Megbocsátás 71 csillagozás

Pap Éva: Megbocsátás

„Nem ​az a kérdés, tudok-e, hanem hogy akarok-e, és kinek…”
Mekkora terhet bír el egy házasság?
Lizi és Tomo közös élete hosszú évek egzisztenciális megpróbáltatása után egyenesbe kerül. Végre élvezhetik az életet. Ám egy átlagos délelőttön Lizi férje bejelenti, hogy az életükből néhány hónapja eltűnt közös barátjuk, Klaudia születendő gyermekének lehet, hogy ő az apja – bár nem Tomo az egyetlen apajelölt.
Újvidék nyüzsgő városában Lizi eltökélten küzdeni kezd a házasságáért. Úgy érzi, a másik nő a gyereket eszközként használja arra, hogy elvegye tőle a férjét. Ám ahhoz, hogy eldöntse, merre lépjen tovább, minden részletet tudni akar. A mélybe zuhan, ahonnan nehéz felemelkedni, főleg úgy, hogy családjának tagjai, érthetetlen okból, a másik nő mellé állnak.
Egy nap végül arra ébred, elveszítette korábbi önmagát. Pokoljárását a múlt is kísérti. Rájön, hogy legfőbb ellenségei nem is az őt körülvevő emberek, hanem a másik nő a puszta létezésével.
Négy év… (tovább)

>!
Álomgyár, Budapest, 2022
352 oldal · ISBN: 9789635701339
>!
Álomgyár, Budapest, 2022
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635701322

Kedvencelte 9

Most olvassa 3

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 49


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Pap Éva: Megbocsátás

Tudom, hogy nem beszélhetek mindenki nevében amikor azt mondom, hogy a többségünknek olyan élete van, amely elől nem igazán akarunk elmenekülni, annak ellenére, hogy néha-néha nehézségekbe ütközünk. Sokan vannak azonban, akik valamilyen oknál fogva örömmel hagynák maguk mögött jelenlegi életüket, ha tudnának… És akkor eszünkbe juthat, az elsőre cinikusnak tűnő igazság, amelyet Shakespeare (Hamlet) fogalmazott meg: „…nincs a világon se jó, se rossz: gondolkozás teszi azzá.”
Könyv, amelyben a mozgatórugó maga az emberi mivolt. Ahol az emberi világ mellett ott a férj és a feleség, a család, amely soha nem tudja érzéketlenül szemlélni mindenkori tetteinket, és amikor ezek elkövetésekor és elszenvedésekor már réges-rég nem hivatkozhatunk semmire. Jóval többet jelent, mint gondolnánk. Mert ők közülünk valók. Mi vagyunk. Minket képviselnek, helyettünk vesznek részt az eseményekben, helyettünk vigasztalják, vagy próbálják jobb belátásra bírni a másikat. Zaklatottan, fölizgatva olvastam a „Megbocsátást”, ahogy a megzabolázhatatlan érzelmeink milyen szörnyű tévutakra tudnak vinni bennünket. Mert mi ilyenek vagyunk: esendőek, gyarlók, ácsingózunk az elérhetetlenért, miközben a boldogság már réges-rég a miénk. A türelmemért cserébe olyan írást kaptam, amitől szinte sírva fakadtam az irigységtől: „tiszta”, minden részlet úgy van megválasztva, hogy kifejezze a karaktereket, és a helyszíneket anélkül, hogy elhomályosította volna a képzeletemet. De ami igazán maradandó, az a magánélet és a házasság szimbiózisába az emberség sikerre született, végletes helyzetben is lehetséges győzelmének a példája, ami visszahozza az olvasót a saját jelenének a valóságába. „Élményszerű” és érthető történet, egyszerűen nagyszerű.

2 hozzászólás
dontforgettosmileandread P>!
Pap Éva: Megbocsátás

’22. 07. 07.
0:16
Vége?! Most akkor vége van?
S nézd , tényleg elfogytak a lapok…!
✨️
Jó pár perce ülök már itt a regény felett. Gondolkodom. Emésztem az olvasottakat.
Lehet ezt egyáltalán egy ötös skálán értékelni?? Nem hiszem! Mondjuk úgy ez akkor egy tízes. Vagy még több.
Hűha!
Hamarosan jövök egy ajánlóval, addig ez itt hagyom , mintegy emlékeztetőül , hogy az elolvasása után szó szerint nem tudtam megszólalni… Elképesztő ez az írásmód! A történetre ez nem jó szó, mert az nagyon is valódi!

