Ha/mar 53 csillagozás

Papp Csilla: Ha/mar

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mindig ​létezik új esély? Mikortól szabad újrakezdened, ha két gyermekkel egyedül maradtál? Akarsz-e, tudsz-e újra bízni a szerelemben? Ezek Dalma – az új történet főhősének – dilemmái. De Dénes helyzete sem kevésbé bonyolult. Két tragikus házasság után van tovább? És ha igen, akkor merre? A járt út, vagy valami egészen más a megoldás? Ezek a kérdések mardossák Dénes lelkét. A regényből megtudhatjuk, mi történik, amikor Dalma és Dénes, a két bizalmatlan és sebzett ember egy idegen országban – egy kis görög szigeten – a múlt kötöttségei nélkül találkoznak, és a konvenciókat hátrahagyva utat engednek az egymás iránti szenvedélynek.

Papp Csilla korábbi regényeiből megismert szereplőkkel is találkozhatunk ebben a történetben, ami onnan indul, ahol általában a romantikus regények befejeződnek. Az író ismét érzékenyen nyúl olyan komoly – és sok esetben tabunak számító – aktuális témákhoz, mint a gyász feldolgozása, a jó vagy rossz anya kérdésköre, vagy hogy meddig tudunk önmagunk… (tovább)

>!
Álomgyár, Budapest, 2020
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150088662
>!
Álomgyár, Budapest, 2020
448 oldal · ISBN: 9786150088679

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

klara_matravolgyi>!
Papp Csilla: Ha/mar

Papp Csilla ismét nagyot alkotott ezzel a szívszorító mégis felemelő történettel. Néhol vicces volt, néhol fájdalmas, de így volt tökéletes.

Titina>!
Papp Csilla: Ha/mar

Gondolkoztam azon picit, mit írjak, mert maradt bennem a könyv után egy kis űr.
Ez volt az első regényem az írónőtől, ami egyébként szerintem egy könnyen olvasható, eseménydús regény lett. Ahol kellett humoros is volt, annak ellenére is, hogy a történet fő témája a gyász.
Két főszereplőnk Dalma és Dénes, akik mindketten megküzdenek a maguk tragédiájával. Rögtön a regény elején találkoznak és váltott szemszögből követhetjük az ő történetüket.
Dénes számomra egy szerethető karakter, de látom a hibáit, míg Dalma párszor kiverte a biztosítékot. Az rettentően idegesített a könyvben, hogy volt egy bizonyos dolog aminek a főszereplők 4x nekifutnak legalább, és minden egyes alkalommal ugyan az a vége. És itt látom Dénes hibáját is, mert nem csap az asztalra.
Amit egyébként kedveltem a könyvben azok a mellékszereplők, a baráti társaság, a gyerekek, a család. Azt is szerettem, hogy a könyv olvasása során nem lehetett unatkozni, engem nem zavart, hogy egyik eseményből csapunk a másikba, engem ez vitt magával.
Ami viszont az űrt hagyta az a vége. Nehéz erről spoiler mentesen beszélni sajnos. spoiler Ezek után én azért kíváncsi lennék, hogy Dalma sorsa, hogy alakul a továbbiakban.
A cím választás nagyon találó, igazán tetszik ez a játék a szóval/szavakkal. Ilik a könyvhöz, még akkor is, ha ez igazán csak a végén nyer értelmet.
Sajnálom, hogy nem került közelebb hozzám a történet, nem rossz, de annyira nem talált meg.

