A ​felhúzhatós lány 373 csillagozás

Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az olajválság utáni jövőben a városokat a globális felmelegedés miatt megemelkedett tengerszinttől gátrendszerekkel védik, pusztító genetikai járványoktól retteg mindenki, és óriás lendrugókban tárolják az energiát, amelyeket tíztonnás óriáselefátok, megodontok erejével húznak fel…
Anderson Lake az AgriGen kalóriatársaság Bangkokba küldött ügynöke álcája szerint egy lendrugókat gyártó cég menedzsere, valójában azonban a független Thaiföld felbecsülhetetlen értékű, rejtett magbankját keresi.
Emikó genetikai tervezéssel létrehozott különleges teremtmény, „új ember”. Bőre sima, mint a porcelán, mozgása a genetikusok jóvoltából darabos, akár egy felhúzhatós játéké. Egyszerre kutyaszerű engedelmességre kódolt szolga és szexjáték, aki azonban ki akar törni kiszolgáltatottságából.
Kettejük találkozása hamarosan egész Thaiföldet megrengeti.

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Ad Astra, Budapest, 2012
564 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155229060 · Fordította: Horváth Norbert
>!
Ad Astra, Budapest, 2012
564 oldal · ISBN: 9786155229077 · Fordította: Horváth Norbert

Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Anderson Lake · Kannyá Csíráthivat · Richard Carlyle · Tan Hok Széng · Tyájdí Roddzsanaszukcsaj


Kedvencelte 35

Most olvassa 18

Várólistára tette 308

Kívánságlistára tette 199

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 MP
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

Bangkok Charlie, az ismert blogger azt írta még 2014-ben, hogy „Thaiföld történelméhez úgy hozzátartozik a katonai puccs, mint a som tam* árus a bangkoki utcákon”.
No, ebben a regényben aztán megkapunk mindent, ami Bangkok…
…és még sokkal-sokkal többet is!

A felhúzhatós lány, Paolo Bacigalupi 2009-es, debütáló regénye, szerintem egy igazi telitalálat a különböző (cyber, steam, bio, vagy akár öko) -punknak is nevezhető disztópikus áramlatok fantáziadús kavalkádjában. A történet valamikor a nem túl távoli jövőben, a permanens energia- és élelmezési válságokkal terhelt Földön játszódik. A cselekmény gócpontja pedig a világtengerek emelkedése által egyik leginkább veszélyeztetett egzóta helyszín, Bangkok, az angyalok ezerszínű városa.
Ebben a sötét, nyomasztó, páradús ekvatoriális klímájú metropoliszban minden szereplő csak és kizárólag a mocskos és kétségbeesetten kicsinyes túlélésre játszik. Szürreálisan idegen és mégis furcsamód emberközeli, sokszereplős tabló az, amit a szerző elénk fest, az emberiség soha nem kívánt, de talán elkerülhetetlen, kilátástalanul jövőtlen jövőjéről. Egy világ, ahol már csak nyomokban létezik a szénalapú energia, ahol a hagyományos értelemben vett titkos ügynökök szerepét a gátlástalan kalóriatársaságok génhekkerei, a tudósokét pedig a minden hájjal megkent, zseniális génripperek veszik át. Az élelmiszertermelés, ahogyan ma gondolunk rá, már a múlté, a lakosságot a borzalmasan változatos és egyre gyorsabban mutálódó járványok, valamint az éhínség felváltva tizedelik. Mindeközben visszatérünk a manufakturális termelés időszakába, ahol a szegény őslakosok, a fajirtás elől menekülő kínai bevándorló tömegek és a különböző, génszabászatilag előállított növényi, állati fajok dolgoznak össze, azért, hogy előállítsák az „új kor” energiáját, a lendrugós joule-okat, amelyek majd megtermelik a mindennapi betevő rizst – de csak azért, hogy még egy reménytelen napot túléljünk.
Talán nem meglepő, hogy ebben a visszatetsző környezetben tűnik fel a regény főszereplője, Emikó, a japán fejlesztésű felhúzhatós, aki annak ellenére a legemberibb karakter, hogy ő bizony a hagyományos értelemben nem humán.
A szereplők valójában úgy teszik rendkívül sokszínűvé ezt a regényt, hogy Bacigalupi nem különösebben foglalkozik a karakterek mélységének kidolgozásával. Nincs rá szüksége, hiszen a történet olyan súlyos mondanivaló – egy királyság, és rajta keresztül akár a Föld lakosságának túlélése – körül forog, hogy a cselekményszövés során, szinte csak a sorok között elbújtatott dráma, a krimiszerűen felépített társadalmi sci-fi, és egyben akcióregénybe oltott bizarr, jövőkutató vízió könnyedén magával ragadja, és fogva tartja az olvasót.
A regény annyira sokszínű, hangulata oly mértékben tömény és nyomasztó, hogy mindez igazán csak „fogyasztás közben” jön át. :)
Nem véletlen a valóságos díjeső (többek között Hugo-, Nebula-, Campbell-díjak!). Annak ellenére, hogy a könyv nem olvastatja magát könnyedén, és a haladást nem könnyíti meg a töméntelen mennyiségű helyi kifejezés használata, mégis olyan minőséget képvisel, amivel számomra az év egyik legfontosabb olvasmányává és azonnal kedvencemmé vált.
Ajánlom a zsáner kedvelőinek és a globális probléma iránt érdeklődőknek egyaránt.

