Pump ​Six and Other Stories 6 csillagozás

Paolo Bacigalupi: Pump Six and Other Stories

Paolo Bacigalupi's debut collection demonstrates the power and reach of the science fiction short story. Social criticism, political parable, and environmental advocacy lie at the center of Paolo's work. Each of the stories herein is at once a warning, and a celebration of the tragic comedy of the human experience. The eleven stories in Pump Six represent the best Paolo's work, including the Hugo nominee „Yellow Card Man,” the nebula and Hugo nominated story „The People of Sand and Slag,” and the Sturgeon Award-winning story „The Calorie Man.”

Eredeti megjelenés éve: 2008

Tartalomjegyzék

>!
Night Shade Books, Newberg, 2010
240 oldal · ISBN: 9781597802024 · ASIN: 1597802026
>!
238 oldal · ISBN: 9781597801331 · Illusztrálta: Claudia Noble, Jeremy Lassen
>!
250 oldal · ASIN: B0071CX7V4

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Marcus>!
Paolo Bacigalupi: Pump Six and Other Stories

Nekem a The Windup Girl egyfajta bevezetés volt a modern sci-fibe, és annak idején nagyon tetszett, bár kissé talán nehezen csúszott. Ha ma olvasnám, valószínűleg jóval rosszabb véleménnyel lennék róla, hiszen a világa logikátlan, karakterei szürkék, története pedig alig van. Nos, jelen novelláskötet Bacigalupi ezen írói jellegzetességeit mutatja meg többszörösen, így szinte egy novelláért sem tudtam lelkesedni. Jellemzően egy-egy ötletet ír meg, amit aztán körbevesz feleslegesen részletező leírásokkal, hogy novellának látszódó mű jöjjön létre belőle. Ebből néha sikerül némi hangulatot kipréselni, de például egyik novellának sincsen komoly befejezése, a karakterek csak az ötlet prezentálására szolgálnak, sztori pedig alig-alig található bennük.

Pocketful of Dharma – Egy koldusfiú a körülmények összejátszása révén hozzájut egy különleges adatkockához, amin egy különleges ember spoiler adatlenyomata található. Az ötletből akár egy regényt is lehetett volna írni, ehhez képest gyakorlatilag ennyi az egész. 2/5

The Fluted Girl – Egy technológiai forradalom után lévő, de feudalisztikus viszonyokban ragadt világban a felső réteg szórakoztatása mindenek fölött való. Ennek egyik új formája a „furulyásított lányok” létrehozása, azaz a csontok hangszerré alakítása, hogy aztán a lányok egymáson játszanak. Sztori kellett volna még mellé. 2/5

The People of Sand and Slag – A teljesen lelakott, szétszennyezett jövőben az emberek olyan szinten átalakításra kerültek (nagyrészt mesterségesen), hogy a mai fogalmaink szerinti környezetszennyezés nekik semmit sem jelent: boldogan úszkálnak az olajos óceánban, energia/anyagforrásként pedig akár homokot is vacsorázhatnak. Amikor három szuperkatona talál egy elkóborolt kutyát, nem tudnak vele mit kezdeni, hiszen az csak tápot eszik, nem nő vissza a levágott lába másnapra, ráadásul nem ismeretlen számára a betegség fogalma. Halvány karakterfejlődés nyomai is voltak benne, már-már jó volt. 3/5

The Pasho – Egy sötét jövőben, ami erősen hasonlít Walter M. Miller jövőképére, a tudást a Pasho nevezetű vallásféleség kezdi újra elterjeszteni. Egyesek azonban ragaszkodnak a régi, erőszakos hagyományokhoz, akkor is, ha az egész népüknek rossz. Ez is világötlet-központú, de már kerek történetnek tekinthető. 3/5