Ella_Steel I>!
Papp Csilla: Ha/mar

Őszinte leszek.
Egy spoilernek köszönhetően majdnem letettem a könyvet még egészen az elején.
Végül nem tettem.
Hogy miért nem?
Mert szeretem Csilla könyveit. Szeretek a szereplői között élni. Szeretem azt a fajta kibogozhatatlan ismerettségi hálót, amit minden egyes könyvével körénk, olvasók köré fon.
Hogy jól tettem-e, hogy folytattam az olvasást?
De még mennyire!
Dénes és Dalma útja hosszú és rögös volt, és talán fájdalmas ezt kimondani, főleg az én romantikus lelkemnek elismerni, de ez a történet így volt tökéletes. Ennek így kellett lennie.
A HA/MAR újra elrepített minket egy olyan világba, amihez nem is kell olyan messzire utaznunk. Elég, ha kilépünk az ajtón. Vagy elég, ha mélyen magukba nézünk. Emberi érzelmek, kapcsolatok, lelki terhek, traumák, fontos döntések halmaza. Minden, ami egy ember életének alapköve.
spoiler
Dézinek köszönhetően nem haragszom Dalmára sem. Végül minden kiderült. És összességében Dalma nem maga miatt taszította el Dénest, hanem a fia miatt. spoiler
Van az a mondás, hogy két szív kiegészíti egymást, hogy utána egyként dobbanhasson életük végéig. De mi van akkor, ha azok a szívek, már oly mértékben sérültek, hogy már egymás mellé illesztve sem alkothatnak egy egészet?
spoiler
Köszönöm az élményt, köszönöm, hogy bebizonyítottad, van, amikor nem a magától értendő lesz a megoldás.

Rebbencs>!
Papp Csilla: Ha/mar

Már jó ideje érdekeltek Papp Csilla könyvei, amikor kijött ez és a borító annyira megtetszett, hogy tudtam: ezzel fogom kezdeni. Nem is kellett túl sokat várni, a könyvtár hamar beszerezte (ami amúgy elég nagy csoda..) én meg gyorsan le is csaptam rá és alig vártam, hogy megismerkedjek az írónővel és egy történetével.
Hááát…
Őszintén szólva nem ájultam el. Nem is tudom, pontosan miért nem, de amit a leggyengébbnek érzek az a cselekmény, valamint a szereplők.
A stílus jó volt, tetszett, elég markánsnak érzem, van benne egy adag egyediség, lendületesség, ezzel nem volt baj.
A cselekménnyel leginkább az volt, hogy nem értettem, hova akar kifutni. Nehezen döcögött, volt egy amolyan nesze semmi fogd meg jól érzésem, mert azért négyszázötven oldalon keresztül követtem a szereplőket, csak nem tudtam, hová pontosan.
A szereplők meg idegesítettek. Leginkább Dalma. Nem bírtam ezt a nőszemélyt, nagyon irritált, főleg a vége felé és spoiler
Dénes egyébként annyira nem idegesített, ő egy tök jó figura volt, csak a határozatlanságát nem tudtam hova tenni, lehetett volna valamennyivel bátrabb és akkor nem így alakult volna a vége a történetnek.
A legidegesítőbb számomra viszont az volt, hogy habár két szereplővel futott a történet, az összes mellékszereplő mindkettőhöz kapcsolódott. Jaj, az egyiknek ő a nővére, de a másiknak az a legjobb barátjának a felesége, ez a lány apja, az meg a fiú haverja és kollégák, meg szerelmesek, szeretők, rokonok, apám, mégsem apám, ő is a testvérem, az is a gyereke… Képtelenség volt fejben tartani egy idő után, hogy akkor ez a szereplő most Dalma vagy Dénes oldaláról csatlakozott be a történetbe, mert teljesen összemosódtak és egy idő után nem is bajlódtam azzal, hogy megértsem ki kicsoda és akkor az milyen szál fűzi a főszereplőkhöz. Lehet, hogy Papp Csilla korábbi regényeinek ismerete könnyített volna ezen, de én ezzel kezdtem és idegesített, hogy nem értem, ki kicsoda.
Azért a mondanivalója jó volt, az tetszett, érintett fontos és érdekes témákat, amikről jó volt olvasni és a nagy szereplőgárda miatt kíváncsi is lettem a korábbi könyvekre, de egyelőre még nem fogom olvasni őket, annyira nem győzött meg ez a kötet. Sajnos.:/

BarbyMalik0112 P>!
Papp Csilla: Ha/mar

Papp Csilla művészien bánik a szavakkal. Ez a címben és a regény tartalmában is felfedezhető. Regényeiben a romantika elegyedik érzékeny témákkal, melyekről ugyanakkor fontos beszélni. Dénes és Dalma történetében ez a gyászfeldolgozás, az új esély elfogadása. Mindkét főszereplőt kihívások elé állította ez élet – nem is egyszer. De aztán a legváratlanabb pillanatban egymás felé sodorta őket a gondviselés. A megtört szívű, elvált férfit és a nőt, aki túl korán vesztette el a férjét.
Rendkívüli volt, izgalmas és eleven. Valóságos helyzetek, valóságos problémák és fájdalmak jelennek meg a történetben. Semmi művi nincs a Ha/marban, minden olyan tiszta és csodálatos benne.

