Hajóbontók 156 csillagozás

Paolo Bacigalupi: Hajóbontók

Húsbavágóan kegyetlen kaland a jövő világában, ahol az olaj ritka kincs, ám a hűség még annál is ritkább. A Mexikói-öböl partján megfeneklett olajszállító tartályhajókat bontanak alkotóelemeikre az elkeseredett szegények. Egy kamaszfiú, Vézna a könnyűbrigádban dolgozik, és rézkábelek után kutat a roncsok gyomrában, hogy teljesíthesse a kvótát. Amikor azonban egy hurrikánt követően a szerencse egy léket kapott luxushajót vet az útjába, Vézna élete legfontosabb döntése elé kerül: fossza ki a hajót, vagy mentse meg az egyetlen túlélőt, egy gyönyörű és dúsgazdag lányt, aki talán egy jobb élethez vezetheti el… ha sikerül megmenekülniük az üldözőik elől. A Hajóbontók 2011-ben elnyerte a Michael L. Printz-díjat és a legjobb ifjúsági regénynek járó Locus-díjat, valamint 2010-ben jelölték az Andre Norton-díjra.

Eredeti mű: Paolo Bacigalupi: Ship Breaker

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Ad Astra, Budapest, 2013
294 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155229343 · Fordította: Horváth Norbert
>!
Ad Astra, Budapest, 2013
ISBN: 9786155229350 · Fordította: Horváth Norbert

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Vézna


Kedvencelte 9

Most olvassa 2

Várólistára tette 129

Kívánságlistára tette 66

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Paolo Bacigalupi: Hajóbontók

Hát igen, ez bizony ifjúsági irodalom. Egy olyan ifjúsági kalandregény, kamasz hősökkel, amely a vélhetően nem túl távoli – és talán nem is annyira disztópikus – jövőben játszódik. Egy olyan jövőben, ami még mai világunknál is visszataszítóbban fest. Hiszen mi állatiasíthatná el az embert még jobban, mi vájhatná még mélyebbre a pénzben, hatalomban tobzódó és a kizsákmányolt, nyomorban tengődő rétegek közötti – már ma is Mariana-árok mélységű – szakadékot, mint a környezeti katasztrófák végletes kiteljesedése, a Föld élhetőségének ellehetetlenülése. A szuper-viharok, az óriás cunamik már ma is szinte hétköznapi hírnek számítanak, a globális felmelegedés, a világtengerek vízszintjének folyamatos emelkedése megállíthatatlannak tűnik. Így a történet alapötlete lehet akár egy egyszerű prognózis az elkövetkező néhány száz évre, de mindannyiunknak beszélnünk kell és az arra hivatottaknak pedig írniuk kell róla.
A regény bevezető fejezeteiben festett sötét, reménytelen, általunk tönkretett világ a maga kárvallottjaival, ügyeskedőivel, túlélőivel és a távoli hatalmasok épphogy csak jelzésértékű megjelenítésével egy rendkívül izgalmas, a végkifejletnél sokkal többel kecsegtető hangulatot teremtett. Majd ahogy a cselekmény a főhőst és társait egyre gyorsuló tempójú akciójelenetekkel dúsított kalandokba sodorta, számomra úgy laposodott el a kezdeti – lehangolóan felemelő – hangulat. A regény felétől akár olvashattam volna egy manapság tucatszám „gyártott” és sajnos kiadott üldözéses akció-krimit.
Hiányoltam a világ részletesebb kibontását. Érdekelt volna az igazi háttér-történet, a jelenkori állapotok „hogyanja és miértje”. Zavart, hogy a „kalandozós” fázisban szinte minden eseményt, jelenetet 10-20 oldallal előbb lemodelleztem fejben, mint ahogy az a regényben megíródott. Ha már akciózunk, akkor tegyünk bele fifikás csavarokat, hökkentsük meg, képesszük el a nyájas olvasót, tartsuk fenn az érdeklődést és teremtsünk igazi feszültséget. Sokkal jobban örültem volna, ha az író az alapozásként felfestett hangulattal kezd valamit. Abban igazán volt mondanivaló és elgondolkodásra késztetett.
Nagyon tetszett viszont Vézna karaktere (kövezzetek meg, de engem kicsit Émile Ajar Momojára emlékeztetett a Mázlista Kölyök, a maga elesett, tiszta szeretetlenségében, árvaságában!) Szóval belőle is szerettem volna még kicsit többet kapni, és nem csak róla olvasni.
Összességében a regény olybá tűnik nekem, mintha kimaradt volna belőle még jó 300 oldal. Ami megíródott, az korrekt, de hiányérzetet hagyott bennem. Szerintem a 4 csillag méltányos.