*spoiler

>!
vicomte P
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

A szerző a könyv magyar kiadásához fűzött utószavában írja, hogy közvetlenül a megírást követően kudarcnak ítélte a könyvet, mivel túl sok mindenről szól, de semmiről sem elég alaposan.

A magam részéről egyetértek azzal, hogy valóban rengeteg, részletesebben kifejthető, kibontható téma van a könyvben, de hogy kudarc lenne?
Soha ne kövessen el SF író ennél szörnyűbb kudarcot!

Amióta létezik science-fiction – úgy Mary Shelley Frankensteinje óta – az egyik legsikeresebb, és legtöbbet használt toposz a kevélységig elbizakodott tudós és a lázadó teremtmény.
A másik ilyen örök téma a társadalom és az emberek vaksága, amelynek következtében a rövidtávú érdekek elérése miatt tönkreteszik a világot.

Bacigalupi ebben a regényben felhasználja ezt a két toposzt, természetesen jócskán modernizálva és kibővítve ezeket.

A regény helyszíne Thaiföld, amely a nem túl távoli jövő energiaválságtól és az ökológiai katasztrófáktól sújtott világának problémái elől elszigetelődéssel próbál meg védekezni.

A cselekmény négy szálon fut előre, négy különböző helyzetben lévő, különböző társadalmi gyökerű és motivációjú ember sorsa szövődik egybe, hogy aztán, mint ahogy egy -punk ( a könyvet a biopunk címkével ruházták fel) regényben kell, ócska rongyszőnyegként foszoljanak szét.
Mert ez a történet minden csak nem megnyugtató.

Az alapvetés is több mint borzasztó. A Föld ökológia egyensúlya a feje tetejére állt – javarészt óvatlanságból, vagy merő profitéhségből elszabadított, mesterségesen előállított, kontrollálatlanul mutálódó vírusok miatt. Ezt tetézi a fosszilis energiahordozók kifogyása miatti technológiai atavizmus.
A korlátozott erőforrások miatt újfajta imperializmus vette kezdetét, amely mögött már nem a nemzetállamok, hanem az élelmiszeripart kézben tartó, génmanipulációs eszközökkel dolgozó, kalóriatársaságként aposztrofált cégek állnak.

A könyv egyik fő konfliktusa is egy ilyen esemény körül bonyolódik – egy ilyen cég próbálja megszerezni a thaiok védett, szennyezetlen élelmiszer génbankját.

Mindezek alatt nyomon követhetjük egy nyomorral és menekültáradattal küzdő, zárt, paranoid és korrupt rendszer belső politikai csatározásait is. S mint mindig, itt is ideológiák, személyes becsvágyak és sérelmek mentén éleződik ki a helyzet, mert ahogy bárhol másutt, itt sem képesek a politikusok hosszú távon gondolkozni.
Ez a része a könyvnek, valójában az a fikció, amely talán túlságosan is ismerős a történelemből és akár a saját jelenidőnkből is.

A könyvben rengeteg olyan elem található még, amely gondolkozásra, vitára serkenthet, így az alapvető célját, hogy rámutasson, hogy a világ rossz irányba halad, és talán még tehetünk ellene szerintem maradéktalanul elérte.