Azoknak ajánlanám, akik egy igazán megható, szenvedélyes, sokszor fájdalmas, de reményteljes regényt szeretnének olvasni, ami egyszerre tanulságos és ámulatba ejtő.

Bővebb értékelés a blogomon » https://barbyesakonyvek.blogspot.com/2021/03/papp-csill…

2 hozzászólás
Vien P>!
Papp Csilla: Ha/mar

Papp Csilla neve nem volt teljesen ismeretlen a számomra, legalábbis láttam/nézegettem már a könyveit, de nem tudom, hogy mikor olvastam volna tőle, ha nem kapok előolvasási ajánlatot – itt is hálásan köszönöm az @Álomgyár_Kiadónak – így viszont úgy éreztem, miért ne és tényleg kellemesen csalódtam. Gyanítottam, hogy nem véletlenül a sok dicsérő értékelés, de erre mégsem számítottam. A könyv vége még mindig hatással van rám, ott konkrétan a könnyeim folytak, és azt hiszem, egyfajta kedvencet avattam. Ezután biztosan jobban figyelek az írónő munkásságára.

A történetet váltott szemszögben mesélik el a karakterek, Dénesével indul, kicsit vágjunk bele a közepébe módon, de azt vettem észre, hogy elkezdtem és már lapoztam is egyre tovább, annyira magával ragadott a stílusa. Alapvetően könnyed, mármint könnyen olvasható, és nagyon sokszor nevettem fel, de aztán szépen lassan kiderült, hogy azért vannak benne bőven kemény lélektani helyzetek is, amiket olvasva már elszorult a szívem.

Den, azaz Dénes egy nagyon szerethető karakter, igazi könyves pasi szerintem, viszont emellett valósághű is, és ezért hatalmas piros pont; ugyanis nem egyszerű úgy megalkotni egy karaktert, hogy emberi, de közben olyan is legyen, akibe azonnal beleszeretsz.

Dalma is nagyon szimpatikus volt, van amiben abszolút tudtam is vele azonosulni, és amikor nem is értettem vele egyet, például bizonyos döntéseiben, akkor is valahol megértettem – mert tudtam, hogy komoly tragédia az oka annak, hogy ilyen. Fájdalmas volt olvasni, hogy mennyire kegyetlen néha az élet, hiszen mindketten elveszítettek valakit, akit szerettek, és ezt nyilván nem egyszerű feldolgozni.

„Gyermekként azt gondoljuk, hogy valami csak fekete vagy fehér lehet, aztán rájövünk, hogy az élet ennél sokkal bonyolultabb, színesebb. Majd élünk, és megélünk még jó pár évet, és az a sok szín mind kevésbé lesz fontos számunkra. Egyszer csak rájövünk, hogy a legértékesebb szín a fehér. Az a fehér, ami makulátlanul tiszta. S ha látjuk, hogy mások lassabban haladnak, akkor elfogadjuk, hogy az ő fehérségüket még színes pöttyök tarkítják. Aztán egyszer csak megértjük, hogy mindannyian a fekete szín felé haladunk. Ez maga az élet!”

Két főbb helyszínünk van, a görög sziget, Sikinos, ahol a főhőseink megismerték egymást, és ami egyfajta menedéket, gyógyulási helyszínt jelentett nekik a való életből és annak kegyetlensége után, és Budapest, ahol élnek és ahova visszatértek.

A karakterek közül sokan, ahogyan a történet során kiderült, már szerepeltek az írónő előző könyveiben, de azok ismerete nélkül is érthető volt mind a jellemük, mind a szerepük, mert nagyjából megismerteti ezeket a szálakat is – nekem igazából csak több kedvem lett elolvasni és jobban belelátni az ő lelkükbe is. Személyfüggő, hogy sok-e valakinek ez a nagy összefüggés, hogy szinte minden összefonódik mindennel, én személy szerint ezt is szerettem.

