A ​vízvadász 67 csillagozás

Paolo Bacigalupi: A vízvadász

Amerika ​délnyugati részén a közeljövőben elviselhetetlen aszály tombol: Nevada, Arizona és Kalifornia állam napról napra harcol a Colorado-folyó apadó vízkészletéért. Ebbe a forró helyzetbe lép be a nyomozóként, bérgyilkosként és kémként dolgozó Angel Velasquez: a vízvadászt azért küldi Phoenixbe a főnöke, hogy biztosítsa luxusépületei virágzását a sivatagban, még ha ennek az is az ára, hogy ellenfelei a porba kerülnek. Miközben a férfi megpróbálja kideríteni, mi igaz az új vízforrásra vonatkozó pletykákból, két nővel is összehozza a sors. Megismeri Lucy Monroe-t, a kőkemény újságírónőt, aki sokkal többet tud a helyi titkokról, mint amennyit elárul, és Maria Villarosát, a fiatal bevándorló lányt, aki északra szeretne menekülni, ahol a víz még mindig az égből hullik.

Ahogy körülöttük egyre csak gyűlnek a holttestek, rájönnek, hogy kénytelenek összedolgozni, mivel egy olyan játszma résztvevői, amely nagyobb és mocskosabb, mint valaha is gondolták volna. Phoenix közeledik az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek

>!
GABO, Budapest, 2016
398 oldal · ISBN: 9789634063155 · Fordította: Horváth Norbert
>!
GABO, Budapest, 2016
398 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634062509 · Fordította: Horváth Norbert

Enciklopédia 6


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 57

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
csartak MP
Paolo Bacigalupi: A vízvadász

Képi világ és atmoszférateremtés – ez a nagy erőssége a regénynek. Tulajdonképp olyan erős, hogy rátelepszik az emberre, ezért időnként abba kellett hagynom. Minden helyszín, megmozdulás részletesen ki van fejtve. Az ember szinte a bőrén érzi a száraz sivatagot, a perzselő napot, a fülledt éjszakákat, a kegyetlen összecsapásokat, az ellentéteteket, az állandó vízhiányt, a menetelő tömegeket, a rengeteg holtestet, az elértéktelenedett életeket.. Így megkönnyebbülés volt, amikor az arkológiákról olvastam, mintha finom vízpára érkezett volna. De aztán nem engedett. Egyre több lett az akció, egyre végzetesebbek az összecsapások, a manipulációk. A regény főhősei erős karakterek, és mindegyik valamilyen módon túlélő típus. Rengeteget kapnak, viselnek el, többször a halál torkából másznak ki, küzdenek egészen az utolsó oldalakig. Mindegyikük célja más, mind máshonnan jött, mégis összefonódik a sorsuk, összetalálkozásaik a csodával határosak. A végkifejlet drámai. És hirtelen vége szakad, lezáratlanul, az olvasó fantáziájára bízva a folytatást… nem mondom, hogy nem örültem, hogy elhagyhattam ezt a világot.

>!
GABO, Budapest, 2016
398 oldal · ISBN: 9789634063155 · Fordította: Horváth Norbert
3 hozzászólás
>!
pat P
Paolo Bacigalupi: A vízvadász

Hát, a könyv utolsó harmadát (~120 oldal) mondjuk egy ülésben olvastam el, nem mellesleg hajnali kettőig. Ami jelentős fejlődési ív ahhoz képest, hogy az elején meg elég sokáig vívódtam, vajon elolvassam-e egyáltalán.

Mert hát, sci-finek olvasva a könyvet, nem egy nagy eresztés. Kicsit később van, kicsit melegebb van, a Föld ábrázolt kis régiójában vannak bizonyos nehézségek, és jé, még arkológiákat is építenek, és persze nagyon öko-alarmírozó az egész – de hát ez így engem rémesen nem érdekelt eleinte.
És persze most jön a de. Mert Bacigalupi olyan marha jó, szikár, letisztult, gördülékeny stílusban írta ezt meg, olyan egyéniek a töksablonos karakterei, és olyan stabilan tartja a fókuszt, építi a feszültséget, hogy tényleg alig lehet letenni és baromi izgi – annak ellenére, hogy amúgy azért nagyon kiszámítható benne egy csomó lépés.
A legeslegvége, az meg akkora telitalálat, arra egy egész erkölcstan trilógiát lehetne alapozni, basszus.

