem messze.

Baljós mondat. Picit homályosabb, kevésvé informatív mint Kafka, Kertész Ákos (Makra) vagy Spiró (Tavaszi tárlat) kezdő mondata. És nem is kezdő mondat. Viszont nagyon hasonló, atmoszférájában, funkciójában egyaránt. E köré a mondat köré, pontosabban a titokzatos valami megtörténte köré épül az a bizonyos tegnapi ház. Vagy a ház köré a történet. Nem is tudom. A tegnapi ház, melyben félig meddig mintha még mindig ott laknánk, úgy rajzolódik ki a maga kopott, szürke, unalmas, lehangoló és szánalmas időtlenségében, hogy közben valami szelíd humorral, néhol (ön)iróniával tárja fel zugait, repedéseit, foltjait – fehér foltjait. Meg azokat a semmi kis életeket, melyek számára ugyanúgy megállt az idő, melyekben a vér inkább csak megszokásból kering. Mert az idő csak látszólag telik ebben a regényben, csak látszat, hogy eljutunk A-ból B-be, hogy megoldjuk a rejtélyt. Egyszerre haladunk előre a semmi kis életek status quo-jának rajzában a nyolcvanas évektől a rendszerváltás utáni periódusig, és visszafele Balázs történetének felgöngyölítésében. És ez az oda-vissza haladás valami helyben toporgást eredményez, egy megoldás nélküli rejtvényt. Nem adatik meg belátni a dolgok mögé – sem a szereplőknek, sem az olvasónak. Hiába a várva-várt „szabadság” eljövetele, hiába a megörökítés, felelevenítés, dokumentálás naiv kísérletei. Az emlékezés orgiája nem segít, sőt, és már magunk sem tudjuk, hogy dokumentum- vagy játékfilm lesz az egészből. És ha bármelyik is lenne, egy dolog biztos – nem sok köze lesz az igazsághoz. Hiány és megválaszolhatatlanság lengi be a tegnapi házat, a semmi kis életek külső és belső, lelki színterét. A bizonytalanság, a kiszolgáltatottság és félelem mint volt lágerlakókba az éhség – kitörölhetetlenül és csillapíthatatlanul belevésődött, akár ama bizonyos ház falára a mene tekel…

Közben meg mégsem érzed ennyire sötétnek ez a történetet. Vannak színei, szagai, illatai. Vannak benne otthonosságot nyújtó, ismerős, sőt magadénak tudott, saját vagy mások emlékeiben vissza-visszatérő elemek. Végeérhetetlen sorok, pult alatti vásárlások, felvonulások, iskolai mezőgazdászkodás és egyéb önkéntességek, melyek humorral oldva ma már akár kesernyés anekdotákba is szelidülhetnek. Meg persze vannak ma is köztünk járó alakjai, Kalcsekek, Rakucsinecek, Zmeurákból Rottá váltak. Annyi minden ismerős, annyian élik/éljük itt még semmi kis életü(n)ket.

Nem az az erdélyi történet, amelyet ma reflexszerűen várna az ember. Erdélynek ma más konnotációi vannak. Igaz, Erdély ez is. Inkább ez, mint amaz. De amúgy több ez a könyv annál, hogy térben ennyire lecövekeljük. Hosszabb ez a Törekvés utca és nagyobb az a tegnapi ház.

7 hozzászólás
>!
Juci P
Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

Mit mondjak nektek Papp Sándor Zsigmondról? Hát egy zseni a csávó. Annyira finom, biztos kézzel idéz meg teljesen hányingerkeltő történelmi időket és élethelyzeteket, -érzéseket, személyes és kollektív nyomorokat, és mégsem fordulsz be teljesen a könyvtől, mert annyi szeretettel és együttérzéssel veszi körül a pitiáner kis figuráit – igen, mind pont ilyen pitiánerek vagyunk –, annyi bölcsesség és finom humor hatja át a mondatait, hogy ugyan nem tud olyan érzésed lenni a végén, hogy minden rendben van, de iszonyat hálás vagy, hogy mindezt megmutatta neked.
Azért külön is iszonyat hálás vagyok, hogy vannak ilyen íróink, mint PSZS vagy Tompa Andrea vagy Vida Gábor (meg biztos még sokan mások), akik erdélyi magyarokról, románokról, cigányokról, zsidókról, székelyekről, szászokról, az ő együttélésükről írnak, és egy komplex Erdély-képet tartanak életben a magyar köztudatban.