„Ő még nem tudja, hogy a szerelem nemcsak vágyódás valami iránt, hanem beteljesülés, amely olyan, mint amikor a kávéban elolvad a cukor, vagy amikor a puzzle utolsó darabjával az addig hiányos kép egésszé válik. Hogy a szerelemnek csak a szikrája az az első időszak, a lángjai akkor lobbannak fel, amikor a két test lélekben is össze tud kapcsolódni, addig az a valami, ami vonz a másik felé, csak a kezdet, csak valami nagyon nagy mélységű és magasságú iszonyú tág amplitúdójú érzeleminga, ami lüktet a gyomor és a szív tájékán felváltva. Kattan jobbra és balra, és az ereidben lüktető vér pulzálása nem hagy megnyugodni. Egyre csak űz és hajt afelé, hogy megtudd, a másik is ezt érzi-e. Hogy vajon az ő metonómjának a hangja egy ritmusban kattog-e a tiéddel. S amikor a testtel összefonódva meglátod a lelkében saját magadat, nos, akkor jön el a szerelem. Amikor te laksz az ő szívében, és ő a tidében, akkor már biztosak lehetünk benne, hogy ez bizony maga a nagybetűs szerelem.”

Dalma és Dénes a foglalkozásukat tekintve is közel kerültek hozzám, mivel az egyikük szenvedélye az írás, főleg ha az a célja, hogy segítsen vele, a másikuk hivatása pedig maga a pszichológia, ami eleve érdekesebbé és bonyolultabbá is tesz mindent. Tetszett az, ahogyan megtalálta az arany középutat mindenben: az érzelmekben, humorban és fájdalomban, szenvedélyben és abban is, hogy mi meddig helyes és mi az ami már nem. A témái pedig valóban nagyon aktuálisak és fontosak, olyanok, amiről beszélni/írni kell. Nem is azért mondanám letehetetlennek, mert annyira izgalmas, hanem inkább érdekfeszítő és különösen szép, megható. (Ahogyan Ámor és Psziché mitikus története, aminek nem kis jelentősége van a könyvre nézve.) A végét is ismerve pedig keserédes, életszerű, és szerintem mégis tökéletes. Szeretnék abban hinni, hogy mindketten boldogok lettek, mert azt érdemelték – még ha nem is úgy, ahogy eltervezték, vagy ahogyan az olvasó hitte.
Nekem a borító is tetszik a maga egyszerű szimbolizmusával és harmonizáló színeivel, de a cím jelentősége az, ami után igazán rázott a hideg. Hamar. De mit tegyünk, ha mar?

Összességében egy olyan kikapcsolódást nyújt ez a könyv, amiben tényleg minden van, ami kell, beleértve a maradandó tanulságot is és mindez néha valóságosan nyersen, néha pedig költői szépséggel van megírva.

whisperingwithwolves>!
Papp Csilla: Ha/mar

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy előolvashattam a Ha/Mart, ami egy könnyed, nyár végi kalandnak indult, de aztán sokkal komolyabb és velősebb regény lett belőle. Az írónő munkássága nem újdonság előttem, hiszen anno, nagyon régen már olvastam tőle A másik oldalról című regényét, ami egyből fel is került a kedvencek listájára, de az utána megjelenő két regénye valahogy elkerült, de a Ha/Mar után biztos vagyok benne, hogy nem fogok olyan sokat várni, hiszen a hamarosan megjelenő új regényével megmutatta azt az írónő nekem, hogy igenis van benne spiritusz és olyan érzéssel ír, amit tanítani kéne.

Mint ahogy már írtam a regény egy könnyed, kis kalanddal indul egy egzotikus környezetben, Görögország egy parányi szigetén. Már ez a kezdés sejteti azt, amire vártam, a szórakozás és a kikapcsolódás lehetőségét. Az első fejezetek után tudtam, hogy itt még semmi sem az, aminek látszik, bőven akad kifejteni való és ahogy egyre haladtam előre úgy nyílt meg a könyv is az olvasói előtt. Míg az első pár fejezet, maga a hűsítő víz, addig a többi eszeveszett erővel tombol és alig várja, hogy kiszabadulhasson a ketrecéből, akárcsak a kötet szereplői. Nemcsak egy regényt kaptam, hanem egy komoly témákat feszegető olvasmányt, kemény döntésekkel, magával az élettel és az elmúlás utáni sokkal és azzal a kecsességgel, amivel az írónő lapra veti a gondolatait. Nagyon örülök, hogy én lehettem az, aki előolvashatta ezt a regényt, hiszen ami már az első fejezet után meggyőz, az gyanús, hogy nemcsak az olvasói lelkeket fogja elrabolni, hanem bizony gondolkodásra, számvetésre is sarkallja olvasóit. Maga a regény tele van váratlan fordulatokkal, olyan élethelyzetekkel, ami miatt úgy érezzük magunkat, mintha beültünk volna a moziba egy filmre, de valóban minden egyes jelenete, akár a való életben is megtörténhetne.

