Tükörlelkek ​2. (Tükörlelkek 2.) 93% 331 csillagozás

Kedves @DoraCraiban , nem tudok mit írni….
Könnyes a szemem, már a fene tudja melyik résztől kezdve..
Valami csodálatos könyv! Imádtam minden sorát, minden mondatát, a történetét, a végét. Fantasztikusan írsz! Tisztellek és szeretlek mint írót, mint embert.
Nagyon tehetséges vagy. Ez a könyv rettentő sok érzelmet váltott ki belőlem. Nem is emlékszem, arra, hogy olvastam-e már úgy könyvet, hogy hasonlóan éreztem volna magam utána… Le a kalappal előtted! Várom a további könyveidet, mert nálam most még ennél is jobban a szívembe loptad magad. Köszönöm! :') ❤ 5/5*

Ez a könyv emlékeztetett arra, hogy olykor, ha felcsendül a zene, nem szabad félni megtenni az első lépést a táncparketten. És arra is emlékeztetett, hogyha mégis hibázunk, tovább kell haladni a dallamokkal, és bízni az ösztöneinkben, ráhagyatkozva a mozdulatainkra, hinni abban, hogy újra megtalálják a ritmust. Ez a könyv erről szólt. Hogy merjük megtenni az első lépést valami olyan felé, ami először nagyon ijesztőnek tűnik. Hogy ne adjuk fel a dal közepén ha rontottunk, és próbáljunk új fókuszpontot találni a forgás közben, ha az első hirtelen eltűnik. Hogy olykor tánc közben jut eszünkbe egy új lépés, amely során eltérünk az előre elgondolt koreográfiától, és amely tökéletessé teszi a végeredményt.
És ez a végeredmény tökéletes volt. Őszintén mondhatom, hogy lenyűgözött ez a könyv. Papp Dóra egy igazi érzelmi hullámvasútra ültettet fel, amelyben rengetegszer fájt a szívem a szereplőkért.

Úgy gondolom, hogy nagyon sok szempontból hiánypótló ez a könyvsorozat. Rengeteg nagyon fontos témát érint, és mindezt egy hihetetlenül őszinte, minden vattacukrot nélkülöző köntösben kapjuk meg. Hiteles és igazi, és talán sok gimnazista talál majd benne válaszokat, és fogja érezni, hogy merni kell kiállni magunkért és az álmainkért, és hogy hinni kell önmagunkban.

Nagyon tetszett az írásmód és a stílus, amely pont olyan volt, mint a korosztály, akiről íródott. Kicsit még ifjúsági, kicsit már felnőtt, pontosan, mint Kriszti és Orsi, akik már a jövő felé lépkednek. Nagyon-nagyon ritka az olyan ifjúsági regény, amelyben ennyire komplex szereplőket talál az ember, és ezért minden elismerésem az írónőé, valamint ismét imádtam a zenéket, főleg hogy mindig tökéletesen illettek a cselekményhez, amiről csak sejteni tudom, hogy szintén mennyire nagy feladat lehetett. A könyv végén pedig komolyan szó nélkül maradtam. Egyszerűen nem is tudok rá mást mondani, minthogy zseniális volt az, ahogy a végén összeértek a szálak. Ezt tényleg nem láttam előre, és nagyon meglepett.

Őszintén köszönöm az élményt, és úgy érzem, hogy Orsi és Kriszti története sokáig velem fog maradni. Ők két nagyon-nagyon különböző szereplő, egy érme két oldala, de valahol ez mégiscsak olyan volt, mint egy tökéletes illúzió: bár úgy tűnik, hogy más irányban haladnak, a tükörben az útjaik mégis egy pontban érnek véget…

