Azon ​is túl (A másik oldalról 2.) 67 csillagozás

Papp Csilla: Azon is túl

Vajon van esélye Hanna és Olivér szerelmének?
Túlélheti a fiatal lány a végzetesnek hitt balesetet? És ha túl is éli, visszaállhat-e az élete a normális kerékvágásba?
Mire képes a szerelem, mit bír el a szív? Elfogadni, megbocsátani, elengedni, újrakezdeni. A másik oldalról első részében megismert szereplőké mellett új kapcsolatok alakulását is nyomon követhetjük. Együtt sírhatunk és nevethetünk a hétköznapi hősökkel, akikkel végtelen természetességük miatt igazán könnyű azonosulni.
A korábbi kötethez hasonlóan ezúttal is számtalan komoly téma vetődik fel, a bonyodalmakkal dúsított, meglepő, néhol megdöbbentő fordulatokban gazdag történet mégis könnyed, szórakoztató kikapcsolódást ígér.

Papp Csilla legújabb könyvében, mely ott kezdődik, ahol az első regény véget ér, újra és újra rácsodálkozhatunk a szerelem erejére, miközben minden kétséget kizáróan el fogjuk hinni, hogy biztosan nincsenek véletlenek.

>!
Álomgyár, Budapest, 2016
442 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155692079
>!
Álomgyár, Budapest, 2016
442 oldal · ISBN: 9786155692079

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Dr. Varga Olivér · Joó Hanna


Kedvencelte 9

Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Naiva P>!
Papp Csilla: Azon is túl

Az előző rész után kétségem sem volt, hogy hasonlóan izgalmas lesz a folytatás. Kíváncsi voltam, hogy fogja megoldani azt, hogy ne hajazzon az spoiler és ne a természetfeletti legyen az irányvonal. Tetszett a megoldás. Nagyon hihető, egyben elgondolkodtató volt.
Nagyon szerettem a teljes baráti társaság minden tagját. Olyan érzés volt, mintha közéjük pottyantam volna. A fülemig ért a szám, de a vége….. Uh, nem is tudom. Haragszom az írónőre! Hogy tehette?! Teljesen lesokkolt. És hol a folytatás? Annyira nem fair. Ettől függetlenül jár az 5 csillag.

AnneLGreen IP>!
Papp Csilla: Azon is túl

Az első rész után nem volt kétség, hogy én ezt a könyvet el fogom olvasni! Nem csalódtam.
Nagyon tetszik az írónő humoros, könnyed stílusa. Tamást még mindig imádtam. Rékát pedig sajnáltam. Köszönöm az élményt! És csak annyit fűznék hozzá:
Csilla te tönkre teszel! Ezt most komolyan? :-)

1 hozzászólás
gabiica P>!
Papp Csilla: Azon is túl

Nem vesztett a színvonalából, ugyanannyira szerettem, mint az első részt. De kérdem én… hogy lehet így befejezni egy könyvet? Azonnal a kezemben szeretném tudni a folytatást, bármilyen formában, kérlek, valaki árulja el, hogy mi lesz ezután!
Továbbra is amondó vagyok, hogy Papp Csilla stílusa és írásmódja megérdemli, hogy egyre több és több ember a kezébe vegye a műveit. Nagyon valószerűen ír, nem hat fikciónak. Élvezhető, fordulatos és gördülékeny a történet, én, mint olvasó, nem tudtam letenni, annyira meg akartam ismerni az események folyamát.
Még mindig azt tartom az egyik legnagyobb pozitívumnak, hogy nem csupán Hanna és Olivér körül forog a történet, hanem mindenki más nagyon fontos szerepet játszik.
De most már tényleg tudni akarom, hogy ezután hogyan tovább….

Evika82>!
Papp Csilla: Azon is túl

Összességében tetszett mindkét könyv.
Nem csak egy pár történetét ismertem meg, hanem egy egész baráti társaságét. Jó volt róluk olvasni, tetszettek az érdekes csavarok, amik kiderültek a könyv olvasása közben.
A második könyv vége viszont teljesen tönkretett. Kábé akkor éreztem ilyet utoljára, mikor az Édes semmiség című könyv végére értem…
Most akkor mi van???
spoiler

4 hozzászólás
Ács_Milán>!
Papp Csilla: Azon is túl

„Szerintem van az a nő, akiért egyszer minden férfi feladja a szabadságát.”
„Van az a szerelem, amiért harcolni kell!”

A második rész pont onnan folytatódott, ahol az első rész befejeződött. Hanna meghozta a döntését… bíztam benne, hogy ezt a rögösebb utat választja. Ha a másik, könnyebik utat választotta volna, az nem is Hanna lett volna.

