Sötét ​láng 0 csillagozás

„Az ​a titokzatos elvágyódás, amely mindnyájunk rejtett mélységében él, bágyadt társa lelki hiányainknak és örökösen kielégítetlen nyugtalanságunknak. Csukott vagy nyitott szemű álmodozásunkban (amivel egy még ismeretlen, de megvalósítandó cél felé vagy egy megismerendő öntudat felé keressük az utat) a jósló és segítőkész elvágyódás sokféle képet ölthet. Amikor megjelennek előttünk ezek a korántsem csak képzeletünkből, hanem legmélyebb mélységünkből fakadó alakítások vagy megformálások, kibékítenek minket önmagunkkal, ha van elég eszünk és erőnk, hogy ne csak szavaikból, hanem hallgatásukból is értsünk. Hol hieratikus, a múlt és jövő barázdáit viselő mozdulatlan kőarcok, szobor-figurák; hol ősanyáink és ősatyáink intő és védő mosolya; vagy csak egy sose látott, de rögtön felismert paradicsomi táj; és gyakran szeretőnk átlényegítő és átvilágító ölelésének az ígérete (akkor is – vagy akkor leginkább –, ha tőlünk távol él, de bensőnkben jelen van). Ezek a képek és képletek… (tovább)

„Az ​a titokzatos elvágyódás, amely mindnyájunk rejtett mélységében él, bágyadt társa lelki hiányainknak és örökösen kielégítetlen nyugtalanságunknak. Csukott vagy nyitott szemű álmodozásunkban (amivel egy még ismeretlen, de megvalósítandó cél felé vagy egy megismerendő öntudat felé keressük az utat) a jósló és segítőkész elvágyódás sokféle képet ölthet. Amikor megjelennek előttünk ezek a korántsem csak képzeletünkből, hanem legmélyebb mélységünkből fakadó alakítások vagy megformálások, kibékítenek minket önmagunkkal, ha van elég eszünk és erőnk, hogy ne csak szavaikból, hanem hallgatásukból is értsünk. Hol hieratikus, a múlt és jövő barázdáit viselő mozdulatlan kőarcok, szobor-figurák; hol ősanyáink és ősatyáink intő és védő mosolya; vagy csak egy sose látott, de rögtön felismert paradicsomi táj; és gyakran szeretőnk átlényegítő és átvilágító ölelésének az ígérete (akkor is – vagy akkor leginkább –, ha tőlünk távol él, de bensőnkben jelen van). Ezek a képek és képletek megszabadítanak minket a gonosztól, és megvédenek az önmagunk iránti hűtlenségtől…” (Részlet a szerző utószavából)