A Semmi kis életek című nagy sikerű regény szerzőjének negyedik novelláskötete A Jóisten megvakul. Papp Sándor Zsigmond, akit a kritika néhány évvel ezelőtt ígéretesen tehetséges prózaíróként emlegetett, mára ezt az ígéretet beváltotta.
A kötetben olvasható tizenhat novella mindegyikében különös, megmagyarázhatatlan események történnek a szereplőkkel. Kisebb-nagyobb bűnök áldozatai és elkövetői ők. Egy asszonyt a férje Krisztus-pózban szegel fel a falra, egy másik feleséget megmérgeznek, kétségbeesett kései elégtételként elcsattan néhány pofon, egy könyvelő hulláját a lépcsőházban találják meg a lakók, s nem kevesen esnek áldozatul féltékenységből elkövetett gyilkosságnak.
A történetek azonban nem feltétlenül szolgálnak az elkövetett bűnök maradéktalan felderítésével, olykor még a bűnös kiléte is homályban marad. A hol drámai, hol groteszk események hátterében megbújó rejtély megoldása a novellák világába merészkedő olvasóra hárul. A közelebbről meg nem határozott,… (tovább)
A Jóisten megvakul 40 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2014
Enciklopédia 6
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 3
Most olvassa 4
Várólistára tette 21
Kívánságlistára tette 12
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
…, én meg meghülyülök, ha még egyszer egyvégtében kiolvasok egy magyar kortárs novelláskötetet. Komolyan ez a mai magyar valóság? Szegénység, testi-lelki nyomorúság, kegyetlenség és gyilkolászás, alkohol, testnedvek és b@szdüh?! Hol élek én, valami paraván mögött? (És akkor a paraván mögött élő sokak életéről már egyáltalán nem is írnak könyveket?)
A kötet kétharmadáig mindennek ellenére nagyon élveztem az olvasást. Szerettem a stílust, a nyelvezetet, ami egyszerre tette súlyossá és ironikussá a történeteket. Ettől nem volt thriller érzésem, pedig akár lehetett volna… Aztán a kétharmadnál jött egy novella (Csillagos tízes), amit hiába lehetett szintén ironikussá érezni, ott mégis sok lett a jóból. A maradékot pedig nyögve nyeltem le, pedig csak félre kellett volna tenni pár napra, mert bizonyára nem volt rosszabb az elejénél. De besokalltam, csömöröm lett. Mintha túl sokat, túl falánkan ettem volna valamiből. Nem édességből, á, dehogy, hanem utólag valami gyanús, kicsit feketés-zöldes, kezdődően penetráns szagúnak érzett véreshurkából.
Rossz szokás, hogy elkezdek egy könyvet, és kiolvasom. Biztos vagyok benne, hogy kisebb adagokban jól fogyasztható, és nincs közben-utána ez a túlfalt csömörös érzés.
De azért véreshurka. Szerencsére szeretem.
Azért elöljáróban leszögezném, hogy Papp Sándor Zsigmond nagyon jól ír. Ahogy a kötetet elindítja A nyál című elbeszéléssel, azzal gyönyörűen kiteljesíti a szilágyiistváni hagyományt. Papp Sándor Zsigmond világában mindenki ártani akar mindenkinek, csak az ok és a módszer változatos – ez utóbbi igen széles skálán mozog a szimpla kekeckedéstől egészen a gyilkosságig. Ha van üzenete ennek a könyvnek, akkor az talán az emberi kapcsolatok harmóniájának lehetetlenségével kapcsolatos, legyen szó akár párkapcsolatról, akár lakó-, vagy faluközösségről. Mindezt írónk nagyon precízen, nagyon gyomorba markolóan ábrázolja, ám ahogy haladunk előre, annál elviselhetetlenebb lesz már a dózis. Ilyenkor vagy az író fáradt el, vagy az olvasó, de az biztos, hogy egyet kell értsek @ppeva-val*: sok ez így. Talán közé kellett volna passzintani pár szellősebb darabot. Vagy nekem, olvasónak kellett volna a novellák között pihenőt tartani: olvasni egy kis Jane Austent, vagy legalább egy Nemzeti Sportot (bár az is tud néha ilyen vérfagyasztó lenni). No persze kérdés, lehet-e egyáltalán szemére vetni egy írónak az egységes atmoszférát…
U.i.: Azért az utolsó néhány novellában felfedezni véltem némi játékosságot, viszont nem tudtam eldönteni, hogy illik-e ez PSZs zsáneréhez, avagy nem. Az utolsó novella (A katarzis nehézségei) viszont nagyon tetszett. Ott mintha eltalálta volna az optimális arányt.
* A véreshurkában is.
Az utolsó novella jó. De más is, mint a többi, koncepciójában is. Amúgy meg érthetővé vált, hogy miért is írta @balagesh azt, amit (https://moly.hu/ertekelesek/1716135). Nem igazán tudtam mit kezdeni ezekkel az írásokkal. Szociónak nem elég kemény és szikár, túl sok benne a tetszeni vágyás. Szórakoztatónak meg… hát nem szórakoztam rajtuk. Valahol félúton vannak ezek a novellák bármi és bármi közt.