>!
Gaura_Ágnes IP
Paolo Bacigalupi: Hajóbontók

Számomra ez olyan közepesen érdekes olvasmány volt, de nem nekem íródott, hiszen ifjúsági regény, és igyekeztem annak is olvasni, így megkínálom négy csillaggal. Mert hát jó ez, csak nem kiváló, és sajnos eléggé sablonos akciósorozatban kulminálódik a cselekmény, ami végül nem kap igazi lezárást, épp csak befejeződik a regény.

Ugyanakkor nagyon fontos ilyen ifjúsági regényeket is írni. Ez egy fantasztikus világ, aminek rémisztő jellege épp abból adódik, hogy nagyon is felismerhető, hogyan tudnánk rövid távon elérni ezt a disztópiát. Mivel a fenyegetés valós, fontos volna, hogy minél több fiatal is olvasson ilyen történeteket, és tudatosítsuk, mi felé haladunk, ha nem teszünk nagyon tudatosan ellene. Épp ezért nagyon örültem volna egy komplexebb világábrázolásnak többek között azért is, hogy egy fiatalabb olvasó számára markánsabban kirajzolódjanak az ok-okozati viszonyok.

Nagyon tetszett a regény első harmada spoiler és annak is örültem (bár ez nagyon bizarr így leírva), hogy az ökoszisztéma megbomlásán túl azt is megláthattuk, hogy ilyen körülmények között mennyire nehéz az ember morális iránytűjének a helyzete, és mennyire könnyen értékel át mindent: fémet és emberi életet egyaránt. Biztos, hogy kicsit később megpróbálom a kisfiam kezébe nyomni.

>!
TiaManta
Paolo Bacigalupi: Hajóbontók

Jó ifjúsági regény, de nem érzem különlegesnek. Igazából könnyed és egyszerű mint a faék, pedig mást is reméltem. De határozottan jól szórakoztam.
Egy kb. átlagos sztori arról, amikor a szegény környezetből jött srác hogyan menti meg a gazdag lányt, és ezáltal hogy szabadul ki saját élethelyzetéből.
Ami igazán jó benne szerintem a karakterek, mert érzem hogy ők élő, lélegző emberek. Még Flancoska is, szerencsére nem csak egy gazdag liba. Vézna szemszöge jó választás volt.
Az elején elénk tár egy apró részlete a világból, biztató jó kezdetként. De aztán nem tudunk meg róla többet. Nem lett elég kidolgozott, sőt egyenesen felületes, amit sajnálok. Főleg a félemberek, akik leginkább felkeltették a kíváncsiságomat.
Amúgy még annyit hogy valamiért imádom a borítóját. Csupa rozsda, és mégis gyönyörű.

>!
Lanore P
Paolo Bacigalupi: Hajóbontók

Igényes külső, elképesztő belső! Aki könnyen emészthető, tinglitangli történetre vágyik, az ne ezt vegye le a polcról. Mert ez egy kőkemény könyv, olyan jövőképpel, ami sajnos tényleg előttünk állhat. A világunk megváltozik az olajválság után, hőseinket a nyomorban ismerjük meg, tartályhajók „kibelezése” közben. A nevek, becenevek nagyon furák voltak az elején, hozzá kellett szokni, mert néha azt sem tudtam, hogy lányról vagy fiúról van-e szó éppen. De ezt leszámítva szinte letehetetlen volt, még az én sci-fi mentes agyamnak is teljesen érthető. Az író stílusa nagyon tetszett, nem köntörfalazott, nem festett semmit rózsaszínre, a szereplői élethű, valóságos emberi lények voltak, logikusan végigvezetett gondolatokkal és tettekkel. Így kell ezt csinálni! Durván jó film lenne belőle :)