Olvasás közben rengeteg érzelem futott végig rajtam. Hol nevettem, hogy bosszankodtam és volt, hogy a szívem is összetört…

Hanna és Olivér!
Imádtam ezt a párost. Mind Hanna, mind Olivér zseniális karakter. Szemtanúja lehet az olvasó többek között, hogy milyen az önzetlen és feltétel nélküli szeretet, szerelem. Ez a két ember nem véletlenül találkozott és nem véletlenül fonódott össze az életük.

A baráti társaság minden egyes tagja szimpatikus volt. Mindenkit lehetett szeretni valamilyen tulajdonsága miatt. A kedvenc egyértelműen Tamás volt.

Szeretem, ha egy történet vége HE, de itt ezt a befejezést nem tudom hova tenni… Nem lehet ilyen befejezése ennek a történetnek/szerelemnek, ugye?

2 hozzászólás
Ella_Steel I>!
Papp Csilla: Azon is túl

Nagyon szerettem ezt a részt is. Rengeteg érzelmet kiváltott belőlem, hol mérgelődtem, hol nevettem, hol szomorkodtam, aztán örültem. Imádtam a rengeteg szereplőt, hogy ennyi mindenkinek betekintést nyerhettünk az életébe. Hanna jól döntött, nagyon élveztem az első gondolatait a visszatérése után. Szurkoltam nekik végig. A végét már szinte lélegzetvisszafojtva olvastam. Az esküvőn fellélegeztem. Vigyorogtam, hogy végre. Aztán bekövetkezett, amire nem számítottam… Miért? És hol a folytatás? Miért így? De én bízok az írónőben. És van még szereplő, aki megérdemelne egy saját történetet: Eszter, hogy ezután mihez kezd. Tamás, hogy végre benő-e a feje lágya na, és Dénes, ő igazán megérdemelne végre egy igazi boldog kapcsolatot. Kedves írónő várom a következő könyvet!

Annie1416>!
Papp Csilla: Azon is túl

Istenem!
Mindenképp maximális csillagot érdemel. Annyira bele tudtam élni magam a történetbe, nagyon élvezhető és izgalmas volt.
A szereplők hozták az első részben kialakult szintet. Nagyon jó ilyen erős baráti kötelékről olvasni mind a lányok mind a fiúk részéről.
Imádtam minden egyes sorát kivétel nélkül!
De!
Milyen vége volt ennek?? :(
Szívből remélem hogy lesz valami folytatása, mert nem szeretek kétségek között vergődni.

Vuccyy>!
Papp Csilla: Azon is túl

Nagyon szerettem ezt a könyvet is, izgalmasabb volt, viszont az első része egy hangyányit jobban tetszett. Ez a történet azt is megmutatja mennyire fontos, ha két ember megbeszéli a dolgokat, történéseket, nem pedig elmennek egymás mellett. A történet tele van szerethető karakterekkel, jó volt mindenki kis életébe belelátni. :) Nagyon tetszik az írónő humoros, könnyed stílusa, öröm volt olvasni a könyvet. :) Maradt két kérdésem: spoiler Megy az 5 csillagocska. :)