4 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

@eme és @petibácsi nagyszerű értékeléseivel ajánlom ezt a könyvet*:
http://moly.hu/ertekelesek/1454189
http://moly.hu/ertekelesek/947659

Azért néhány reflexió:

Semmi kis életek, hangzik a cím, mintha egy színésznő, például Udvaros Dorottya dalolná egy Bacsó Péter filmben, de Bródy János Filléres emlékeit spoiler is megidézte bennem. Színtiszta nosztalgia, keserédes, szépséges hangulatok és érzelmek**, noha ez a könyv igazán nem arról szól, hogy a szerzője visszavágyna a múltba.
A cím szerintem ironikus, mert hát ki az, akinek semmi az élete?*** Talán, nekünk, egyszerű, mezei olvasóknak, akik nem alakítjuk a történelmet, csak megéljük a mindennapokat?

A regény egy pontján sűrű köd ereszkedik a román-magyar határ román oldalán fekvő kisvárosra, és ez köd – amely talán nem is az égből vagy a környező hegyekből ereszkedik alá, hanem a földből vagy a város házainak falaiból szivárog – fojtogató, nyúlós, elfed és megbénít mindent. Ez a köd a nyomasztó félelem, és ugyanakkor a megismerhetetlen, egyszerre mindent magában foglaló idő is. Ez a köd, a félelem és a kiszámíthatatlanul kavargó idő végig ott van a könyvben, akkor is, ha éppen perzselő forrósággal süt a nap és vidám anekdotát olvasunk.

A regény Romániában, Erdélyben játszódik, az 1980-as és 1990-es években. Egy ház, egy lakás egymást váltó lakóinak egymáshoz kapcsolódó életét meséli el. A közös történet mögött ott rejtőzik egy titok, ennek megfejtése felé kanyarog a könyv, lassan, ráérősen, anekdotázva, pompás karaktereket és jeleneteket felrajzolva, a feszültséget folyamatosan fenntartva.

A könyv végén eljutunk majd valahová, ez lehet a szerző önigazolása is, gondoltam magamban, de ki vagyok én, hogy ítélkezhessek?

Pár hete vihart kavart az Erdélyből elszármazott filozófus-politikus provokatív kijelentése, miszerint „az 1980-as években hat hónap alatt több jelentős irodalmi mű jelent meg, mint a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban összesen”. Erre egy remek cikkben**** válaszolt Papp Sándor Zsigmond, de az igazi válaszok természetesen a művek, köztük ez a regény is, ami szerintem igazán remek.

* Amit pedig ők nem mondanak el, az olvasható Dérczy Péter recenziójában a Bárkán: http://www.barkaonline.hu/kritika/3074-a-toertenet-halojaban
** Ezen vonalon indul el @cippo értékelése http://moly.hu/ertekelesek/1053846, ami kissé megtévesztő, de amit aztán a Gittegylet blogján pontosít, és nagyszerűen kibont: http://gittegylet.com/2012/10/16/neszes-semmi-papp-sand…
*** Néhány nagynevű irodalomkritikus semmit nem értett meg ebből, a fölényes szakmai tudás gyakran vakká teszi a kritikust, szemben az olvasó, a moly érzékeny olvasatával. Az érzéketlen tudorok: Károlyi Csaba, Angyalosi Gergely, Bazsányi Sándor és Szilágyi Zsófia beszélgetése, ÉS-KVARTETT http://www.es.hu/;es-kvartett;2012-04-04.html
**** http://www.maszol.ro/index.php/velemeny/43589-papp-sand…