The Calorie Man – A Windup Girl világában, de Észak-Amerikában játszódó történetben vetőmagcsempészek egy nagyobb bulira vállalkoznak: egy tudóst menekítenének délre. A jogvédett vetőmagok, valamint mesterségesen fejlesztett és terjesztett növényi betegségek világában reménysugárt jelenthetnek a tudós eredményei. Kicsit szokatlanul idealista történet, de a világ logikátlanságai nagyon zavaróak. 3/5

The Tamarisk Hunter – Kalifornia nagyvárosai maguknak követelik a szomszédos államok folyóvizeit, így azokból már csak engedéllyel, korlátozott mennyiségben vehetnek vizet a helyiek. (Érdemes ezzel kapcsolatban utánanézni annak, hogy például Los Angeles hogyan „nyeli el” a környező folyókat.) Főhősünk tamariszkusz cserjékre vadászik a folyópartokon, mivel azok a saját növekedésükhöz vizet használnának, márpedig ezzel elveszik Kalifornia „jogos” jussát. Jó ötlet, de minden egyéb hiányzik belőle. 3/5

Pop Squad – A jövő egy pontján államilag támogatottá válik a megfiatalítás, azaz az örök élet. Így viszont gyermekek születése nem engedélyezett, és ha valaki mégis szül illegálisan, annak gyermekeit a címben szereplő speciális osztag a helyszínen kivégzi, az anya pedig fiatalítás nélkül éli le hátralévő életét egy egynemű munkatáborban. Ennek ellenére az ősi ösztönök sokakban dolgoznak, talán még az osztag tagjaiban is. A karakterépítés sajnos csak ígéret marad. 3,5/5

Yellow Card Man – Ismét a Windup Girl világában járunk, ráadásul az onnan ismert Bangkokban. Főszereplőnk egy sárgakártyás kínai menekült, aki nincstelenként tengeti napjait. Megint csak agyonnyomja a történetet a világ bemutatása. 3/5

Softer – Kakukktojás horror novella, amiben főszereplőnk gondol egyet és megöli a feleségét. Sajnos némi megrázó(nak szánt) képen kívül nem kapunk többet. (Viszont itt elgondolkodtam, hogy milyen lehet Bacigalupi viszonya a családjával, ha szereplői a legnagyobb természetességgel öldösik a gyerekeket és a feleségeket…) 2/5

Pump Six – Az utolsó, és egyben címadó novella meglepően jól sikeredett. Az Idiocracy című filmet idéző világban már csak „lendületből” működnek a dolgok, így például a csatornarendszer pumpái is. Főszereplőnk, aki azért hullott ki középiskolából, mert értette a matekot (szemben a tanárral), illetve nemcsak olvasni tud, de még szöveget értelmezni is, maga is lassan rádöbben a világ elbutulására, ahogy néhány alkatrész lecseréléséhez mérnököket próbál találni. Szerintem itt sikerült egyedül az, amit Bacigalupi a többi novellájában próbált meg, azaz hogy a világ elég érdekes legyen, és elég jól legyen felépítve ahhoz, hogy önmagában elvigye a sztorit. 5/5

Én úgy érzem, hogy Bacigalupi alapvető írói hiányosságokkal rendelkezik, és figyelemre csakis és kizárólag ötletei, no meg témái miatt lehet érdemes. Ez nekem nem elég, de akinek tetszettek az író más művei, az nem fog csalódni ebben a kötetben sem.

Bori_L>!
Paolo Bacigalupi: Pump Six and Other Stories

Szeretek Bacigalupit olvasni. Olvassatok ti is Bacigalupit! Lenyűgöz az a precíz és érzékletes világteremtés, amit talán csak Ted Chiang írásaihoz tudnék hasonlítani. Na jó, meg az is lehet az oka, hogy a témáival engem kilóra meg lehet venni.