3 hozzászólás
Bagheera70 P>!
Papp Csilla: Azon is túl

Hát … őszintén szólva nem igazán változott a véleményem az első részhez képest. Valahogy nem igazán nőttek a szívemhez. De azt hiszem ez nem igazán az írónő hibája, hanem inkább a különbség. Tudom, hogy haladunk a korral stb… de valószínűleg én lassabban teszem ezt. 4 csillagot is ezért adtam, mert egyébként jól van megírva. Legalábbis úgy gondolom, ha rosszul lenne, akkor nem kaptam volna a karakterekről ennyire hiteles képet, hogy milyenek is ők, hogyan gondolkodnak.
Az, hogy nekem nem feltétlenül szimpatikus a dolog, ez legyen az én problémám, vagy akár hívhatjuk maradi gondolkodásnak. És itt most az sms-szerelmre gondolok elsősorban. Én legalábbis biztosan a hajamat tépném, ha erről szólna a kapcsolatom, hogy nyomkodom állandóan a telefont és sms-ben kommunikálok a másikkal. Azt hiszem már az első résznél is főleg ez nyomta rá az egészre a bélyegét, és ez az, ami nem változott. Az addig rendben, hogy manapság már ez a trendi, meg hasonló kifogások … de én még mindig azon a párton vagyok, hogy hol vannak a normális emberi kapcsolatok? A beszélgetések? Mert a haladásunknak, fejlődésünknek a nagy rohanás az ára, és az vezet ide – ez meg inkább egy hatalmas társadalmi probléma.
Mert a végeredményt tekintve, nem változott semmi. A boldogságot hajszolják, ami mindenkinek kijárna … de az odavezető út már más, mint anno. Legalábbis számomra igen érdekes, és nem feltétlen az én értékrendemet, világomat tükrözi némelyik megnyilvánulás.
De hogy egyetlen példával éljek: én is járok/jártam bulizni, szeretek énekelni, táncolni (persze azt nem állítom, hogy tudok is). Nekem is megvannak a barátaim. De a mi társaságunkban például az a halál' ciki, ha valaki nem tudja magát jól érzeni anélkül, hogy mindenféle segédanyagot használna. Egészen pontosan az itt leírtakra gondolva: nekem rettenetesen fura, hogy valakinek nincs más kikapcsolódása azon kívül, hogy seggrészegre issza magát? Abban pontosan mi a poén? Elmegyünk … iszunk … és ennyi. Számomra ez például eléggé felfoghatatlan.
A másik, ami számomra kicsit ellenszenves, az az, hogy mintha nem is létezne semmi a külsőségeken kívül. Minden azzal indul, hogy mit vegyenek fel, gyorsan venni kell új göncöt … és itt már néha meg is sajnáltam némelyiket. Mert ennyiből áll az életük, jó divatos legyen, minél többet megmutatni, jól kipakolni mindent a kirakatba … és akkor még csodálkoznak, hogy néha milyen bánásmódban részesülnek. Ha valaki élete abból áll, hogy kirak mindent, akkor miért csodálkozik, ha ledérnek és könnyen kaphatónak tekintik? Akkor meg pláne, ha így is bánnak vele. Így aztán – mégha rendes is az ember, mivel más a látszat, iszonyatosan eltorzul minden.
Másrészt meg addig rendben van, hogy megnézzük, hogyan működünk együtt, de ez nem jelenti azt, hogy olyan sűrűn kéne váltogatnunk a partnereket, hogy minden mozgót fel kell próbálni. Arról már nem is beszélve, hogy manapság nem zavaró a 'harmadik szerep'-e?
Na mindegy, lényeg, hogy egymásra találtak. De attól még azt a sok furcsa elgondolást én nem érzem, és az hiszen nem is akarom magaménak érzeni – inkább maradok őskövület, ez számomra még mindig elfogadhatóbb. Persze biztosan vannak köztük is mások, és az ember lelke szinte örül, ha egy fiatal pár teljes harmóniában van együtt – de hát ugye a sarkalatos viselkedést is be kell mutatni. Ha másért nem, hát elrettentő példa gyanánt.


Népszerű idézetek

BarbyMalik0112 P>!

– Te tényleg orvos vagy, szépfiú? – Bólintottam. – És milyen orvos? – Majdnem rávágtam, hogy fehér köpenyes, de nem akartam bunkó lenni.
– Kardiológus – adtam meg a választ.
– Az mit csinál? – érdeklődött komolyan.
– Körömgomba-specialista. – Ez jutott eszembe. Mégiscsak bunkó akarok lenni! Lajos elfordult, úgy röhögött.
– Azta, nem is tudtam, hogy van ilyen – csodálkozott.
– Pedig van, külön kéz- és lábgomba szakirány – mondtam tök komolyan.
– Nem félsz, hogy elkapod? – kérdezte fintorogva.
– Á, már nem, évek óta gombás a lábkörmöm. – Na ez már hatott, felkapta az üveget, és elindult Tamás felé. Közben egy hasonló külsejű csajjal összesúgtak.

159-160. oldal

3 hozzászólás
Ács_Milán>!

A gyerekeket csak elrontani lehet, mindenki tiszta lélekkel születik, és megvan bennük az őszinte tudásvágy és a feltétel nélküli szeretet. Az, hogy mit kapnak a közvetlen környezetüktől, meghatározza az egész életüket.

325-326. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Joó Hanna
BarbyMalik0112 P>!

Én tényleg szurkolok nekik. Szerintem van az a nő, akiért egyszer minden férfi feladja a szabadságát.

270. oldal

Ács_Milán>!

Azt szokták mondani, hogy egy nő két dologért mindenre képes: hogy legyen gyereke, vagy hogy ne.

158. oldal

Ács_Milán>!

A férfiak és a nők sosem fogják ugyanúgy látni a dolgokat. Ez tuti.

167. oldal

Ács_Milán>!

[…] nem mindig az a helyes út, ha a homokba dugjuk a fejünket. Van az a szerelem, amiért harcolni kell!

382. oldal

Ács_Milán>!

Tudom, hogy Hanna az, aki csak úgy váratlanul betoppant az életembe, csak jött! Hát akkor most egyetlen dolga van, de az rohadtul fontos: hogy maradjon!

9. oldal

BarbyMalik0112 P>!

Hanna nekem nem a fék, hanem a gázpedál.

317. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Hugyec Anikó: Túl kevés idő
Ella Steel: Érzéki rabság
Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Marilyn Miller: A rabság gyönyöre
Benina: Mindig és Soha
Püspöki Dorka: Engedd, hogy megérintselek
Szaszkó Gabriella: Engedj el
Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz
Marilyn Miller: A királynő