A ​Jóisten megvakul 40 csillagozás

Papp Sándor Zsigmond: A Jóisten megvakul

A ​Semmi kis életek című nagy sikerű regény szerzőjének negyedik novelláskötete A Jóisten megvakul. Papp Sándor Zsigmond, akit a kritika néhány évvel ezelőtt ígéretesen tehetséges prózaíróként emlegetett, mára ezt az ígéretet beváltotta.
A kötetben olvasható tizenhat novella mindegyikében különös, megmagyarázhatatlan események történnek a szereplőkkel. Kisebb-nagyobb bűnök áldozatai és elkövetői ők. Egy asszonyt a férje Krisztus-pózban szegel fel a falra, egy másik feleséget megmérgeznek, kétségbeesett kései elégtételként elcsattan néhány pofon, egy könyvelő hulláját a lépcsőházban találják meg a lakók, s nem kevesen esnek áldozatul féltékenységből elkövetett gyilkosságnak.
A történetek azonban nem feltétlenül szolgálnak az elkövetett bűnök maradéktalan felderítésével, olykor még a bűnös kiléte is homályban marad. A hol drámai, hol groteszk események hátterében megbújó rejtély megoldása a novellák világába merészkedő olvasóra hárul. A közelebbről meg nem határozott,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tartalomjegyzék

>!
Libri, Budapest, 2014
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633104569

Enciklopédia 6

Helyszínek népszerűség szerint

Tunézia


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Papp Sándor Zsigmond: A Jóisten megvakul

…, én meg meghülyülök, ha még egyszer egyvégtében kiolvasok egy magyar kortárs novelláskötetet. Komolyan ez a mai magyar valóság? Szegénység, testi-lelki nyomorúság, kegyetlenség és gyilkolászás, alkohol, testnedvek és b@szdüh?! Hol élek én, valami paraván mögött? (És akkor a paraván mögött élő sokak életéről már egyáltalán nem is írnak könyveket?)
A kötet kétharmadáig mindennek ellenére nagyon élveztem az olvasást. Szerettem a stílust, a nyelvezetet, ami egyszerre tette súlyossá és ironikussá a történeteket. Ettől nem volt thriller érzésem, pedig akár lehetett volna… Aztán a kétharmadnál jött egy novella (Csillagos tízes), amit hiába lehetett szintén ironikussá érezni, ott mégis sok lett a jóból. A maradékot pedig nyögve nyeltem le, pedig csak félre kellett volna tenni pár napra, mert bizonyára nem volt rosszabb az elejénél. De besokalltam, csömöröm lett. Mintha túl sokat, túl falánkan ettem volna valamiből. Nem édességből, á, dehogy, hanem utólag valami gyanús, kicsit feketés-zöldes, kezdődően penetráns szagúnak érzett véreshurkából.
Rossz szokás, hogy elkezdek egy könyvet, és kiolvasom. Biztos vagyok benne, hogy kisebb adagokban jól fogyasztható, és nincs közben-utána ez a túlfalt csömörös érzés.
De azért véreshurka. Szerencsére szeretem.

45 hozzászólás
Kuszma>!
Papp Sándor Zsigmond: A Jóisten megvakul

Azért elöljáróban leszögezném, hogy Papp Sándor Zsigmond nagyon jól ír. Ahogy a kötetet elindítja A nyál című elbeszéléssel, azzal gyönyörűen kiteljesíti a szilágyiistváni hagyományt. Papp Sándor Zsigmond világában mindenki ártani akar mindenkinek, csak az ok és a módszer változatos – ez utóbbi igen széles skálán mozog a szimpla kekeckedéstől egészen a gyilkosságig. Ha van üzenete ennek a könyvnek, akkor az talán az emberi kapcsolatok harmóniájának lehetetlenségével kapcsolatos, legyen szó akár párkapcsolatról, akár lakó-, vagy faluközösségről. Mindezt írónk nagyon precízen, nagyon gyomorba markolóan ábrázolja, ám ahogy haladunk előre, annál elviselhetetlenebb lesz már a dózis. Ilyenkor vagy az író fáradt el, vagy az olvasó, de az biztos, hogy egyet kell értsek @ppeva-val*: sok ez így. Talán közé kellett volna passzintani pár szellősebb darabot. Vagy nekem, olvasónak kellett volna a novellák között pihenőt tartani: olvasni egy kis Jane Austent, vagy legalább egy Nemzeti Sportot (bár az is tud néha ilyen vérfagyasztó lenni). No persze kérdés, lehet-e egyáltalán szemére vetni egy írónak az egységes atmoszférát…

U.i.: Azért az utolsó néhány novellában felfedezni véltem némi játékosságot, viszont nem tudtam eldönteni, hogy illik-e ez PSZs zsáneréhez, avagy nem. Az utolsó novella (A katarzis nehézségei) viszont nagyon tetszett. Ott mintha eltalálta volna az optimális arányt.