Valamennyi a novella a közeljövőben játszódott, volt kettő is A felhúzhatós lány világából, egy Amerikában és egy Thaiföldön játszódó, illetve volt egy történet a Vízvadász világából is. Volt három novella, ami a népesedés, illetve a következő generáció problémájával foglalkozott. Általában el tudok vonatkoztatni a történetek háttérvilágától, de a Pop Squad, a Pump Six és a Small Offerings olvasása közben rendesen futkározott a hideg a hátamon. Bacigalupi elképesztően érzékletesen nyúl olyan témákhoz, amik mindannyiunk jövőjét (vagy akár jelenét) befolyásolják, mégis ritkán beszélünk róluk. Ilyen például a mezőgazdasági monopóliumok terjeszkedése, amelyek azzal fenyegetnek, hogy teljesen kézbe veszik a vetőmag termelést. Ilyen például az a tény, hogy manapság egyre több vegyszer kerül a szervezetünkbe, amik megjósolhatatlan kölcsönhatásokba keverednek egymással, és nem csak ránk vannak hatással, hanem a gyermekekre, az anyák hasában nevelkedő magzatokra. Ilyen például az a tény, hogy a bolygó jelentős részén aszályokra lehet számítani, és egy idő után talán nem lesz olyan egyértelmű, hogy kutat fúrhatunk a kertben saját használatra.

Szóval, volt itt minden. Volt itt a talaj ásványi anyagaiból, a levegő szmogjából és a napsütés energiájából önmagát építő épületmag, volt spoiler , volt egy olyan jövőbeli társadalom, ahol a régiek tudása az új vallás, volt a szervezetbe jutó kemikáliák miatt elhülyülő következő generáció(k), volt vetőmag-háború, volt a média hatalmáról szóló novella, és volt gyomorforgató génmérnökség. Több írás is mély nyomot hagyott bennem, van, ami még mindig eszembe jut időnként. Leginkább talán a The Pasho, a The Calore Man és a Pocketful of Dharma tetszett. Részletes olvasónapló itt: https://moly.hu/olvasasok/6186246