>!
kte
Paolo Bacigalupi: Hajóbontók

A Hajóbontók világa kissé komor, olvasmányosságát tekintve azonban meglepően könnyed, másra számítottam. A történet azonnal beszippantott, belecsöppentem Vézna életébe, munkájába, megismertem a barátait, családját. Gondolatain keresztül átéltem, hogy milyen dilemmákkal küzdenek, hogyan gondolkoznak a remény, a pénz és a becsület közötti választásokra kényszerülve. Mint mindenhol, közöttük is vannak jó emberek, akik törődnek másokkal és rossz emberek, akik csak a saját érdekeiket nézik. Bár életük egyáltalán nem könnyű és alig van kitörési lehetőségük, nincs idejük és energiájuk nyavalyogni, hiszen az nem segítene rajtuk. Ez olvasóként nekem is segített, hogy ne viseljen meg lelkileg, talán ettől a tényezőtől tekinthető igazán ifjúságinak.
A Bright Sands part és az ott lakók viszonyainak bemutatása közben folyamatosan zajlanak az események, melyek messzire vezetnek. Az elején még minden izgalmas, hiszen nem ismerjük a világ rendjét, a könyv második felében helyenként kiszámíthatóvá válik. A szereplők élethűen vannak ábrázolva, némelyiket megszerettem, az ő sorsukért történő izgalom vitt tovább, nem akartam félbehagyni, még aznap befejeztem.
Az írói stílusban kifejezetten tetszett, hogy nem mondott el mindent, sokszor csak utalások vannak múltbeli vagy máshol zajló eseményekre, mégis teljesen egyértelműek, például Vézna anyjának sorsa. Tetszett az is, ahogy nyitva hagyta a lehetőségeket, hogy mi történik a befejezés után. Lehet, hogy ezúttal azért tetszett, mert nem éreztem azt, hogy a lehetséges folytatások miatt történt. :)
Nagyon rossz belegondolni, hogy a világon ma is vannak országok, ahol hasonló szinten kizsákmányolnak gyerekeket, felnőtteket.
Az első könyv, amit olvastam Bacigalupi-tól, de biztosan nem az utolsó!

>!
Dominik_Blasir 
Paolo Bacigalupi: Hajóbontók

Furcsa ez az ifjúsági kategória mostanság. Egyik oldalról ifjúságinak (young adultnak?) hívjuk a paranormálisan romantikus alkotásokat, másrészt pedig az újabb divathullámban a disztópiákat – amely hol könnyedebb kalandot jelent, hol meg olyan elgondolkodtató, sötét művet, mint Bacigalupinál.
Persze nincs ezzel gond, de mindenképpen pozitív meglepetésként ért, hogy minden címke ellenére sem túl könnyed és egyszerű mű a Hajóbontók. Adottak ugyan bizonyos elemek, melyeknek megjelenése majdhogynem kötelező, de nagyon élveztem, hogy a szerző nem ezekre próbálta ráhúzni a cselekményt, hanem – amennyire a lehetőségei engedték – újdonságot vagy legalábbis újabb ötleteket is mutatott a maga elgondolkodtató stílusában.
A nem túl biztató, bár gyakorlatilag semmi disztópiás jellemzőt nem tartalmazó háttér (a félembereken túl) igazából a jelen, csak nem az Egyesült Államok partvidékére kell nézni, hanem más területekre. Viszont ügyesen előrevetíti a jelen folyamatait, ráadásul köríti egy nagyon szórakoztató, lendületes történettel, valamint szimpatikus szereplőkkel.
Bacigalupi jó író, legyen szó még akár ifjúsági(bb) témáról is, pedig nem voltam róla annyira meggyőződve, hogy egy hasonló regényt meg tudok ennyire szeretni. De sikerült.