http://veronikasreaderfeeder.com/papp-dora-tukorlelkek-…

Nem voltak különösebb elvárásaim, de ez első rész után kíváncsi voltam rá, mit hoz ki az írónő a történetből, mit hoz még ki a szereplőkből. Annak ellenére, hogy már nem én vagyok az a korosztály, akinek elsősorban íródott ez a történet/sorozat, még mindig tudom élvezni az ifjúsági könyveket. Gyakran életszerűnek éreztem a könyvet, de voltak benne olyan események is, amiket kissé túlzásnak éreztem. Ezt betudom annak, hogy bizonyára sokkal unalmasabb gimnáziumba jártam és sokkal eseménytelenebbül teltek a gimis mindennapjaim. A szereplők szimpatikusak voltak. Orsi jellemfejlődése jó irányba haladt. Kívülállóként Kriszti tökéletesnek gondolt élete ebben a részben már közel sem olyan tökéletes. Továbbra is Paul volt a kedvenc szereplőm és az ő szála volt a legérdekesebb számomra. A könyvben szereplő dalok többségét pedig képtelen voltam megállni, hogy ne hallgassam meg.

„…senki sem olyan, mint amilyennek elsőre vagy sokadszorra látszik, mindenkinek vannak titkai és problémái.”

Hozta a megszokott pappdóra-stílust, olvastatta magát a regény. Igen, megint hajnalig tartott fent, és három nap alatt faltam fel leckeírás mellett.
(…)
Miután befejeztem az olvasást az egyik versem záró sorai jutottak eszembe:
„A zene is egy lélek/Rezonálj vele kérlek/Mágikus hangjegyek/Szívedig elérnek.”
Nekem is a szívemig jutott a Tükörlelkek. Mindkét része.
Kaptunk válaszokat, úgy érzem, minden sínre került…és mégsem.
Olyan lett, mint az élet: nem tudni, mit tartogat a jövő, úgyhogy bátran kell szembenézni vele.
De az ember körül mindig lesznek olyanok, akikre támaszkodhat. Ha más nem, önmaga; a tükörképe.
Köszönöm az írónőnek, hogy megírta Kriszti és Orsi történetét.
Mindkét kötet kiemelkedő helyet foglal el a polcomon, és tudom, hogy többször el fogom olvasni őket.

Bővebben:
http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2016/10/papp-dora-tuk…

Na, kérem szépen, ilyen egy igazán jó ifjúsági regény! Teljesen valóságszagú volt, amit ennél a történetnél mindennél többre becsülök. Annak ellenére mondom ezt, hogy azért volt egy-két dolog, amit nehezen bírok igazából elképzelni, vagy hogy egy ember életében ennyi minden jelen legyen egyszerre, itt mégsem volt zavaró. Sőt! Tényleg nem tudom, hogy mikor olvastam ennyire jó ifjúsági könyvet.
Bevallom, az első résznél nem értem a hype-ot. Amikor olvastam, nem maradt meg bennem különösebben, nem gyakorolt rám nagy hatást. Sajnos emlékezni sem nagyon emlékeztem rá, úgy álltam neki a második résznek. Időnként zavaró volt, hogy nem emlékeztem az előzményekre, de azért túl lehetett élni. :) Csak azt láttam a megjelenés környékén, hogy egy csomóan rápörögtek az eseményre. Nem értettem. Viszont a könyvtárban szembejött velem, gondoltam, elolvasom a folytatást, mert azért csak érdekelt, na. :) Ennél jobbat nem is tehettem volna!
Határozottan érezhető a fejlődés mindkét karakterünk részéről. Szeretem az ilyet. Mindketten előnyökre változtak, Kriszti végre nem hagyta magát annyira elnyomni, egy kicsit lázadt, Orsi meg végre vissza vett egy kicsit ebből a lázadó, lesz.rom a világot stílusából. A srácokat még mindig nagyon szeretem. Olivér és Kornél egy igazi álompasi. Támogatóak, és (többnyire) ott vannak, amikor szükség van rájuk. :)
Akik kiverték nálam a biztosítékot, azok Kriszti szülei, és Zsolt, Orsi nevelőapja. Utálom azokat a szülőket, akik nem engedik kibontakozni a gyereküket, akik mindenbe bele akarnak szólni, mert ők tökéletesen kitalálták, hogy mégis hogyan fog kinézni a gyerek jövője. Az a probléma, hogy ez sok helyen még mindig valóság. (Környezetemben van egy srác, akinek a barátnője éppen végzős. Utálja a matekot, az apja mégis mérnöki pályára akarta kényszeríteni. Normális dolog ez? Végül szerencsére megbékélt…) Zsolt meg… Patkány. Ezzel a szóval szerintem mindent elmondtam.
A legkedvencebb szereplőm Paul volt. Még ha elég fura is volt ez a baráti tanár-diák kapcsolat. Valahogy mégis természetes volt, és csak úgy adta magát.
Ezer plusz egy dologról lehet ebben a könyvben olvasni, soha nem gondoltam volna, hogy egy ifjúsági regény szólhat ennyi mindenről. Politikától kezdve a továbbtanuláson át a homoszexualitás kérdéséig mindenről olvashattunk.
Nagyon örülök neki, hogy az írónő nem húzza ezer éven keresztül a cselekményt. Ez a két kötet pont elég volt, így volt jó.
Én most olyan boldog vagyok. :) Nem tudom, hogy mikor akadt a kezembe utoljára egy ennyire jó könyv. :) Lehet, hogy valamikor újra fogom olvasni az első részt, ezek után elképzelhető, hogy nagyobb hatást tenne rám. :)