’22.07.10.
Az ajánlóm publikálva : https://dontforgettosmileandread.blogspot.com/2022/07/p…

15 hozzászólás
robinson >!
Pap Éva: Megbocsátás

Friss, mai életmese van a lapokon, amihez Újvidék varázslatos hangulata adja a hátteret. Lehet ez egy intenzív önvizsgálatra késztető, szinte önsegítő jellegű történet is. Bízom benne, hogy sokan elmerengenek az elhangzó kérdéseken, ki nem mondott szavakon, kinek kinek hasznára válhat ez történet, ami a szeret erejét mutatta meg.

https://gaboolvas.blogspot.com/2022/07/megbocsatas.html

Yvonne4 P>!
Pap Éva: Megbocsátás

„Meghasonlottam. Egyszerre voltam a moziban a néző az első sorban, akit a hetedik percben egy tragikus pillanattal ránt magával a film, és az is, aki akkor kínosan felnevet. Mindez még felfoghatatlan és értelmezhetetlen volt számomra.”

Hihetetlen módon vágott a húsomba ez a könyv. Szereplői, mint korukat tekintve, mint együtt töltött házas éveik tükrében, akár mi is lehetnénk a férjemmel.
Párkapcsolatban, házasságban élve, ki az, kit nem foglalkoztat, ha csak egy parányit is, a megcsalás, hűtlenség kérdése?
Én nem voltam csaló és (tudtommal) megcsalt sem. DE lehetek e ebben 100%-ig biztos?
A hűtlenséget meg lehet e bocsátani?
Ha megbocsátom, valóban meg tudom bocsátani? A bizalom, ha eltörik, tud e maradandó károsodás nélkül gyógyulni?
Van e (további) közös életre remény?

Ebben a könyvben a sorok, ezekre a kérdésekre próbálják megkeresni a választ. De mint az élet többi területén, itt sem egyértelmű a felelet.
20 évesen azt mondtam volna, hogy „ez megbocsáthatatlan”.
30 évesen valószínűleg már elgondolkodtam volna a "miért?"eken is.
Most, 40 évesen, 23 év ismeretség, 20 év házasság, 4 gyerek, egy közösen felépített élet után, ahol már többet éltem vele, mint nélküle, bizony minden más megvilágítást kapna…

A könyv szerkezete nagyon-nagyon tetszik, hiszen mindkét fél szót kap, a feleség és a férj szemszögéből is megismerhetjük a történetet.
Letehetetlen kategória, csak úgy faltam a sorokat.
Kedvenc lett!

off

„A bűn fokozatain elmélkedtem, hogy hol
kezdődik, és hol ér véget.Van e rá mérce, ami megmutatja, mi az, ami megbocsátható.”

2 hozzászólás
ekofalusi>!
Pap Éva: Megbocsátás

A házasság, megcsalás, feldolgozás, összetartozás olyan szépen árnyalt képét kapjuk ebben a történetben, amit olvasva az ember óhatatlanul megáll, önvizsgálatot tart, és felteszi magának a kérdéseket, hogy a hétköznapok, a beleszokás eddig vajon mekkora rombolást végeztek az életén, látja-e még azt az embert, akibe annak idején beleszeretett, ő maga tud-e még az lenni a másik számára, aki korábban lenni szeretett volna és a másik vajon hogyan látja őt. Biztosak lehetünk-e magunkban, a másikban, a kapcsolatunkban? Ha elbuknánk, képesek lennénk-e a közös jövőért a másiknak, saját magunknak megbocsátani, vagy sebeinket nyalogatva, támogatókat toborozva, inkább az áldozat képében tetszelegnénk? Lenne-e erőnk a bizalom elvesztése ellenére feltenni a legfontosabb kérdéseket annak érdekében, hogy megértsük és meglássuk a másikat és lenne-e erőnk megtanulni ismét bízni?
Ez a könyv megint arra emlékeztet, hogy soha nem bízhatjuk el magunkat. Nem tudhatjuk, hogy nem kell-e egyszer nekünk is megtanulni igazán, nem szavakkal, hanem cselekedeteinkkel megbocsátani.
Nagyon tetszett az írónő igazságossága, hogy mindkét felet hagyja megszólalni, mindkettőjüket engedi megérteni és egyikőjüket sem kötelező utálni. Az is nagyon tetszett, hogy K. nem kapott saját hangot.
Szerettem, hogy nem az erkölcsi ítélethirdetés az írás célja, hiszen az mindenki számára evidencia, hanem arra mutat egy példát, hogyan lehet felállni, továbblépni, az összetartozás, a közös múltból táplálkozó szeretet erejével.
A hangulat, a helyszínek, az írásmód, Márai és Kundera még nagyobb élménnyé tették az olvasást, ráadásul úgy bevonódtam, mintha én ültem volna ott Lizivel a kávézóban.
Nagy meglepetést okozott ez a könyv. Hozzám szólt, meggyötört, letaglózott. Nagyon szerettem.