Nemcsak a lelki része megterhelő, hanem a szerelmi, romantikusabb szál is. Küzdelem nélkül semmi sincs ingyen, mindenért meg kell dolgozni, s erre is helyezi a regény a legnagyobb energiát. Ahogy a kezdeteknél cserfes, flörtölős, úgy vált át utána komolyabb hangnemre és zúdítja a fejünkre az információk tömkelegét. Dalma és Dénes kapcsolata nem az a szokványos egymásra találás, amit a filmekben is láthatunk, hiszen két megtépett, megsebzett lélekről van szó, akik egyszerre, egy időben, voltak jó helyen.

A sors nagy játékos, s ezt az írónő sem hanyagolja el. Úgy tolja élénk a váratlanabbnál váratlanabb pillanatokat, hogy még csak pislogni sincs időnk. Maga a regény felépítése következetes, ahol kell szexi, pikáns, megad egy bizonyos alaphangulatot, a karakterei valósak, akár te vagy a szomszédod is lehet és nem utolsó sorban szíve-lelke benne van az írónőnek, nemcsak a karakterek erősek, de a történet váza és felépítése is.

Tégláról téglára épül, de minden egyes elem előtt újabb adalékanyagot és információt pottyant az ölünkbe, hogy ne érezzük elhanyagolva magunkat. A Ha/Mar egy élet-igenlő, valóságos, szerelmes, de olykor fájdalmas történet két megsebzett szív egymásra találásáról és az egymás elleni harcról, visszafojtott vágyakról.

A megszokott elemekkel, a megszokott stílusban köszönt minket a legújabb regényével Papp Csilla, s úgy érzed a regény után, hogy neked bizony olvasnod kell a többi regényét is, hiszen már az első perctől kezdve megvesz magának kilóra és nem hagyja, hogy elkalandozz, végig odaszegez az oldalakhoz és a cselekmény sokszínűségével végig fenn is tartja az érdeklődést. Emellett a történet intenzív és érzelmek sokaságával támasztja alá a kételyeket, a lelki vívódást, mégis az alaphangulat nem erre épül, hanem a gyász utáni kilábalás és a boldogság megtalálása a fő célja.

Azt sulykolja belénk a regény, hogy nem szabad feladnunk, mindenki megérdemli a boldogságot, de tenni kell érte és nem szabad hagyni, hogy elillanjon mellettünk az élet. Kézen kell fogni és addig-addig bontogatni a szárnyunkat, amíg úgy nem érezzük, készen állunk a repülésre. A kötet utolsó fejezeteiben nyer csak úgy igazán értelmet a cím, a Ha/Mar, s ha keserédes is, még mindig ott van a remény, aki végigsegít minket az utolsó oldalakon is. A kötet lezárását tekintve igazi keretet alkot, hiszen ahogy elkezdődött úgy is ér véget. Maguk a karakterek szerethetőek, de Dalma személyével nem vagyok teljes egészében kibékülve. Túl sokat gondolkodik, néha önzőnek kell ahhoz lenni, hogy a jó dolgok ne csak megtörténjenek, hanem meg is maradjanak, s olykor a másikat is meg kell hallgatni. Emiatt kicsit alább hagyott a lelkesedés a végére, de összességében nagyon élvezhető, tanulságos regény két összetört szívű ember találkozásáról és a félelmeink legyőzéséről. Tökéletes kikapcsolódás a borongós, őszi napokra, amikor másra sem vágyok az ember, csak a jó meleg takaróra, egy bögre forró teára és egy jó könyvre.