* A véreshurkában is.

13 hozzászólás
Csabi>!
Papp Sándor Zsigmond: A Jóisten megvakul

Az utolsó novella jó. De más is, mint a többi, koncepciójában is. Amúgy meg érthetővé vált, hogy miért is írta @balagesh azt, amit (https://moly.hu/ertekelesek/1716135). Nem igazán tudtam mit kezdeni ezekkel az írásokkal. Szociónak nem elég kemény és szikár, túl sok benne a tetszeni vágyás. Szórakoztatónak meg… hát nem szórakoztam rajtuk. Valahol félúton vannak ezek a novellák bármi és bármi közt.

balagesh I>!
Papp Sándor Zsigmond: A Jóisten megvakul

Szépirodalmi Blikk magazin. Változatok halálra és nyomorúságra öt percben. Színesben, közeli felvételekkel, a legfontosabb részleteket kinagyítva. Semmi fölösleges, csak a legfontosabb testnedvek. Az olvasóé nem keveredik az olvasottéval. Tiszta és biztonságos élvezet. Minden célszerű és kiszámított – így egyben valószerűtlen is. Ha ez a pernahajder csak egy kicsit kevésbé akarna tetszeni, ha egy kicsit önzőbb lenne. Ahogy azt a nyitó novellában felvillantja. De nem. Hajszolja és űzi. (a népszerűséget; a végkifejletet; és messzire a korábban megszerzett olvasókat)

1 hozzászólás
robinson P>!
Papp Sándor Zsigmond: A Jóisten megvakul

A többiek már mindent leírtak. Jó, de nem annyira és nem is rossz….
Brutál tömény, így egyben, ehhez képest a Pillanatragasztó vidámabb és szórakoztatóbban adja ugyanezt. Pedig az sem vidám.
Három kedvencem a kötetből: Az isteni jel, Számtan, A katarzis nehézségei.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/04/olvastam-meg1.html

pável>!
Papp Sándor Zsigmond: A Jóisten megvakul

Megvakul, mert már félrenéz, vagy szemlesüt, annyira.

De ettől még a szavakat a lélegzet fontosságával megbecsülő teremtényei újra- meg újra teremtenek, egész világokat. Hol a ballada szerszámosládájából dolgoznak, hol a kocsma és a gangok savanya légnyomásából, és még olyan akad, aki megörökíti e teremtések lassú bomlását.
(2015 k.)

lilaköd P>!
Papp Sándor Zsigmond: A Jóisten megvakul

Papp Sándor Zsigmond jól ír, tetszik a stílusa. Csak hát a téma…
Igazán gyomorforgató érzékletességgel jeleníti meg a nyomort, a mocskot, a gyűlöletet, ami nem egyszer gyilkosságba teljesedik ki. Nehéz volt ezekről ilyen töménységben olvasni.
A záró novella, A katarzis nehézségei ami leginkább tetszett.

Sheeana>!
Papp Sándor Zsigmond: A Jóisten megvakul

Ez nekem most nagyon tetszett. Igaz, nem egyvégtében olvastam ki. Abszolút nem éreztem azt a tömény reménytelenséget, amit általában kortás novelláskötetek olvasása közben érezni szoktam. A karakterek nagyon jók, kidolgozottak, nyilván a műfaj határain belül. Ki ne ismert volna már egy-egy Précseknét, P. Alfrédot, Schifflernét, és olyan embereket, akiknek az élete a sorozatok kezdő időpontjához igazodik? Tetszik a humor is, amelyik burkoltan ugyan, de ott van: hol kicsit abszurd, hol kicsit morbid, de megfűszerezi a történeteket.