mandris>!
Paolo Bacigalupi: Pump Six and Other Stories

Várva vártam ezt a kötetet (mielőtt megláttam volna az Archive.org-on kölcsönözhető formában még a megvételen is gondolkodtam), de végül felemás élmény volt. Bacigalupitól eddig az A felhúzhatós lányt olvastam, és az nagyon tetszett, illetve a Mika Model című novelláját, amellyel alapvetően elégedett voltam, még ha nem is éreztem annyira nagy durranásnak, mint a regényét. Ez a kötet három cyberpunk (legalább is az első kettő határozottan az, és a harmadik is beleillik) novellával indít, amelyek közül az első elfogadható, hagyományos cyberpunk, több elemét is felvonultatja (főszereplő a perifériáról, műszaki fejlettség, digitalizált tudatok, nemkonvencionális eszközökkel folytatott nemzetközi verseny (igaz ezúttal államalakulatoké és szupranacionális szervezeteké), de semmi különös, annyira azért nem erős darab (Pocketful of Dharma); a második az elsőnél jelentősen jobb, de még mindig nem tökéletes, amelyben a műszaki fejlődés az emberek kihasználásának új módjait hozza el a fuvolává műtött lányok személyében (The Fluted Girl); a harmadik viszont minden hype és jelölés ellenére engem a legkevésbé sem győzött meg, sőt, egyes elemei, mint az öncélú testcsonkítások – mert e szép jövőben következmények nélkül megtehetik, hisz újranő – kifejezetten taszítottak, és bár értem, mit akar nekem elmondani a szerző, de nem tudtam szeretni (The People of Sand and Slag), és a kötetből talán ez tetszett a legkevésbé. Kicsit el is kezdtem félni, hogy ez is egy olyan kötet lesz, amelyben alig találok majd nekem igazán tetsző darabot.
Ezután viszont elkezdődött egy határozottan jó sorozat a The Pashoval, amely az egyik kedvencem lett a kötetből. Ez a posztapokaliptikus történet arról szól, milyen veszélyekkel jár jár a tudomány ellenőrizetlen haladása, de a haladástól való elzárkózás is, még ha az az ősök hagyománya őrzésének képét ölti is, szól ennek a hagyománynak a kiüresedéséről is, de szól az identitásról, a törzsi ellentétekről, a kulturális terjeszkedésről és a lojalitás problémáiról. A főhős pasho belső konfliktusa, törzsi és céhes lojalitás konfliktusa nagyon jó, és bár a lezárást kicsit úgy éreztem, szembe megy néhány korábbi történéssel, végül megbékéltem ezzel is.
A The Calorie Man is a jobbak egyike, amely ráadásul a Felhúzhatós lány világában játszódik. Jót tett neki, hogy már jól ismertem a kereteit adó világot.
A The Tamarisk Hunter is tetszett, csak összességében olyan félkésznek éreztem, mint egy jó felvezetésnek valamihez, amit aztán Bacigalupi nem írt meg, és így a novella ott ért véget, ahol valami izgalmas elkezdődhetett volna. A világot megismerhettük belőle, de ne igazán történt benne érdemleges.
A Pop Squad minden hibája ellenére ismét nagyon tetszett. Valószínűleg jól rezonáltam a témára, amely ugyan nem feltétlenül túl eredeti, de mégis elég jól elműködött. Egy világban, amelyben a halhatatlanságot biztosító fiatalontartó eljárás elérhető, a gyermekvállalás bűncselekmény. Kicsit a Fahrenheit 451-et juttatta eszembe a kifordított szerepbe került rendőrséggel.
A Yellow Card Man ugyancsak a Felhúzhatós lány világában játszódik, ráadásul még Thaiföldön is, ellentétbe az Amerikában játszódó Calorie Mannel. Ennek a novellának kifejezetten jót tett, hogy hosszabb, és így az írónak volt tere kibontakozni. Ugyan a novella ugyanabban a világban játszódik, itt most nem a kalóriatársaságok és a génripperek versenyét figyelhetjük, hanem a társadalom legalsó rétegét jelentő sárgakártyás menekült kínaiakét. Ebben az esetben teljesen értem a jelöléseket.
Az igazán jó sorozat itt véget ér, a Softert már kevésbé éreztem átütőnek, de még tetszett, a címadó Pump Six viszont már nem nyerte el a tetszésemet, a kötet másik gyenge láncszemének érzem a People of Sand and Slag mellett. Pedig az alapötlet és a világ is jó volt, de valahogy mégsem tudtam élvezni.
Ha mérleget kell vonnom, alapvetően elégedett lehetek, mert a négy novella mellett, amely nagyon tetszett volt benne három-négy elfogadható minőségű, és csak kettő, amely nem tetszett. Kiemelkedőnek semmiképp sem mondanám a kötetet, de ha valaki érdeklődik a témák iránt, szereti a cyberpunkot, biopunkot, cli-fit, akkor érdemes lehet megismerkednie ezzel a kötettel is.

2 hozzászólás
entropic P>!
Paolo Bacigalupi: Pump Six and Other Stories

Legkedvencebb kollégámmal mostanában épp a saját irodalmi ízlésünket próbáljuk a másikra erőltetni közös megegyezés és érdeklődés-kifejezés alapján szélesíteni kívánjuk egymás látókörét, vagy ilyesmi (mert ő főleg a sci-fi/fantasy-vonal ismerője, én meg főleg nem), szóval boldogan ajánlgatunk egymásnak mindenfélét. Ez az első, amit az ő ajánlás-listájáról olvastam, és ez alapján van esély, hogy nem kell majd sokat kamuznom, amikor megkérdezi, hogy tetszett-e valami, amit ő ajánlott.

Mert ez pl. tetszett.

Pedig elég nehézkes nekem sokszor belekerülnöm a nem itt és nem kb. most-világokba, és itt se ment mindig könnyen. Asszem, türelmetlen vagyok, és mindig az emberek érdekelnek jobban, nem a környezetük, és nincs kedvem hosszas világépítéseket olvasni (viszont megőrjít, amikor nem tudom, hogy mik az adott hely és idő szabályai).