Dióhéjban: pörgős, akciós, thrilleres, túlélős. Sci-fi allergiásoknak is bátran ajánlom, nem egy kimstanley. :)

>!
NewL P
Paolo Bacigalupi: A vízvadász

Nagyon érdekes témát talált a szerző, és nagyon egyedien dolgozza fel a helyzetet. Sok emberi tulajdonságot jelenít meg, és mindegyik hihető. Olvasás közben többször feltettem magamnak a kérdést, én vajon mit tennék, ha ilyen helyzetbe kerülnék. Sajnos nem tudtam megválaszolni a kérdést, de az biztos, hogy a regényben szereplők egyikét sem tudtam utálni, hiszen mindegyik a természete szerint cselekedett. Ajánlom, a tavalyi év egyik legjobb sci-fi (vagy inkább disztopikus/posztapokaliptikus) könyve lett nálam.

5 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff IP
Paolo Bacigalupi: A vízvadász

Mit tennél meg azért, hogy soha ne kelljen nélkülöznöd a vizet? Hogy hozzájuss ahhoz a mennyiséghez, ami az életben maradáshoz kell? Mennyit ér meg neked mindez?
Nem annyira sziporkázó, mint A felhúzhatós lány. Nem annyira bonyolult a cselekménye, és nem is rugaszkodik el annyira a jelenünktől. Egy egyszerű történet, amiben meg kell találni valamit, a kutatás során sok hulla marad, a szereplők pedig egyszer csak összefutnak.
Igen ám, de Bacigalupi mindehhez egy elég komoly jövővíziót tálal fel, ahol mellbevágó a víztelenség. Itt tényleg mindent áthat a víz hiánya. Lehet mondani, hogy nem annyira elegáns, de engem pont ezzel a profanitással vett meg. Brutális, néhol talán hatásvadász módon, de sosem akadtam fent az ilyesmin, amíg nem érezni, hogy a cselekmény rovására megy. És szerintem itt nem megy. Szerintem a regény jól átadja az üzenetét, legyen az bármennyire is elcsépelt. Viszont ami nem elcsépelt, az pont a befejezéssel ölt igazán testet. Örültem, hogy Bacigalupi meglépte azt, ami ebből a világból következik. Számomra ez a legerősebb gondolata a könyvnek: nincs visszaút, ha egyszer elindultunk lefelé.
http://acelpatkany.blogspot.hu/2016/10/a-vizvadasz.html

1 hozzászólás
>!
Bori_L P
Paolo Bacigalupi: A vízvadász

Ha valamivel kilóra meg lehet venni engem, az a klímaváltozással foglalkozó sci-fi. Bacigalupi A felhúzhatós lánnyal elég magasra tette a lécet nálam, amit A vízvadász sajnos nem tudott megugrani. De azért tetszett. A könyv legnagyobb erőssége a hangulata, ez nem is kérdés, Bacigalupi szerintem csodálatosan tud világot teremteni.

Amerika, közeljövő, vízhiány. Remélem, hogy Bacigalupi nem rendelkezik látnoki képességekkel, mert sajnos elég jól el tudom képzelni, hogy pár évtized múlva hasonlóan háborús helyzetek fognak uralkodni az USA déli államaiban, és az egyre fogyó vízkészletek felett fogják gyilkolni egymást az emberek. Persze, lehetett volna még egy csomó mindent belerakni. Lehetett volna kevesebb akciófilmes jelenet, kidolgozottabb karakterek és történet, vagy mélyebb elemzés a vízhiányról meg a klímaváltozásról. Csak minek. Azt a könyvet Kim Stanley Robinson, John Scalzi, Frank Schätzing, vagy valaki más írta volna meg. Nem gondolom, hogy ennek a könyvnek meg kellett volna újítani a zsánert, vagy nagy, eredeti, új ötleteket hoznia.