Rágógumi és Tragédi története folytatódik. Papp Dóra magasra tette a mércét a Tükörlelkekkel. Szerencsére a második rész is hozta ezt a színvonalat. Sőt! Nagyon szerettem a második részt.
Orsi most szerethetőbb volt, talán érettebb. Kriszti pedig ismét a maximumot nyújtotta. Nem is értem, hogy bírta végigcsinálni ezt az őrületes, feszített tempójú félévet egy kisebb idegösszeroppanás nélkül. Nagyon haragudtam a spoilerszüleire, akik rá akartak kényszeríteni bizonyos dolgokat, értem ez alatt az emelt érettségit, a továbbtanulást, stb. Na, meg a végén az a nevetséges spoiler! Könyörgöm, egy majdnem 19 éves lányról beszélünk! A végén spoiler azért sikerült egy kicsit megenyhülnöm irántuk. Orsi anyja, Évi szépen összekapta magát. Aki viszont az abszolút kedvenc az nem más, mint Paul Westwood, az angoltanár. El sem hiszem, hogy létezik ennyire csodálatos ember, ilyen megértő pedagógus.
Tökéletes volt a lezárás. Teljesen elégedett vagyok vele.

Ez a két könyv olyan történetet adott nekem amit vártam. Sőt még sokkal többet is.
Hogy mit kaptam?
Egy szerethető, itthon játszódó középiskolás történetet.
Töménytelen mennyiségű jó zenével tele tűzdelt történetet.
Olyan szereplőket, akikkel könnyen lehet azonosulni.
Humort, izgalmat, romantikát.
Tehetetlen dühöt…
A valóságot.

Kedvenc főszereplő: Orsolya – vele tudtam jobban azonosulni, az ő szemszögéből írt részek miatt többször legszívesebben átugrottam volna Kriszti részét.
Kedvenc mellékszereplő: Viki – nem tudom miért, de imádtam.
Kedvenc szerelmetes pasim: Olivér – benne egy másodpercre se csalódtam. Ahogy először megjelent én belehabarodtam.
Legkevésbé kedvelt szereplők: Mariann, Milán – Mariannt nem magyarázom, Milán meg végig rossz érzéssel töltött el.