Futtetenne I>!
Papp Sándor Zsigmond: A Jóisten megvakul

Az elején elég vegyes érzéseim voltak, de a második résztől szinte mindegyik írás tetszett, jó a stílusa, bár egy kicsivel több érzékenységet elbírtam volna – mint amilyen pl. Grecsó –, kicsivel több erőt a történetekbe. Katarzisokat nem hoztak, ívük sem volt, csak folytak egyszerűen az írások, mint egy patak, ennek ellenére mégis azt érzem, megpiszkáltak annyira, hogy a későbbiekben egy-egy jelenet vagy történet újra beússzon elém, ha épp nincs felhő az égen és egy kicsit elvakít a nap.


Népszerű idézetek

balagesh I>!

De hát könyvet nem is mindig az olvasásért vesz az ember. Legalábbis Bőhm Endre nem csak ezért vásárolt. Jó volt birtokolni azt, amit a lapok a maguk módján megelőlegeztek Egy-egy Camus, Csehov vagy Mann még akkor is tanácsot adhat, ha felé se néznek.

248. oldal, Kék fény

Kapcsolódó szócikkek: Albert Camus · Anton Pavlovics Csehov · könyv · Thomas Mann
robinson P>!

Az ember az ördöggel csak módjával tréfálkozzon, tartották nálunk felé, mert a nevetése bárkit halálra perzselhet.

7. oldal

eme>!

Egy ideje már nem hallom a világot. Szakítottunk. Azt nem tudom, melyikünk unt rá hamarabb a másikra, csak az biztos, hogy ez a mosolyszünet már a halálomig kitart. Nincs ebben semmi különös. Süket vagyok rá, és úgy nézem az utcákat, a házakat, mint valami díszletet, amit még nem bontottak le. Biztos vagyok benne, hogy ha jobban nekidőlnék valaminek, hát egyből beszakadna a papírmasé.

172. oldal

Csabi>!

Most új dívány van, csöndes, kényelmetlen. A fia választotta, és ő is szerelte össze. Mert mostanság így lapjában adnak el mindent, hogy csak otthon derüljön ki, milyen szar is valójában.

184. oldal

Kuszma>!

Kurpu György még aznap, hogy az állampolgársági esküt letette, s erről az akkurátusan kiállított dokumentumot is megkapta, lefejelte szomszédját, Szelényi Pétert.

A haza szeretete
(Első mondat)

1 hozzászólás
balagesh I>!

Aki pedig érti a bolygók járását, az is azt jövendöli, hogy egyszer a Nap is ránk zuhan majd, és lesz olyan embertelen fényesség, hogy még a Jóisten is megvakul.

11. oldal, A nyál

Citrompor>!

Az ördög sosem azoknak udvarol, akik tárt karral várják.

82. oldal, A gomb (Libri, 2014)

Csabi>!

A vörös hajú lány az ötödik argentin gól után élvezett el.

184. oldal, Számtan (első mondat)

1 hozzászólás
Eszter01>!

[…] Feldmanné és Bán Magdolna inkább Derricket dicsérték. Mert az egy férfi. Annak sosincs ránc az öltönyén, és még senkire sem emelte fel a hangját. Az ilyen sosem felejtené el, hogy mit kell hozni a piacról, vagy hogy milyen napra esik a házassági évforduló.

64. oldal

Citrompor>!

Nem jöttek túl jó napok a telepre.
Az égbolt november elején kifehéredett, s mintha csak a le nem hullott hó súlyától roskadozna, napról napra lejjebb ereszkedett. A bennrekedt levegő aztán megtelt sóhajjal és kipárolgással, a visszafojtott káromkodások dühével, a vizes ágak alig oszló füstjével. Ha valaki sokáig kint maradt, úgy folyt végig a hátán, akár a megolvadt kocsonya. Legszívesebben az ablakokat is beszögelték volna, hogy senkinek se jusson eszébe kinyitni, mert a rontás épp ilyen időben kap erőre.

50. oldal, Végtagok (Libri, 2014)


Hasonló könyvek címkék alapján

B. E. Belle: A telepi lány
Marilyn Miller: Az egyetlen
Ella Steel: Az egyezség
Ruby Saw: Leah
Ella Steel: A szeretet dallama
Anne L. Green: Csábító vallomások
Ruby Saw: Angyalom
K. M. Holmes: Mason
Ella Steel: Öröm a köbön
Ruby Saw: #dutchboy