Ami kevésbé tetszett, és ami miatt nem érdemli ki nálam az öt csillagot, hogy néhány gazdasági és tudományos alapvetés erősen biceg.
Az izomerővel működtetett eszközök inkább csak a könyv hangulatához illően stílusosak, de nem túl logikus a kialakulásuk; a kalóriatársaságok ilyen mértékű hatalmi térnyerése nincs sem megmagyarázva, sem valójában megalapozva; a felhúzhatós lány „működése” is több ponton biológiailag nonszensz.
Ami ennél is jobban zavart, hogy az egyik főszereplő cselekedeteinek motivációja végig homályban maradt – ami azért is meglepő és fájdalmas, mivel egyébként a könyv többi szereplőjét egész alaposan megismerjük, habár megkedvelni igazából nem igazán lehet senkit.

Összefoglalva a könyv mindenki számára nagy élmény lesz, aki érzékeny a társadalmi problémákra és fogékony az elgondolkoztató, cselekményes, de komor világképet sugárzó írásokra.

17 hozzászólás
>!
Serno_au_Barca
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

Wow. Igazi csemege került az asztalra a Felhúzhatós lány képében. A Mellékes trilógia két részének elolvasása után kellett ez a remek hangulatú és izgalmas történet.

Bacigalupitól ez az első könyvem, de ezek után minden magyarul megjelent könyvét el fogom olvasni. A mű egy egzotikus helyszinen Thaiföldön játszódik ami napjainkban a turizmusról és a ladyboyokról ismert. Kevesen tudják azonban, hogy Thaiföld az egyetlen délkelet-ázsiai ország amelyik ellen tudott állni a gyarmatositásnak és megőrizte függetlenségét. Ahogy a könyvben, a valóságban is puccsok határozták meg Thaiföld modern történelmét. Ezen a téren tehát Baciglupi remekul helytállt és plusz pontot kap tőlem a történelmi párhuzamokért.

Az egzotikus helyszin mellé a helyi nyelv is hozzátartozik. Ez rengeteg thai kifejezést jelent amelyek az elején még kizökkenthetik az olvasót később viszont fel sem tünnek.

A történet szerint a nem túl távoli jövőben a Föld ma ismert gazdasági hatalmai összeomlanak a kőolaj teljes kiaknázása következtében. Ehhez jön még a globális felmelegedés és a partmenti területek viz alá kerülése valamint mutáns virusok, baktériumok és gombák növényekre káros hatása. A világ élelmiszerhiányát csak tetézi a génmanipulált állatok okozta kár. Nem ismeretlen számunkra ez a jövökép. A Star Trek féle űrutazások helyett nagy valószinüséggel ez vár az utódainkra.
Az események Bangkokban játszódnak, ahol több frakció vivja harcat a szinfalak mögött. Közben az élelmiszeripari nagyvállalatok szeretnék Thaiföld kereskedelmét és értékes genetikai anyagait megkaparintani. Ebbe az idillinek nem nevezhető állapotba piszkit bele egy felhúzhatós lány amolyan kémcsőben kifejlesztett gésanindzsa/szexrabszolga.

A könyv szereplői összetett személyiségek és mindegyikük története kidolgozott. Van nekünk egy thai tirgrisünk aki Kabir Bedit idézve harcol a korrupt farangok és talpnyalóik ellen. Egy gátlástalan üzletember aki időközben beleszeret az előbb emlitett gésánkba. A thai tigris tanitványa Kannyá aki a két oldal között örlődve végülis meg tudja hozni a helyes döntést.

A könyv talán egyetlen hibája, hogy nem két kötetben adták ki. Ez esetben rá fért volna a történetre még vagy 200 oldal. Martinhoz hasonlóan itt is vannak olyan mellékszálak amelyek időközben elfelejtődnek másokat túl hirtelen zár le az iró.
Ezt viszont bőven feledteti az atmoszféra amit Paolo lefest nekünk. Szinte érezzük a monszun övezet száraz évszakának perzselő izzadságszagú posztindusztriális szagát.

