Ezüst ​és fekete 18 csillagozás

Paolo Giordano: Ezüst és fekete

„Sosem attól vagyunk boldogok vagy boldogtalanok, hogy mi történik, hanem aszerint, hogy milyen folyadék áramlik bennünk…”

A. asszony kimeríthetetlen energiával és szeretettel veti bele magát egy fiatal házaspár életébe: bejárónő lesz náluk, szakácsnő, dada, barát. Őrangyal. Határozott és önzetlen jótét lélek, aki nélkül elképzelhetetlen lenne megszervezni a hétköznapokat, kibírni egymás rigolyáit vagy a karácsonyi rokon hadjáratot. Évekig tart ez a neki köszönhető paradicsomi állapot, amikor egy diagnózis még az ő erejét is felőrli. Tüdőrák.

A történetet a férj meséli el, aki Galénosz alapján a fekete testnedvek túltengésének tulajdonítja a rákot. Meg a mélabúra való hajlamot, amit saját magán tapasztal. Felesége, Nora színe eszerint az ezüst. Elegyedik a fekete az ezüsttel?

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Európa, Budapest, 2017
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634056836 · Fordította: Kürthy Ádám András

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

A. asszony ‘Babette’


Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

Pistacchio>!
Paolo Giordano: Ezüst és fekete

Tavaly ősszel már elkezdtem ezt a könyvet, de kb. 50 oldalig jutottam, akkor nem ment. Most viszont igen, és egyáltalán nem bántam meg, nagyszerű könyv, bár nehéz témát dolgoz fel.

Trixi_Adzoa P>!
Paolo Giordano: Ezüst és fekete

Csak azért vettem meg, mert a Prímszámok magánya régóta vonz, és gondoltam ez is jól jöhet. Aztán mielőtt belekezdtem, azon aggódtam, nem fog-e nagyon megviselni egy szomorú eseményt boncoló történet.
És lássanak csodát, nem nyomasztott, és még rossz kedvem sem lett. Giordano valami olyan hihetetlen természetességgel tudja átadni az érzelmi kavalkádot, amelyen egy ilyen reál beállítottságú ember áteshet, hogy nem volt nehéz beleképzelni magam.
Közben többször járt az eszemben, hogy végre kaptunk egy újabb értékes idősebb női karaktert, aki számomra Emerenc és Renée keveréke. Egy szóval mást sem tudtam csinálni, mint szeretni őt.
Jó volt olvasni, és bár először rövidnek gondoltam, így volt jó. Összeszedett, nem túlírt, csak jó.

Kek P>!
Paolo Giordano: Ezüst és fekete

Épp befejeztem egy könyvet kora délután a szabadnapomon (Steven Rowley: Lily és a polip), és azon töprengtem, hogy vajon belekezdjek-e egy újabb könyvbe, ami kellőképpen le tud kötni egy aranyos kutyus elvesztéséről szóló történet után, amikor kezembe került ez. Mert hát novemberre volt ez is betervezve, de már elfelejtettem, hogy miért is akartam minden áron… Aztán láttam, hogy nem hosszú, így elkezdtem – - – és aztán letenni se tudtam. Hirtelen mellbe vágott, hogy hát akkor itt is, már megint a rák… Csak éppen itt emberről van szó. És míg az előző könyv több oldalról is birizgálta az elfogadó képességemet, de legalább viccesen komolytalanul kedves, addig ez a könyv rövidsége és szűkszavúsága ellenére is reálisan komoly és szívbe markoló. Mert hát nekem is volt ilyen személy az életemben, aki ennyire Babett volt, házvezető és mindenki cselédje és övéiért élő-szolgáló mindenes. Nő létemre is értem az elméleti ember, az ízig-vérig realista matematikus férfi gondolatait és hozzáállását a történtekhez. Annak ellenére, hogy egyik könyv férfi elbeszélője se hisz Istenben, a realista matematikus lelkivilága elfogadhatóbb, érthetőbb számomra, mint a 42 évesen is éretlen szingli homokosé (Lásd a másik könyvhöz írt véleményemet…). A fiatal pár házassága itt is zátonyra fut – a könyv nyitva hagyja, hogy végül is kiheverik-e ezt az első válságot, vagy el is válnak-e majd. A meghalt Babett helyett elég összetartó kapocs lesz-e köztük a halott Anna segítsége, s a már meglévő közös gyerekük.
Mit őrzünk meg egy emberből? Milyen emlékeink maradnak róla, utána? Mitől szép, értékes egy élet? Fontos kérdések ezek.

