Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
La solitudine dei numeri primi 9 csillagozás
Alice ha sette anni e odia la scuola di sci, ma suo padre la obbliga ad andarci. È una mattina di nebbia fitta, lei ha freddo e il latte della colazione le pesa sullo stomaco. In cima alla seggiovia si separa dai compagni e, nascosta nella nebbia, se la fa addosso. Per la vergogna decide di scendere a valle da sola, ma finisce fuori pista, spezzandosi una gamba. Resta sola, incapace di muoversi, al fondo di un canalone innevato, a domandarsi se i lupi ci sono anche in inverno.
Mattia è un ragazzino intelligente con una gemella ritardata, Michela. La presenza costante della sorella umilia Mattia di fronte ai suoi coetanei. Per questo, la prima volta che un compagno di classe li invita entrambi alla sua festa, Mattia decide di lasciare Michela nel parco, con la promessa che tornerà presto da lei.
Questi due episodi iniziali, con le loro conseguenze irreversibili, saranno il marchio impresso a fuoco nelle vite di Alice e di Mattia, adolescenti, giovani e infine… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2008
Fordítások
Paolo Giordano: A prímszámok magánya · Paolo Giordano: The Solitude of Prime Numbers · Paolo Giordano: De eenzaamheid van de priemgetallenVárólistára tette 8
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Nem tudom, hogy olvastam-e valaha ennyire erős első fejezetet. Ami után azt kérdeztem, hogy na jó, ezt hova lehet fokozni.
Alice és Mattia szenvednek, ez az alapértelmezett állapotuk, és ezen a szenvedésen a másik tud enyhíteni. Nem tudom, hogy hogyan, hogy mi az, ami köztük van, miért működik, de egyszerűen csak szép.
Mindig olyan pillanatokban látjuk őket, amikor valami fordulóponthoz, döntéshez érkeznek. A következmények nem is derülnek ki azonnal, és talán nem is fontosak. Mindenesetre nagyon ijesztő, hogy az ember mennyire fiatalon el bírja szúrni az életét, vagy képes olyat tenni, ami megváltoztathatatlan.
Kedvenc szavaim:
bacino – medencecsont
cicatrice – sebhely
crepuscolo – alkonyat
detestare – utálni
esofago – nyelőcső
frignare – nyafogni
polpastrello – ujjbegy
sghignazzare – röhögni
Érdekes egy könyv volt. Szerintem nagyon olvastatta magát, kíváncsi voltam, mi lesz a vége. Sajnos a filmet előbb láttam, minthogy az olvasást sikerült volna befejeznem. A kettő között pedig nagyon nagy a különbség. A könyv végét utáltam. A film legalább ránk bízta, hogy hogyan gondoljuk, de itt? Kíváncsi volnék, hogy mi ihlette őt egy ilyen történet megírására. Nagyon tetszik, ahogy elmagyarázza a prímszámos dolgot.
A fél pont levonás Paolo Giordano miatt van, a konferencián nem volt túl szimpatikus, amikor a kérdések előtt bejelentette, hogy 'sono stanchissimo', illetve arra a kérdésre, hogy Michele-vel mi történt azt felelte, hogy 'non lo so'.
Egyszer szeretném majd kíváncsiságból a Nero e argentot és a Corpo umanot is elolvasni.
Könyv a magányról. A be nem gyógyuló sebekről. Az önsorsrontásról. Nagyon hamar rájöttem, hogy ezt a könyvet akkor tudom közel engedni magamhoz, ha megszűnök azonosulni próbálni a szereplőkkel, és kívülről szemlélem őket, mintha egy üvegbura alatt lennének. Mert azonosulni velük nem tudok és nem is szeretnék, de tudom, hogy vannak ilyen emberek, akik valahogy mindig a rossz döntést hozzák, vagy nem tudnak döntenni, vagy nem tudják megfogni a feléjük nyújtott kezet.Szép és szomorú történet. Alice és Mattia mellett minden más szereplő is a saját magánybuborékában vergődik, a főszereplők szülei, akik már rég nem beszélgetnek, csak elélnek egymás mellett, Fabio, az egyetlen szereplő, aki megpróbál kitörni a helyzetéből, Denis, akit felőröl a Mattia iránt érzett barátsága-szerelme és az, hogy nem tudja elfogadni önmagát.