>!
petibácsi
Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

Ott kezdődik, hogy már az első oldalak után egyértelművé vált, hogy a Libri üzletpolitikáját tükröző, lektűrösen csiribiri borító mögött egy igazi irodalmi kincsre bukkantam. Egy ékszerre, ami bőven a sokszorosát érdemelné annak a figyelemnek, amiben részesül.
Egy kicsit Dragomán, egy kicsit Tar Sándor, a kényszeredetten poshadt légkör miatt pedig kicsit Bodor Ádám, de a nálam olvasottabbak olykor még Láng Zsolt, Szilágyi István, Vida Gábor és Herta Müller nevét is felemlegetik.
Engem (főleg a szerkesztésmód komótos nagyívűsége, de gyakran a nyelvezet szépsége miatt is) picit a Virágzabálókra emlékeztetett, és ekkor jöttem rá, hogy miért unhatta néhány értékelő a regényt, ugyanis a regény tényleg túl hosszú, azaz kb. csak a kétharmadától kezdenek felsejleni azok a kapcsolódási pontok, amik ezt a három különálló gigantikus fejezetet és főszereplőt (egyébként frappánsan, sőt néha fájdalmasan) összekapcsolják. Addig inkább a kitérőkkel, háttérinfókkal, (köz)hangulatokkal bőszen teletömött, anekdotázós, visszaemlékezős részek dominálnak, amik lassan kiérlelnek az olvasóban egyfajta szomjas kíváncsiságot a történet jelen ideje iránt, hogy mikor aztán majd felszínre kerülnek a történetszálakat összekötő kapcsok, olyat csattanhassanak, mint a bilincs.
Továbbá egyedi ízt visz a könyvbe az a fajta részvéttel teli, még a groteszk részeknél is szeretetteljes humor, amivel ezek a Ceausescu-rendszerben vergődő/lébecoló semmi kis életek a papírra kerültek, s ez nálam önmagában megér egy plusz csillagot.
A méretei és az adomázása miatt a türelmetlenebb olvasóknak talán körülményeskedőnek hat majd, én azonban az elsőtől az utolsó betűig élveztem, és büszkén üdvözlöm Papp Sándor Zsigmondot a kortárs magyar irodalom nagy mesélői közt! Azt hiszem, már az első regénye után kijelenthetem, hogy hűséges olvasója leszek :)

6 hozzászólás
>!
ziara P
Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

Akkor tettem fel a kívánságlistámra ezt a könyvet, mikor már a sokadik méltató értékelést olvastam róla figyeltjeimtől, és igazából beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, csak talán nem pont a legjobb időpontban olvasta, mertcsak töredezetten tudtam olvasni, nagy megszakításokkal, ami nem biztos, hogy jót tett neki, sőt… De az biztos, hogy hihetetlen, hogy tud írni ez a pasi. Olyan mondatai vannak, hogy az embernek belesajdul a szíve. Nagyon élő, nagyon elgondolkodtató, tényleg. Köszönöm, hogy felhívtátok a figyelmemet rá, különösen @pepege!

>!
Tintapatrónus P
Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

Csak második nekifutásra sikerült végigolvasnom ezt a regényt. Nem azért, mert rosszul lenne megírva, éppen ellenkezőleg, hanem a korszak miatt, amit felvázol. Én ugyan még csak tizenegy éves voltam, amikor rendszert váltottak, de azért nagyon sok mindenre emlékszem abból az életből, amit Romániában éltünk (?) azelőtt. És egészen más úgy emlékezni, hogy az ember másoknak (akik az ottani létezést nem tapasztaltál meg) mesél, mint úgy, hogy nagyon élesen rád üvöltenek egy könyvből bizonyos jelenetek, szavak, hangulatok. A könyvvel csak te vagy egyedül, nem lehet nagyzolni, eljópofizni, eljátszani az „én ezt is túléltem”-et. Így a szembesülés az emlékekkel sokkal intenzívebb és mélyrehatóbb. Éppen ezért volt nehéz nekivágni és kitartani mellette, de az író tehetsége győzött.
Ugyanis elképesztően jól találta ki a semmi kis sorsok szálainak az összefonódását, nagyon izgalmas élménnyé tette az időbeli ugrásokat, a visszafelé mesélést és az egyes epizódok egymáshoz kapcsolását. Ezt az egész zseniális szerkezetet pedig a szerző nyelvezete teszi igazán nagyszerűvé: a legváratlanabb helyeken bukkannak fel nagyon ütős mondatok, a humort pontosan adagolja éppen ott és úgy, ahogy kell, hogy ne üssön nagyon el ettől a végül is komor hangulattól, és olyan képeket hoz létre szavakból (akár karakterekről, akár élethelyzetekről), hogy az ember legszívesebben lefotózná ezeket.
Azt hiszem, a könyv legfontosabb mondanivalója önmagában nem olyan nagy újdonság: sorsunkat befolyásolhatja a történelem, a rendszer, a közvetlen környezetünk, de semmi kis életünk lényegét és alakulását végső soron nem ezek határozzák meg, hanem a saját döntéseinken alapuló tetteink. Ami igazán egyedülálló, az ahogyan ezt a tükröt elénk állítja Papp Sándor Zsigmond.