Nora42>!
Papp Csilla: Ha/mar

Nagyon szeretem Papp Csilla könyveit, ezt is nagy reményekkel vettem a kezembe, és nem is csalódtam. Kedves történet. Dalma és Dénes egymásra találása. Nekem kicsit sok volt az ahogy Dalma rótta a felesleges köröket. Dalma nekem kicsit sok volt, kicsit túltolt , és túlgondolt mindent. A másik felet megsem hallgatta. Nagyon szépen ír az írónő, élmény olvasni. A végével viszont nem, nagyon nem tudok mit kezdeni! Ennek a történetnek nem lehet ez a vége! Köszönöm hogy olvashattam!!

HENGYE>!
Papp Csilla: Ha/mar

Számomra az elmúlt év felfedezettje volt az írónő, a Szerelem újraírva c. könyve, és az egyik kedvenc olvasmányom lett. Nagy várakozással kezdtem el olvasni, ezért ezt a könyvet is. És nem csalódtam. Szeretem a váltott szemszögből íródott könyveket, amiből mind a két fél érzéseit a saját szemszögéből látjuk. A két főszereplő múltja hasonló, mind a ketten elvesztették a párjukat. Nagyon vonzódnak egymáshoz, de a gyászfeldolgozásában nem egy úton járnak. Az útjuk folyamatosan keresztezi egymást. Dénes már képes újra kezdeni, Dalma bár vágyik valakire de nem tudja még felvállalni. Dalma nagyon önzőnek tűnik, hogy nem kíváncsi Dénes múltjára, de még nem tart ott, hogy képes legyen újra elköteleződni. A befejezésre nem ilyen lezárást vártam, de mégis így volt valós a történet.

PikiKiki>!
Papp Csilla: Ha/mar

Borító :5/5
Írónő :kezdem megszeretni.
Könyv : második könyvem az írónőtől és tutti nem az utolsó, szeretem olvasni a könyveit. Nagyon jó kis történet. A szereplők kedvelhetők,Dalma és Dénes. D&D :-)
Dalma kicsit sok volt néha.


Népszerű idézetek

Ács_Milán>!

– Mert szerinted mi a szerelem?
[…]
– Az, amikor az egyik ember lemeztelenítve odaadja a szívét a másiknak, és mégsem marad szív nélkül, mert cserébe megkapja a társáét.

83. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
Ács_Milán>!

Mindig az élet írja a legjobb forgatókönyvet.

19. oldal

BarbyMalik0112 P>!

A könnycseppjeinkkel együtt kiürül belőlünk a bánat, és fehérre mossa a lelkünket.

162. oldal

Ács_Milán>!

– Szerinted mi a szerelem?
[…]
– A szerelem szerintem a véletlen műve, két idegen ember között.

82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
KMReni>!

[…] nem tudjuk mások életét befolyásolni, csak sodródunk a sajátunkban, és bízunk abban, hogy fenn tudunk maradni a fájdalom tengerének felszínén.

Ács_Milán>!

Az élet hullámvasútján a legizgalmasabb, hogy amikor a sors az egyik kezével elvesz, akkor a másikkal egyszer, valamikor, bármikor, akár teljesen váratlanul, akár egy lehetetlen helyzetben is, de adni fog.

156. oldal

Detty77 >!

A szerelem nem könnyű, sokszor áldozatokkal jár, és a vállunkon cipelt terhek súlya alatt megroppanhat, de soha nem tűnik el. Ha valakit egyszer szerettünk, akkor örökké az életünk része lesz, ha akarjuk, ha nem.

KMReni>!

Már nem volt köztünk fal, már nem volt köztünk érv vagy ellenérv, egyszerűen azok voltunk egymásnak, amik lenni akartunk. Ekkor vált világossá számomra, hogy nekem ő a vizem a szomjhalál küszöbén.

KMReni>!

[…] amikor az egyik ember lemeztelenítve odaadja a szívét a másiknak, és mégsem marad szív nélkül, mert cserébe megkapja a társáét. Úgy gondolom, ez a szerelem.

KMReni>!

S ekkor megértettem, hogy az emberi szív milyen is valójában. Hiába tört össze egyszer vagy többször, van az az anyag, ami újra és újra összeforraszthatja, és ez az anyag maga a szerelem.


Hasonló könyvek címkék alapján

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk
Rácz-Stefán Tibor: Éld át a pillanatot!
B. E. Belle: Megtörtek
Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad
Leiner Laura: Hullócsillag
Colleen Hoover: Ugly Love – Csúf szerelem
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Tomor Anita: Veled egy szigeten