Mert ha egyszer eljutunk odáig, akkor pontosan ez lesz az, amit egy átlagember látni fog a klímaváltozásból. Hogy nem esik többé az eső, aszály van, és porviharok. Hogy a kiváltságosok mondják meg, ki élhet, hogy a multik vesznek össze a vízjogokon. És ha ettől a könyvtől egy kicsit többen gondolkoznak el azon, hogy hogy is állunk vízzel, akkor ám legyen, én beáldozom az eredetiséget a látványosság oltárán.

A másik igen erősen megszívlelendő üzenete a könyvnek szerintem a Maria által képviselt gondolatok:
Azt hiszi, hogy a világnak úgy kéne működnie, ahogy szerinte jó, pedig nem így van. Már megváltozott, de ezt ő se veszi észre, mert csak azt látja, milyen volt. Még azelőtt. Amikor még régiek voltak a dolgok.
Ez már a mai világra is elmondható: más, mint hatvan, harminc, vagy akár csak tíz évvel ezelőtt is. És egyre gyorsabban változik. És felesleges sírni azért, hogy milyen volt, meg hogy én milyennek akarom, hogy legyen. Mert úgyis csak az fog boldogulni, aki tud alkalmazkodni.

>!
makitra P
Paolo Bacigalupi: A vízvadász

Bacigalupi A felhúzhatós lány után ismét beletenyerelt bolygónk egyik legégetőbb aktuális problémájába és egy izgalmas, fordulatos és lebilincselő regényt írt belőle.

Az ivóvízhez való hozzáférés a nem is olyan távoli jövőnk mindennapi kérdése lesz, a szerző pedig úgy vázolta fel ezt a jövőt, hogy görcsbe rándult a gyomrom. Azt a feszültséget, amiben a három főszereplő életét éli, könnyen átélhetővé tette – rég bizonyult ennyire letehetetlennek egy olvasnivaló. Ennek pedig nem csak a hiteles világ- és karakterábrázolás volt az oka, hanem az, hogy A vízvadász egy remekül megírt könyv.

És a legjobb benne, hogy Bacigalupi nem feledkezett meg az erkölcsi dilemmák és az életben maradás kérdéseinek dinamikus bemutatásáról, ütköztetéséről. Ráadásul a problémákat nem szájbarágósan mutatta be, így az olvasónak végig megvolt a lehetősége arra, hogy oldalt válasszon, maga döntsön arról, melyik a fontosabb kérdés – ugyanakkor éppen a húsbavágó leírások tették lehetetlenné, hogy kizárólag erkölcsi magasságokból lenézve ítélkezzünk; fel kell tenni és meg kell válaszolni a kényelmetlen kérdéseket is.

Nem is baj, ha ezeken már most gondolkozunk, nincs olyan messze A vízvadász világa…

>!
marschlako P
Paolo Bacigalupi: A vízvadász

Bacigalupitól eddig csak néhány novellát olvastam (főleg angol nyelvű best of gyűjteményekben), s nem mondhatnám, hogy közel kerültek hozzám, így kicsit félve álltam neki ennek a regényének, hogy aztán kellemes meglepetés érjen. Mert volt ugyan, amit szívesen kihagytam volnaspoiler, de ezzel együtt egy magát olvastató, izgalmas, s fontos kérdéseket érintő regényt vehettem a kezembe. Ugyanakkor éppen itt van komoly hiányérzetem: úgy éreztem, a szerző csak a felszínt kapargatja ezzel kapcsolatban, s igazából az akció a lényeg, a vízhiány csak egy jó apropó, kiindulópont, amire az egész szép számban felsorakozó hentelést felfűzheti. A sok akció mögött pont a lényeg sikkadt el. Kétségtelen, hogy Bacigalupi egy egész érdekes világot épített fel, még a karakterekben is sok emberi volt, de valahogy mégis szétesett egy kicsit, miként a könyv is sajnos, lapjaira. spoiler