Úgy szeretném felhívni erre a könyvre a figyelmet!
Vagy tán nincs is rá szükség? Jelenleg 133-an olvasták, 84-en csillagozták, 61-en adtak 5*-ot, 25-en kedvencelték…
Jó lenne tudni, hogy sok végzős, ill. 10-12-es középiskoláshoz eljut ez a könyv…
Bár nem olvastam az első kötetét, de engem nagyon magával ragadott, és magához vonzott ez a kamaszregény. A Léggömbök után itt egy másik, amely visszajuttatott az érettségi előtti időszak izgalmas és mozgalmas időszakába.
Zsúfolt, tanulással teli, érettségi, felvételi, ballagás előtti teendőkkel telített hetek ezek, szerelmi, baráti, szülői, tanári és egyéb fontos kapcsolatokkal, és az ezekhez fűződő és körülölelő érzelmekkel. Szerencsés regénytéma.
Hihetetlen mennyire alapos jellemábrázolásokra képes a szerző! Nagyon gördülékeny, magával sodró, könnyen olvasható, könnyed stílusban ír, korántsem egyszerű, embert, lelket, ideget próbáló konfliktusokról. Figyelni fogok rá a későbbiekben.
Sajnálom, hogy vége lett a történetnek, szívesen olvasnék még a főhősökről, akik közül Kriszti a kedvencem. Közel áll hozzám a személyisége, céltudatossága, eltökéltsége, szorgalma, sokrétűsége, tájékozottsága, okossága, segítőkész, közösségi alakja. Szeretem az ilyen sokoldalú, fantáziadús, impulzív, magával ragadó, ragyogó egyéneket. Szimpatikus a barátja, Kornél alakja is. Ha valós sorsról lenne szó, minden bizonnyal szurkolnék kettejükért.
Mint ahogyan szurkolnék a többi szereplő sikeres és boldogra forduló életéért.
Szimpatikus pár Orsié és Olivéré – Olivér alakjára nagy szüksége van Orsinak, tompítani lelkének állandó lobogását, megnyugtatni őt az egymást érő konfliktusok közepette.
Eszter és Milán élete is figyelemre méltó; Eszter szerencsésnek mondhatja magát, nemcsak azért, mert megtalálta Milánban a szerelmet és az odafigyelést, hanem, azért is, hogy ennyi figyelmes, és segítőkész ember veszi körül.
Nagyon tetszettek az iskolai életről szóló részek, örültem, hogy a regény legalább annyit játszódik a suliban, mint otthon, vagy más környezetben.
Érdekesnek találtam a szülői viszonyok, hozzáállások, beszélgetéskezdemények, konfliktusok ábrázolását – ellenben Kriszti szobafogságát 18 évesen valahogy nem tartottam könyvbe illőnek.
Legalább annyira érdekesnek találtam a Kriszti táncszerepléseit és titkos jelentkezését a táncsuliba, vagy Orsi és Paul „kapcsolatának” elmélyülését, mint a párok mindennapjainak alakulását. Ezek voltak számomra a legizgalmasabb részek. A végére hagyott megoldás pedig kifejezetten meglepő és filmre-valóra sikerült.
Nagyon plasztikusak voltak a felnőttek is a regényben – ki-ki a saját bajával, problémájával, gondjával, törekvéseivel. Mozgalmas egy könyv volt, sok, összetett személyiséggel rendelkező szereplőt vonultatott fel, hétköznapi problémákkal, amelyekkel bármely ember küszködhet és viaskodhat és remélhetőleg sikerrel küzd meg életünkben.
Ezért is válhat a regény könnyen szerethetővé a benne ábrázolt konfliktusok ellenére.

Érdekelne, hogyan boldogulnak azok, akik már egyetemre járnak (Kriszti, Kornél, Milán), hogyan veszi az akadályokat felvételi előtt Orsi és Olivér? Milyen Kriszti budapesti élete, hogyan alakul a tánctanulása, hogyan egyezteti majd össze a gyógyszerészeti tanulmányaival? Meggyógyul-e Eszter? És persze, együttmaradnak-e?
Nagyon megkedveltem a könyvet, mely alapján érdekelni kezdtek az előzmények.
Kíváncsi lettem a szerző többi írására, és sajnálom, hogy ennek a történetnek itt vége lett.
Már nem most olvastam el, legalább 3 hete, de azóta nem volt nap, hogy ne jusson eszembe akár egy részlet, egy szereplő, esemény belőle, munkahelyen is gyakran szóba került, és ennek őszintén örülök!