(Azért megérne egy tanulmányt, hogy Bacigalupi félemberei mennyiben hasonlítanak Gemmell eggyéforrtjaira…)

1 hozzászólás
>!
tmezo P
Paolo Bacigalupi: Hajóbontók

Elképesztő világ tárult a szemem elé. Különösen a hajóbontók szigetén, ahol a mindennapi élet forog kockán. Ha nincs meg a kvóta kipenderülsz a csapatból, és nincs sok remény máshol munkát találni. Komoly kép ez egy gyerek számára. Rögtön ezt kaptam az elején, és ez nagyon tetszett. Izgalmas volt belecsöppenni, hajót bontani, és egy spoiler fiú szemén keresztül látni a dolgokat, akinek egyszer lehetősége adódott, hogy változtasson az életén. Óriási döntés elé került, menjen vagy maradjon, biztosat a bizonytalanért.
Ami ezután jött, számomra kicsit vontatott volt, kevésbé érdekes, de a végére kaptam megint izgalmat. Ismét olyan helyzeteket, amiről a fiúnak döntenie kellett: az életéről és a hogyan továbbról.

>!
csartak MP
Paolo Bacigalupi: Hajóbontók

Ifjúsági irodalomnak nagyon jó, mert könnyen olvasható, rövid, és átlátható történet, nincs túlírva, túlmagyarázva.. éppen ilyet akartam olvasni. Ezzel beletaláltam.
Viszont valami hiányzott nekem ebből a történetből. Hiába a ráhúzott kőkemény világkép, nincs mélysége, hiányzik belőle a csipetnyi misztikum, valami dögösség, ami megráz engem, hogy lessek ki a fejemből. Még az erőszakosabb jeleneteknél is, mert azok se hatottak meg. Mintha egy díszletet épített volna fel, ami mögött nincs semmi… én mögé akarok nézni, és hinni benne, hogy van mögötte valami. De persze itt az ifjúsági a kulcsszó mindenre.
Valami azért tetszett benne: a félemberek.
Nekem nem lett kedvenc, biztos vagyok benne, hogy fogok még jobb könyveket olvasni a szerzőtől. Még valami: kiváló filmalap lenne.

2 hozzászólás
>!
marcipáncica
Paolo Bacigalupi: Hajóbontók

Végig az járt olvasás közben a fejemben, hogy ennek a könyvnek minden mozdulatát olvastam vagy láttam már máshol, a cselekmény minden egyes pontja teljesen kiszámítható. Nagyon B-kategóriás kalandsztori volt, banálisan egyszerű történettel, amit kicsit megcsavart a disztópikus világ, és a meglepően kedvelhető szereplők. Egyszer olvasható, nem égbekiáltóan rossz, de semmivel sem több annál, mint aminek látszik.
A könyv első harmada pedig ígéretes, Bacigalupi meglepően hitelesnek ható, érdekes, logikusan felépített világot alkot, és a Hajóbontók társadalmi rendje, a szereplők mindennapos túlélésért való küzdelme valósnak tűnt – sem idegen lények, sem robotok, sem atomháború nem kellett a modern civilizáció lepusztulásához, csak egy belátható környezeti- és gazdasági katasztrófa. A döntéseknek súlya volt, érezhető volt az egész világot/kontinenst/akármit átható feszültség. Sajnos viszont ezt a nagyon jól megkezdett irányt lerontotta, hogy a történetet a legsablonosabb YA regények irányába terelte tovább, és innentől kezdve az egész teljesen érdektelenné vált. Voltak kifejezetten jól megírt részek, az erőszak ábrázolása meglepően életszerű volt, az akció jelenetek pedig tempósra sikerültek. A szereplők közötti kapcsolatok is működtek, szerencsére nem romantizálta el sem a fiatalok barátságát, és a Vézna és az apja közötti feszült viszony sem kapott szentimentális cukormázt, ez üdítő meglepetés volt.
Tudok szépeket mondani a könyvről, mint látszik, de messze nem vagyok vele elégedett. Azért is vagyok meglehetősen mérges, mert éreztem azt, hogy tudna Bacigalupi, ha akarna, de inkább a könnyen és gyorsan fogyasztható kitaposott utat választotta ahelyett, hogy valami igazán egyedit alkotott volna.