>!
Chöpp 
Paolo Bacigalupi: A vízvadász

Persze, hogy nyomasztott. Aggodalommal töltenek el az emberi ostobaság, nemtörődömség következményei. Agresszív, nélkülöző, mocskos világ vár ránk. Ezt csomagoltuk be magunknak, főleg pedig gyermekeinknek és unokáinknak meglepetésként a nem is oly távoli jövőre. Amikor már nem tudunk nem számolni vele, amikor már nincs hova elfordítani a tekintetünket, amikor már nem magától értetődő az életünket megkönnyítő luxuson túl a tiszta víz és a levegő megléte, akkor már értelmetlenné vált a kérdés: Hogy lehettünk ennyire ostobák?
Nehezen viseltem.
Ennyit dióhéjban, miért kapott a könyv 4 csillagot.

>!
kvzs P
Paolo Bacigalupi: A vízvadász

Mit tennél meg a túlélésed érdekében? Mit tennél, ha összeomlana körülötted a társadalom? Mit tennél, ha eltűnne minden, amit most természetesnek veszel?
Bacigalupi a vízhiány okozta problémákra próbál három példát/megoldást mutatni a főszereplőin keresztül. A hátteret és a helyzethez vezető utat nem mutatja be, de nem is igazán szükséges, hiszen benne élünk. A totális összeomlásnak is csak a következményeit és a helyi továbbgyűrűzéseit látjuk, illetve néhány információmorzsát kapunk a világ többi részéről, de aztán elsodor minket a történet, és nem is hiányolunk többet. Ez a könyv ugyanis teljesen a három főszereplő életére és tetteire van kihegyezve, az ő példájuk mutatja meg, hogy mi van a statisztikák és a számok mögött.
Aki érzékenyebb lelkű, vagy szereti a mély háttereket, az ne olvassa a könyvet. Akit viszont nem riaszt az erőszak, szereti ha folyamatosan pörögnek az események és a világot megváltoztató dolgok esendő emberek kezében vannak, annak erősen ajánlott olvasmány.

>!
ppayter
Paolo Bacigalupi: A vízvadász

"[…] Ivóvíz. Annyira magától értetődő, hogy jön a csapból, ha megnyitjuk, hogy egy rövid vízszünet is szinte pánikreakciót vált ki, megtöltünk minden nagyobb edényt és palackot (már ha előre tudunk róla), mint ha az életünk múlna rajta. Időnként persze találkozunk olyan cikkekkel, hírekkel, hogy a bolygó kevésbé szerencsés részein vízhiány van, hogy a következő komolyabb háborúk nem az olaj vagy a terület, hanem a víz miatt fognak kirobbanni, de nem foglalkozunk velük különösebben. Néhány évente egy kicsit közelebb kerül a probléma, amikor a hazai mezőgazdaság is megsínyli az aktuális szárazabb időszakot, ez esetleg megjelenik az élelmiszerárakban, csakhogy amíg a csapból jön a víz, a boltban pedig van kaja, addig a többséget ez sem mozgatja meg különösebben.

Éppen ezért semmi nem garantálja, hogy A vízvadász jobban megérinti az olvasót, de a szinte filmszerű, közvetlen és kíméletlenül realista (kivéve, amikor átcsap akciófilmes pszeudo-realitásba) történet azért lényegesen jobb esélyekkel indul, mint bármilyen rövidhír vagy elemzés.