2 hozzászólás
Lázárné_Csernus_Anikó>!
Pap Éva: Megbocsátás

A lét elviselhetetlen könnyűsége (Kundera) és az Igazi (Márai) napjainkban, egy Újvidéken élő család hétköznapjaiban, avagy ne legyen határozott véleményed a hűtlenségről, mert ez a könyv egy kicsit árnyal a képen. Sokáig tologattam, mert azt éreztem, hogy a megcsalásról már mindent elmondtak, amúgy is, nekem erről határozott véleményem van. Aztán jött Lizi és Tomo és K., akik megmutatták, hogy ugyanannak az éremnek több oldala van. A történet elején együtt kezdem el süllyedni Lizivel és nagyon vártam, hogy mikor vehetünk végre egy nagy levegőt. Azután jött a kíméletlen másik oldal: Tomo vallomása. Nem spoilerezek, de én jó sokat vettem ki ebből a történetről, mert a könyvek az olvasóról is szólnak. És hogy kinek kellene megbocsátani? A másiknak, önmagunknak, a közös építményünknek? A döntést magunknak kell meghozni. További erénye még, hogy Szerbiát és Újvidéket is megismerhetjük, néha jól esett a súlyos mondatok között az utcákat járni képzeletben. Ezt a könyvet minden párkapcsolatban élőnek ajándékba adnám!

5 hozzászólás
Dorina_S>!
Pap Éva: Megbocsátás

„Bár a történet egy részét valós események ihlették, a szereplők elképzelt alakok, és bármely hasonlóság valós személyekkel csupán a véletlen műve.”

Amikor ilyen mondattal kezdődik egy regény az számomra mindig különleges, mert tudom, hogy amit olvasok az a valóság egy szelete..igaz minden regény az, hiszen az írót inspirálhatja egy illat, egy szín, egy emlék, egy táj vagy éppen egy esemény. Lehet az egy fájdalmas vagy akár egy boldog emlék…de amikor külön ki van emelve az, hogy „valós esemény” egy történet alapja, akkor még inkább kiemelkedő figyelemmel olvasok, hiszen ez a valóságban tényleg megtörtént….valaki átélte és megtapasztalta, amit az író papírra vetett.

Pap Éva számos gyönyörű történettel megörvendeztette már az olvasóit. Eddig megjelent kötetei az „És újra felkel a nap” és a „Mielőtt lemegy a nap”. A Megbocsátás fő témája a megcsalás. Milyen szép szó is ez: megbocsátás. Egyetlen rövid kifejezés, mégis sok esetben túlontúl is nehéz ezt kimondani.

Lizi – a hősnőnk – egy magyar színházi jelmeztervező, aki Újvidéken él bunyevác férjével és két gyermekükkel. Úgy tűnik teljes boldogságban és harmóniában..mígnem férje, Tomo egy nap közli vele, hogy hatalmasat hibázott: megcsalta őt és ráadásul teherbe is ejtette szeretőjét. Lizi erre persze összeroppan, de nem a „tipikus” tett követi ezt a vallomást. Nem rúgja ki két lábbal a hűtlen férfit, hanem megpróbál leásni a dolgok mélyére ezzel azonban félő önmagát is elveszíti.

Tomo és Lizi története az ékes példa arra milyen az igaz szerelem. Nem csak üres frázisok, és nem csak akkor szép, amikor süt a nap. Amikor minden sötét és a legmélyebb a fájdalom, akkor is ott pislákol ez a mély érzelem, ami összeköti a két embert. Ami erőt adhat ahhoz, hogy a legnehezebb pillanatokat is túléljék. Az okok, amiért egymást választották…amiért nem adják fel, hanem megharcolnak egymásért, a közös életért, a közös jövőért. Mert együtt akarják leélni az életüket.

A helyszín ismét Szerbia, ám ezúttal Újvidék. Szabadka és Szarajevó után egy újabb csodálatos vidéket ismerhet meg az olvasó, amely a kulturális sokszínűség együttélésének köszönhetően egy lüktető metropolisz.

Pap Éva legerősebb könyvét tartja kezében az olvasó, amelyben választ kap arra mit is jelent az a szó, hogy megbocsátás. Mire képes a több évtized óta tartó tiszta és igaz szerelem és hogy egy erős alapokon nyugvó házasság a kilátástalan problémával is szembe tud nézni….csak hinni kell a másikban, és küzdeni érte.