6 hozzászólás
>!
Shanara
Paolo Bacigalupi: Hajóbontók

Egy ifjúsági történet, egy disztópia regény, amely nem romantikus sztori, amelyben nem a rózsaszín érzelmek, hanem a túlélés és az ahhoz kapcsolódó erkölcsi kérdések és döntések jelentik a lényeget.
A szerző továbbra is remekel a képi megjelenítésben és a karakterek megformálásában, könnyedén bele tudtam magam élni az eseményekbe és a körülményekbe. A történet megdöbbentő, a helyzet kegyetlen, a döntéseknek életbevágó súlya van, a küzdelem során pedig mindenkinek áldozatokat kell hoznia.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2013/09/paolo-bacigalupi…


Népszerű idézetek

>!
patricia

A gyilkosság nincs ingyen. Minden alkalommal elvesz belőled valamit. Te elveszed az életüket, ők elveszik a lelked egy darabját. Mindig fizetni kell.

160. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyilkosság
>!
mandarina

A vérkötelék nem jelent semmit. Az emberek számítottak csak. Ha vigyáznak rád, és te is vigyázol rájuk, akkor talán érdemes családnak nevezni. Minden más csak ködösítés volt és hazugság.

249. oldal

>!
mandarina

– Minden nap meghalunk. Egyfolytában. Talán már holnap meghalok. Talán már tegnapelőtt meghaltam. – Kiköpött. – Az én életem egy rézpénzt sem ér.

104. oldal

>!
gesztenye63 P

Menj, áldozz a sorsnak! Örülj, hogy szerencsés voltál, gyors és eszes. Aztán menj, és csinálj valami jót a világban!

25. fejezet

>!
Valcsa

(…) a család az, ami akkor marad, ha már semmi egyebed nincsen (…)

249. oldal

Kapcsolódó szócikkek: család
>!
theodora

A hajók száguldást, sós levegőt és végtelen láthatárt ígértek. Vézna néha azt kívánta, bárcsak átléphetne a fényképekbe, és egy klipper fedélzetére menekülhetne. Képzeletében elvitorlázott a hajóbontók taposómalmából. Máskor összetépte a képeket és kidobta őket, mert gyűlölte, hogy olyasmik iránt keltettek benne vágyat, amiket nem áhított addig, amíg meg nem látta a vitorlákat.

47. oldal

>!
mandarina

Család. Az csak egy szó. Most már le tudta írni, látta maga előtt az egymás után fűzött betűket. De nem csak szó volt, hanem jelkép is, és az emberek azt hitték, tudják, mit jelent. Az emberek lépten-nyomon használták. A hajóbontók is, az apja is, a Rettenthetetlen legénysége is. Még Pöröly is. Mindenkinek volt róla véleménye – a család az, ami akkor marad, ha már semmi egyebed nincsen, a család mindig ott van, a vér sűrűbb a víznél, meg minden efféle.

249. oldal

>!
tmezo P

Nehéz megállapítani, mikor elég okos az ember és mikor vágja túl nagy fába a fejszéjét.

Kapcsolódó szócikkek: Vézna
>!
theodora

Csak azért beszélsz erkölcsről, mert nincs úgy szükséged pénzre, mint a normális embereknek.

178. oldal

>!
theodora

Egy halott város mohos, megroppant épületei mellett zakatolt a vonat, az egykor optimistán ide építkezők vízzel lepett nyomait lassan elnyelte a változó természet türelmes munkája. Vézna azokra gondolt, akik egykor itt lakhattak az összedőlt épületekben. Vajon hova lettek? Az épületek hatalmasak voltak, nagyobbak, mint bármi, amit eddig életében látott a hajóroncsoknál. A jobbak üvegből és betonból készültek, de ugyanúgy elpusztultak, mint a rosszabbfélék, amelyek mintha egyszerűen elolvadtak volna, csak nedvességtől kifacsarodott, rothadó gerendákat és deszkákat hagyva maguk után.

182. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Scott Westerfeld: Leviatán
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Ann Aguirre: Helyőrség
Rick Yancey: Az ötödik hullám
Veronica Roth: A hűséges
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Marissa Meyer: Scarlet
Ernest Cline: Ready Player One
Lissa Price: A testbérlők – Leszámolás
Scott Westerfeld: Szépek