Nem kell persze mindenáron komolyan venni, Bacigalupi regénye olvasható egyszerű sci-fi thrillerként is. Megvan benne minden, ami miatt a szórakozásra vágyó olvasó kedvelheti: a csúcstechnológia és a pusztulás kontrasztja, ügynökök, maffiózók, a vetélytársaival kegyetlenül leszámoló óriáscég, kemény női- és rosszfiú férfi főszereplő, rengeteg akciójelenet, pörgős és durva thriller-hangulat, és természetesen a jóleső tudat, hogy mi azért szerencsére nem egy ilyen világban élünk.

Működik így is, viszont ha csak ennyit fogunk fel belőle, akkor elveszik a lényeg. Ez pedig a figyelmeztetés: A vízvadász jövője egyelőre fiktív, ám nagyon könnyen valósággá válhat. Nyilván nem pontosan ilyen formában, teljes részletességgel senki nem tudja megjósolni a jövőt, de a vízhiány, a szárazság, a szélsőségek erősödése a természetben és az emberi ideológiák szintjén, mindez sajnos sokkal közelebb van, mint szeretnénk. És ha nem vesszük komolyan az efféle figyelmeztetéseket, akkor bizony szépen meg fogjuk szívni. […]"


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2016/07/paolo-bacigalupi-…


Népszerű idézetek

>!
ppayter

– […] Az adatokban nem hinni kell, hanem ellenőrizni kell őket. – Elfintorodott. – Ha rámutathatnék arra a pillanatra, amikor istenigazából elbasztuk, akkor az az a pillanat lehetett, amikor úgy döntöttünk, hogy az adat szót együtt használjuk az elhinni és a nem elhinni szavakkal.

37. oldal, 2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: hit · tény · tudás
>!
Noro

…az idealisták jó társaság. Nem akarják élve megenni az embert.

377. oldal (44. fejezet)

>!
Chöpp 

Azt hinné az ember, hogy könnyebb bezárkózni, és falakat felhúzni, meg félrenézni. Tudod, azt hiszem, csak ámítjuk magunkat. Akár lehetünk egy kicsit kedvesek is. Ki mint vet, úgy arat, meg minden. Ha lennének gyerekeim, biztosan imádkoznék, hogy valaki vigyázzon rájuk, és ne legyenek annyira magukkal elfoglalva az emberek. Hogy akadályozzák meg, ha valami szörnyűséget látnak, ne álljanak ott tétlenül.

270. oldal

>!
Chöpp 

A félelem vihara szinte mindenkit képes volt önmagánál kevesebbé tenni. Széttépte a közösségeket, és figyelmeztető jelzésként a kerítésre aggatta őket.

332. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félelem
>!
Chöpp 

Az alapján a néhány pillanat alapján lehet megítélni egy embert, amikor lehetősége van választani.

346. oldal

Kapcsolódó szócikkek: választás
>!
Chöpp 

Ne bosszantsd fel a nőket. „Jobb pusztaságban élni, mint egy bosszús asszonnyal.” Érted?

342. oldal

>!
Chöpp 

Nincs szükségem könyvekre, hogy tudjam, az emberek ostobák.

196. oldal

>!
Chöpp 

Hallottál arról a kísérletről, amiben egy fickó börtönőrökre és foglyokra osztotta az embereket, és azok elkezdtek úgy is viselkedni? Láttad azt a filmet?

301. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kísérlet
1 hozzászólás
>!
Chöpp 

Adj munkát az embereknek , és azzá válnak. Emberek – vont vállat a férfi. – A meló rángatja őket a határra, mondd nekik, hogy tartsák kívül a menekülteket, és határvadásszá válnak. Rakd őket a másik oldalra, és irgalomért fognak könyörögni, aztán megskalpolják őket, vagy megszopják, mint a Víg Vándorok. Egyikük sem maga választotta a szerepét, csak belekerültek.

301-302. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A tűzgyújtó
Robin Cook: Invázió
Stephenie Meyer: A burok
Dan Wells: Fragments – Töredékek
James Dashner: Lázkód
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Bakti Viktor: Integrálva
David Mitchell: Felhőatlasz
M. R. Carey: Kiéhezettek
Dmitry Glukhovsky: Metró 2033