>!
Nita_Könyvgalaxis
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

Thaiföld számomra amúgy is egy nagyon távoli, különleges világnak tűnik innen Európa középből, de ez a jövőben Thaiföld még inkább az.
A könyv lapjain egy külföldi ügynök, egy felhúzhatós lány, egy sárgakártyás menekült, egy harcos thai százados és hadnagya sorsa fonódik össze különös módon. Mind az tengerszint-emelkedéstől gátakkal védett, energiahiánnyal és vírusokkal küzdő Bangkokban igyekeznek túlélni. De nem csak az ő jövőjük, hanem a Thaiföldi Királyságé is kétséges…

Bacigalupi (akinek egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni a vezetéknevét) egy hátborzongató, de nagyon hiteles jövőképet fest elénk. Aprólékosan, de nem unalmasan mutatja be Bangkok és szereplőink életét, akik szintén remekül vannak megrajzolva. Az elején még küszködtem az idegen szavakkal, de különösebb utánanézés nélkül is rájön az ember idővel, mi mit akar jelenteni.

Számomra olyan volt ez a regény, mint egy nagy kirakós, amelynek csak lassan kaptam meg a darabkáit, de miután minden nálam volt és összeraktam a képet, megnyaltam mind a tíz ujjamat. Olyan problémákat vet fel Bacigalupi, mint a génkezelt növények, a mesterségesen megalkotott lények elfogadása, a protekcionizmus vagy nyitottság politikájának megítélése. Ráadásul mindezekre nem rág kész megoldásokat, válaszokat a szánkba, hanem hagyja, hogy elgondolkodjunk rajtuk.

17 hozzászólás
>!
mandris
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

Nálam most nagyon betalált ez a klímakatasztrófa utáni Thaiföldön játszódó biopunk cli-fi disztópiába oltott politikai thriller. Való igaz, hogy a szerző talán túl sok minden miatt érzett aggodalmát (géntechnológiák fejlődése, globális felmelegedés, etnikai feszültségek, stb.) írta bele a könyvbe, amelyek közül akár szelektálhatott is volna, úgy is bőven meg lett volna a regényhez szükséges alapanyag, de így sem éreztem úgy, hogy ez a rengeteg mondanivaló elnyomná a történetet. Itt ugyanis nem éreztem úgy, hogy a történet csak ürügy lenne arra, hogy bemutasson egy elképzelt világot.
Ráadásul, a számos idegen kifejezés ellenére, ebben az esetben a regény világába is egész gyorsan sikerült belerázódnom, így egy idő után már nem kellett erőlködnöm, hogy megfejtsem, mi történik, hanem tudtam követni az eseményeket. Annak ellenére egyébként, hogy vajmi keveset tudok Thaiföldről, ahol a regény játszódik. A jövőben járunk, a tengerek szintje megemelkedett, a globális energiakrízis miatt a szén- és kőolajalapú technológiák visszaszorultak, a gazdaság a fizikai erő tárolásán alapuló technológiákra állt át (azt ugyan nem tudjuk meg, mi történt a megújuló energiaforrások felhasználásával), a biodiverzitás elképesztő mértékben csökkent, az emberiség élelmezésében néhány génmódosított zöldség-, gyümölcs- és állatfajnak jut kiemelt szerep, de az emberiséget és a terményt a folyamatosan mutálódó járványok veszélyeztetik. Thaiföld, köszönhetően rejtett magbankjának még ellenáll a szabad kereskedelem útjában álló korlátokat lebontani igyekvő kalóriatársaságoknak, de a kormányon belüli hatalmi játszmák, a rendszerszintű korrupció és a társadalmon belüli etnikai és egyéb feszültségek miatt a földi mennyországtól még akkor is igen távol esne, ha az emberek életét nem fenyegetnék állandóan a különböző járványok.
Jól működtek az egyes nézőpontok is, és az egyes karakterek a témához mérten kellően komplexre sikerültek, legalább is nekem nem volt hiányérzetem e tekintetben sem. A cyberpunk művekhez méltó módon, hősöket nagyon nem érdemes keresni a regényben. Ez a világ, úgy tűnik, nem igazán kedvez nekik. Ehelyett kapunk korrupt politikusokat és katonai vezetőket, istent játszó génripereket, genetikailag módosított és mesterségesen előállított új embereket, nyerészkedő kalóriatársaságok ügynökeit, sárgakártyák menekülteket, etnikai feszültségeket, előítéleteket és diszkriminációt, sok-sok intrikát és manipulációt. A regényben a kezdetektől annyi a feszültség, hogy már csak az a kérdés, mikor és miért következik be a robbanás. Bacigalupinak sikerült ezeket az összetevőket egy ütős kis történetté összegyúrnia, amely, mint a díjeső is mutatja, nem csak az én tetszésemet nyerte el. Oké, talán a legtöbb összetevője nem annyira új: istent játszó emberekkel legalább is a Frankenstein óta időről-időre találkozunk, és a klímaváltozás veszélyeire sem az A felhúzhatós lány hívta fel először a figyelmet. A végeredmény azonban mégis meggyőző darab lett. Mostanra, azt hiszem, kezdek ráérezni a -punk jellegű disztópiákra, amelyekkel ugyan sok szempontból nem tudok azonosulni, de a műszaki fejlődéssel és az emberiséggel kapcsolatos sok fenntartásukkal annál inkább. Meg kell hagyni, elég hátborzongató a jövő, amelyet bemutatnak, de épp azért kell olvasni ezeket, hogy a bemutatott jövő lehetőleg soha nem érkezzen el.