>!
pepege MP
Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

Erdélyi történet. Törekvés utca 79. szám alatti lépcsőház egy romániai kisvárosban a diktatúra idején. Lehetne akár magyar város is, itthon, mert ahogy olvastam, időnként el is feledkeztem arról, hogy nem itt játszódik, annyira hasonló „Semmi kis életek”-ről szólt. Nálunk ávósok, ott a szekusok.
Három fejezet. Mindhárom más-más „főszereplővel”: az elsőben Rudolf életébe pillanthatunk be, s megtudhatjuk, hogy lesz belőle „besúgó”. Nem akarja, de az lesz. Mind így vannak vele.
A második fejezetben már Gondru és családja van a középpontban, aki a párt embere, s azért küzd, hogy megmaradjon a tekintélye, de a lázadó fia miatt ez nem egyszerű. Nem, nem jó szó, hogy lázadó, hiszen Roland jól tanul, amolyan rendes gyerek, de gyűlöli az apját, és talán azért történt vele néhány dolog, ami miatt a pártban az apját nem nézik jó szemmel. Pedig Rudolf nem akar semmi mást, csak Novák Esztert.
Az utolsó fejezetben hatalmasat lépünk az időben, s már Eszter az, aki befejezi a történetet. Kisebb-nagyobb utalások a többi szereplő sorsáról, a forradalom idejéről, amikor a „főtitkár elvtársat és nejét” kivégzik.
Minden fontos, mindenre oda kell figyelni, míg olvassuk. Csak a vége felé derül ki, hogy az a piros gombos farmerdzseki is érdekes lehet, ami fölött az első fejezetben még csak úgy átsiklottunk.
Azért vontam le fél csillagot, mert az utolsó fejezetben voltak olyan részek, amiket szívesen átlapoztam volna. De összességében igazán remek. Remélem Papp Sándor Zsigmond még nagyon sok ilyen színvonalú regényt ír majd nekünk.

>!
Annamarie P
Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

Nem tudok elszakadni a festmények értelmezésének (párhuzamos) gondolatától.
Egy festményt nézve mindig újra és újra megdöbbenek azon, hogy hányféleképpen lehet megragadni a valóságot, hány oldalról látjuk a világot. A pontokból, foltokból, árnyakból vagy épp szálkákból megalkotott kép miként születik meg az alkotó kezéből és épül fel a kukucskálók szemén keresztül.
Ugyanez a gondolat kering most a fejemben a Semmi kis életekkel kapcsolatban is. Papp Sándor Zsigmond írása olyan művészet, amin csak csodálkozom, hogy lehet így megragadni az eseményeket, hogyan lehet így szöveggé gyúrni a mondanivalónkat? Nyelve sűrű, szép, de nagyon nagy figyelmet igényel. Úgy tapasztja össze az eseményeket, ahogy egy kupac papírt a földre szórunk és azok részben egymáshoz lapulnak és összefüggnek, részben csak saját maguk függetlenségében léteznek. Messziről kell nézni ezt! Maga a történet is olyan, mintha egy svéd gyerekversben lennénk "…Járom az utcát,
belesek az ablakokon.
Az emberek odabenn
úgy mozognak az ablak mögött,
mint halak az akváriumban,
ha felgyújtjuk benne a lámpát." (Ingrid Sjöstrand)