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.
(Szívesen támogatom a végleges listába…)

És annyi meghallgatni való zene van benne!!! Idő kell, míg összeszedem, kütyüre teszem, és meghallgatom őket – nagy kedvem lett ám erre is, igen!

Most, hogy túl vagyok a második részen is, azt kell mondjam,hogy ez egy szép kerek és nagyon tanulságos könyv.
Volt itt szó elfogadásról, megbocsájtásról, szerelemről, szeretetről, újrakezdésről.
Nagyon tudnám ajánlani mindenkinek, hogy olvassa.
Orsi hihetetlen változáson ment keresztül, hála Paul kitartó nyüstölésének, – ezeket az órákat nagyon bírtam, itt-ott elpityeredtem, vagy épp megmosolyogtam –, Olivér szerelmének és higgadtságának.
Krisztina a másik főszereplő szimpatikus volt végig, érezhető volt, hogy egyáltalán nem az a lány akiről az Orsi részek alatt olvashattunk. Idő és egy-két fenékbe rúgás kellett neki ahhoz, hogy abban az irányban induljon el, ami számára a legmegfelelőbb és irigylem a kitartását, hogy szembeszegült a szüleivel is, igaz a végén nehezen, de ész érvekkel meggyőzte őket.
Az a csavar a végén nem semmi.
Úgy olvastam volna még róluk, mondjuk egy epilógusban egy évvel később. :)
A lényeg, olvassátok.
Köszönöm @Valeria729 és @Sippancs molyoknak, hogy megajándékoztatok a könyvekkel :*

A teljes értékelés elérhető a blogom oldalán:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2019/04/papp-dora-tukor…

„Minden, utolsó éveiben járó diák kezébe odanyomnám ezt a sorozatot. Pontosan ez az, amire szükségük van. Rengeteg kérdésükre megtalálhatják benne a választ. Én lettem volna a világon a legboldogabb végzős, ha a pályaválasztás előtt olvastam volna, hiszen sok hasznot tanáccsal és példával szolgál e téren is. De nem csak nekik való. A mostani élethelyzetemben is tökéletes támogatást nyújtott. A segítségével régóta halogatott döntéseket hoztam meg és tudjátok mit? Boldoggá tett. Levette a vállamról a terhet.
Kriszti és Orsi története teljesen magával ragadó. Két fiatal lány, akik főként olyan problémákkal küzdenek meg, amelyek erre a korosztályra jellemzők. Zseniális húzás volt két, homlokegyenes más személyiséggel rendelkező fiatalt a középpontba állítani, ezáltal kétszer annyira problémakör jelenhetett meg a lapokon, kezdve apróbb dolgoktól az egészen hajmeresztőkig. Mellette igencsak szórakoztató, erőltetett humor nélkül. Az egész regény könnyed, mégis sokatmondó.
A Tükörlelkekben önmagamat találtam meg. Azt a fiatal lányt, aki voltam. Azt, aki az álmait szerette volna kergetni, de nem volt hozzá bátorsága. Látom benne azt a fiatal felnőttet, aki nem tudja még, merre sodorja az élet, de nyitott minden lehetőségre. A mostani énemet látom benne, aki kisebb-nagyobb tapasztalatokkal a háta mögött még mindig képes tanulni két, utolsó éveit taposó diák történetéből, akik még csak most kezdik azt az utat végigjárni, aminek én már a közepén tartok.
A Tükörlelkek fiatalságtól pezsgő történet, ami emlékeztet arra, honnan indultunk és rámutat, milyen irányba tartunk. ”