2 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

Az biztos, hogy ez egy egyedi könyv. Stílusában, és a történetben is.
A könyv feléig úgy éreztem, hogy mindenkit utálok, az egész várost, az sem zavarna, ha egy atombombával eltörölnék a Föld felszínéről és hirtelen véget érne a történet…
Aztán a vége felé, amikor megkezdődtek a lázongások és harcok, beindult egy picit a történet annyira, hogy már kezdett élvezhetővé is válni. A végén éreztem úgy, hogy jaj ne már én még olvasnám…végre egy jó ötlet! :D
Maga az alap nagyon sok jó dolgot vet fel, de mindenbe csak egy kicsit kóstol bele az író, nem megy igazán bele, pedig egy egész érdekes világot teremt meg, amit nem igazán használ ki.
A szereplők…na … hát… na. Mindegyiknek megvolt a célja és a legtöbben nem restelltek átgázolni másokon, hogy megszerezzék, amit akartak. Nagyon néha azért egy-két emberséges cselekedet megjelent a felszínen. Emikó volt még talán a legközelebb hozzám, nagyon sajnáltam a helyzetét és átéreztem szinte minden tettét.
Thaiföld se lopta be magát a szívembe…mocsok, vér, halál és szegénység…

2 hozzászólás
>!
Kkatja P
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

Nos, Bacigalupi első regényében, nem sokat cicózik holmi szép kezdésekkel, bevezetésekkel, egyből a közepébe pottyant minket a különös és túlzsúfolt thai világának, ahol épp tombol az élelmiszerválság és a számtalan génrippelés következtében kialakuló világjárványok pedig kinyírták a biodiverzitást, így különféle érdekes növényfajták és cheshire/macskák versengenek az emberekkel a metánnal fűtött és energiakvótákkal szabályozott túlélésért, ahol a fehéringes vámosok kezében a hatalom, de szerencsére egy kis (vagy jó sok kenőpénzzel) általában megvásárolható a jóindulatunk, kivéve amikor annyira felhecceli őket a Tigrisük (Tyájdi százados, muay thai bajnok) elvesztése, hogy elszabadul a pokol és összecsapnak a Kereskedelmi- és Mezőgazdasági minisztériumok, (nem lehet, hogy nekünk is pont elég lenne ennyi, egy gyermekkirálynővel a csúcsán(?) a farang /fehér üzletemberek, kalóriaügynökök, a katonaság érdekei, és hullanak a sárgakártyások és (aki rosszkor van rossz helyen) a megodont (elefánt-klón) rettentő lábai alatt, ahol a pálmaolaj-polimer napernyők sem igazán védenek meg a trópusi forróságtól és csak az agyonmódosított U-TEX rizsfaj és pár más hasonló finomság tud csak ellenállni a cibiszkózisnak, a hólyagüszög és a fa'gan kelések újabb támadásainak, egy ideig, mert jövőre úgyis mutálódnak és kereshetünk újabb és újabb változatokat, versenyt futva az idővel. A hícsi-kícsiktől (felhúzhatós) pedig óvja meg a jó sorsa a kutatókat és a szadistákat, mert ha kifejlesztenék ezt az itt ábrázolt japán újember típust, nekünk tutira csengettek. (kb. ennyi a történet pár szóban:)