Egy babaházba nézünk, ahol bár éppen semmi durvaságot nem látunk, mégis a legnagyobb kegyetlenség láthatatlan nyomait vesszük észre. A ki nem mondott, de fullasztóan jelenvaló terrort, a kényszerpályán topogó baba bábokat, akik megkapják a mese alkotójától a szabadságukat is, de vajon mit tudnak kezdeni vele?
Valahol nagyon kegyetlen ez a könyv.


Népszerű idézetek

>!
petibácsi

(…) és ez nem az a reménytelenség volt, ami költői és tragikus, mert mélysége is van és magassága is, hanem az, ami hétfő reggel jön szembe a kávé és a pirítós között.

328-329. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hétfő · kávé · reménytelenség
2 hozzászólás
>!
cippo IP

Hát nem érti? Ezekben megállt az idő. A vér megszokásból kering bennük. Halottak, csak még lejárnak kenyérért.

301. oldal

2 hozzászólás
>!
petibácsi

Május volt. Verőfényes, csöndes délután. Ha valaki csodára számít, hát ilyenkor számítson.

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: május
6 hozzászólás
>!
petibácsi

Az is lehet szerelem, ha az emberek nem hazudnak egymásnak egy percig se. Azt adják, ami szavakkal ki nem fejezhető. Szép, mert más úgyse lesz.

19-20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
1 hozzászólás
>!
petibácsi

Eszter nem mindig értette, hogy Feri bácsi mit akar mondani, azt viszont igen, hogy egy bizonyos kor fölött az ember szeret úgy beszélni, mintha lenyelte volna a filozófia-tankönyvet.

255. oldal

>!
petibácsi

A félelem, kedves Hans, nem olyan, mint a cukor vagy bármelyik fűszer, hogy vagy van belőle, vagy nincs. Nem lesz tőle keserű vagy édes az élet. Nem lehet adagolni, és megvonni sem. Buta, aki erre gondol. A félelem inkább hajlam. Úgy képzeljék el, mint egy ágas-bogas növényt, ami odabent nő. Selymes szirmokkal és szívós gyökerekkel. Egy kis bonszáj. Az elmúlt évek ilyesmit csíráztatott ki az emberben, hogy aztán a többit a gazdára bízza. És ha ez megvan, ha már megkapaszkodott a húsban, akkor már lehet öntözni, ápolni, mert már összerezzenhet bármire, ajtócsapódásra és fékcsikorgásra, egy váratlan, hangos szóra az utcán, a sarkon álldogáló egyenruhásra vagy arra, hogy otthon felejtette az igazolványát. Igazából mindegy, mert minden apróság táplálja, őt neveli a legkisebb félreértés is.

266. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félelem
3 hozzászólás
>!
eme P

a hazaszeretet is olyan, hogy csak akkor kerül elő, ha már semmi értelme.

192. oldal

>!
petibácsi

Bár könnyen lehet, hogy épp ezt kedvelte a városi reggelekben. Azt, hogy történhetett itt bármi, hozhatott akármilyen lázt vagy mámort az este, támadhatta meg bármilyen kísértés vagy szabálytalan gyönyör, reggelre úgyis kijózanította valami. Mintha legnagyobb jókedvében is papuccsal ütnék a fejét, hogy figyelmeztessék: minden amit érez, múlandó.

275. oldal

>!
petibácsi

[…] a szomorúság szinte kettévágta az arcát.

p.97.

>!
petibácsi

Egyedül van, akár az anyjában.

14. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Vida Gábor: Egy dadogás története
Bartis Attila: A vége
Máté Angi: Mamó
Tompa Andrea: Omerta
Gaura Ágnes: Túlontúl
Dávid Csaba: Dzurkhithján Ábel útjai
Kozma Mária: Régiségek Csíkországból
Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag
Tompa Andrea: A hóhér háza