Nagyon tetszett a regény szerkezete is, amely Alice fotókollázsaihoz hasonlóan csak pillanatokat ragad ki a szereplők életéből, hosszú kihagyásokkal, elhallgatásokkal van tele. Miután befejeztem, még sokáig ott lebegett bennem egy hangulat, egy megfoghatatlan, szomorú dal, meg egy kopár őszi park képe, amelyhez rossz élmények kötődnek…
Különleges élmény volt olaszul olvasni, bár sokszor vissza kellett lapozzak, mert azt hittem, hogy kihagytam vagy nem értettem meg valamit, pedig ilyen csapongó a történet. Sokáig tartott, de megérte.
Paolo Giordano méltán sikeres regénye újabb ízelítőt adott az olasz kortárs irodalom legjavából, miközben folyton az motoszkált a fejemben, hogy mi, szülők mennyire nem ismerjük a saját gyerekeinket.
https://litfan.blog.hu/2021/08/26/paolo_giordano_la_sol…
Népszerű idézetek
«Ma ti piace davvero studiare?»
Mattia annuì.
«E perché?»
«È l'unica cosa che so fare» disse lui, piano. Avrebbe voluto dirle che studiare gli piaceva perché puoi farlo da solo, perché tutte le cose che studi sono già morte, fredde e masticate. Avrebbe voluto dirle che le pagine dei libri di scuola hanno tutte la stessa temperatura, che ti lasciano il tempo di scegliere, che non fanno mai male e che tu non puoi far loro del male. Ma rimase in silenzio.
105.
La convinzione che una mattina avrebbe trovato suo figlio a faccia in giù su un cuscino intriso di sangue si era conficcata a una tale profondità nella sua testa che lentamente si era abituato a ragionare come se non ci fosse già più, anche adesso che se ne stava seduto in macchina al suo fianco.
47.
Durante il tragitto non parlarono. Non si stavano né simpatiche né antipatiche. Non avevano nulla in comune, se non il fatto di non voler essere lì, in quel momento.
«Quello là mi sembra carino» disse, indicando due ragazzi che se ne stavano in disparte, accanto alla finestra. Erano in piedi, uno vicino all'altro, ma non si parlavano né si guardavano.
«Ma chi?» le domandò Viola. «Quello con la fasciatura o l'altro?»
«Quello con la fasciatura.»
Viola la fissò. I suoi occhi scintillanti erano spalancati come due oceani.
«Tu sei pazza» disse. «Lo sai cos'ha fatto quello?» Alice fece no con la testa.
«Quello si è piantato un coltello nella mano, apposta. Qui a scuola.»
Alice scrollò le spalle.
«A me sembra interessante» disse.
«Interessante? È uno psicopatico. Con uno così ti ritrovi tagliata a pezzetti in un congelatore.»
Alice sorrise, ma continuò a guardare il ragazzo con la mano fasciata. C'era qualcosa, nel modo in cui teneva la testa buttata in giù, che le faceva venire voglia di avvicinarsi, di sollevargli il mento e di dirgli guardami, sono qui.
70.
Michela fissava il fratello con serietà e non rispose nulla, perché non sapeva rispondere. Non diede segno di aver capito davvero, ma per un momento gli occhi le si accesero e per tutta la vita Mattia pensò a quegli occhi come alla paura.
29.
la pelle delle mani gli era diventata così asciutta che l'unico modo per accorgersi che quegli arti erano ancora i suoi era di passarci sopra una lama.
84.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Paolo Cognetti: Le otto montagne ·
Összehasonlítás - Lionel Shriver: … E ora parliamo di Kevin ·
Összehasonlítás - Elena Ferrante: I giorni dell'abbandono ·
Összehasonlítás - Elena Ferrante: L'amica geniale ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: Le coincidenze dell'amore ·
Összehasonlítás - Amélie Nothomb: Colpisci il tuo cuore ·
Összehasonlítás - Alessandro Baricco: Emmaus (olasz) ·
Összehasonlítás - Niccolò Ammaniti: Come Dio comanda ·
Összehasonlítás - Hanya Yanagihara: Una vita come tante ·
Összehasonlítás - Silvia Avallone: Un' amicizia ·
Összehasonlítás