Papp Mária (szerk.)

A ​nyelv keletkezése 0 csillagozás

Papp Mária (szerk.): A nyelv keletkezése

Hogyan ​lehet nyelvet tanítani egy majomnak? E kérdés, melyre e könyvben, két tudós érdekes kísérletsorozattal válaszol, olyan problémát takar, amely döntő fontosságú az emberré válás útjainak feltárásában: miként alakult ki a nyelv mint specifikus emberi jelenség?
Vannak-e az állatvilág különféle hang- és jelrendszereinek olyan sajátosságai, melyeket az emberi nyelv előzményeinek lehet tekinteni, vagy minőségi ugrásra volt szükség az emberi beszéd kialakulásához? Miféle nyelvet használt a primitív ember, milyen változásoknak kellett végbemenniük az agy, a hangképzőszervek felépítésében, hogy létrejöhessenek az emberi nyelv kialakulásának feltételei? A nyelv milyen különös sajátosságairól vallanak a modern agykutatás, az agyműtétek és agyi sérülések után végrehajtott kísérletek eredményei?
Ezekre a kérdésekre keresnek választ azok az ismert nyelvészek, régészek, antropológusok és agykutatók, akiknek írásait e kötetben közreadjuk.
A vizsgált problémák… (tovább)

>!
Kossuth, Budapest, 1974
320 oldal · ISBN: 978963090117X

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

Archibald_Tatum>!

A második világháborút épp megelőzően jelentetett meg J. van Ginneken egy különös könyvet: „Az emberiség archaikus nyelveinek tipológiai rekonstrukciója” címmel. Ginneken úgy gondolja, hogy az emberi beszéd legősibb formájában nem voltak magánhangzók, ezek egy későbbi szakaszban alakultak ki a (gégefői) mássalhangzókból. Az első mássalhangzók olyan típusú csettintések voltak, amilyeneket a hottentotta nyelvcsoportból ismerünk. Az írott nyelv megelőzte a beszédet. Ezt a kínai írás történetének vizsgálatán keresztül próbálja bizonyítani. A jelek eredetileg sztereotipizált leíró gesztusok voltak. Csupán i. e. 4000–3000 körül találunk utalásokat arra, hogy kiejtették őket, s Ginneken úgy véli, hogy ez előtt az időpont előtt az orális nyelv nem vált általánossá. A különböző nyelvcsaládok – ahogy ma meghatározhatók – csak kb. i. e. 3500 körül alakultak ki. Ebből következően megváltozik a nyelvi monogenezis problémájának jellege. Az orális nyelv monogenezisének kérdése vitathatatlan.

32. oldal, Alf Sommerfelt: A nyelv eredete. Elméletek és hipotézisek (1954); (Kossuth, 1974)

1 hozzászólás
>!

Másképp is szemléltethetjük az emberi kialakulását az állati hangadásból, ha a beszédet szimbólumok felhasználásának tekintjük. Az állatok által kibocsátott hangok természetük szerint jelek, az emberi beszéd viszont szimbólumokból épül fel. A jelek jelzik a dolgokat, a szimbólumok képviselik, reprezentálják azokat. A jelek események jelzői, a szimbólumok emlékeztetők.

57. oldal

>!

Bizonyos tehát, hogy a nyelv mint olyan evolúcióját sohasem bizonyították be, s rendelkezésünkre álló adatok alapján fen kell tartanunk azt az álláspontot, hogy minden nyelv inherensen egyenlő.
Általánosabb értelemben azonban mégis fel lehet fedezni valamilyen korrelációt a kommunikáció és a kultúra evolúciója között; a nyelv azáltal fejlődik, hogy olyat nemz, amely nem nyelv, hanem túlhaladja azt…

83. oldal

>!

Valószínűleg kevés olyan tudományos probléma akad, amelynek vizsgálatát maguk az illetékesek, a tudósok tiltották volna be.

(első mondat)

>!

Az indulatszók általában nem alkalmazkodnak teljesen a hangrendszerhez. Néhányuk olyan hangokat tartalmaz, amelyek fonémaként nem léteznek a nyelvben.

21. oldal

>!

Mi értelme van emberi nyelvet tanítani egy majomnak? A mi esetünkben az indíték az volt, hogy jobban meg tudjuk határozni a nyelv alaptermészetét.

213. oldal

>!

Könnyen elképzelhető, hogy az emberi nyelv bizonyos vonásai, melyeket kizárólagosan emberinek tartanak, valójában az általánosabb rendszerhez tartoznak, és hogy megkülönböztethetők azoktól, amelyek kizárólag az emberi információ-feldolgozásra jellemzőek. Ha például egy emberszabású majmot meg lehet tanítani az emberi nyelv elemeire, tisztázni lehet, hogy hol húzódik az általános rendszer és az emberi rendszer közötti határvonal.

214. oldal

>!

A száj a legrégebbi fogásra alkalmas szerv, régebbi, mint a kéz. E szervet eredetileg valaminek a megragadására és fogvatartására használták, ám mozgásai közvetlenül felhasználhatók nyelvi célokra. Ezek alkotják a mássalhangzók alapját.

31. oldal

>!

Annyi bizonyosnak látszik, hogy a gesztusok és a nyelvi hangok között van bizonyos kapcsolat – ebben a kérdésben számos nyelvész egyetértett…

36. oldal

>!

Az embernek a fáról lemászva valójában egész életét teljesen meg kellett változtatnia, s ez állandó együttműködést tett szükségessé a menedék biztosítására, az ifjak védelmére stb.

39. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szépe György (szerk.): Általános nyelvészeti tanulmányok XV.
David Crystal: A nyelv enciklopédiája
Csárdás László – Bóna Judit (szerk.): Sokszínű beszédtudomány
Kanyó Zoltán: Szemiotika és irodalomtudomány
Balogné Bérces Katalin – Hegedűs Attila – Pintér Lilla (szerk.): Nyelvelmélet és diakrónia 4
Kiss Dénes: ŐSnyelv – nyelvŐS?
É. Kiss Katalin – Hegedűs Attila (szerk.): Nyelvelmélet és diakrónia 2
É. Kiss Katalin – Hegedűs Attila (szerk.): Nyelvelmélet és diakrónia
Kontra Miklós: Közérdekű nyelvészet
Herbst Rebeka (szerk.): Tudás-háló