PB viszont elég jól csinálja a dolgot, mert egy idő után minden történetben rájöttem, milyen világban járunk (olyanban, ahol a föld már jól tönkre van téve; ahol az emberek mindenféle környezeti katasztrófák által sújtott, összezsugorodott pokolban élnek; ahol legyőztük a halált, de minek), és még érdekelt is, hogy hogyan élnek egy ilyen világban az emberek vagy emberszerű lények.

(Persze sose tudok azért elvonatkoztatni az itt-és-mosttól, de ez itt érdekes is volt nekem. Pl. egyik nap PB valamelyik vízhiánytól-szenvedős történetét olvastam, majd másnap jött a roppant vészjósló, a legfontosabb infót vastag betűvel kiemelő email a munkahelyemen, hogy: egy másik cég vízbuborékosító gépeit fogják üzembe helyezni a napokban, és lehet, hogy aznap egész nap vízautomata nélkül maradunk. Tragikus! Szóval, igen, ilyenkor elgondolkodok azon, amin egyébként is elég sokszor szoktam, hogy: mennyire jó már nekünk. Számos okból, és ezek közül talán az sem mellékes, hogy még nem azért szűrjük és buborékosítjuk a vizet dizájnos gépekkel, mert muszáj, hanem mert csak.)

(Még egy zárójel: én amúgy nem vagyok egy roppant környezettudatos ember, és nem hiszem, hogy ha hirtelen öko-bio-tudatos-izé-csajjá válnék, az változtatna valamin – gondolom, a magamfajták miatt fogunk pokolra jutni. Azt a poklot meg elég jól leírja PB.)

Szóval ijesztő ez sokszor, tényleg, de a PB-féle, gazdasági és/vagy környezeti összeomlást követő világokban játszódó morális kérdéseket feszegető (néha moralizáló) történetek közül mégis azok tetszettek a legjobban, amik a leginkább karakter-központúak voltak. Konkrétan ezek:

A Fluted Girl, ahol jó sok oldalt elolvastam, mire rájöttem, ez most épp miféle világ, de a történet végül kiváltotta a kedvenc érzésemet, amit irodalom kiváltani képes: azt a libabőrös gyönyört, a szakadék szélének érzését, ahol azért még mindig van választás.

Aztán a Pop Squad, ami ugyan elég moralizálós, de szerencsére a karakterek nem tudják világosan kifejezni, mit miért tartanak helyesnek és magától értetődőnek, úgyhogy nekem mint olvasónak is marad helyem gondolkodni.

Aztán a Pump Six, amiben egyből otthon éreztem magam, pedig voltaképpen nem volt miért, hiszen én még mindig abba az illúzióba ringatom magam, hogy a dolgok kb. működnek és nemcsak az utolsó lendület ereje mozgatja még a világot. Úgyhogy ez tényleg ijesztő volt nekem – hogy ez a még épphogy nem szétrohadt világ a történetben ennyire ismerős volt, miközben a valóságot nem ilyennek látom. Kellemes kognitív disszonanciát okozó történet – amit szintén értékelek.

5 hozzászólás
rapchee P>!
Paolo Bacigalupi: Pump Six and Other Stories

Nagyon fantáziadús, de reális, izgalmas és gyakran megrázó disztopikus történetek. Kettő történet egy „világban” de a Föld két másik szegletében játszódik. A címadó történet az Idiocracy c. filmre emlékeztet erősen, mindkettő ajánlott.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ilona Andrews: Silver Shark
Catherynne M. Valente: Silently and Very Fast
Julie Cross: Tomorrow Is Today
Ray Bradbury: The Martian Chronicles
Peter Haining (szerk.): The Wizards of Odd
Stanisław Lem: One Human Minute
Connie Willis: Time is the Fire
Ray Bradbury: We'll Always Have Paris
Michael Swanwick: The Dog Said Bow-Wow
Ursula K. Le Guin: Four Ways to Forgiveness