Szépirodalmi Blikk magazin. Változatok halálra és nyomorúságra öt percben. Színesben, közeli felvételekkel, a legfontosabb részleteket kinagyítva. Semmi fölösleges, csak a legfontosabb testnedvek. Az olvasóé nem keveredik az olvasottéval. Tiszta és biztonságos élvezet. Minden célszerű és kiszámított – így egyben valószerűtlen is. Ha ez a pernahajder csak egy kicsit kevésbé akarna tetszeni, ha egy kicsit önzőbb lenne. Ahogy azt a nyitó novellában felvillantja. De nem. Hajszolja és űzi. (a népszerűséget; a végkifejletet; és messzire a korábban megszerzett olvasókat)
A többiek már mindent leírtak. Jó, de nem annyira és nem is rossz….
Brutál tömény, így egyben, ehhez képest a Pillanatragasztó vidámabb és szórakoztatóbban adja ugyanezt. Pedig az sem vidám.
Három kedvencem a kötetből: Az isteni jel, Számtan, A katarzis nehézségei.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/04/olvastam-meg1.html
Megvakul, mert már félrenéz, vagy szemlesüt, annyira.
De ettől még a szavakat a lélegzet fontosságával megbecsülő teremtényei újra- meg újra teremtenek, egész világokat. Hol a ballada szerszámosládájából dolgoznak, hol a kocsma és a gangok savanya légnyomásából, és még olyan akad, aki megörökíti e teremtések lassú bomlását.
(2015 k.)
Papp Sándor Zsigmond jól ír, tetszik a stílusa. Csak hát a téma…
Igazán gyomorforgató érzékletességgel jeleníti meg a nyomort, a mocskot, a gyűlöletet, ami nem egyszer gyilkosságba teljesedik ki. Nehéz volt ezekről ilyen töménységben olvasni.
A záró novella, A katarzis nehézségei ami leginkább tetszett.
Ez nekem most nagyon tetszett. Igaz, nem egyvégtében olvastam ki. Abszolút nem éreztem azt a tömény reménytelenséget, amit általában kortás novelláskötetek olvasása közben érezni szoktam. A karakterek nagyon jók, kidolgozottak, nyilván a műfaj határain belül. Ki ne ismert volna már egy-egy Précseknét, P. Alfrédot, Schifflernét, és olyan embereket, akiknek az élete a sorozatok kezdő időpontjához igazodik? Tetszik a humor is, amelyik burkoltan ugyan, de ott van: hol kicsit abszurd, hol kicsit morbid, de megfűszerezi a történeteket.
Az elején elég vegyes érzéseim voltak, de a második résztől szinte mindegyik írás tetszett, jó a stílusa, bár egy kicsivel több érzékenységet elbírtam volna – mint amilyen pl. Grecsó –, kicsivel több erőt a történetekbe. Katarzisokat nem hoztak, ívük sem volt, csak folytak egyszerűen az írások, mint egy patak, ennek ellenére mégis azt érzem, megpiszkáltak annyira, hogy a későbbiekben egy-egy jelenet vagy történet újra beússzon elém, ha épp nincs felhő az égen és egy kicsit elvakít a nap.
Népszerű idézetek
Egy ideje már nem hallom a világot. Szakítottunk. Azt nem tudom, melyikünk unt rá hamarabb a másikra, csak az biztos, hogy ez a mosolyszünet már a halálomig kitart. Nincs ebben semmi különös. Süket vagyok rá, és úgy nézem az utcákat, a házakat, mint valami díszletet, amit még nem bontottak le. Biztos vagyok benne, hogy ha jobban nekidőlnék valaminek, hát egyből beszakadna a papírmasé.
172. oldal
Kurpu György még aznap, hogy az állampolgársági esküt letette, s erről az akkurátusan kiállított dokumentumot is megkapta, lefejelte szomszédját, Szelényi Pétert.
A haza szeretete
(Első mondat)
A vörös hajú lány az ötödik argentin gól után élvezett el.
184. oldal, Számtan (első mondat)
Nem jöttek túl jó napok a telepre.
Az égbolt november elején kifehéredett, s mintha csak a le nem hullott hó súlyától roskadozna, napról napra lejjebb ereszkedett. A bennrekedt levegő aztán megtelt sóhajjal és kipárolgással, a visszafojtott káromkodások dühével, a vizes ágak alig oszló füstjével. Ha valaki sokáig kint maradt, úgy folyt végig a hátán, akár a megolvadt kocsonya. Legszívesebben az ablakokat is beszögelték volna, hogy senkinek se jusson eszébe kinyitni, mert a rontás épp ilyen időben kap erőre.
50. oldal, Végtagok (Libri, 2014)
Hasonló könyvek címkék alapján
- B. E. Belle: A telepi lány 100% ·
Összehasonlítás - Marilyn Miller: Az egyetlen 99% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Az egyezség 99% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: Leah 99% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: A szeretet dallama 98% ·
Összehasonlítás - Anne L. Green: Csábító vallomások 97% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: Angyalom 99% ·
Összehasonlítás - K. M. Holmes: Mason 97% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Öröm a köbön 99% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: #dutchboy 100% ·
Összehasonlítás