Szóval valóban egy remekül működő, érezhető, szagolható, forróságtól-izgalomtól fojtogató és mívesen cizellált világba cseppentünk, bár az utószóban maga a szerző is bevallja, hogy még szerinte is túl sok szálat kapott el és próbált összeszőni, így értelemszerűen nem mindet sikerült ugyanúgy kibontani, de ezt nem is róhatjuk fel neki, mert így is remekül egyben van a történet és nagyon is élvezhető az elgondolkodtató végkifejlettel együtt, ami viszont folytatásért kiált.(remélem lesz is!)

>!
Ad Astra, Budapest, 2012
564 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155229060 · Fordította: Horváth Norbert
>!
wolfsteps
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

Szerettem is, meg haragudtam is a könyvre, kiváltott belőlem mindenféle érzelmet amit egy jó könyvnek ki kell váltania az olvasóból.

Disztópia fan vagyok, így tudtam, hogy szeretni fogom a könyvet. Az első 10 oldal után egyértelmű volt, hogy ez nem a tipikus elpusztult a világ, nem tudjuk mi van és próbáljuk túlélni történet, hanem egy jelenkorunk után játszódó, de működő, még ha más alapokon nyugvó is, társadalom a középpontja. Mindez számomra új volt, de imádtam a koncepciót.
A könyvet mint ötletnek zseniálisnak tartom, ellenben minden érdekessége ellenére lassú szerintem. Én a magam részéről el voltam varázsolva, mert szeretem a részleteket, a fülledt thai levegőt, a kiabáló árusokat, a whiskey illatát, mind éreztem olvasás közben és egy-egy elfeledett régi (nekünk jelenkori) világról szóló bekezdés meg is érintett, elgondolkoztató hogy vajon ránk is ez vár-e (mert hogy egyébként abszolút reális jövőképnek tartom). A könyv felénél tettem fel a kérdést, hogy ez ugyan hová vezet, és mégis mi lesz a csúcspontja, ha még mindig nem állt nekem össze a kép. Aztán nyilván megkezdődtek a zavargások, kitört a harc, ami ahogy jött el is ment, és feje tetejére állt a dolog, egy kis csavarral, és vége is volt. Mindez egyfajta elégtétel volt mert már kicsit kínlódtam, hogy mi lesz már, másrészt még nagyon-nagyon sok oldalon keresztül olvastam volna a történetet.
A befejezéssel nem vagyok megelégedve. Ha ez egy egyrészes történet, és a cél az volt hogy az olvasó számára nyitva hagyja az író a gondolatmenetet, hadd fejezze be mindenki magának, tökjó, akkor viszont volt egy csomo felesleges infó és történetvezetés a könyvben ami teljesen felesleges volt. Ha pedig nem, és mindez jól átgondolt és okkal történt, akkor kérem a folytatást…

Végül kicsit megosztó érzésekkel és ráncos homlokkal tettem le a könyvet. Tetszett, de szerintem nem volt tökéletes, sok kérdőjelt hagyott maga után, olvasnék 2 részt folytatásként. :D Mindazonáltal rengeteg eszmefuttatásba és párbeszédbe belevitt mialatt olvastam (jó hosszú ideig) és érdekes példája egy akár számunkra is elképzelhető jövőnek.