2 hozzászólás
chhaya P>!
Paolo Giordano: Ezüst és fekete

Miről is szól ez a könyv? Lényegében, hogy hogyan válik egy idős asszony egy fiatal pár számára nélkülözhetetlenné, eleinte csak akkor, mikor megszületik a gyerekük, majd onnan még évekig… és hogyan esik szét ez a szép családi idill, amikor betegség következtében az addig biztosnak tűnő bástya eltűnik a mindennapjaikból. Szép könyv, összetartozásról, széthúzásról, boldog vagy viszontagságos családi életről.

Zoe27>!
Paolo Giordano: Ezüst és fekete

Úgy gondolom előbb-utóbb mindenki olvas életében legalább egyszer egy könyvet, ami rövid, irodalmilag szép, bár története nem igazán lényeges, de mégis vannak benne olyan mondatok, gondolatok, amiket az embernek magával kell továbbvinnie.
Én ezeket a gondolatokat kiírtam magamnak.
Bár kedvenccé nem vált ez a könyv, és az események nehézsége miatt nem hiszem, hogy újra a kezem ügyébe kerül, de ettől függetlenül feledni nem fogom…


Népszerű idézetek

Zoe27>!

Azok, akik gondoskodnak rólunk, szinte sosem elég figyelmesek ahhoz, hogy úgy csinálják, ahogy nekünk tetszene, de ezzel is meg kell elégedni, már így is nagy dolog.

108. oldal

Zoe27>!

… egy akármilyen hit, értelmes vagy értelmetlen, bonyolult vagy egyszerű, még mindig jobb, mint a semmi.

52. oldal

Zoe27>!

Sietve kievickélünk az üdvözlések elől, és hárman, magunkban hazasétálunk: a két szülő meg a bánatos madárijesztő, aki egészen az ajtónkig el sem engedi a kezünket, mintha azt mondaná: rájött ő, már rájött, hogy az emberek eltávoznak, csak úgy ott hagynak örökre, és kész – de mi nem, nekünk nem fogja megengedni, legalább addig nem, amíg így összetart bennünket.

121. oldal

Kek P>!

– Fájni fog?
– Egyáltalán nem. A tűk nagyon finomak.
– Kár.
Azt akarta, hogy az a bestia a belsejében fájdalmas halált haljon, és legalább egy pillanatra szenvedje el azt, amin ő keresztülment. Érdekes volt az a kettősség, amit ebben a stádiumban a rákkal szemben mutatott: egyszer-egyszer úgy beszélt róla, mint saját megtört részéről, máskor meg mint valami idegen életről, ami belefészkelte magát, és egyszerűen csak ki kell irtani.

94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: rák
psych P>!

Az emberek tele vannak a különböző érzékszerveikből származó megnyugtató, meleg emlékekkel, melyekhez jó visszatérni – de én más vagyok: könnyen elfelejtem mindazt, ami nincs a szemem előtt.

41. oldal, Álmatlanság

Zoe27>!

Tehát mindketten apró, személyes vigaszt gyártottunk magunknak. Nem tehetünk mást, ha valaki meghal, mint hogy enyhítő körülményeket keresünk, és úgy gondoljuk, a halott épp nekünk tartogatott még egy utolsó figyelmes gesztust, és az egybeeséseket valami értelmes terv szerint rendezte el.

13. oldal

Trixi_Adzoa P>!

Mikor bejelentettem neki, hogy megházasodom, az ő válaszánál csak az volt keserűbb, amit Nora hallott az apjától (“Az a fő, hogy külön számlát vezessetek, mert a szerelem az szerelem, de a pénz az meg pénz”) – felettesem pedig azt mondta: “Még van néhány hónapja, hogy meggondolja magát.”

43. oldal (Európa, 2017)

Trixi_Adzoa P>!

Nem gyónt többé, még akkor sem, mikor már a végét járta. Azt hiszem, egy adott ponton túl meggyőződésévé vált, hogy most az Úrnak kell bocsánatot kérnie őtőle.

51. oldal (Európa, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: A. asszony ‘Babette’
Kek P>!

… minden korszakban benne van, hogy önhitten követelje magának a katasztrófát.

78. oldal

Zoe27>!

Hosszú távon minden szerelemnek szüksége van rá, hogy valaki lássa, felismerje és értékelje, különben a végén még félreértésnek veszik.

25. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Elena Ferrante: Amikor elhagytak
Italo Svevo: Zeno tudata
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
John Green: Csillagainkban a hiba
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása
Brittainy C. Cherry: Tűzeső
Alberto Moravia: A leselkedő
Alberto Moravia: A megvetés