„Pokolra ​kell annak menni…” 4 csillagozás

Költők pokoljárása
Paolo Santarcangeli: „Pokolra kell annak menni…”

A labirintusok könyve szerzőjének új munkája a pokolraszállás és az alászállás költői élményének jelenségét vizsgálja, majd a kötet második részében – Homérosztól a mai magyar költőkig – történeti sorrendben beszél a világirodalom nagy pokoljáró íróiról, költőiről.

>!
Gondolat, Budapest, 1980
346 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632807898 · Fordította: Farkas Márta, Kepes Judit

Enciklopédia 29

Szereplők népszerűség szerint

Edgar Allan Poe · Heinrich von Kleist · Baudelaire · William Blake · Ezra Pound · Johann Christian Friedrich Hölderlin · Nikolaus Lenau


Kedvencelte 2

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 4


Népszerű idézetek

Carmilla >!

    A magányt, a csendet, a szabadságot, a sivatagnak eme ajándékait csak az erős lélek tudja elviselni: aki önmagával szemben és a Gonosszal szemben is erős.

111. oldal, V. A sziget / Kitérő: a sivatag (Gondolat, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: sivatag
Sándor_Langer_Pudingman P>!

EDGAR ALLAN POE

"A nappal is álmodók sok mindent tudnak, amit azok, akik csak éjszaka álmodnak, nem ismernek. Szürke vízióikban az öröklétbe tekintenek, és amikor felébrednek, borzongva fedezik fel, hogy valami nagy titok közelében jártak. Homályosan felfognak valamit a jó bölcsességéből, de többet, mint a rossz puszta tudását. Tájoló és kormánylapát nélkül is nekivágnak a »megfoghatatlan fény« hatalmas óceánjának… (Eleonora)

247. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Edgar Allan Poe
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Egy kitűnő francia tudós, Maurice Duval a költői alkotás rejtett motívumait kutatva, lényegében a transzcendencia elvében találta meg a magyarázatot, és terjedelmes, nagyon fontos tanulmányt is szentelt a témának. Az ő szavaival foglaljuk össze e gondolat lényegét:
„A költőket, akár tudatában vannak, akár nem, mindig áthatja a transzcendencia elve… A költő lelkében természete lényegéből eredően ott él a kényszer, hogy mindig túllépjen önmagán, áthágja tudata megszokott kereteit, felülemelkedjen léte korlátain, kitágítsa gondolkodása határait…”

293. oldal

Kapcsolódó szócikkek: költő
Carmilla >!

Baudelaire józan és ironikus megfigyelőként úgy összegzi benyomásait, hogy a hasis erkölcstelen, mert „magányos élvezet, és az embert haszontalanná teszi a többi ember számára, és a társadalmat feleslegessé az egyén számára”.

326. oldal, Pokolbéli utazások a kábítószerek hatása alatt (Gondolat, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: Baudelaire · cannabis/marihuána/hasis
Carmilla >!

[…] Az üreg, a barlang, a föld alatti odú, a kripta, a labirintus mind olyan helyek, ahová ténylegesen vagy jelképesen bezárjuk az elhunytat, s tesszük ezt azért, hogy vele együtt odazárjuk a magunk, a tovább élő rossz lelkiismeretét is. A halottól félünk – még akkor is, ha szerettük, még akkor is, ha keservesen megsirattuk (a néprajzkutatók tudják csak igazán, milyen megrázó lehet a „primitív” emberek fájdalma); azt akarjuk, hogy ne térjen vissza közénk, visszatérését minden eszközzel megpróbáljuk megakadályozni.

62. oldal, IV. A labirintus / A barlang (Gondolat, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: halott · halottkultusz
Carmilla >!

    Baudelaire, mint a régi „sátánhívők”, tudja (vagy tudni véli), hogy a bűn túlságosan megfertőzte ahhoz, hogy bocsánatra számíthasson (amit egyébként a lelke mélyén el sem fogadna, mert megfosztaná attól a sajátos feszültségi állapottól, melyet költő volta egyik legfontosabb mozgatóerejének érez).

249. oldal, X. A Pokol és a Kegyelem / Baudelaire (Gondolat, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: Baudelaire
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Az erős emberek és a költők a szellem hívó szavának engedelmeskedve készek arra, hogy útra keljenek a pokolba vagy éppen a sivatagba, s ott találkozzanak az árnyakkal, a halállal – és ha lelkük erős marad: saját újjászületésükkel.

112. oldal

Carmilla >!

    Kleist egész rövid és nehéz élete állandó harc volt – amint a róla írt életrajzok tanúsítják – természetének szinte már eltúlzottan angyali és démoni oldala között; ehhez járult még a borzalomhoz való vonzódás, az Éjszaka látomásai és a világosság felé való kétségbeesett menekülés.

151. oldal, VII. Az őrület / Heinrich von Kleist (Gondolat, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: Heinrich von Kleist
Carmilla >!

Az emberi lélek állandóan faggatja önmagát saját sorsa felől, és a magamagának adott válaszok révén próbál gyógyírt találni az elmúlás keltette szorongására, vigaszt lelkiismereti válságára, mikor szembe kell néznie az élet igazságtalanságaival, a halál alapvető igazságtalanságával és a lét kiküszöbölhetetlen hiábavalóságának gyanújával.

47. oldal, II. Mítoszok és vallásos ábrázolások / A kereszténység (Gondolat, 1980)

Carmilla >!

    Kafka valamennyi regénye, elbeszélése „alaprajz, tervrajz, térkép nélküli építmény”. Végig kell mennünk a folyosókon, lépcsőkön kell felkapaszkodnunk, időnként megriadunk, elcsüggedünk, nem értünk valamit, és soha sincs senki, akit segítségül hívhatnánk.

258. oldal, XI. Pokoljárók a modern irodalomban / Franz Kafka (Gondolat, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: Franz Kafka

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Umberto Eco: A rútság története
Arany Zsuzsanna: Kosztolányi Dezső élete
Umberto Eco: A lista mámora
Gyertyán Ervin: József Attila
Osváth Gábor: Koreai nyelv és irodalom – Válogatott tanulmányok
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Nagyezsda Mandelstam: Emlékeim
Lukácsy Sándor – Kovács Ida (szerk.): Híres szerelmesek
Valachi Anna: József Jolán, az édes mostoha
Valachi Anna (szerk.): A szépség koldusa