>!
Dominik_Blasir
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

A tavalyi év egyik legérdekesebbnek kinéző könyvmegjelenése volt A felhúzhatós lány, bár aztán mégis úgy alakult, hogy csak 2013-ban sikerült olvasni. Ettől függetlenül azt hiszem, hogy így jártam jól, mert a sok pozitív értékeléssel körülvéve még óhatatlanul is negatívabb lettem volna a kelleténél.
Pedig igencsak élveztem a regényt. Rajongok azért, ha egy szerző nem fél szabadon ereszteni a fantáziáját, de közben azért az életszerű alapokra helyezi a hangsúlyt. Bacigalupinak mindez sikerült, izgalmas ötletei már önmagában is elviszik a hátukon a könyvet, de szerencsére útközben nem feledkezett el a karakterekről és a történetről sem (szemben mondjuk Vinge-vel).
Mégis kellett vagy kétszáz oldal mire belerázódtam ebbe az energiahiányos, génmódosított környezetbe, eleinte ugyanis nagyon nehezen tudta felkelteni az érdeklődésemet. Aztán fokozatosan belemerültem az egzotikus hangulatba, magával ragadtak a politikai csatározások, melyeket nagyszerű volt több szemszögből is megfigyelni. A kalóriaügynök szála tűnt egyértelműen a legszórakoztatóbbnak, de a kínaiak története legalább annyi remek pillanatot tartogatott – ellenben a felhúzhatós lánnyal kapcsolatos események nagyon hidegen hagytak. Egy adott ponton nyilvánvalóvá válik, hogy miért is került a kötetbe, de ahogy az elmúlik, ugyanannyira kevéssé tud lekötni. Pedig akárcsak a többi szereplőnél, nála is éreztem a kidolgozottságot, de valahogy mégsem működött.
Akárhogy is, a végére nagyon megkedveltem a regényt – ha a kezdetet is sikerült volna ennyire élvezni, könnyedén kedvenc lehetett volna. Így „csak” egy zseniális könyv, amit mindenkinek ajánlok, mert van még frissesség a science fictionben.

>!
Chöpp
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

Ez a könyv a második Ad Astra olvasásom. Határozottan érdekel eddig a kiadó kínálata és várakozással tekintek a többi általuk kiadott regényre is.
Maga A felhúzhatós lány több mint érdekes olvasnivaló. Rendhagyó cselekményszövés, rendhagyó karakterek és vitatható tetteikkel együtt szerethető szereplők. Még a „jó vég” is abszolút mellékes. A történet szempontjából teljesen irreleváns. Közel is hoz, és el is idegenít egyszerre. Mintha tudná, hogy egy ehhez hasonló borzalmas, járványokkal, éhínséggel, szolganépekkel teli jövőben nem „kifizetődő” érzelmileg túl közel kerülnünk. Érdekes író érdekes írása. A Hajóbontókat is biztosan el fogom olvasni.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp

Ostobaság azt hinni, hogy minden örökké tart. Talán még a buddhizmus is átmeneti.

266. oldal

Kapcsolódó szócikkek: biodiverzitás · buddhizmus · változás
1 hozzászólás
>!
Chöpp

Szex és képmutatás. Kéz a kézben járnak, mint a kávé és a tejszín.

69. oldal

>!
Kkatja P

Minden átmeneti. Még a bódhifák sem örökkévalóak.
(…)
Aludtam. egész végig aludtam, és sosem értettem meg.
(…)
Semmi sem tart örökké… Minden változás; a változás az egyetlen igazság.

265. oldal

Kapcsolódó szócikkek: változás
1 hozzászólás
>!
ohentibi

Mi más tudna határokat lezárni, falvakat felégetni, ötvenezer csirkét levágni, mésszel leönteni és tiszta föld alá temetni? A félelem.

197. oldal 11. fejezet (Ad Astra, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: félelem
>!
Chöpp

Milliókat költenek rá, hogy szemetet állítsanak elő, amit aztán milliókba kerül megsemmisíteni – kétélű kard ez, ami mindig vág.

22. oldal

>!
Chöpp

Az élet minden formája termel hulladékot. A létezés maga költségeket, kockázatot és maradványokat jelent…

192. oldal

>!
Kemese_Fanni_ IP

Háborúsdit játszó gyerekek. Gyerekek, akik nem érdemlik meg a halált, de túl ostobák, hogy életben maradjanak.

502. oldal, 40. fejezet (Ad Astra, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: háború · halál
>!
Röfipingvin MP

Mind ostoba kis majmok vagyunk, próbáljuk kiismerni a hatalmas dzsungelt.

498. oldal, 40. fejezet (Ad Astra, 2012)

>!
gab001 P

A törvények zavarba ejtő írások. Az igazság útjába állnak.

91. oldal, 4. fejezet (Ad Astra, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: igazság · törvény

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Végítélet
Stephen King (Richard Bachman): A menekülő ember
Justin Cronin: A szabadulás
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Ann Leckie: Mellékes igazság
Connie Willis: Ítélet könyve
Dan Wells: Fragments – Töredékek
James Dashner: Lázkód
David Brin: A jövő hírnöke
Michael Crichton: Az elveszett világ