Köszönöm a lehetőséget az Álomgyár Kiadónak és @Pap_Éva írónőnek hogy előolvasója lehettem ennek a nem mindennapi, ugyanakkor bármelyikünk által megtapasztalható történetnek.

Bővebben: https://doktorina.blogspot.com/2022/05/pap-eva-megbocsa…

Marietta_Czibolya>!
Pap Éva: Megbocsátás

Ez az a könyv, amit nagyon vártam, ugyanis már a regény megjelenése előtt tudtam, hogy miről is fog szólni a történet.

Miről is olvashatunk pontosan? Arról, miként is kúszhat be szinte észrevétlenül a hűtlenség egy házasságba. Azonban ebben a regényben nem csupán a hűtlenséggel kell megküzdeniük a házastársaknak, hanem a titkos románcból született gyermekkel, valamint az ezzel járó nehézségekkel. Mind a két fél, a férj és a feleség szemüvegén keresztül is megismerhetjük a történet fájdalmas részleteit, és nagyon érdekes, hogy mi nők, mennyivel másképp látjuk, illetve éljük meg ezeket az eseményeket.

Hatalmas ereje, üzenete vannak ennek a könyvnek: a megbocsátás nagy erény, de csak akkor élhetünk vele igazán, ha tiszta szívvel szeretjük a másikat. Az újrakezdés pedig csak akkor működik, ha mindkét fél akarja, és tesz is érte. Ebben a könyvben Lizi és Tomo házasságában lévő fájdalmat, harcot, illetve az egymásért való küzdést ismerhetjük meg. A mai „mindent eldobunk és újat veszünk világban” hatalmas kincs egy ilyen történet, ami által átértékelhetjük magunkban azt, hogy igenis van, amikor a nehézségek ellenére is megéri küzdeni a kapcsolatért. Ez a történet hatalmas tükör lehet sokak számára.

Paula_Szentesi>!
Pap Éva: Megbocsátás

Lehet egy könyvre ötnél több csillagot adni? Ha az eddigi könyvek öt csillagosak voltak, akkor ez legalább 6. Pap Éva nagyon erősen indított pár éve az első könyvével, de ezzel a könyvvel én úgy érzem, hogy beírta magát a kortárs magyar írók legjobbjai közé.
Egy hétköznapinak tűné témát olyankáprázatos stílusban fogalmaz meg, hogy nem lehet letenni a könyvet. A szerkezet és előadásmód mesterien lett kiválasztva. Már az első rész közepe táján azon kattogott a fejem, hogy milyen érdekes lenne ezt a könyvet színházban viszontlátni. Gondolkodtam is a színészeken, de aztán arra jutottam, hogy a határ másik oldaláról hitelesebb lenne a választás. Két felvonásban egy női és férfi monológ, megfűszerezve némi zenei aláfestéssel és képi anyaggal. Biztos ott lennék a nézőtéren!
Nagyon szerettem a könyvben az irodalmi utalásokat, de a legjobbak az ehhez hasonló gondolatok:
„Akkor én Lizire bíztam a batyumat, hogy ezzel majd ő azt kezd, amit akar, mint Szabadkán régen Franjo atya Magdalena és Gyura bűneivel. Ezt a csomagot azonban lassan és együtt kezdtük kibontani, mert mindketten éreztük, végzetes lett volna túl gyorsan.”
Vagy az ilyenek:
„Milyen kár, hogynem vagyunk átlátszók, mint a tiszta üveg. Ha így lenne, sokkal egyszerűbb volna a létezés. Mindig tudnánk, kivel hányadán állunk. De mennyire vagyunk tisztában önmagunkkal?”
„Öntudatlanul olvadtam bele a világba, ahogy az esőcseppek a földbe. Nem gondolkodtam, egyetlen fájó érzés voltam.”
Máskor szeretem úgy olvasni Pap Éva könyveit, hogy közben néha kikeresem az internetről a zenéket, helyszíneket, ételeket. Sajnos most erre nem volt időm. Ha a sok teendő között olvasáshoz jutottam, akkor mohón faltam a sorokat, mint aki éhezik. Csak nem testi éhség volt ez, hanem lelki. Most egy időre feltöltődtem. Furcsa, de egyelőre nincs az a hiányérzet, mint más nagyon jó könyvek után szokott lenni, hogy még, még olvasni akarom. Talán azért, mert rengeteg kérdést vetett fel a könyv, egy részét meg is válaszolta, de számtalan kérdésben nekünk olvasónak kell állást foglalnunk.
Másrészt tudom, hogy az elkövetkező hetekben még sokszor belelapozok a könyvbe, hogy a térképen is megnézzem a helyszíneket, képeket keressek róluk. És persze bővült a listám egy helyszínnel, hogy hová szeretnék eljutni hamarosan.
Két nagyon különböző ember monológját olvashattuk a könyvben, két nagyon más nézőpontból ismerhettük meg ugyanazokat a történéseket. Mesteri volt, ahogy Lizi monológja végén még nem lehettünk biztosak a végkimenetelben, arra várnunk kellett Tomo részének a végéig. Közben pedig számtalan különböző jellemet ismerünk meg, értetlenül állunk egyesek állásfoglalása előtt. És felmerül bennünk, hogy mi hogyan viselkednénk adott szituációban, vagy éppen párhuzamot vonunk ismerőseink élethelyzetével.
Azt hiszem, ez az a könyv, ami nincs nemhez és korhoz kötve. Olvashatja fiatal és öreg, nő és férfi egyaránt. Jó lenne, ha sok ember könyvespolcára odakerülne!
„Sokszor elgondolkodtam a jövőn. Én ezt a gyereket nem akartam. Hogy örülhetnél valaminek, amit nem akarsz? Hogy örülnél valakinek, akivel az élet akaratod ellenére köt össze? Akire már nem tudsz sehogyan gondolni. Akitől, ha eszedbe jut, felfordul a gyomrod. Milyen érzéssel is kötődhetnél hozzá, ha erőszakkal kényszerítenék ki belőled? A felelősség az olyan dolog, amit vagy magától érez az ember, vagy a törvény erejével érvényesítenek. De bizonyos érzéseket, mint a szimpátia, szeretet, szerelem, nem lehet kikényszeríteni senkiből. Tudom, nem a gyerek tehet arról, hogy megszületett. És arról sem, hogy az anyja ezt a döntést hozta.”
Ezzel a csodálatos idézettel akartam lezárni a gondolataimat, de éppen az idézet hatására azért felötlött bennem, hogy mennyire kíváncsi lennék egy olyan folytatásra, amikor a kamaszodó kislány végre megismerkedik az édesapjával. Az igazival, a hús-vér emberrel és nem csak azzal a képpel, amit leírnak neki.

2 hozzászólás
Dórica P>!
Pap Éva: Megbocsátás

Ez a könyv nem kikapcsolt, hanem „bekapcsolt”. Természetesen a történet kibontására voltam kíváncsi, hogy mégis hogyan él túl egy kapcsolat egy amolyan váratlan eseményt. Egy ponton el kellett választanom az irodalmi művet a szereplőkhöz való viszonyulásomtól – inkább emiatt lett 4 csillag. Nagyon szépen megírt történet ez, de az elbeszélőket nem mindig tudtam szeretni.


Népszerű idézetek

dontforgettosmileandread P>!

A megbocsátás az nem egy kimondott szó. A cselekedet az, ami megmutatja, és ez egy hosszú és nehéz folyamat.

4 hozzászólás
dontforgettosmileandread P>!

Mert ahogy múlik az idő, mi is változunk, csak az a kérdés, ugyanazok maradunk-e. Tudunk-e ugyanazok maradni egymás számára is?

robinson >!

Sírhatnánk felnőttként is, mert emberek vagyunk. Érzéseink vannak, és az ilyenféle terhek, amiket magunkkal cipelünk, nekünk is nehezek.

178. oldal

Marietta_Czibolya>!

Mert az emlékezés nem olyan, mint a fénykép, amit előveszünk és megnézzük. Minden alkalommal, amikor emlékezünk, újraalkotjuk az emléket.

154. oldal

robinson >!

Nem tudom, mi táplálja azt az erőt, amivel egyik ember képes maga alá gyűrni a másikat.

60. oldal

robinson >!

Az álom a szivárvány színeiben káprázott, mint egy szappanbuborék, és éppolyan rövid életű is volt.

61. oldal

robinson >!

Úgy gondoltuk, a barátunk barátja a mi barátunk is.

13. oldal

robinson >!

A felhőkből való leszállás nem kellemes, és eltart egy ideig. Minél erősebb a részegség, annál nehezebb kijózanodni.

49. oldal

robinson >!

Az újbóli összeborulás nem jött olyan gyorsan.

54. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Papp Csilla: Szerelem újraírva
Borsa Brown: Sapho második rész
Závada Pál: Jadviga párnája
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Ella Steel: Vágyak dallama
Ruby Saw: Fordulj a Nap felé!
Sienna Cole: Elmejáték
R. Kelényi Angelika: A párizsi nő
Anne L. Green: Joyce csapdájában
B. E. Belle: Szépségek